A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Kémregény Budapesten


2014. március 21. 15:01 | 1 hozzászólás

Ha valaki azt hinné, hogy tegnap délután egy bonyolult kémtörténet végére került pont a rendőrkocsi hátsó ülésén Welsz Tamás halálával, nagyot téved. A kémregény még csak most kezdődik, rengeteg szereplője lesz és meg fogja szégyeníteni Ludlum valamint LeCarré urak teljes munkásságát fordulatokban és feszültségben. Hogy miért halt meg a zavaros ügyekben tüsténtkedő üzletember, arról csak egy biztosat állíthatunk: azért, mert megállt a szíve. Minden egyéb kijelentés korai lenne.

A hír sokkolóan hatott a sajtóra, azonnal vad találgatások kezdődtek, melyek fölött kimondatlanul is ott lebegett a halál természetellenességének a vélelme – ezt nem érdemes elemezni, a pontos igazságot egyetlen ember ismeri majd, a boncolóorvos, és ő pedig nem fog sokat beszélni róla. De sajnos tapasztalható az ügyben némi szakmai rövidlátás is – Welsz Tamásról majdnem mindenki a Simon-ügy egyik szereplőjeként emlékezik meg, pedig ahhoz, hogy kicsit is tisztán lássunk ebben a dzsungelben, figyelembe kell vegyük élőéletét is. Amely enyhén szólva is fordulatos volt.

Welsz úr ugyanis a csőd felé zuhanó Sólyom Airways új tulajdonosaként jelent meg először a nyilvánosságban, a Simon-ügyben játszott szerepe csak a minap derült ki. Sőt: korábban köze volt a Charity March vezetőjeként a Budapest-Bamako rallyhoz is. Volt, de idén már nem vállaltak vele közösséget, sőt, a rally szervezői el is határolódtak tőle egy nyilatkozatban. De Welsz mester neve már korábban is közismert kellett volna legyen – csak hát nem mindenki böngészgeti az Interpol körözési listáját. Márpedig azon szerepelt, egy régi barátnőjével együtt, ugyanis Panama okirat-hamisítás miatt kerestette. Izgalmas életút, egzotikus állomásokkal, mintha Rejtő írta volna. Még a vége, a titokzatos halál is illik a kalandregény műfajába – kissé talán túlságosan is beleillik, mintha csak profi bonyolította volna a cselekmény szálait. De menjünk tovább.

Mivel foglalkozott Welsz Tamás?

Azt csak a Jóisten tudja biztosan, illetve, aki rajta kívül még bármi pontosat tud, az úgy fog hallgatni erről, mint a sült hal. A HVG annyit kiderített, hogy:

„Suha György, a Gambiai Köztársaság budapesti tiszteletbeli főkonzulja, a Magyarországon Akkreditált Tiszteletbeli Konzuli Testület elnöke a hvg.hu-nak korábban azt mondta: “hat-nyolc évvel ezelőtt állt rá erre hazánkban egy magát üzletembernek kiadó férfi, Welsz Tamás. Kihasználta, hogy a nyugat-afrikai Bissau-Guinea rettenetesen szegény ország, nincs központi hatalom, hatalmas a korrupció. Az irányítást két kábítószer-maffia tartja a kezében”.
Szerinte Welsz Tamás eleinte ikresített rendszámokkal foglalkozott, vagyis olyan egyedi azonosítókat hozott Magyarországra, amelyek kint regisztrálva voltak. Welsz Tamás a rendszámhoz papírokat is szerzett a regisztrációs adó és a vám megkerülésére. Suha úgy tudja, hogy Welsz Tamás CD-s és CC-s rendszámokkal is üzletelt, majd okmányokkal, civil, illetve diplomata-útlevekkel kereskedett.”

Hát, ez bizony nem veszélytelen szakma, igaz az iparengedélye nem erre szólt, hanem másra. Pontosabban: a világon minden másra, mint azt pár hónapja én magam fürkésztem ki. Na jó, mégsem lehet beírni a tevékenységi kör rovatába, hogy okirat-hamisítás, valahogy nem illik és az úri társaság sem hívja meg az ilyen foglalkozású embert golfozni. Pedig az fontos – ugyanis pont az úri társaság tagjainak szokott hirtelen szüksége lenne időnként hamis útiokmányokra. Amint az a Simon-ügyben is történt: Welsz, a derék iparos Simonnak nem adott többet, mint egy érvényes bissau-guineai útlevelet. Még csak nem is végzett a paszporton gondos munkát, hanyag volt, mint azt a tökéletesen eltérő fotó is mutatta. Hogy aztán Simon a rá jellemző éleslátással ezt a lehető legostobább módon használta fel, az már nem csoda, és nem is tartozik szorosan véve Welsz Tamás szomorúan végződött ponyvaregényéhez. Azonban megjelent a rendőrség, ami a Légió álmoskönyve szerint igen kellemetlen kimenetelű főtárgyalást jelent. Állítólag más, már kiállított útleveleket is találtak Welsz széfjében, a sok még kitöltetlen passzus mellett. És itt a baj.

Ez a pillanat lehet a fordulópont a történetben.

Ugyanis ezek – mindenki elfelejti! – nem régimódi, papíralapú útlevelek, amiket tintával, tollal, stemplivel tölt ki, akinek erre hatásköre vagy rosszabb esetben ingerenciája van. Ezek kártyaalapúak, amiknek a kitöltése bizonyos műszaki hátteret is feltételez, és arról nem szól a fáma, megtalálták-e a szükséges masinériát is hozzá. Másfelől: ez a tökéletes bizonytalanságot is jelenti. Hiszen innentől kezdve nem tudhatjuk, kiknek a nevére kiállítva találtak már kész útleveleket, és kiknek fogják még csak ezentúl kiállítani: gyakorlatilag csak az a közszereplő van biztonságban, aki annyira szegény, hogy nyilvánvaló róla, még egy hamis iratot sem tudna megfizetni. Ahogy az Index írja:

„Miután kiderült, hogy Simon Gáborén kívül további nyolc hamisított útlevél is volt, a Magyar Nemzet pedig névtelenül több szocialista politikus érintettségéről cikkezett, egy másik vezető MSZP-s politikus – szintén név nélkül – az Indexnek arról beszélt, Welsz szerinte vádalkut akar kötni, hogy ne adják ki Panamának, és “cserébe azt mond, amit kérnek tőle”. Ennek érdekében nem túl bonyolult feladat biankó útleveleket kitölteni mások nevére, lejáratási célból, úgy, hogy az érintettek erről nem is tudnak – tette hozzá a politikus.”

Hát ezért aggódik Veres János is, ez magyarázza rejtelmes szavait, titkolózását az ATV tegnap esti műsorában – nem attól tart, amiről tud, hanem attól, amit még nem is sejt:

http://www.atv.hu/videok/video-20140320-veres-janos

Illetve: gyanítja, hogy támadás készül. Készülhet. Éspedig efféle, lejárató kampány. De még az sem biztos, hogy a majdan előkerülő iratokat maga Welsz állította volt elő, tragikus halála előtt – hiszen ha van biankó útlevél, van apparát, nyugodtan írhat bárki útlevelet akár Nagy Szulejmán török szultán nevére is, nem kell már a tulajdonos. A mór megtette kötelességét, a mór elhagyta a színpadot.

Természetesen ez csak egy hipotézis. Távol álljon tőlem, hogy állítsam is azt, amire a napvilágra került tények következtetni engednek: vagyis, hogy lejáratási kampány készül, kirakatperekkel tarkítva. Viszont ez az eszköz csodafegyver lehetne a kormánypárt kezében választási kampány idején – ha tudja, meri és képes is használni. És távolról sem tudunk eleget az ügyben. Felmerül még jó pár kérdés.

Miféle titkosszolgálatokkal került kapcsolatba Welsz Afrikában? Miként jutott a tiszteletbeli konzul címéhez? (Már megint Rejtő). Hogyan lehetséges, hogy érvényes Interpol-körözéssel, mely Damoklész kardjaként lebegett a feje fölött, vígan, szabadon és gazdagon sétálgatott, sőt, vállalkozott Budapesten, közszereplést vállalt, légitársaságot vásárolt? Mikor nézett félre a rendőrség, akkor vagy most? És miért?

Ki tudja, mi mindent tudhatott még a mai Strasznov Ignác, amit már sosem fog elmondani nekünk – a halottak legendásan szűkszavúak.

Egyelőre annyi biztos, hogy meghalt.

És azt is tudjuk, miért: megállt a szíve.

Szele Tamás

Hozzászólások


titogart
4 hónapja

Azért halkan megjegyezném, hogy Simon Gábor ezt a "lejáratós útlevelet" igen sikeresen használta...