Szudo

A valóra vált rémálom

Újból a menekültkérdés- 2016-01-11

Ha a miniszterelnöknek igaza van a menekültkérdés magyarországi kezelésében, és az a helyes és járható út, hogy pengésdróttal lezárjuk a határokat, akkor minden európai országnak így kell cselekedni. Tehát ki kell zárni a menekülteket Európából. Ha ezt a gondolatmenetet végigvisszük és megvalósítjuk, ott állunk egy pengésdrótokkal szabdalt európai térségben, ahol minden államhatáron újabb és államonként változó határellenőrzéssel találjuk szemben magunkat a 21. század második évtizedében. Vagyis visszamentünk időben közel 100 évet, elvesztegettük az utolsó 40 évünket itt Európában, azt a rengeteg energiát, amit arra fordítottunk, hogy egységes és erős közösséget hozzunk létre, amely az új idők új kihívásaira új módon tud reagálni. Aki ezt helyesnek tartja, az valamit nagyon eltévesztett, elvesztette Ariadné fonalát, amely kivezethetne minket a labirintusból. Hívják bár Konrád Györgynek, a tiszteletre érdemes írónak, szociológusnak, akkor is tévedésnek tartom ezt az álláspontot. Sokkal inkább Merkellel értek egyet, aki ugyan maga sem gondolta, hogy ennyire súlyos lesz a helyzet, és moderálnia kell a menekültek feltétel nélküli befogadásáról szóló álláspontját, de az alapeszme - a menekültekkel való szolidarítás - érvényességét nem kérdőjelezi meg. Igen, lehet, hogy az Európai Unió "lassú reagálasú" hadtest módjára viselkedik, igaz, hogy ezek az események határozott, gyors intézkedéseket követelnek, de az intézkedéseknek európai szinten egységeseknek és hunánusaknak kell lenniük! Talán azért nem lehet az EU reagálása megfelelő sebességű egy sor kérdésben, mert működnek  az Orbán rezsimhez hasonló visszahúzó, nemzetállami demagógiát terjesztő erők, amelyek igyekeznek minden eszközzel az egységesedés, az integráció ellen hatni.  Azt is értem, hogy Konrád Györgyöt és sok-sok embert megriasztanak azok a hírek, amelyek terrorcslekményekről és tömeges, megalázó molesztálásokról szólnak, de azt nem értem, hogy a több százezer szerencsétlen menekültet karanténba kellene zárni és lehetetlen életre kárhoztatni, olyan életre, ami elől menekülnek. Megszegnénk a Genfi Egyezményt, egy olyan nemzetközi megállapodást, amely sok üldözöttnek a továbbélést teszi lehetővé. Ha ezt tennénk, súlyos következményekkel számolhatnánk. Minden nemzetközi megegyezést fel lehetne rúgni a rendkívüli helyzetre való hivatkozással. Ezt nem tehetjük meg még akkor sem, ha attól félünk, hogy a mi kis kényelmes országunk, Európánk "eliszlámosodik" és a terrorcselekmények elszaporodnak. Ez egyébként nem a menekültválság következménye, hiszen a 9.11, a londoni merényletek, a Charlie Hebdo elleni merénylet még a menekültáradat megindulása előtt történtek. Egyetértek azzal, hogy a biztonsági intézkedéseket fokozni kell, a menekülteket ellenőrzött körülmények között lehet csak fogadni, de az a cinizmus, amivel a magyar kormány kezeli ezt a kérdés, szégyellni való. A kvótarendszer elleni tiltakozás is szégyenteljes a részünkről, hiszen amikor magyarok ezrei menekültek az országból 1956-ban, akkor a befogadó országok is kvóták alapján fogadtak be minket. Igaz, jóval kevesebben voltunk, de az elv - a kvóta - ugyanaz. Remélem, Merkel józan ítélőképessége és a németek ragaszkodása az európai normákhoz, valamint a többi meghatározó európai ország meg tud egyezni a menekültválság hatékony kezelésében és az euroszkeptikusok hangja nem erősödni, hanem gyengülni fog.