A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Magyarságteljesítmények, avagy

via Huppa

2015. július 20. 12:38 | 1 hozzászólás

nemzet és ultranemzet. Hogy Magyarország jobban teljesít-e, attól függ, hogy kinél vagy minél, de hogy nagyon teljesít, az egészen bizonyos. Miben teljesít ilyen kiemelkedően? Nem mindenféle földhözragadt iparágakban, mezőgazdaságban, állattenyésztésben, művészetben, tudományban – ebben könnyű volna. Magyarország magyarságból teljesít, ebből a szubtilis, megfoghatatlan valamiből, amit meghatározni nem tud az ész, a logika, ezt, kérem, érezni kell.

És erre a hétvégére a nemzeti érzelmű polgárok joggal emlékezhetnek majd a magyarságteljesítmény hétvégéjeként. Akkorákat teljesítettünk magyarságból, hogy a végén szó szerint a fal adta a másikat, magyarságból hazánk világelső. Igaz, hogy vetélytárs híján, de ne legyünk szűkkeblűek, örvendezzünk a sikereinknek, rakjunk kis örömtüzeket és adjuk egyéb jeleit is euforikus boldogságunknak.

Mert ki más volna képes például egy ütközetben eltűnt nemzeti költőt úgy újratemetni, hogy az eredeti sírja sincs meg? Természetesen a holtteste sem, ki tud még annyira hinni a nemzeti öntudatban, hogy inkább megesküdjék: a költő egy burját öregasszony volt, akit aztán pénteken el is hantoltak Petőfi Sándor néven, hófehérbe öltözött néptömegek kíséretében, sámándobbal és nemzeti szellemű zsidózgatás keretében? Morvai mester már csak annyit tehetne még a nemzetért, hogy induljon kárpát-medencei körútra, és minden magyarlakta településen temesse újra Petőfit.

Így indult a hétvége, de szombaton folytatódtak a magyarságteljesítmények, először is elindult a nemzeti sportadó, ami nem kis teljesítmény, mármint az, hogy egyáltalán elindult, tekintve testvércsatornájának, az M1-nek napi nézettségi és szakmai sikereit. Elindult, és most megy valahová – talán még be is számolhatott arról a csodás magyarságteljesítményről, amit szintén szombaton hoztak nyilvánosságra, és minden érző keblet megdobogtatott:

„Világbajnok lett a Spirit of Attila nevű magyar csiliszósz az Egyesült Államok Louisiana államában rendezett, a világ legerősebb önteteit felsorakoztató The World Hot Sauce Awards elnevezésű világversenyen, a harmadik legerősebb szószok (Hot sauce/Hot) kategóriájában.

„A kategória, amelyben mi indultunk, a legnépesebb: harminc körüli induló volt, eddig a verseny történetében mindig amerikaiak győztek. Idén három nem amerikai országból értek el helyezést versenyzők, de kategóriát nyerni csak nekünk sikerült, így nagyon boldogok és büszkék vagyunk” – mondta el a termelő, hozzátéve, hogy világversenyen is elsőként indultak magyar termelőként csípős termékkel. „Azt gondolom, hogy ez az egész magyar kézművesiparnak nagy elismerés” – vélekedett.”

Hát bizony, egy nemzet szorított kétségbeesetten ezért a szószért, az igaz, a gaz világösszeesküvő finánctőke és pénzoligarchia (baloldaliak számára: a nemzetközi imperializmus, nem kívánt törlendő) mesterkedései következtében a kicsi kutya sem tudott arról, hogy ilyen verseny egyáltalán létezik, és azon indul magyar versenyző, de innen szép nyerni, mondaná Szepesi György és amilyen igaza lenne. A szósz neve különösen találó: Spirit of Attila, valószínűleg azért, mert sokan meditáltak már azon, ehetett-é Árpád apánk paprikás krumplit, gulyást vagy lecsót. Persze logikus úton érthető, hogy nem, hiszen a krumpli és a paprika, a paradicsom Amerikából származnak, és oda csak később jutott el egy Kolumbusz (Kolompos) nevű magyar hazafi, de a magyar hit, a magyar öntudat, a magyar érzés azt mondatja: akkor is ehetett, ha nem ehetett! És ha ő igen, illetve nem, akkor Attila pláne!

Huj, huj, hajrá!

A vasárnap két hírrel írta be magát a nemzettudat aranyrovású krónikájába: az első rögtön az, hogy a rovásírás bekerülhet a nemzeti szabványok közé. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint az, hogy vége a farigcsálásnak, a nemzeti szellemű riporter már nem kell egy kisebb fatelepet magával cipeljen, ha jegyzetelni akar, teszem azt, a Parlament ülésén, ezentúl minden számítógépes eszközön róhatunk, ha arra le van töltve a karakterkészlet. Világszenzáció, mindenki hasra fog esni tőlünk, mondjuk egy előnye lesz: a rovott feliratokat le lehet majd fordítani Google Translator segítségével, nekem ugyanis régi gyanúm, hogy az ilyen helységnévtábláknak a fele sem pontos vagy egyáltalán értelmes – odaróttak valamit, ami éppen eszükbe jutott, ékes példa az a Balaton-felvidéki eset, mikor maga a tábla készítője sem tudta kiválasztani háromból, melyiket írta ő.

No, de a legszebb, legméltóbb hír vasárnap délután ütötte át a nemzeti ingerküszöböt. A szép magyar vitézek, aranyos leventék úgy megvertek tévedésből egy egyetemista párt, hogy a lánynak eltörött az arccsontja. Épp hazafelé sétáltak a szegedi Partfürdőn rendezett Wake Up Color Festivalról, talán a csillagokat számolták, egymás kezét keresték, csókot váltottak, mikor rájuk találtak a nemzeti érzelmű daliák. A fiút bevándorlónak nézték, holott bizony Magyarországon született, magyar állampolgár – haza akarták kergetni az országból. Az nem érdekelte őket, hogy csak itthonról mehetne haza, ugyanide. Nem érdekelte az sem, hogy egyetemista barátnője is kiállt mellette, elmondta nekik, mi a helyzet a sráccal: bevándorlót akartak verni, ha nem volt bevándorló, kineveztek egyet. Sosem voltak túl jóban a tényekkel, most sincsenek – ráadásul a lányt ütötték úgy meg, hogy arccsontja tört. Nem, nem esett keresztül semmiféle vak komondoron, most már nem keresnek kifogásokat: megverték, mert meg akartak valakit verni, és mert kéznél volt. megverték a barátját is, de őt jobban, mert kisebb volt, gyengébb volt, nő volt. Egyben reménykedem: a hírek szerint egyetemista, szeretném hinni, hogy joghallgató. És nem lenne rossz, ha egy szép napon büntetőbíró válna belőle…

Ház kérem, ez az utóbbi eset volt a magyarságteljesítmények koronája, a hétvége fénypontja. Ami sámándobbal kezdődik, garázda veréssel végződik. Ezt nem emberevőnek nevezett, rongyos menekülők tették – ezt bizony kemény magyar honfiak, az ezerszer szent nemzet védelmében. Megoltalmazzák ők a haza földjét – kiktől is? Elsősorban a saját polgáraitól. Mármint, azon polgároktól, akik nem járnak olyan fekete ruhában, mint ők.

Az már az Antall-kormány idején világos volt, hogy amit ők „magyarságteljesítmény” néven pedzegettek, az voltaképpen azt szolgálja, hogy az ország állampolgárain belül jöjjön létre egy magyarabb, sőt, legmagyarabb csoport, akik mindig legyenek egyenlőbbek a többinél, élvezzenek több jogot, akár a törvény előtt is. Hány és hány kabinetnek kellett bábáskodnia ennek érdekében, akár támogatással, akár hanyagsággal, akár hibás döntésekkel, míg végre sikerrel járt a terv.

Van nemzet, és azon belül ultranemzet.

Az ultranemzeti úgy keresztény, hogy pogány, úgy tiszteli a kultúrát, hogy Petőfi helyett egy burját vénasszony csontjainál szaval Wass Albertet, úgy védi a hont, hogy kislányokat ver félig agyon. Magyar kislányokat. Ha mindez Szlovákiában történik, az ultranemzeti azonnal előkap egy féltéglát, hogy a mellét verje és bosszúért lihegjen, ha nálunk, és ő teszi, tagad, mint a leggyávább zsebtolvaj, akit elkaptak a villamoson. Az ultranemzeti rovással írja a sosemvolt húszezer éves nemzeti történelmet, és kicsit sem érdeklik olyan tények, hogy mióta ismeri Európa a paprikát, vagy mikor élt Attila, netán Árpád. Övé a világ, olyan, amilyennek elképzeli, és ha a tények ellentmondanak a nézeteinek, üt.

Jobb lenne nemzetnek lenni, nem ultranemzetnek.

Legalábbis ne legyünk ultrák nemzete.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Magyarságteljesítmények, avagy


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
3 éve

Magyarország szinte  mindenben jobban teljesít. Negatívban szuper elsők vagyunk. Pozitívban, sok a paír, ami mindent elbír...