A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Isten nyugosztalja, Köztársasági Elnök Úr!

via Ténytár blog

2015. november 6. 10:41 | 3 hozzászólás

Göncz Árpádra, minden idők legnépszerűbb köztársasági elnökére emlékezünk, akit ma helyeznek végső nyugalomra. Aki köztársasági elnökként - ahogy előtte is - a védtelenek szószólója, igazi államférfi volt.

Megválasztásakor mindenféle ceremónia nélkül ment ki a Kossuth térre az őt éljenző tömeg közé, ahol már akkor is sokan Árpi bácsinak szólították. Tevékenységének elismerésül már életében számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város pedig díszpolgárává választotta.

A Publicus friss felmérései alapján a magyarok túlnyomó többsége szerint Göncz Árpád messze a legjobb köztársasági elnökünk. 1956 október 23.-a hőséről a megkérdezettek kétharmada vélekedett így. Göncz rendszerváltás előtti és utáni szerepe egyaránt a kiemelkedően fontos történelmi személyiségeink körébe emeli. A megkérdezettek Széchenyi István és Kossuth Lajos után a harmadik leginkább olyan személyiségnek gondolják, aki emlékében is képes megtestesíteni a nemzet egységét. Ezzel már most a történelmi ikonok közé emelkedett.

Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó. (Göncz Árpád, 1990. augusztus)

Göncz Árpád politikus, író, műfordító, a rendszerváltáskor létrejött harmadik magyar köztársaság első államfője. 1922. február 10-én született Budapesten. Az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt elfogják, és Bibó Istvánnal együtt úgy tűnt, halálra ítélik, bár nem vett részt fegyveres konfliktusban. Végül az ügyész mindkettőjükre a második legsúlyosabb ítéletet, életfogytiglani szabadságvesztést kért, és arra is ítélték. 6 éves börtönbüntetése után 1963-ban mégis amnesztiát kapott, kiszabadult. A második világháborút követően kisgazda politikus, majd a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetségének politikusa volt.  Ekkoriban lett sikeres műfordító is, ő fordította le a  Gyűrűk urát, a Tökfilkók szövetségét és a Tövismadarakat.

1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott országgyűlésnek, amelynek első elnökévé is választották. Göncz Árpád államfővé választására az MDF kormányfője, Antall József tett javaslatot, az irodalmár akkor a Magyar Írószövetség elnöke volt. Megválasztása után mindenféle ceremónia nélkül ment ki a Kossuth térre az őt éljenző tömeg közé, ahol már akkor is sokan Árpi bácsinak szólították. Közvetlensége, erős civil öntudata és emberségessége a rendszerváltás legnépszerűbb politikusává tette.

2000 után közéleti, pártpolitikai szerepet nem vállalt. 2005 óta a nyilvánosságtól távol, visszavonultan élt.

A napi politikából már rég kivonultam. Amit kellett, megtettem, idejében. Ez nem jelenti azt, hogy a mai történésekről ne lenne véleményem. Demokráciáról, állampolgári jogokról, kötelességekről, politikusi jogokról, kötelességekről, kisebbségről, többségről, toleranciáról, felelősségről ugyanazt gondolom, mint egész életemben. (ekultura.hu - 2010. november 29.)

Göncz Árpád életében számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város pedig díszpolgárává. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, amelyet évente adnak olyan magyar személynek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében.

Forrás: index.hu

Bár Göncz Árpád hivatali idejében mért 70-80 százalékos népszerűsége felülmúlhatatlanul magasnak tűnik, az első ciklusban a jobboldali kormánnyal vállalt konfliktusaival sokak gyűlöletét kiváltotta: 1992. október 23-án nem kezdhette el beszédét, mert kifütyülték a Kossuth téren, szélsőjobboldali írásokban pedig máig azt terjesztik, hogy együttműködött a kommunista állambiztonsággal, és 1956 után a börtönben jelentett rabtársairól. Az akkori ellenzék − Orbán Viktorral együtt − azt állította, hogy a fütyülők bőrfejűek, fasiszták voltak, az akció pedig nem kizárt, hogy szervezett volt. 

Mindezek ellenére kijelenthető, hogy egy olyan személy távozott el közölünk, aki a legkevésbé volt megosztó az elmúlt három évtized politikai palettáján. A felmérések is azt mutatják, hogy a népszerűsége máig töretlen.

Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. (…) Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics. (Göncz Árpád)

Göncz testesítette meg leginkább a nemzet egységét

A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített reprezentatív közvélemény-kutatásban október közepén vizsgálta Göncz Árpád megítélését.

Göncz Árpád október 23-ához nemcsak 1956-os szerepvállalása okán, hanem mint az 1989-ben aznap kikiáltott köztársaság első elnökeként is kötődik. Olyannyira, hogy a válaszadók elsöprő többsége (66 százalék) szerint Göncz volt a legjobb köztársasági elnök eddig. A második helyen messze lemaradva Áder János (9 százalék) található, majd Sólyom László (4 százalék), Mádl Ferenc és Schmitt Pál zárja a sort.

Az eredmény visszaigazolni látszik azt a közvélekedést, hogy Göncz Árpád volt az a köztársasági elnök, aki az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelően személyében „kifejezi a nemzet egységét”. Leginkább az MSZP (78 százalék) és a Fidesz (63 százalék) gondolják így, míg legkevésbé a Jobbikosok (54 százalék).  Az MSZP és a Jobbik szavazók esetében azonban nem Áder, hanem Sólyom van a második helyen, 5, illetve 7 százalékkal.

Göncz Árpád rendszerváltás előtti és utáni szerepe a magyarok szemében is a kiemelkedően fontos történelmi személyiségek körébe emeli. A megkérdezettek Széchenyi István és Kossuth Lajos után a harmadik leginkább olyan személyiségnek gondolják, aki emlékében is képes megtestesíteni a nemzet egységét. A válaszadók 19 százaléka emelte a történelmi személyiségek körébe Göncz Árpádot, aki ezzel Deák Ferenc és Kádár János elé is került.

Göncz ilyetén megítélésében nincs komoly eltérés az egyes pártok szavazói között, bár némileg kedvezőbb a baloldali szavazók körében. Fontos észrevenni azt is, hogy az idősebb és a fiatalabb válaszadók - tehát, akik még látták, és akik már nem látták aktívan politizálni - is hasonlóan gondolkodnak történelmi szerepéről.

Mindenki Árpi bácsija

Politikai szerepvállalását Göncz így összegezte:

Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy „plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt, - mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet -, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.

Életében, s halála után is a végtelenségig megosztott magyar társadalom számára például szolgál. Nagy szükség volt habitusára, az ország sorsa iránt elkötelezett hozzáállására, amely nem megosztotta, hanem egyesítette a magyarságot. S nagy szükség lenne ilyen államférfiakra és nőkre ma is. A rendszerváltás utáni legnagyobb politikus volt, és egy jó darabig az is marad.

Búcsúzóul álljanak itt szavai a jelen és a jövő politikusnemzedékének:

A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan.

Árpi bácsi, nyugodjék békében!

 


A blogbejegyzés eredetije: Isten nyugosztalja, Köztársasági Elnök Úr!


Hozzászólások

Kataaa képe

Kataaa
3 éve

Teljes mértékben egyetértek veled . Felháborító, ami zajlik... Szomorú vagyok, nagyon szomorú... :(

Citoyen képe

Citoyen
3 éve

Méltatlan, ami a temetés körül zajlik most...

Mindenki magáról állít ki bizonyítványt, akár pro, akár kontra szidalmazza a másik felet ...

Göncz Árpád életét a nemzet egységre, a megbékélésre tette fel... Ami most zajlik az ennek gyökeresen ellent mond...

Ha egy temetést... nevezetesen az Ő temetését a széthúzásra és az egymásra mutogatásra, rendbontásra használják fel politikai érdekből, az egy ország morális állapotáról állít ki bizonyítványt :(

Nyugodjék békében.... Részvétem a hozzátartozóknak...

 

 

Kataaa képe

Kataaa
3 éve

Nyugodjon  békében! :(