Szudo

A valóra vált rémálom

Másik Magyarországot akarok!2018-11-17

Másik Magyarországot akarok! Minden kormányhű média-hír hallatán elkeseredetten sóhajtok fel, hogy "Emberek, térjetek már észre! Vegyétek észre, hogy ez a szürreális párhuzamos valóság építés mekkora hazugságokon, milyen hamis és torz világképen alapul, hogy egy igaz szó nem hangzik el a kormány képviselőinek szájából!" Hogy a hazugság áradat hatásos azt minap a bevásárlásnál tapasztaltam meg, amikor a hentes panaszát kellett hallgatnom, hogy mennyit dolgozik, bezzeg a migránsok bankkártyán kapják számolatlanul a pénzt! Rövidke felvilágosítást adtam neki és a panaszaira bólogatóknak, hogy ez az ENSZ által évtized óta követett gyakorlat a menekültek minimális szintű ellátására és a kártyán azonosító szám is van, tehát nem bárkinek adják. Nem tudom, eljutott-e a tudatukig, hogy megint egy vaskos túlzással akarják hergelni a népet, minden esetre a panasz abbamaradt. Minden nap újabb és újabb hazugságokat kell hallgatni, amelyeket valószínűleg kiválóan megfizetett csapat tálal fel a koprmányfőnek, aki vezényli az egész "Ki tud nagyobbat hazudni" című csapatjátékot. Csakhogy szomorú tény, hogy ez nem játék, hanem a valóság! Az ő párhuzamos valóságuk. De én nem akarok ilyen országban élni! Nem akarok olyan országot, ahol a kormányhű újgazdagok mindent megtehetnek, ahol a miniszterelnök-helyettes helikopterről vadászgat külföldön és mára, mint fővadász, elfogadtatta, hogy az egész ország területe vadászható. Nem akarok olyan országot, ahol a koprmányfő rokonsága napról-napra új "vadászterületek" felé indul (közvilágítás, turisztika, divatipar, stb.), ahol az EU-s pénzek elsikkasztása az ügyészség és a rendőrség szerint nem bűncselekmény, ahol elítélt, volt külföldi kormányfők menedékjogot kérhetnek, ahol a civilszervezeteket megbélyegzik, az egyik legjobb egyetemet kiüldözik az országból, ahol a kormányfő "komája" pár év alatt milliárdos, saját maga által már számon sem tartható nagyságú vagyonra tett szert. És még folytathatnám az elrettentő felsorolást a maffia-módszerekkel, a szakértelmet nélkülöző, de "hűséges" hivatalnokok pozícióba ültetésével, a valódi országos problémák megkerülésével, látszatmegoldások kiagyalásával, vagyis a totális kormányzati alkalmatlansággal. Mindennek a végeredménye pedig a nagy társadalmi alrendszerek, mint az oktatás, az egészségügy és most már a kultúra is lezüllenek, mert kivéreztetik őket. Helyettük ott lesznek az üres giga-stadionok.

Meddig tűrjük még? Meddig viseljük könnyedén, hogy mi vagyunk Európa térképén a szégyenfolt, a paca, amit eltűntetni nem lehet, csak negligálni, semmibe venni.

Hol az az ellenzék, amely tudna versenyképes alternetívát mutatni az országnak ehelyett a 20. század eleji dicstelen korszak iránt nosztalgiázó, urizáló bagázs helyett.