A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Stadionok a betegeknek

via K.Úr.Ír blog

2013. december 5. 10:06 | 2 hozzászólás

Ez, kérem, egy újfajta magyar terápia. Világszabadalom. Igaz, hogy teljesen hatástalan, sőt, senkit sem gyógyít meg, igaz, hogy csak viszi a pénzt és mérhetetlen szenvedést okoz mindenkinek, aki érintett a témában, de kétségtelen, hogy hungarikum.

Mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amely támogatásra szoruló, beteg, rokkant polgárai helyett a makkegészséges sportolókat támogatja. És terek átépítésébe, autópályákba fekteti azt a pénzt, aminek volna jobb helye is. Különös tekintettel a síkvidéki alagutakra.

Tulajdonképpen mi történt? Csak annyi, hogy a kormány kegyesen megemelte a halmozottan sérült, tartósan betegeket nevelő szülőket, ápoló családtagokat megillető emelt ápolási díjat. Megemelte, de sérvet nem kapott a produkciótól: az eddig bruttó 38 350 forint igénylés esetén lehet ezentúl bruttó 53 100 is. Ami nettó negyvennyolcezer, gyanúsan annyi, mint a közmunkások bére – és messze elmarad a kilencvennyolcezer forintos minimálbértől. Márpedig a beteg családtag ápolása huszonnégy órás munka, három műszakban: nem lehet mellette mást elvállalni. Hiszen, mint az a Blog TV  tudósításában is hallható, nincs az a munkahely, amelyik eltűrné, hogy az alkalmazottja eljárjon a súlyosan beteg családtagjával orvoshoz, felülvizsgálatra, otthon maradjon, ha ápolni kell, de akkor se tudjon bemenni, ha mondjuk gyógytornára kell vinnie – mellesleg, pont ezért járna az ápolási díj. Csak éppen díj kéne járjon, nem alamizsna.

Emiatt tüntetett tegnapelőtt a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület a Kossuth téren, az eseményen felszólalt Sándor Erzsi (neki egyszer még szobra áll majd, annyit tesz a hátrányos helyzetűekért és a betegekért), Ébel Anikó, mint anya, Kun Attila a Halmozottan Sérültek Heves megyei Szülőszövetsége képviseletében és énekelt Kollár-Klemencz László a Kistehén zenekarból. A megmozdulás végén petíciót adtak át az EMMI irodavezetőjének, dr. Veres Gábornak, melyben azt kérik: a szégyenletesen alacsony ápolási díjat emeljék meg a mindenkori minimálbér összegére. És még az is nagyon kevés lenne: egy beteg ember élete nem annyiba kerül, mint egy egészségesé, hiszen ő kezelésre, gyógyszerre, ápolásra szorul – de lássuk a petíciót:

„FELHÍVÁS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁHOZ

Fogyatékos és tartósan beteg gyermekek és felnőttek családtagjait képviselve fordulunk az Ország vezetőihez. Több ezer család nevében kérjük egy valóban segítséget jelentő támogatási rendszer kidolgozását.
Üdvözöljük az ápolási díj emelését, azonban ez annyira csekély mértékű, hogy az érintettek helyzetén lényegesen nem változtat. Ez az intézkedés még mindig nincs arányban a szülők terheivel. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, vagy az egyedülálló szülők költségeit. Rengeteg többletköltség terheli őket a lakás akadálymentesítésétől kezdve a gyógyszereken és a napi akár többszöri mosáson át az autóval történő szállítás költségéig.
Kutatási becslések szerint 12 ezer családban él súlyosan, halmozottan sérült ember, akik veszélyeztetett helyzetben vannak. Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 %-a él létminimum alatt.
Mi nem segélyt, vagy támogatást kérünk! A súlyos betegek és fogyatékosok gondozása napi 24 órás munka, valódi munkabér járna érte.
Kérésünk:
- A súlyosan, halmozottan sérültek után járó ápolási díj összege egyezzen meg a mindenkori minimálbér összegével, azzal azonos járulékok terheljék. Az ápolást ismerjék el munkaviszonyként, az ápoló szülő munkát végez, sokszor 24 órás felügyeletet.
- A sérült gyermek adókedvezmény szempontjából 3 egészséges gyermeknek számítson, hiszen az oktatási intézményekben is három főnek számít.
- A sérült gyermeket nevelő családok számára járjanak a nagycsaládos kedvezmények (ingyenes tankönyv, kedvezményes iskolai étkeztetés, stb.).

Mivel nincs választási lehetőségünk, az ápolási díjból kell megélnünk. Csak az a megoldás elfogadható számunkra, amely ezt lehetővé is teszi.
Nyitottak vagyunk a tárgyalásra a kormány képviselőivel és szívesen részt veszünk egy méltányos ellátási rendszer kidolgozásában.

Budapest, 2013. december 3.

Szülői Összefogás Képviseletében
Csordás Anett
elnök
„Lépjünk, hogy léphessenek!” Közhasznú Egyesület
Tel: 70/315-6924
www.lepjunkhogylephessenek.hu

Bükkösy Nikolett
elnök
Európalánta Egyesület

dr. Juhász Ágnes
igazgató
Bliss Segítő Kommunikációs Központ

Juhász Edina
koordinátor
„Bicebóca” Sérült és Tartósan Beteg Gyermekek Szüleinek Levelező Csoportja

Kapitány Imola
elnök
MOZAIK Közhasznú Egyesület az autizmussal élő emberekért

Kun Attila
Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége

dr Pogány Gábor
elnök
Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége
www.rirosz.hu”

Igen, kérem, valahol erről volna szó. Emberhez méltó életről, elviselhető anyagi háttérről. Ha a kormány megkérdi: honnét vegye erre a célra a pénzt, legyen oly kedves, és nézzen ki az ablakon. A Parlament ablakán, a Kossuth térre. Mit lát? Átépítést. Nézzen körül az épülő stadionok, autópályák tájékán. Nem néz, mert nem akar. Nem egyszer számolták már ki újságírók is, szakemberek is, hogy például a rokkantellátás újraszabályozásával (magyarul, a leszázalékolások megvonásával) még egy stadionra való pénzt sem sikerült összespórolnia a költségvetésnek, más kérdés, mennyi kín és szenvedés árán.

Urak, rá kéne jönni: ez nem arányos.

Sokkal többe kerül a leves, mint a hús.

Ha egy stadion tervéről lemondanánk, már teljesülhetne a fentiekben olvasható szerény kérés, ha kettőről, a rokkantellátás szénáját is rendbe lehetne tenni.

Nem fogják.

Kit érdekelnek ezek a problémák?

Ja, hogy az érintetteket?

És velük ki törődik?

Mert az, akinek a dolga lenne – nem.

Az bizony inkább meccsre jár.

Szele Tamás
 


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Stadionok a betegeknek


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
4 éve

Amik ők kigondolnak, azt  meg is valósítják, ember élet árán is.

Sugovica képe

Sugovica
4 éve

Remélhetőleg, hogy ez a petició felébreszti a kormányt... rájönnek, hogy ez tarthatatlan állapot!