A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Erről a hírről Orbánék mélyen hallgatnak.

via 168 óra Online

2014. január 15. 11:13 | 1 hozzászólás

Tragikusan zuhantunk a versenyképességi rangsorban. A gyorsabb magyar növekedés egyik alapvető akadálya, hogy a gazdaság strukturális problémái nemhogy enyhültek volna, de súlyosbodtak az elmúlt években, különösen szembeötlő ez az ipari termelés szerkezetében.

Ez, valamint a gyorsuló innovációs leszakadásunk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyre hátrébb kerülünk a nemzetközi versenyképességi rangsorban.

Főként a nemzetközi konjunktúra élénkülésének köszönhetően az idén végre a magyar gazdaság is érzékelhetően növekedési pályára léphet. A várható 1,5-2 százalék közötti GDP-bővülés azonban messze van attól, hogy behozzuk az elmúlt évek lemaradását, sőt a prognózisok szerint folytatódik a lemaradásunk a térségünk országainak átlagától, a szlovákok, lengyelek, románok és a baltikumiak messze jobban teljesítenek nálunk, a csehek hozzánk hasonlóan, a szlovénok gyengébben, igaz, ők sokkal magasabb szinten állnak. Sok alapja nincs tehát az Orbán-kormány öntömjénezésének, kevesekhez hasonlítva mondhatjuk csak, hogy jobban teljesítünk.

A korlátainkat mutatják az utolsó negyedévi ipari adatok is, amelyek éves szinten valóban 3 százalék feletti növekedést, havi szinten azonban újabb megtorpanást jeleznek. Októberben és novemberben egyaránt csökkent a termelés az előző hónaphoz viszonyítva, és az autógyárak téli leállása miatt decemberben sem várható lényeges változás. A gyenge teljesítmény nagyban összefügg az ipar szerkezeti problémáival: a növekedés szinte kizárólagos motorja a járműgyártás, köszönhetően az Audi fejlesztéseinek és a Mercedes-gyártás beindulásának. Ezzel szemben a hagyományos húzóágazatok, a feldolgozóipar, az elektronika és a gépgyártás folyamatosan esnek vissza, míg a többi ipari ágazat termelése nagyjából stagnál.

Ebből egyenesen következik, hogy nő a gazdasági függésünk a nálunk letelepedett járműgyártó multiktól, amelyek mára már a GDP kb. tizedét és az export ötödét adják. Egyre messzebb kerülünk tehát attól a szépen hangzó céltól, hogy jövőnket a nagyszerű magyar szürkeállományra alapozzuk, jelenleg inkább a külföldi technológiák behozatalára építünk, és nincs jele annak, hogy ezen komolyan változtatni akarunk. Éppen ellenkezőleg: az Orbán-kormány alatt tovább csökkent a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások amúgy is alacsony aránya, és ebben az unió sereghajtói közé tartozunk. Még rosszabb, sőt egyenesen tragikus a helyzet, ha az innovációs tevékenységet nézzük: a világrangsorban 2010-ben is csupán a 60. helyen álltunk, mostanra viszont már a 95. helyre zuhantunk, ezzel negatív csúcstartók vagyunk.

A versenyképességi rangsorban tíz helyet csúsztunk vissza, és a részmutatók mindegyikében visszaestünk. Exportorientált országként ez jelentősen rontja növekedési potenciálunkat, emellett riasztja az esetleges befektetőket is. Nem véletlen, hogy aki jön hozzánk, hozza a komplett technológiát is, sikeres magyar fejlesztésekről csak elvétve hallani. Elvileg számos uniós forrás szolgálná a hazai fejlesztési projekteket, a gyakorlatban azonban a pénzek elosztásánál nem a nagyobb hatékonyság és eredmény a fő szempont, hanem az, ki kaphat és ki nem támogatást. Ne csodálkozzunk, ha ennek látható következménye a zuhanó versenyképesség.

Egyelőre esélye sincs annak, hogy ebben fordulat következzen be. Ahhoz alapvető gazdaságpolitikai váltásra lenne szükség, a politikai haszonszerzésre való törekvés és a látszateredmények erőltetése helyett a már régóta esedékes, átfogó szerkezeti reformok végrehajtása. Ez azonban nem megy gyökeres szemléletváltozás nélkül, nem csupán a politikai-gazdasági elit szintjén, hanem a társadalom egészében is: annak felismerése, hogy a fenntartható fejlődéshez a versenyképesség növelése, a piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás és minden területen a hatékonyabb működés vezet. Ezek nélkül kis ország lévén teljesen ki vagyunk szolgáltatva a globális hatásoknak, bármennyire is hirdetjük a magyar virtust és a függetlenségünket.

Egyelőre sajnos éppen az ellenkező irányba megyünk. Orbánék unortodox gazdaságpolitikája egyfajta sajátos, államilag ellenőrzött, de ezzel egyes érdekcsoportokat helyzetbe hozó félkapitalizmus felé halad, kiszámíthatatlanságot és bizonytalanságot teremtve maga körül. Még ennél is aggasztóbb, hogy eközben egyrészt végletesen megosztja a társadalmat, másrészt azt sugallja az embereknek, hogy a piac, a tőke, a profit rossz, bízzanak inkább a mindenható államban, a hatalomban, az majd jóságos nagybácsi módjára gondoskodik mindenről. Ezzel egyszerre ötvözi a szocialisztikus módszereket a gyorsított eredeti tőkefelhalmozással, és mindezt látszatvalóság kreálásával leplezi.

Ez az út csak zsákutcába vezethet, a megtévesztett hívők kiábrándulása, kijózanodása, amely előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön, nagyon fájdalmas lesz. A baj az, hogy az ország leszakadása és távolodása a fejlett világtól nem hirtelen, hanem fokozatosan megy végbe, a kevésbé hozzáértők számára szinte észrevétlenül, így sajnos nagy az esélye annak, hogy mire a nagy többség felismeri a helyzet tarthatatlanságát, már hatalmas áldozatok kellenek a trendváltáshoz.


A cikk eredetije: Erről a hírről Orbánék mélyen hallgatnak.


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
4 éve

Mint általában az igazságról...