Talán a legnehezebb, de a legtöbb tanulsággal járó területe a munkánknak a munkahelyteremtés. No nem maga a megteremtése, bár az sem egyszerű egy gazdasági szempontból teljesen értelmezhetetlen környezetben, ahol semmi sem jósolja bármilyen gazdaságtelepítés sikerét. Hiszen sem humánerőforrásban, sem fizikai feltétekben nem adott semmi, mindenhez forrás és fejlesztés kell, ez utóbbiban nehezített terepen, olyan tényezőkkel is meg kell küzdeni, amire nem is gondol a szegregátumoktól távol élő.
Először is azzal, hogy olyan emberek foglalkoztatásába kezdünk, akiknek a munkatapasztalata vagy nulla, vagy fekete-és alkalmi munkában szerzett. Ami nagyon távol áll attól, amit munkaviszonyos alkalmazásnak tudunk, először is hiányzik belőle a folyamatosság, a felelősség (hiszen legfeljebb másnap nem megy, otthagyja, keres mást), és nincs meg a tervezhetőség biztonságának érzése sem, hogy egy munkaviszonyos alkalmazás hosszabb távú jövedelemszerzést jelenthet. Az egyik napról-másikra élés működik munkaviszony nélkül is, igaz, van, amikor szűkösen, de ha van pénz, akkor meg bőségesen jut. Ebben szocializálódva más kötődések alakulnak ki a pénzhez, a munkához, és a pihenéshez is. És ezt nehéz felváltani egy egyenletes, folyamatos erőfeszítést igénylő életritmussal.