A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Pride, utólag

via K.Úr.Ír blog

2014. július 7. 11:42 | 0 hozzászólás

Igen, Pride volt, és aki azt mondja, hogy a magyar sajtó több, mint bőségesen, valósággal kimerítően számolt be róla, annak lehet némi igaza. De mégis foglalkoznunk kell még egyszer az eseményekkel, ugyanis különös hírek terjednek szana és szerte.

Miszerint nem voltak sem ellentüntetők, sem provokációk a rendezvényen, semmiféle kellemetlenség nem zavarta a résztvevőket és egyáltalán, mindezt a sajtó túlozza el. Ha volt is valami, az sem volt fontos. Jó lenne, ha így lenne – sajnos azonban, a konfliktusok által vetett hullámok még mindig nem látszanak csitulni. Sőt: talán most jön a tánc.

Én az eseményről tegnap szubjektív beszámolót adtam, nem is adhattam másfélét, hiszen nem jutottam be a rendezvényre magára – azonban a kiváló Blog TV nem csak bejutott, de sikerült interjúkat, felvételeket készítenie az ellentüntetőkkel, tiltakozókkal. Audiatur et altera pars, hallgattassék meg a másik fél is – hát kérem, hallgassuk meg őket:

Először egy különös esemény tanúi lehetünk, ez az úgynevezett Bajtársiasság Napja. Ez arról emlékezik meg, hogy 2009. július negyedikén a Magyar Gárda tiltakozott a betiltása ellen, ám a rendőrség könnygáz alkalmazásával szétoszlatta a demonstrációt. Nos, mindenki arra emlékezik, amire akar, a Magyar Gárda azóta újjáalakult, mégpedig sok kis szervezet formájában, melyek nincsenek is egymással feltétlenül jó viszonyban, de az azért érdekes, hogy a gárdisták – vagy szimpatizánsaik – a július negyediki nosztalgiázásukat inkább ötödikén tartották meg, csak törhessenek némi borsot a Pride orra alá. Megint más kérdés, hogy ha egy külföldi vagy egy marslakó látta az eseményt, biztos lehetett abban, hogy ő a Pride katonai szárnyát látja: egyenruhás, kiöltözött férfiak meneteltek dobszóra. Az Erzsébet tértől a Belügyminisztériumig. A betiltott Magyar Gárdára emlékezvén felszólalt Vona Gábor is, akinek annyira semmi köze a betiltott szervezethez, hogy annak idején, legelső parlamenti munkanapján is gárdamellényben jelent meg. Kifejtette, hogy 2018-ban kormányzásra készülnek, és akkortól betiltják a Pride-ot, ám hivatalos ünneppé teszik a Bajtársiasság Napját. Kérem, így is lehet mondani… valamit valamiért, gondolhatta a pártelnök, bár kötve hiszem, hogy a két rendezvény résztvevői ugyanazok lennének majd.

Kameravégre sikerült kapni az érpataki polgármestert is, aki az utolsó divat szerinti apart kis báli belépőjében próbált feljutni valamelyik kamionra – róla nem is érdemes semmit mondani, magáért beszélt, de legalább igen hosszasan és hangosan. Igaz, nem mélyedt el az elmélet tengerében, ő egyszerűen csak provokálni akart. Szinte hihetetlen is, hogy egy ekkora hazafi, mint ő, ne legyen képes helyesen, szabatosan használni édes anyanyelvünket, de valószínűleg nem ért rá pallérozni magát a nagy nemzetmentésben, van ilyen. Vele össze sem lehet hasonlítani a családvédő mozgalom ellentüntetőit: az ő világnézetük is erősen jobboldali, de legalább kicsit sem viselkedtek erőszakosan, legalábbis a rendelkezésünkre álló felvétel tanúsága szerint. Mármint a Kossuth téren – kár volt később az érpataki polgármesterhez csatlakozni néhányuknak.

Volt azonban még két atrocitás: az egyik helyen áttörték a kordont az ellentüntetők, de a rendőrség pár perc alatt újból uralta a helyzetet, és egy komolyabb esemény is történt: egy tiltakozó, aki mellesleg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom büszke tagja, és „hagyományőrző huszár harcos”, feljutott az egyik kamion tetejére. Ott elsősorban magát, másodsorban transzparensét mutogatta, majd ellenállt a rendészeknek, így bizony erőszakkal kellett eltávolítani. Ha ugyanezt egy rock-koncerten teszi, hasonlóképpen jár – de nem oda, Buda, érte bosszút akarnak állni. Mégpedig a Deres TV tűzött ki jutalmat a rendészek fejére. Cigány Gárdáról beszélnek – ilyen szervezet nincs, nem volt és soha nem is lesz, hiszen maga a szélsőjobb fojtaná el, még csírájában. De ne is legyen – a sorsunkat ne gárdák csatája döntse el.

Lehet ezt, szabad ezt?

Nem lehet és nem is szabad.

Akadhat ügyvéd, aki képes megvédeni ezt az úzust, de azért jogállamban a rendőrséget kivéve senki sem tűzhet ki jutalmat, vérdíjat polgártársa fejére, főleg nem azért, mert az vélelmezhetően tagja egy nem létező szervezetnek – sőt azért sem, mert az illető munkája végzése közben drasztikus eszközökhöz nyúlt. Ezt a biztonsági őrök országában felesleges is volna magyarázni. Miért akar tehát mégis ügyet kreálni ebből a szélsőjobboldal, akár kétszázezer magyar forintok árán is?

Azért, mert részben igazuk van azoknak, akik azt mondják, az atrocitások jelentéktelenek voltak. Ezek az afférok nem nevezhetőek tömegmozgalomnak, így hát legalább a sajtóban akarnak némi nyomot hagyni, hogy úgy tűnjék, tettek valamit, nagyot, komolyat, hősit, nemzetit. A valódi konfliktusok – például a Kálmán Imre utcai incidens vagy a gárdavonulás – mind a rendezvény területén kívül zajlottak, a résztvevők csak a médiából szereztek róluk tudomást, ezért is hitetlenkednek kicsit. Ez az egy jelentősebb esemény volt látható is számukra, de hát ez sem nevezhető komoly összeütközésnek: a huszár felmászott a kamionra a zászlajával, és leszedték róla. Most már csak belőle lehet hőst csinálni, ha belekerül egy kis pénzbe, az sem nagy baj, telik rá.

Egyébként, úgy tűnik, Budapest lakossága általánosságban véve elfogadta a Pride-ot, mint jelenséget.

A szombati eseményekből a szélsőjobb nehezen fog politikai tőkét kovácsolni, ezekre ugyan se házat, se mozgalmat nem épít. De még önkormányzati választást se nagyon.

Ideje lenne stratégiát váltsanak, ám akkor elvesztenék azt a biztos szavazóréteget, ami őket a Parlamentbe juttatta. Nem irigylem Vona Gábort.

Igaz, róla sem hinném, hogy irigyel engem.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Pride, utólag


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges