A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Kígyóméreg, zárkaügynök

via K.Úr.Ír blog

2014. április 2. 15:57 | 2 hozzászólás

A Welsz-Simon ügyben tegnap óta már megint minden másképpen volt: felbolydult méhkasként zsong a sajtó a fejleményektől, amik egyre inkább arra utalnak, hogy ez az eset be fog vonulni a magyar kriminalisztika történetébe. Ebben most már minden van, talán csak nemi erőszak nincs, de ha a Magyar Nemzetre bízzuk, találnak ők azt is benne, amilyen kis szorgosak. Hogy azonban Simon Gábor ki fogja érdemelni a „minden palimadarak királya” címet, az bizonyosnak tűnik. De miket is tudtunk meg a tegnapi nap folyamán?

Elsősorban azt, hogy a MagNet bankban nyitott számlára hat nappal a botrány kitörése után fizették be azt a bizonyos 250 ezer eurót. Az Index tudósítása szerint a számlát nem Simon Gábor nyitotta, nem a saját nevére szólt, hanem Gabriel Derdakéra és nem a saját iratait használta a nemszámla nemnyitásához. Amire Welsz Tamás egyik ismerőse és állandó jellegű tettestársa, bizonyos K. József deponálta az összeget. Ez esetben azonban jogosan vetődik fel a kérdés: végül is mi köze van Simon Gábornak ehhez a számlához? És hol van K. József? Valamint hová lett Damon Hill?

Ja, valamint közgyűlés sem volt.

Mindenkit megnyugtathatunk: az ügyészség ura a helyzetnek, őrizzük meg pánikunkat. K. Józsefről azon kívül, hogy állítólag létezik, semmi közelebbit nem tudni, illetve de, mivel saját magának is nyitott ugyanott számlát, szintén bissaui útlevéllel. Őt azonban tudomásunk szerint nem vették őrizetbe, vígan sétál a tavaszi verőfényben. Ezzel szemben Simon Gábor a Magyar Nemzet állítása alapján az előzetesben bevallotta egy „zárkaügynöknek” – magyarul téglának, vamzernek, besúgónak -, miszerint az Ausztriában elhelyezett pénzei egy XVIII. kerületi ingatlanügyletből származnak, melyet Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc engedélyével bonyolított volna le. Hogy a fentnevezett uraknak konkrétan mi közük is van a XVIII. kerület pakuratavaihoz és miért kellett volna tudjanak az ügyletről, az homályos, mint az egész ügy, úgy általában – lássuk a hírt!

„Egy XVIII. kerületi ingatlanügyletből származik a Simon Gáborhoz köthető külföldi és magyar bankszámlákon fellelt pénzösszegek egy része – egyebek mellett ez derült ki az MSZP volt elnökhelyettesének ügyében lefoglalt iratokból. A dokumentumok között van Mesterházy Attila kézjegyével ellátott szerződés is. Megtudtuk azt is, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Simon Gábor mellé zárkaügynököt helyeztek, akinek az egykori szocialista politikus elmondta: Mesterházy Attila jelenlegi és Gyurcsány Ferenc volt pártelnök tudtak a százmilliókról.
A Simon-ügyben lefoglalt iratok között a nyomozók megtalálták annak a 2001-es ingatlanügyletnek a dokumentációját, amelynek során az akkor még szocialista vezetésű XVIII. kerület 40 millió forintért adott el egy földterületet az Auchan Magyarország Kft. egyik érdekeltségének. A szóban forgó ingatlanon pakuratavak voltak, a területet tehát kármentesíteni kellett. A kárelhárítást egy vállalkozó 100 millió forintért hajtotta volna végre, erre szerződést is kötött az önkormányzattal, amely később ismeretlen okokból elállt a megállapodástól. A kerület ezután az Auchan leánycégével szerződött le a kármentesítésre, ezúttal azonban már 950 millió forintért, a visszaléptetett vállalkozóval pedig peren kívül megállapodtak.”
(MNO)

Hát, érdekes, bonyolult lélek ez a Simon Gábor is. Egyfelől, képes pénzt elhelyezni egy bankban akkor, amikor a fél magyar sajtó a sarkában liheg, autóval követik és nem hagyják levegőt sem venni, tehát megvalósítja a bilokációt, egyszerre két helyen tartózkodik, másfelől hatalmas, nagystílű ingatlanügyleteket bonyolít, amikről nem beszél sem a barátainak, sem a párttársainak, sem a családjának, de beszél egy vadidegen besúgónak, aki mellé suvasztanak a cellába. Nehéz lenne elhinni reggeli előtt egyszerre ennyi képtelenséget, nyilvánvaló, hogy kampánycélú, koncepciós eljárást látunk, még akkor is, ha Simon teljes ártatlanságáról senki sincs meggyőződve, talán még ő maga sem. Mindazonáltal egymást kergetik a képtelen, abszurd állítások a történetben, az embernek lassan már nem az az érzése, hogy egy titkosszolgálat kavarja ezt a koktélt, hanem az, hogy legalább kettő, és egymás ellen dolgoznak.

Időközben az is találgatásokra ad okot, hogy miképpen halt meg Welsz Tamás. Hétfőn a PestiSrácok.hu felröppentette a hírt: peptid alapú toxint találtak a szervezetében. Ez aztán lehet kígyó-, pók- vagy skorpióméreg, de semmiképpen sem nevezhetjük természetesnek a jelenlétét az emberi szervezetben. Illetve, megjelenhet benne, de ebben az esetben a szervezet nagyon rövid időn belül felfüggeszti összes életműködéseit, méghozzá véglegesen. Ha most valakinek az jutna eszébe, hogy ez a momentum titkosszolgálati tevékenységre utal, szeretném lehűteni túlhevült fantáziáját: a létező, valódi titkos szolgák szinte soha nem dolgoznak ilyen durva és főleg feltűnő eszközökkel. Ha Welsz Tamást valaki átsegítette a túlvilágra egy tűszúrással, az minden lehetett, csak ügynök nem – sokkal inkább úgy néz ki a forgatókönyv, mintha a kamasz Móricka írta volna, aki túl sok Ludlumot olvasott. De nem lenne meglepő az sem, ha kiderülne: Welsz Tamás attól a megtiszteltetéstől kapott szívrohamot, hogy szolgálhatja a kampány alkalmából a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Sok volt az egy érző kebelnek.

Összevéve elmondhatjuk: a rengeteg hír dacára fikarcnyival sem tudunk többet erről a bonyolult ügyről, mint korábban, és nem ismerjük jobban az események valódi mozgatórugóit, mint a hettita mulatónótákat. Saját véleményem az, hogy kampánycélú, koncepciós lejáratási eljárással van dolgunk, amit egy nem teljesen ártatlan és nem túl éles elméjű politikus ellen folytatnak. Az eljárás célja az ellenzék vezetőinek lejáratása hamis vádakkal – erről Gyurcsány Ferenc nem kevés iróniával ezt írta Facebook-oldalára:

„Azt írja a Magyar Nemzet, hogy Simon Gábor mellé telepített zárkaügynök jelentése szerint tudtam a rejtegetett százmilliókról.
Akkor most feltáró vallomást teszek.
Orbánnal közösen bíztuk meg Simont, hogy a Simicskától kapott pénzt rejtse el annak érdekében, hogy öreg korunkra vehessünk majd egy közös társasházat, ahol egy tálból cseresznyézve adomázhatunk fiatalságunkról és ugróiskolát játszunk unokáinkkal.
Most befuccsolt a terv. Kár. Pedig milyen jól elterveztük Viktorral.
Ez az átkozott Simon cserbenhagyott bennünket. Lehet, hogy már soha nem lakhatok Viktorral együtt. Hogyan fogom kibírni?”


Nos, jó látni, hogy legalább egyvalaki humoránál maradt.

Mi, többiek meg ne reménykedjünk: ezt az ügyet kizárólag akkor fogjuk megérteni, ha április hatodikán győz az ellenzék vagy legalábbis eléri, hogy a mostani kormánypártnak ne legyen kétharmada.

Akkor azonban már a világon senkit sem fog érdekelni.

És Welsz sem támad fel ettől.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Kígyóméreg, zárkaügynök


Hozzászólások

adamik_ képe

adamik_
4 éve

Nem csak kenyéren él az ember. Igényli a cirkuszt is. Tán még a kenyérnél is jobban. Erről már írtam 2013. május 23-án : " . . . most szegény fidesz agyalhatna valami más gumicsonton. Nincsenek kétségeim afelől , hogy valamit biztosan találna , sőt arról is meg vagyok győződve , hogy legalább még 3 - 4 gumicsont elő van készítve hátha szükség lesz rá. Ugye a népnek kell a cirkusz is. . . . "

http://kapcsolat.hu/comment/32833#comment-32833

Ha én ilyen pontosan láttam egy éve , hogy narancsosék milyenek és mit fognak tenni , az mszp vezetése miért nem látta?  Miért hagyott ilyen könnyű támadási felületeket? Talán csak nem szándékosan? Lásd : K. Ágnes diplomái.

Szudoczky képe

Szudoczky
4 éve

Az egész ügy annyira abszurd, hogy nincs élő (és gondolkodó) ember, aki ezt elhiszi. Úgy bonyolódnak a szálak, mint abban a 128 részes "Bosszú" c. krimiben, ahol egy ember képes teljes családokat, közösségeket manipulálni annak érdekében, hogy megbosszulja apja baleset általi meggyilkolását. Csak azon csodálkoztam abban a 10-nél kevesebb részben, amit néztem, hogy vajon hogy sikerül neki minden eseményt úgy alakítani, hogy az megfeleljen távlati céljainak. Nos, ebben az ügyben is valaki nagyon alakítani akarta a történéseket, csak menet közben az események kicsúsztak a kezéből. Nem úgy, mint a forgatókönyvirónak, aki az említett sorozatban végig a kezében tartotta az események fonalát. Hát bizony, ez a különbség a thrillerek és a valóság között! Ez utóbbiban mindíg előfordulnak váratlan, be nem kalkulált esetek, mint valóságos történetünkben a koronatanú nem tervezett halála. Vajon tényleg öngyilkos lett, ahogy ezt az őt kísérő rendőrök második variációként tálalták? Nagyon valószínűtlen, hogy az, aki feltáró vallomásra készül, egyszer csak fogja magát és kígyó- (vagy valami más egzotikus) mérget vesz be. Ez szintén egy mesebeli fordulat, csak az a baj, hogy itt az áldozat nem támad fel, mint a mesében szokott történni. Ez az, amit igazán sajnálok! És nemcsak azért, mert akkor beszélni tudna, hanem mert nem volt egy halálra készülő személyiség, nagyon is szeretett élni a róla keringő történetek szerint. És mert ember volt, aki nem érdemelte ezt a halált.