A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Európa a téren

via K.Úr.Ír blog

2014. június 22. 08:37 | 1 hozzászólás

Tegnap mindennél világosabban derült ki, hogy nem pár civil tiltakozik már hetvenöt napja a Szabadság téren, nem is pár száz: tulajdonképpen Európa szegül szembe Félázsiával, és nem napi politikáról van szó, amint azt a kormány annyira szeretné elhitetni.

De nem ám: hanem két mentalitás, két gondolkodásmód ütközik össze Budapest központjában. Az egyik a történelmet meghamisító, felelősséget elhárító, ha kell, hazudozó urambátyám-Magyarországé, a másik azé az európai országé, ahol mindannyian élni szeretnénk. Előbb vagy utóbb. Merthogy a másikban nem is nagyon lehetne élni. Meg nem is lehet.

Európai volt a demonstráció módja is, amivel a tiltakozás hetvenötödik napját megünnepelték a résztvevők: hatalmas kórus énekelte az Örömódát, ami Európának nem csak himnusza, de jelképe is. Schiller Örömódája, Beethoven zenéjével az öreg kontinens kultúráját jelenti, nem egyszerűen az uniós himnusz, még akkor sem, ha a kormány hívei szeretnék pusztán annak látni. No, jó, ők az állandó szabadságharcban a semmi ellen Brüsszelt tatár haditábornak látják, Asgabadot meg egy európai metropolisnak. Nem csoda, ha a Kilencedik szimfóniát is félrehallják. Még, ha Fischer Ádám vezényli is – sőt, akkor még gyanúsabb. Még európaibb. Még kevésbé elfogadható azok számára, akik kétségbeesetten próbálnak elégedettek lenni a minden eddiginél sötétebb elnyomással, hazugsággal. Mert az, ami zajlik, voltaképpen igen keveseknek jó – annál többen vannak, akik gyávaságból, butaságból, lustaságból, megfelelési kényszerből hinni akarják, hogy a magyar jövő nem Nyugat fényes termeiben, hanem a kirgiz és türkmén jurtákban lakik. Nem lakik ott ázsiai embereken kívül senki és semmi: ők meg, amilyen szegények, nem hogy jövőt, de még épkézláb, dokumentálható múltat sem tudnak nekünk mutatni.

Hogy aztán kik vannak többen Magyarországon, Nyugat vagy Kelet hívei, arról lehetne vitatkozni, de hogy tegnap este a Szabadság tér egy kis darab Európa volt, az bizonyos. Megfelelő volt a szombat esti időpont és kiváló az ötlet: Fischer Ádám vezényletével szívesen énekel a pesti ember, főleg olyasmit, aminek világos a mondanivalója. Az, hogy nem akarunk sötétséget, hazugságot, történelemhamisítást. Hogy hányan jöttek el? Nem pár százan, amint arra a szervezők számítottak – ők ötszáz fő részvételét kalkulálták – nem is ezren, legalább ezerötszáz-kétezer tiltakozó énekelt a téren teli torokból, harsogó örömmel. Aki nem hiszi, ám lássa:

Hangulata volt ennek a rendezvénynek, amit az eseményt lezáró élő láncban résztvevők száma is mutatott – hogy most miért jöttek többen, máskor miért vannak kevesebben? Nem ér ám rá mindenki minden nap tiltakozni, az is csoda és heroikus erőfeszítések tömegének köszönhető, hogy a mindennapos demonstrációt fent lehet tartani. De most mindenki jött, aki csak tehette, lám, sikerült is megmutatni, hogy európaiak vagyunk, felnőtt emberek, akik szembenéznek a múltjukkal, ahelyett, hogy elsumákolnák.

De mi van az Elátkozott Emlékművel? Azt, kérem, senki sem tudja pontosan. Nem tudjuk, mert elvben át kellett volna adni először március 19-én, aztán május 31-én. Egyszer sem adták át, ami súlyos zavart jelez az Erőben, hiszen Palpatine kormánya nem arról híres, hogy mindenféle civil tiltakozókat tekintetbe venne. Zúzták már miszlikbe sztrájkolók táborát, őrségét ebben az országban éjszaka közepén a „biztonsági” emberek, nem is egyszer, mint azt Nagy Navarro Balázs esete is mutatta. Itt azonban valami miatt kényelmetlen volna az avatás, hiszen még június 26-án, csütörtökön is közmeghallgatást tartanak 17 órától az Erzsébet tér 4. szám alatt az ügyben. Az ötödik kerületi szocialisták megpróbálnak helyi népszavazást kiíratni, bár kétséges, hogy elég-e az idő erre – a kiszivárgott információk szerint az építkezés területfoglalási engedélye pillanatnyilag július 15-ig érvényes.

Egyszóval, húzódik-nyúzódik Gábriel és a birodalmi sas rétestésztája, le merném fogadni komoly összegbe, hogy eredetileg nem így gondolták a cselszövők – hanem úgy, hogy a már akkor kész szobrot hipp-hopp beemelik, és a Szabadság térről már csak a szovjet hősi emlékművet kell majd eltávolítani, hogy ügyes kis szélsőjobboldali zarándokhely váljék belőle. Arra szerintem álmukban sem gondoltak, hogy nyár elején még nem áll a tökéletesen gátlástalanul odaerőltetett emlékmű, aminek célja, hogy a holokauszt szégyenét kizárólag a német hadsereg nyakába varrja – mintha magyarok nem is vettek volna részt a deportálásokban. Ez esetben viszont Eichmann pár száz fős kommandója legalább négy méter magas óriásokból kellett álljon, sugárfegyverekkel felszerelve, különben nem deportálhattak volna több, mint négyszázezer embert példátlanul rövid idő alatt. Nyilvánvaló, és köztudott is, hogy a Magyar Királyi Csendőrség végezte a piszkos munkát – ezt tagadja ez az angyali hazugság.

Ezért haragszik minden európai magyar, ha erről az emlékműről hall – a múlttal szembenézni kell, nem letagadni. És egyre többen haragszanak. Tegnap este már kétezren énekelték Európa himnuszát – ahogy énekelni szokás a napi demonstrációk végén a magyart is.

Ezt kéne megértse a kormány. Hogy nem vagy magyarok vagyunk, vagy európaiak – hanem magyarok és európaiak.

Akkor tán magától le is mondana az őrült szobrok tervéről.

Egyelőre ez a veszély nem fenyeget.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Európa a téren


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
4 éve

Igen: hipp-hopp máris itt a nagy baj. Itt  már nem  az anyagi javak megosztásáról van szó, hanem szándékos "provokáció" . Emlékszünk mit  mondott Orbán Viktor: Puskapor szagot érez. Több  beszédében valamilyen formában megjeleni a harc szó. Ehhez  előbb  ki kell ásni a csatabárdot... Tudjuk, hogy  mindig ott  provokálnak, ahol a legérzékenyebbek vagyunk...