A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Mikorra fogy el a magyar?

via 168 óra Online

2015. július 9. 11:19 | 3 hozzászólás

Az Orbán kormányé az elmúlt évtizedek legelhibázottabb bevándorlás- és menekültügyi politikája, aminél talán csak a kivándorlás-politika kezelése rosszabb. Ez utóbbi problémát a statisztika szemszögéből gondoltuk végig Katona Tamás egyetemi tanárral, aki számos szakpolitikai munkája mellett a Szegedi Tudományegyetem Statisztikai és Demográfiai tanszékének professzora, és jelenleg az MSZP pártigazgatója, de egykor a KSH elnöke is volt.

– Kivándorlás, végiggondolva a statisztikai adatokat, milyen metszet rajzolható fel?

– Magyarországon a kivándorlás nagyon komoly gond, és egyre növekvő problémát jelent. Ennek a mérése nem könnyű feladat, mert a schengeni határok működnek, az Európai Unióban szabad a munkaerő-vándorlás, ezért nagyon nehéz regisztrálni azt, hogy ki az, aki távozik. A módszer, amivel azért mégis lehet mérni, és ezáltal objektív képet kapni, a tükörstatisztika, ami arra alapoz, az országok tudják, hogy hány idegen él náluk, mivel a vízummentes utazás csak három hónapon belüli tartózkodásra jogosít, munkavállalásra pedig egyáltalán nem. Ha valaki tehát külföldön akar dolgozni, regisztráltatnia kell magát. Ebből az adatból tudható a KSH legutóbbi közlése alapján, hogy a 2013-as év elején megközelítőleg 380.000 magyar tartózkodott külföldön legalább egy éve, főleg az EU országaiban. Amennyiben ezt a számot és annak növekedési dinamikáját figyelembe vesszük, akkor mostanra 500.000 főre tehető a tartósan külföldön élő magyarok száma. Ide kell még számolnunk további 60.000 embert, akik naponta ingáznak, többségük Ausztriába jár át dolgozni. A munkaerő-felvétel során méri a KSH a foglalkoztatottságot, és olyan módszertant alkalmaz, amely szerint a legfeljebb egy éve külföldön dolgozókat hazai foglalkoztatottnak számolja, a legutóbbi – első negyedéves – adatok szerint 110.000 embert tehát megtévesztően vesznek számba.

– Akik elmentek, azok nem is szándékoznak visszajönni?

– Ennek sajnos nagyon nagy a valószínűsége addig, ameddig nem változnak Magyarországon a viszonyok. Azt is érdemes figyelemmel kísérni, hogy akik külföldre mennek, zömében az átlagosnál magasabban képzettek és 40 év alattiak. A népességszám alapján figyelemre méltó, hogy egy alapvető módszertani változást eszközölt a statisztikai törvényen a kormány, miszerint a népmozgalmi statisztikában figyelembe veszi a külföldön született gyermekeket is. Ez az adat szépítheti a statisztikát, de ettől persze nem lesz több gyerek Magyarországon.

– Ha a mai állapotokat, vesszük figyelembe és kivetítjük – ahogyan 1870 es években tették, és megjósolták, hogy a XX. század közepére a lócitrom elönti az Andrássy utat – meddig létezhet a magyarság a Kárpát-medencében?

– Nem gondolom azt, hogy végveszély lenne. A kormányok szerencsére váltják egymást, és az a tevékenység, amely jelenleg is külföldre taszítja a már gyakorlattal rendelkező munkavállalókat, nem tart örökké, még a jelenlegi kormányé sem. Az említett folyamat függetlenül a kormányfő akaratától, akarnokságától visszafordítható. Azt gondolom, hogy a józan ész felülkerekedik előbb–utóbb, és jön egy normális gazdaság- és társadalompolitika Magyarországon, amelyik nem csak lassítani fogja a tömeges külföldre költözést, hanem a hazaköltözést is megindítja. Szerintem ezt sokan gondolják így, és várják, hogy bekövetkezzen. Nem hiszek abban, hogy a hosszú távú prognózis abból áll, hogy előrevetítjük azokat az idő- és számsorokat, amiket az utolsó időszakban tapasztalunk, nem lehet lineáris vonalakat rajzolni, és azt gondolni, hogy eddig elment több százezer ember, akkor még öt év, és egy millióan távoznak innen. Nézetem szerint az egyik probléma, hogy nagyon alacsony a születésszám, és a termékenység ma is csökken. Míg tíz évvel ezelőtt az európai középérték közelében volt a magyar mutató, mára a legalacsonyabbak között van. A svéd modellt szokás ilyenkor emlegetni. Skandinávia és főleg Svédország volt az a hely, ahol először kezdett el vészesen csökkenni a termékenység Európában. Ott sikerült olyan társadalompolitikát kialakítani, amely hatására a folyamat megváltozott és mára az európai átlag fölé emelkedett, még nem érték el a teljes termékenységi arányszám kettes értékét, ami az egyszeri reprodukciót jelenti, de közelítenek ahhoz.

– Mi ennek a modellnek a lényege?

– Erős, de nem akarnok állam, jelentős társadalmi újraelosztás mellett nagyon komoly a szolidaritás a társadalomban. Az európai átlagnál magasabb képzettségűek, és hatékonyan termelő gazdaság veszi őket körül, amely létbiztonságot teremt. A legfontosabbnak a kulturális értéket tartom; a szolidaritás ingerküszöbét, amit az is mutat, hogy például Svédországban a legkisebb a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmek között. Azt gondolom, hogy nekünk efelé kell haladni.

– Az a program, amit felvázolt – nekem, mint laikusnak – minimum hetven éves időtartamot feltételez. Van erre ennyi időnk?

– Nagyon komoly társadalmi felismerés szükséges, hogy túllépjünk a szörnyű demagógián, populizmuson, hogy megelégeljük a kormány tudatos megosztó politikáját, amivel kettészakítja a társadalmat. Látnunk kell, hogy ekkora különbség nagyon régen volt a magyar társadalomban, mint ma. Ha megnézzük a jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztettség adatait – azért ezt a kettőt, mert ezeket egyazon indikátorok, egységes módszertan alapján mérik minden EU-s tagállamban – kizárólag Bulgária és Románia van mögöttünk. 1995 óta vannak összehasonlítható adataink a mai fogalmak szerinti egy főre eső GDP-ről. Akkor a visegrádi országokkal voltunk versenyben, tíz évvel később a balti országokkal, ma a kelet-balkániakkal, mert a többiek már elhúztak mellettünk. Ezért menekülnek el az emberek Magyarországról.

– A tudati szakadást mennyi idő alatt lehet „összevarrni”? Azt tapasztalom, hogy a „bevándorlózás” mára ütötte a rasszizmus egyéb területeit, a kormány szinte napok alatt átterelte a gyűlölethullámot a neki pillanatnyilag leginkább tetsző mederbe.

A bizalmat elveszteni nagyon könnyű, visszaszerezni borzasztó nehéz, bár meg kell, hogy jegyezzem, én érzékelem a rasszizmus egyéb megnyilvánulásait, így az antiszemitizmust is Magyarországon. Hosszú időt vesz igénybe, de meggyőződésem, hogy a változó társadalompolitika, amelyik nem szít gyűlöletet, lerövidítheti ezt az időt, és a legproblémásabb helyeken tudna javítani. Sajnos kormányzati szinten folyik a felelőtlen gyűlöletszítás, a tömegkommunikáció egyes szereplői, az úgynevezett közmédia vezérletével napi 24 órában erősítenek rá minderre. Ez csak annyiban az emberek hibája, hogy bedőlnek, nem gondolják végig, elhiszik a rövid, könnyen befogadható, demagóg válaszokat a súlyos problémákat hordozó bonyolult kérdésekre.

Tüttő Kata, az MSZP szakpolitikusa a téma szakértője, kérésünkre vállalta annak gyors végig gondolását, hogy mi az oka a születésszám csökkenésének.

Mit várhatunk akkor, amikor olyan adatokkal szembesülünk a KSH számait végig böngészve, hogy a 2011-es népszámlálás feldolgozása után kiderül, hogy a 35-39 éves korú nők negyede hajadon, és fele annyi házasság köttetik, mint 1980 - ban, amikor én is születtem, és még ezeknek a „fékezett habzású” házasságkötéseknek is a fele válással végződik. A válások felezőszáma már önmagában megkérdőjelezi azt a sokat hangoztatott állítást, miszerint a házasság egy stabil intézmény és azt kell erőltetni.

Elgondolkodtató előrejelzés az is, hogy az 1980-ban született nők negyede várhatóan gyermektelen marad, miközben a felmérés szerint a gyermeket nem tervezők száma statisztikailag nem mérhető.

Mi lehet az oka, hogy nem találnak megfelelő párt, pedig statisztikailag talán meglenne a feltétel, legalábbis a 40 alattiakat tekintve? Izgalmas szám, hogy a teljes lakosságot nézve 300.000 - el több egyedülálló nő van, mint férfi.

Mégis, miért nem találnak egymásra? Az egyik ok, hogy az egyedülálló nők nagy része városi, diplomás, míg az egyedülálló férfiak döntő részben vidéken élnek és alacsonyabban képzettek.

A felsőoktatásban itthon, már most is a nők vannak többségben. A gimnáziumi férőhelyek csökkentésével, a verseny erősödésével a gimnáziumokban is jelentősen eltolódhatnak a nemi arányok, ami tovább növelheti a diplomás nők arányát és még inkább feszíti a társadalmi egyenlőtlenségeket ezen a területen is. Hiába lesz/van jóval több diplomás nő, a politikai és gazdasági vezetői képviseletünk nem változik. A következő generáció nőtagjai jó eséllyel nem tudnak itthon párt találni, hacsak nem változik meg alapvetően az emberek hozzáállása a párkapcsolatokhoz, ha nem határozzuk meg újra a család fogalmát és nem osztjuk fel igazságosabban a társadalmi szerepeket férfiak és nők között.

 


A cikk eredetije: Mikorra fogy el a magyar?


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
3 éve

Mert  nem az  a fontos nekik, hogy  megfelelő feltételeket  teremtsen, fontosabb a saját  feltétel...

Plessatt képe

Plessatt
3 éve

Az nagy gond, hogy az elvándorlás folyamatos. De az nem igaz, hogy ennek a kormánynak ez is lenne a célja. Nem lehet, hisz nekik is kell az adóbevétel, továbbá szeretnék mind tovább megtartani kormányzati poziciójukat, amihez elegendő választópolgár kell és így tovább. Az már más napra tartozik, hogy egyenlőre nem tud olyan feltételeket teremteni az országban, hogy a fiatalabb generáció itt rendezze be a jövőjét. Sajnos, amíg ebben változás nem lesz, amíg egy érezhető, élhetőbb fordulat nem következik be, addig változásra sem számíthatunk. Hogy ez mikor is következhet be egyáltalán, ez nagy kérdés, ugyan is nincs a háttérben olyan demokratikus erő, amelyik , ha hatalomra kerülne, mindezt meg tudná változtatni. A baloldal leamortizálta magát és jelen állás szerint, szinte a hatalom közelébe sem akar jutni. Neki ez a kényelmes, az elaprozódás, az ellenzéki szerep, aki csak megmond, de felelőssége nincs, akinek nem kell megdolgoznia a jobb jövőért. És nekünk, magyaroknak, akik itt élünk? Nekünk rossz és nincs semmi jobb kilátás. A legrosszabb pedig az, hogy ezt az ellenzéki, a demokratikus pártok nem értik, vagy nem is akarják érteni! 

Kataaa képe

Kataaa
3 éve

Árpád vezér hont  fogalalt. Orbán vezér hont elad. Menekültet fogad, magyar népet küld. Semmi bajom a bevándorlókkal, de az elvándorlókat ne engedjük. Óriási a társadalmi megosztottság. gazdaságunk nem tesz elelegendőt, hogy maradásra  bírja az elvándorlókat. Lehet, hogy én érzem így, hogy kormányunk célja a minél nagyobb  arányú elvándorlás.