A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Hippokratészi kaland

via K.Úr.Ír blog

2013. november 2. 12:58 | 7 hozzászólás

Levelet hozott a delej, elektromos levelet. Olvasótól hozta, aki korábban már közzétette egy Facebook-csoportban, de minket is tájékoztatott a kalandjáról, ami kórházban esett meg vele. Van annyira udvarias, hogy az őt ért sérelem dacára se vádaskodjék – nem közli a gyógyintézet nevét, helyét, nem ismerteti a kezelőorvosok adatait sem. Úrihölgyként viselkedik – de elénk tárja a történetet. Ami tanulságos, ám nem elkerülhető. Bárkivel megeshet.

A saját nevét azonban vállalja: Brodáné Varga Katalinnak hívják. Történt pedig, hogy többheti magas láz, gyengeség és fulladás után kórházba került, ahol neki is láttak a tünetek kivizsgálásának. Nem kíméltek sem műszert, sem munkát, mint a későbbiekben kiderül, a beteget se nagyon. Az osztály két főorvosa közül az egyik rövidesen közölte a családanyával: nyirokcsomó-rákra, sőt, tüdőáttétre gyanakszik. A hír természetesen megrázta betegünket, hiszen komoly betegségről szólt – de foglalkoztak már vele korábban is ebben a kórházban, megbízott a képességeikben. Még tüdő-biopsziát is végeztek rajta előzőleg ugyanitt – kicsit sem találta fájdalmasnak, nyugodtan belé is egyezett a vizsgálatba.

Hanem most már nem volt fájdalommentes a szövetminta-vételezés. Hadd idézzük levelét:

„Számba teszik a “csutorát”. (Már itt gondoltam, hogy valami nem stimmel, mert két hónapja, a szedálás után már semmit nem észleltem). Ezután jött a pokol! Mindent hallottam, mindent éreztem!(„Nem jó helyen vagy, mindjárt összeesik, kicsit jobbra. Na most jó a mélység. Vérzik.” Veszekedtek, hogy ne köhögjek meg nyeljek! Egyszer elsötétedett minden “belül” is. Arra eszméltem, hogy végre leszívják a nyákot és kapok levegőt.)”

„Eddig nem fájt a tüdőm, most minden hörgőcskét érzek. Mind megvan. Vért köhögök. Elküldöm a gyerekeket, mondván, már megmaradok. Két óra múlva a főorvos úrral találkoztam, aki azt mondta “na túl vagyok rajta, milyen volt? (Ott volt végig, csak, mint kiderült, nem ő, hanem a doktornő végezte a beavatkozást, hogy rutint szerezzen). Közöltem vele, hogy brutális. Akkor nem akartam hirtelen indulatból bővebben kifejteni.”

Hát ez bizony kellemetlen. Sőt, pokolian fájdalmas. Amit betegünk szóvá is tett a vizsgálatot végző doktornőnek – sajnálatos módon mások füle hallatára. Később, más ügyben szeretett volna tárgyalni a főorvosok egyikével, és többen látták várakozni az ajtaja előtt. Jobb rémregényolvasók már sejthetik a következményt. A legközelebbi kontraviziten:

„Alig csukják be az ajtót, főorvos úr közli: mivel hallja, hogy nem vagyok megelégedve a beavatkozásokkal, kezelésekkel, így semmi értelme annak, hogy foglaljam a helyet – a zárójelentésemet azonnal elkészítik, engem pedig a betegszállító másnap hazavisz.
Jó szokásomhoz híven sírva fakadtam. Megkérdeztem, miről van szó? Senkinek nem panaszkodtam, nem értem…!
-Ne hazudjon, itt van a doktornő, és a nővérek is elmondják, hogy a nővéri pult előtt hisztériázva kritizálta a doktornőt és az ellátást – mondta a főorvos.
-A doktornővel valóban sírva beszéltem (most is sírok), de az érzelmeimnek nem tudok parancsolni, csak az indulataimat tudom szabályozni. Akkor is, most is azt tudom mondani, nem a doktornő személye ellen van kifogásom, hanem az általa végzett beavatkozás nem volt való embernek. Mással, se személlyel, se terápiával kapcsolatban nem tettem panaszt.
-Miért a folyosón csinálta a műsort?
-Mivel a doktornő ott kérdezte meg mi a problémám, nem javasolhattam, hogy menjünk a WC-be megbeszélni, ahol senki ne halja
-Van más helyiség is, mondta, hogy négyszemközt szeretne beszélni?
-Igen! Úgy érzem a javaslatot nem nekem kellett volna tenni. Ha holnap hazamegyek, a 25.-ére szóló CT-re miként jutok el???
-Felejtse el. Azt a CT-időpontot a kórházban fekvő betegnek adtuk, de mivel hazamegy, nem aktuális.
-Akkor hogyan tovább? Mivel nem vagyok jól, egy-két napon belül a háziorvos újra mentőt hív, akik újra ide fognak hozni, mivel területileg ide tartozom.
-Akkor majd átküldjük más intézménybe a vizsgálatokra.
Ezt már innentől nem tudtam követni értelemmel. Elkezdtem összepakolni a holmimat, hogy mivel ott voltak a lányomék, azonnal hazavigyenek, hiszen nincs értelme másnapig várni a betegszállítókra. Keményen rám szóltak, hagyjam abba a pakolást, mert zavarom a másik két betegnél folyó vizitet. Leültem.
-Tudja mit bánok főorvos úr! A két hónapja tapasztaltak alapján az interneten és mindenhol dicsértem a kórházat, az osztályt. Sőt javaslatot tettem az „év kórháza” cím elnyerésére.
A levegő megállt, dermedt csend”.

Ne idézzük tovább a hosszú levelet – végül nem küldték el. Sőt, megjöttek a vizsgálatok eredményei is: nem tüdőrákos a paciens, tüdőgyulladása volt. Ez már orvosi kérdés, hadd ne feszegessem – maga a jelenség az, ami igazán érdekes.

Egy tapasztalatlan doktornő fájdalmat okoz a betegének vizsgálat közben. Az panaszkodik neki, majd, mikor a beteg más ügyben a főorvoshoz fordul, azt hiszi: őt akarja ott is befeketíteni. Elébe megy a csatának, és ő tesz panaszt: a beteg összeférhetetlen. El kell küldeni az intézetből. Ne feledjük, ekkor még mindenki úgy hiszi: tüdőrákos betegről van szó. A főorvos már majdnem hajlik a szóra… mikor a beteg kis fortéllyal, leleménnyel megmenti a helyzetet. És, nem mellesleg, saját magát.

Mit jelent ez? Azt, hogy a magyar kórházakban mindenki fél. Fél a beteg elsősorban, mert szenved, aztán fél az orvos, nehogy panaszt tegyenek rá, fél a személyzet, ugyanezért, de fél még a főorvos is. Rossz híre ne menjen a kórháznak. A problémás esetektől – arra való tekintet nélkül, kinek köszönhető a gond – jobb megszabadulni. A műhiba elkerülésének a legjobb módja, ha magát a terápiát is elkerüljük.

És ez nem csak az orvostársadalom hibája, hanem főként azoké, akik az egészségügy működését szabályozzák. Az orvosok joggal mondhatnák – mondják is – miszerint az a csoda, hogy még úgy, ahogy, de működnek a kórházak a jelen feltételek mellett. Hogy még van bennük gyógyszer, műszer, élelem. De azért az etikát sem kéne elfeledni – hogy is mondta Hippokratész?

„Primum non nocere” „Legfőbb, hogy ne árts”.

Ebből az esetből pedig az a tanulság, hogy először is ne tessenek orvosnak menni. De ápolónak sem. Mert nem kellemes, viszont félős mesterség az mifelénk.

És ne tessenek megbetegedni sem.

Vagy, ha mégis úgy alakul: ne tessenek csodálkozni.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Hippokratészi kaland


Hozzászólások

Ellen_Ripley képe

Ellen_Ripley
5 éve

Nem dől össze, most gyűjtik a betegeket, akivel a falat megtámasszák!

kiskoboldok képe

kiskoboldok
5 éve

Az ember olvassa ezeket a rémtörténeteket, azt gondolja, hogy az egészségügy már nem süllyedhet mélyebbre. Pedig dehogynem.

jadzia képe

jadzia
5 éve

Beteg és lassan már senki sem mer hozzányúlni mert összedől.((

Ellen_Ripley képe

Ellen_Ripley
5 éve

Beteg a magyar egészségügy úgy, ahogy van - mindenestül...

Kataaa képe

Kataaa
5 éve

Na de, betegé tesznek bennünket...

jadzia képe

jadzia
5 éve

Bizony az  eü bee mindenki fél sajnos Fél a beteg,  fél az orvos feljelentéstől  meghurcolástól fáradtságból  fakadó  esetleges hiba vétéstől és a munkakörülmények elégtelenségétől l.És frusztrált   ideges irritált Irritált a beteg,  ami nem csoda, hiszen fáj és ideges a várakozás alatt , mit mutat a szövetatn mi lesz az ítélet?Nagy dolgok ezek.... aki nem tud empatikusna hozázllni annak nehéz emglenia hangot..

 

Itt egyhoba volt.. emrt aztzény a gykorltlan orvnkis megkekltnauli a vizygát végézést külénob még 5élvekorba nsme tudjam,eghtnnei:(( de a vbezeőtnekottkellelnnié sadotteste tancsátandi sz.e átvnneia továbbiakbana műszet .

Jogos ha a beteg panaszkodott.. ennek elinztézése nem ez lett volns ez a lrgembertelenebb   dolog volt ,hanem az, hogy elnézést kérnek magysrázzá k mimdenki krzdte valahol, és bocsánst ,ha rosszabb volt ,és elbeszsélgetni a továbbiskról A beteg id mrgnyugodott  volna és rossz kép sem marad benne  erről a kórházról Nem hinném hogy akarna még egyszer oda menni avagy szorongva ezzel a gyógyulás  lehetőségét  rontva

 

Egy tény sokan elmentek tudot tokok mitat ..mi akik maradtunk az ő munkájukat is végezzük egy ember helyett 3 munkáját k stresszben rossz közérzettel sok esetben magunk is betegen de mindez nem magyarázza az embertelenséget... Bizonya döntő mondat :primum nil nocere

Citoyen képe

Citoyen
5 éve

Nem szabad ma Magyarországon betegnek lenni :( Azt hiszem mindannyian tudunk elrettentő példákat hozni :(