Szanyi Tibor

Elérkezett a szókimondás kora. Beszéljünk őszintén, hogy egyfelé indulhassunk!

Körlevél 3

(Körlevelem tegnapelőtti és tegnapi számában kísérletet tettem az MSZP mai helyzetének - általam gondolt - súlypontjait feltárni, mind az ideológiai háttér, mind pedig a gyakorlati politikai vetületeket illetően. Ma, a harmadik, s egyben záró részben tömören a teendőkre összpontosítok.) 

Tisztelt Elvtársam!

Kedves Barátom!

Igazi csapdában vagyunk. Jelenlegi képviselőink kénytelen-kelletlen felesküdtek az orbáni alaptörvényre. Parlamenti tisztségviselőink sajnos kiszolgálják a rezsimet, többen itt-ott (al)elnökösködnek Orbán és Kövér „birtokain”. Jómagam a szerencsések közé tartozom, mert nekem nem kellett ezzel a gyomorgörccsel szembesülnöm, s ennek okán nem is ítélek el senkit. De a tényeket rögzíteni kell!

Mondjuk viszont ki! Nincs az a kényszer-eskü, amely felülírná a magyar néphez való hűségünket! A nép élni akar, s mi, szocialisták pedig azt akarjuk, hogy a nép a lehető legjobban éljen! Nem a csak burzsoázia, nem csak a politikai elit, nem csak a felső tízezer, hanem minden gyerek, felnőtt és idős!

A lehető leghamarabb állítsuk hát elő azokat a törvény-tervezeteinket, amelyek világosan tartalmazzák az Orbán-rendszer jogrendi felszámolását, s az eltulajdonított közjavak, főként termőföldek minél szélesebb körű visszavételét, továbbá az Orbán-rezsim felelőseinek és strómanjainak az Alkotmány eltörlését követően keletkezett, s közpénzekre visszavezethető vagyonának teljes elkobzását, ideértve a külföldről való hazahozatalt! 

Vállaljuk fel, hogy 21 éves koráig mindenki részese lehet a számára ingyenes oktatásnak és közétkeztetésnek!

Tegyünk egyenlőséget a magán-, a szövetkezeti és az állami tulajdon közé!

A szociális rendszert úgy alkossuk meg, hogy senki ne legyen kitéve a nettó átlagbér felét alulmúló jövedelemnek! 

Az egészségügy terén nem lehet helye több hónapos, sőt éves várólistáknak. Vizsgálatoknál egy hét, rutin jellegű műtéteknél legfeljebb egy hónap a megengedhető. 

A családi életet tegyük a legszentebb magánüggyé, beleértve a szabad párválasztás jogát!

Kevés törvény legyen, ám az mind napnál világosabb! A sok és átláthatatlan törvény a korrupció melegágya, de legjobb esetben is csak az „értő elit” eszköze.

Állítsunk hazai normákat! E téren kézenfekvő az EU tevékenységéből fakadó összes vívmány. Nem kell sokat hozzáadnunk! Elöljáró példákat viszont mutathatunk. Ilyen lehet az európai munkahely fogalmának bevezetése. Kvázi „tiszta udvar, rendes ház”. Olyan szerződéses munkaviszony, amelynek keretein belül valamennyi európai munkahelyi norma érvényesül, ideértve a szakszervezeti jogokat is!

A baloldali világkép rombolása ugyancsak az orbáni eszköztár része, s számunkra a leginkább veszedelmes folyamat. Ez a szolidaritás gondolatának kiirtásában ölt testet. Ebben sajnos az MSZP is máig sajátos partner volt (sőt, saját belső viszonyait tekintve akár „élenjárónak” tekinthető). Kétségtelen, nem hagyható figyelmen kívül az egyén felelőssége a saját sorsáért, azonban ennek abszolúttá tétele a baloldaliság, a közösségiség szellemi alapjait károsította. A mai napig azt hisszük, hogy a mi feladatunk a szabadversenyes kapitalizmus gondozása, sőt azt is hisszük, hogy ehhez mi értünk a legjobban. Történelmi tévedés és zsákutca. A rendszerváltás arról szólt, hogy egy másik zsákutcából az európai (és globális) alkalmazkodással jöjjünk ki. Bár ez utóbbi megtörtént, ám pont akkor, amikor a jóléti állam szociáldemokrata víziója épp repedezni kezdett. A szociális piacgazdaság széttöredezését úgy értelmeztük idehaza, hogy a neoliberalizmussal kell valamiféle szövetségre lépnünk. 

A neoliberalizmusra adható mai baloldali válasz a „szolidáris piacgazdaság” gondolatkörében keresendő. A kapitalizmus igába fogásában. Hadd húzzon, de nem hagyhatja maga mögött a szekeret, s az azon ülőket! A neoliberalizmus káprázatos előretörése annak köszönhető, hogy a társadalmak - a baloldal hangos horkolása közepette - elfogadták a ‘hadd hasítsanak a gazdagok, abból csak-csak lecsorog valami a szegényebbeknek is’ elvet, s ennek az lett az eredménye, hogy felfelé csapódott ki a világ gazdasági fejlődésének minden haszna, ami a szegények számára leginkább hitel formájában csorgott vissza. Ez bizony a kizsákmányolás non plusz ultrája! Elveszik a megtermelt javakat, s a dolgozók pedig méltányos munkabér helyett életen át tartó hitelbe felvehetik a tényleges teljesítményük értékét. Ebből a spirálból kell kiutat találni. Ez most a baloldal feladata.

Napi teendőkre lefordítva az MSZP-nek a bérharc szervezésével lenne érdemes foglalkoznia. A gyenge szakszervezeti mozgalom fellendítésével. Tíz vasárnapi nyitvatartásos siralmunkra jó ha egy olyan hang jut, amiben a minimálbért követelnénk a közmunkásoknak. Vagy az egészségügyi dolgozóknak - az egyébként szégyenteljes -átlagnyugdíjat meghaladó bérezést. Tíz hazavárós lufiparádénkra jó ha egyetlen olyan nyilatkozatunk jut, amelyben a hazai bérszínvonal növelését követelnénk. És még a fordítottja is kevés lenne annak fényében, hogy szinte minden megszólalásunk a kormányt nógatja erre vagy arra, mintha tőle várnánk a politikánk megvalósítását. Fejezzük hát be a félmondatok puffogtatását, s az általunk kínált alternatívák bemutatására fordítsuk az energiáinkat! Legyen saját mondanivalónk, legyen saját sztorink! 

Fentebb tucatnyi sarokpontra, cölöpre, cövekre teszek javaslatot. Az európai baloldali szóhasználatban ezeket nevezzük „vörös vonalaknak” (red lines), ami alá nem megyünk, kompromisszumként sem. Hasonlókat szoktunk gondolni „baloldali minimumok” megjelöléssel, ám bármi is legyen a gyerek neve, az a fontos, hogy megszülessen!

Bízzunk önmagunkban, bízzunk egymásban, bízzunk az ország népében, bízzunk Európában, és cselekedjünk eszerint! Én ezen vagyok, s Téged is erre hívlak! A változás folyamatára!

Baráti, elvtársi üdvözlettel:

Szanyi Tibor 

(A körlevél három részének egybefoglalt változata holnaptól lesz olvasható itt, a kapcsolat.hu-n)…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Nem is vitatom az értékét, csak bennem van a félelem, hogy ez is egy pusztába kiáltott szó lesz, mint annyi minden más azelőtt. Szeretném, ha lenne értelmes és eredményes folytatása!

Nos igen, az ördög mindig a részletekben rejlik, de ez a körlevél inkább egy gondolatébresztő és távlati célokat meghatározó anyag akart lenni, nem egy kimunkált program.. Annak viszont jó...

Végre egy komplexnek tűnő elképzelés a baloldal feltámasztására! Kellenek a sarokpontok mind az ideológia, mind az eszmei alpokra épített gyakorlati megvalósítás terén. Ezeket a sarokpontokat kell egy tehetséges és elhivatott szakember gárdának alaposan körbejárni, minden lényeges elemet kidolgozni és programszintre emelni. Két sarkalatos területre szeretném a figyelmet felhívni, ami hiányzik a körlevelekből.

Az egyik a magyar gazdaság sanyarú helyzetének elemzése és annak kidolgozása, hogy milyen eszközökkel lehet akár a mezőgazdaság, akár az ipar teljesítményét úgy növelni, hogy az említett bérharc eredményes lehessen. Nem lehet ugyanis úgy újraosztani a megtermelt jövedelmet, hogy annak szintje változatlan. Az elosztás arányainak változtatására csak úgy lehet reményünk, ha közben növekszik az elosztható jövedelem, ha növekszik a GDP. Ez természetesen a gazdaság szerkezetének újragondolását is jelenti, nevezetesen azt, hogy melyek az államilag preferálandó ágazatok (ipar, szolgáltatások, mezőgazdaság, energiaszektor, stb.).

A másik sarkalatos kérdés, ami kimaradt a körlevélből, az adórendszer kérdése, amelyet a regnáló hatalomnak sikerült úgy elrontani és elbonyolítani, hogy egy erre felkent szakértői  csapatot is meg fog izzasztani a feladat. Ami nem más, mint hogy egyszerű, könnyen alkalmazható és igazságos, a kis jövedelműeket nem tovább nyúzó rendszert kell kidolgozni. olyan rendszert, ami egy valódi balodal számára vállalható és bizony a közép és felső jövedelmi csoportokat a jelenleginél nagyobb adóteherrel "örvendezteti meg". A hatástanulmányok itt sem maradhatnak el, amelyekkel megalapozott változtatásokat lehetne kezdeményezni.

Remélem, tudtam valami hasznosat hozzátenni a témához!

Tiszteletreméltó ha valaki, iránymutatásokkal látja el az ő pártját.
A célok jók és kivitelezhetők. A megvalósítás legalább 20-25 év.
Azért még előtte egy apróság szükséges:
Választásokat kell nyerni, nem kicsit de nagyon nagyot, legalább az első ciklusban.
Ha ez nem jön össze, akkor az olimpiát a fidesz rendezheti meg.
Azért segítene a dolgon, ha a párt magasabb sebességre kapcsolna a népszerűségének növelésében, bemondásra ez nem megy.
A nagy városokon kívül is léteznek emberek, amit figyelembe kéne venni.

  • 467
  • -507

Nagyon jól írod a lényeget, kedves lilla. Nem vártam, hogy pont Szanyitól jön ez az írás. Remélem, a pártvezetés kénytelen lesz erre reagálni, de ez még kevés az üdvösséghez. A párt a 24.-ik órában van, ha nem lép, akkor végleg a süllyesztőbe kerül.

Az MSZP-nek véleményem szerint is újra kell gondolnia a stratégiáját. Helyesnek tartom azt a főirányt amit a szerző javasol: a baloldaliság erősítését, leválást a szociálliberális irányról (amit az ellenfelek "ballib" néven emlegetnek). Talán ennek megnyilvánulásaként a bérharc  is jó lenne - ez megvitatást igényel - tömegek szimpátiáját válthatja ki.

A vidék megnyerése nélkül az MSZP nem lehet jelentős párt, személy szerint a vidéki támogatottságot kritikán alulinak tartom és ezért nem a vidék okolható hanem a párt.

http://mek.oszk.hu/03400/03484/03484.pdf

2005.

http://www.doksi.hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=8784&p=1

2009.

Mai nyomorunkat Szanyinak köszönhetjük. Legyőzni nem tudta a bad godesbergi elvhez hasonló működést szorgalmazót, mellé sem állt, de folyamatosan megosztott ténykedésével a mai állapotig.

Ez az írása viszont megragadta azt a lényeges pontot, amely egy baloldali párt progrmja lehet a bérharc kérdését. (igaz akkor is méltányos hierarchiában kell gondolkodnia)

 Sajnos a szövegben népről ír(etnosról) amelynek sok értelme nincs, mert abba a fogalomba beletartozik mindenki. Nem szól viszont a szavazójoggal rendelkező demosról, amely köztársaságot építhet(ne)

szemben vele a burzsuáziát jelöli meg, amely viszont eredeti értelmében polgárságot jelen.

Nem gondolom tovább ezt a rejtett sugallást.

http://szuveren.hu/politika/van-e-jovoje-a-liberalizmusnak

"A hetvenes évek végétől kezdve a „neoliberális” fogalom igen egyoldalúan, retorikai fegyverként jelenik meg a nyilvánosságban, hol a különféle liberális irányzatok, hol a társadalmi egyenlőtlenséget konzerváló politika ellen folytatott küzdelmekben."

Ha továbbra is a szabadversenyes kapitalizmus gondozása a lehetőség és a szolidáris piacgazdaság a követendő minta, amelyet törvények garantálnak, akkor mire ez a kései felismerés?

A bérharc amelyet a szakszervezeti mozgalom  vívhat csak meg visszanyúlik a klasszikus korba. Egyébként nincs más út arra, hogy méltányos bérek alakuljanak ki.

 Ez "Legyen saját mondanivalónk, legyen saját sztorink! " megvalósulása lehet.