A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Tízezer igaz ember

via K.Úr Ír

2013. szeptember 30. 10:40 | 4 hozzászólás

A tízezer lehet, hogy csak kilenc, de ezen most ne akadjunk meg. Fontos, nagyon fontos, hogy összegyűljön a szükséges mennyiségű aláírás, mely pártolja Iványi Gábor Magyar Evangéliumi Testvérközösségét – de talán együtt is van már, ez a mai nap folyamán kiderül. Éjfélkor kilencezer volt, szóval délig aki teheti és akinek kedve van, még csatlakozhat ehhez a példa nélküli kezdeményezéshez – mert természetesen sokkal többről van szó, mint a MET egyházi státuszáról.

Igaz, arról is. Mióta Magyarországon egyházzá válni nem jog, hanem kegy – amint Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő fogalmazott – égrekiáltó dolgok zajlanak egyházügyben. Iványi Gábor közösségétől már harmadszor akarják megvonni az egyházi jogállást a világi hatalmasságok. Köztük, természetesen, a Kereszténydemokrata Néppárt, melyről a történtek fényében joggal kérdezhetnénk, hogy mennyiben keresztény, mennyiben demokrata és mi köze a néphez? Pártnak párt, az igaz, de nem több. Ritka eset, de a világhálón népmozgalom indult a kisegyház megmentésére: a Parlament most tízezer támogató nyilatkozat bemutatásához köti a MET elismerését, és ez bizony már majdnem megvan. Ha meglesz, fogadni mernék, hogy – más eszközök híján – azt fogják követelni, Iványi Gábor tegyen nekik csodát.

Az is megvan már.

Iványi Gábor eddig is csodákat művelt.

Évtizedek óta ő a hajléktalanok, rászorulók, nyomorultak egyik legbiztosabb támasza, épp elég csoda az, hogy fedél nélkül szűkölködők ezreinek nyújtott szerény szállást, ételt, ruhát, orvosi ellátást – állami támogatás nélkül. Mert aki a legszükségesebb munkát végzi, aki az elesetteket támogatja, annak nem jár segítség az államtól, csak gáncs. Rágalmazni is próbálták már, de gyémántból van ez az ember, lepattan róla minden fegyver, ármány, hazugság. Az élete nyitott könyv – és érdemes is beleolvasni. Mert oda vagyon írva, mi is az ő bűne, amiért most lakol.

Az, kérem, hogy ő adta össze szeretve tisztelt, kedves miniszterelnökünket és becses nejét. Meg ő keresztelte a gyermekeiket is. Emlékszik hát, nagyon is jól emlékszik a másik Orbán Viktorra, akire még mi is emlékszünk egy páran – hogyne lenne vétkes a nagyurak szemében? De bizony sokat nem tehettek ellene: még kommunistabérencnek is nehezen mondhatták volna, hiszen több, mint évtizedig harcolt a MET egyházként aló elismeréséért, míg 1981-ben bejegyezték. Meg is figyelték, zaklatták is, ha tehették, le is csukták. De végül elismerték. Még Kádár rendszere is elismerte, igaz, nagy küzdelmek árán – a mostani megtagadja tőle azt, amit egy élet munkájával épített fel.

Ha engedjük.

Nem engedjük.

Megindult a támogató nyilatkozatok özöne, küldik metodisták – hiszen metodista egyházról van szó -, küldik katolikusok, reformátusok, zsidók, ateisták. Nem jelent ez megtérést vagy áttérést – azt jelenti, hogy nem hagyjuk elveszni a társadalmi szolidaritást, a vallásszabadságot, a demokráciát. Amint Iványi Gábor mondta a minap, lassan ideje lesz megalapítani a MET ateista tagozatát – és miért is ne? Nem képmutató, álszent szolgája ő Istennek, nem lelkeket halászik, ezért is állnak annyian mellé. Nem mögé – mellé, itt, kérem demokrácia van. De mondott ő mást is:

„Az a több ezer ember, aki az elmúlt hónapban hitelesen, a nyilvánosság előtt is vállalta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséghez (MET) való kötődését, az nem arról nyilatkozott, hogy a vallások világában mely irányzat kizárólagos követője, hanem hitet tett a rasszizmus és mindenfajta kirekesztés elutasítása, valamint a szegénység által sújtottak, illetve az elvitathatatlan emberi jogok, így a vallásszabadság mellett is. Ezek ugyanis egyházunk legfontosabb dogmái közé tartoznak”.

No, ha van ilyen vallás, figyelmet, elismerést érdemel. Kár, hogy mostani dicsőséges nagyuraink más hitnek hódolnak, bálványt imádnak, valami Mammont, vagy hogy hívják. Persze, hogy gátolják, gáncsolják az egészséges, egyszerű, emberi természetből fakadó hitet – hiszen nem prédikál sem engedelmességet, sem a sorscsapásokba való belenyugvást, sem pedig alázatot. Nem is kormánypártinak való, szentigaz.

Hanem szabad embereknek.

És jönnek, jönnek ezek az emberek, egyre többen, már kilencezer, tán tíz is megvan – ha csak a jóindulat és a rokonszenv számítana, sokkal többen lennénk, de a támogató nyilatkozatban –  mely itt található , és e-mailben feladva is érvényes, amennyiben az aláírás után odajegyezzük két nagybetűvel, hogy SK – nos, ebben bizony szerepel néhány személyi adat is. És aki családos, aki közalkalmazott, aki nyugdíjas, aki más módon kiszolgáltatott az államnak, nem mindig meri a nevét adni. Erről is beszélt Iványi Gábor a Vasárnapi Híreknek:

„Van ebben az országban tízezer olyan ember, aki a listázások korszakában is a nevével, adataival vállalta, hogy a vallásszabadság és egyéb elvitathatatlan emberi jogok hívei – hangsúlyozza Iványi Gábor. – Köztük van az a 96 éves néni, akinek már csak az Örökkévaló és én tudjuk a nevét, egykori miniszter, és nagynevű művész is, ők nekünk mindnyájan ugyanolyan fontosak. És ha mi elbukunk, ez a csoda akkor is megmarad: hogy a szolidaritás hitvallása ennyi embernek fontos volt.”

Igen, többről van szó, messze többről, mint egy kisegyház bejegyzéséről. Jogról, szabadságról, emberi méltóságról, szolidaritásról az elesettek iránt. Csupa idejétmúlt dolog, mely nem kompatibilis a NER-rel? Nem mennek ki ezek a divatból. Arról van szó, hogy minden fenyegetés és represszió dacára mégis akadt ebben az országban kilenc-tízezer ellenzéki, aki – pártállására való tekintet nélkül! – nevével, adataival vállalta szembenállását a rendszerrel.

A csak nevében nemzetivel, nevében együttműködővel.

Csendesen kérdezném: Washington György és Franklin Benjámin idejében hányan is voltak a Szabadság Fiai? Nem hinném, hogy a gyéren lakott és kegyetlenül megsarcolt amerikai gyarmatokon akár csak tízezren lettek volna.

Mégis győztek. És nem pártoskodtak, míg a szabadságukat ki nem vívták.

Erről van hát szó, feleim. A szabadságról és a demokráciáról.

Aki teheti, írja alá, aki nem teheti: szemlélje rokonszenvvel.

Ha valamin, hát ezen biztos vagyon áldás.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Tízezer igaz ember


Hozzászólások

nikkolaus képe

nikkolaus
5 éve

Én is nagyon  örülök. Most hallottam a rádióban, és eleresztettem egy hurrát.

echinacea képe

echinacea
5 éve

Így van, Kiris! Nagyon örülök!

kiris képe

kiris
5 éve

Meglett  a 10000!!!!

Gratulálok mindnyájunknak akik tettünk érte valamit!

 

kiris képe

kiris
5 éve

" És ha mi elbukunk, ez a csoda akkor is megmarad: hogy a szolidaritás hitvallása ennyi embernek fontos volt.”

Nem Iványi Gábor és az aláirók buknak el, hanem Orbán mocskos rendszere, és a történelmi egyházaink!