Szudo

A valóra vált rémálom

Ideológiai zűrzavar-2014-07-16

Ezzel az enyhe minősítéssel próbálom leírni véleményemet a baloldal önkormányzati választások előtti viselkedéséről. Arról a zavaros és - szerintem - szégyenletes indoklásról, ami Pásztor Albert miskolci jelöltségének támogatását akarja elfogadhatóvá tenni. A mögé beállt pártok és ismert személyek az európai normákat, de még a magyar törvényeket is figyelmen kívül hagyva védik a védhetetlent. Azt, hogy egy önkormányzati pozícióra aspiráló személy olyan saját statisztikákat közöl az ország nyilvánossága előtt, amiket a törvény tételesen tilt, vagyis nyiltan törvénysértést követ el! Ez még egy átlagpolgár esetében sem megengedhető, hát még egy, a törvényt betartatni hivatott önkormányzati tisztségviselői pozícióra hajtó ember esetében! Nem értem, hogy mi is az érdeme ennek az embernek, hogy annyian támogatják? Hogy olyanokat beszél, amit tőlünk nyugatabbra senki nem engedne meg magának? A hízelgő jellemzéseken kívül  tudnak-e olyan  ténykedéséről, ami előbbre vitte Miskolc városát? Ha volt ilyen, említse meg már valaki, hadd legyünk tájékozottabbak!

Az egyetlen, sokak számára nyomós érv az, hogy a közvéleménykutatás eredménye szerint nyerhet a választáson. Hát igen, ez egy praktikus érv, de ez egy valódi értékeket képviselő baloldal számára nem kellene, hogy elég legyen! Ez egy megalkuvó álláspont! Gondoljunk már arra, hogy mik lesznek a következmények, ha az ilyen kijelentéseket tevő emberek kerülnek vezető pozíciókba! Elkezdődhet a nyílt cigányozás, folytatódhat a cigány lakosság megkülönböztetés nélküli kitelepítése Miskolcról, esetleg létrehozunk gettókat, ahova száműzzük az "együttélésre képtelen"-nek minősített polgártársainkat, nemcsak cigányokat, de majd a zsidókat és más, valakiknek nemkívánatos személyeket. És ki dönti el, hogy ki a nemkívánatos, persona non grata? A majdani polgármester? Nem rémisztő és ismerős a forgatókönyv?

Ahelyett, hogy a valódi problémával, a miskolci (és nagyon sok más település) helyzetét okozó szegénységgel, a munkanélküliséggel, a szegregált iskolai oktatással vennék fel a harcot!

Vajon, amikor teljes kapacitássl (anno) működött a diósgyőri vasmű, voltak ilyen méretű problémák a városban?

Nem, tisztelt honfitársaim, nem az a megoldás, hogy megmagyarázzuk, a "cigánybűnözés" stigmájának létjogosultságát, hogy kiűzzük a problémát az ajtón kívülre, hanem kőkeményen elkezdünk dolgozni a kiváltó okok megszűntetésén olyan vezetőkkel, akik világosan gondolkodnak és ismerik a társadalmi szolidaritás eszméjét. Egy igazi baloldali vezetőtől ez minimális elvárás. Ja, hogy Miskolcon a baloldalnak nehéz jobb jelöltet találni Pásztor Albertnél? Hát keresni kell és fel kell építeni az imázsát, megfelelően kell tálalni a választóknak, hogy tiszta lelkiismerettel vállalhassa ajánló, támogató és majd a választó is a választását.

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Ennek a témának számomra itt a vége, már így is túl sokat foglalkoztunk vele túl kevés érdeklődés mellett. Majd írok másról.

Kedves Szudó!

Az nagyon jó ha a praktikus oldaláról közelíted meg a kérdést. Viszont az ne feledd el hogy a gyakorlat semmit sem ér az elmélet nélkül és viszont. Nem lehet szétválasztani a kettő, mert az mindig félresikláshoz, rossz értelmezéshez vezet.

Mint most is.

Azt írod, hogy a kormány a hatalom. Nem a kormány a hatalom, ő csak közvetítő, az alávetettek irányába a hatalom megnyilvánulása. De nem ő a hatalom.

Másodszor, hogy vad kapitalista lenne? Egy kormány sem nem vadkapitalista, sem nem megbocsátó. A Kormány az állami intézményrendszer része és mint ilyen kutya kötelessége a hatalmon lévőket kiszolgálni és védeni az érdekeiket. Ha te ezt úgyértékeled, vagy látod hogy vadkapitalista akkor olyan módon. Egy állami intézményrendszer nem lehet sem ilyen sem olyan nem lehet például szolidáris sem. Csak olyan mértékben amit a hatalom engedélyez a számára. Azon a mozgásteren belül mozoghat, ha ettől eltér akkor megbukik.

Ezt magyarázom neked hogy ezt kéne megértened. Ez elméletileg és gyakorlatilag is így van. A Szoci kormányzás idején úgy visszavonták a szoc.pol intézkedéseket mint a pinty-akkor a szoci kormány sem volt szolidáris?

Pont a Gyurcsány kormány szociálliberalizmusának volt az első feltétel rendszere, hogy a piac dinamizmusába nem szabad beavatkozni.  A Kormány csak azzal gazdálkodhat amit a piac jutat neki. Ilyen körülmények között hogyan beszélhetsz te „szolidáris” kormányról

A Gyurcsány kormáyn sem volt szolidáris kormány – nem is lehetett, mert az általa alkalmazott gazdaságirányítási rendszer ezt nem ette lehetővé. Még a szoc.pol  rendszer sem volt más( Mert azt meg egy 1993-as törvény határozza meg számára)  Még ezt is megnyirbálta, de rendesen csak azt adta ami kötelezően járt. Hogy ezt te hogyan érzékeled az egy dolog. Lehet, hogy a mostani kormány szoc.pol intézkedései sokkal látványosabbak, mint például a Gyurcsány kormány intézkedései voltak, ezért tudtak többek között nyerni a választáson. Ne hamarkodd el a következtetéseidet, mert nem biztos, hogy helytállóak.

Attól hogy látványosabb nem biztos hogy jobb is – ezt is figyelembe kell venni.

Kedves SZudó ez egy oylan sokrétü dolog és annyi minden közrejátszik, hogy iylen röviden nem lehet értékelni, mert az értékelés bizony fals islehet.

Persze te mondhatod azt, hogy nekem jobban tetszett a Gyurcsány kormáyn szoc.pol.intézkedései- mert azok szerintem barátibbak voltak, mint a mostaniak – ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy lehet bármilyen színezetű a kormány annak a szoc.pol. területén csak annyi a lehetősége amennyit a hatalom számára meghatároz.

Nem a kormány a hatalom, még ha neked olybá tűnik is, ő is csak egy kiszolgáló, bár feléd ő jeleníti meg a „hatalmat” de akkor sem ő a hatalom.

Többek között ezért nagyobb az ellenzék felelőssége ebben a kérdésben is. Amikor az Orbán ellenzékben volt, ő élt is ezzel a felelősséggel, a mostani ellenzék meg nem tud élni vele a zűrzavar miatt. Nem Orbán az ügyes - hanem az ellenzéke az élhetetlen és gagyi – kedves Szudó.

A végső következtetéssel tökéletesen egyetértek, az előtte megfogalmazottakkal részben, mivel én mindíg a praktikum és nem az elméleti kérdések oldaláról közelítek (ez az én hibám).  Azt akartam kiemelni, hogy ez nem az a kormány, amelyik a társadalmi szolidaritás eszméjét akarná erősíteni, hanem kifejezetten a vadkapitalista, "az erősebb győzzön" felfogást támogatja és gyakorolja maga is. A kormány jelen esetünkben szinte maga a hatalom, mert a miniszterelnök tökéletesen uralja a pártját és a kormányát is, ettől az apróságtól sajnos, nem lehet eltekinteni, tehát a kormány itt és most maga a hatalom. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a baloldali ellenzéknek ezzel az ideológiával, és az azt megvalósító politikával szemben olyan alternatívát kell felmutatni - ideológiailag megalapozottan, - ami a társadalom széles rétegeinek kínál a jelenleginél jobb életfeltételeket. Hogy ezt milyen eszközrendszerrel tudná megteremteni, azt kell kidolgozni a szellemi műhelyeknek és széles körben kommunikálni, hogy eljusson a tömegekhez az üzenet: "Emberek, nézzétek, ez a mi eszmerendszerünk eszerint akarunk kormányozni (fel kell vázolni a tervezett kormányzati intézkedéseket), bízzatok bennünk és támogassatok minket, hogy megtehessük!"

Kedves SZudó!

Azt gondolom, hogy kissé egyoldalúan ítélsz. Ahhoz hogy integrált oktatás valósuljon meg a közösségi fogyasztásnak igen csak meg kellene változni, olyan irányba, hogy egyensúlyba kerüljön a közösségi fogyasztás és az egyéni fogyasztás. Ma Magyarországon az egyéni fogyasztás sokkal, de sokkal nagyobb, mint a közösségi fogyasztás. Azok az országok ahol ez egyensúlyban van, vagy közel egyensúlyban van, egyszerűbben tudják megvalósítani az integrált oktatást. Ez az egyik hozzáfűzni valóm. A másik egy igen fontos dolog. Ahhoz hogy az integrált oktatás megvalósítható legyen, el kellene végezni a kulturális integrációt- ezt viszont, akadályozza az a liberalista álláspont, hogy minden kultúra egyenértékű (te is például ezért szállsz síkra) Tehát vagy fel kell adni azt a nézetet, hogy nem minden kultúra egyenértékű, vagy nem lehet integrálni. (erről írtam, - például amikor az ideológiai zűrzavarról írtam.) Ugyan is addig, amíg látható módon (nem csak rejtetten), de a kultúra különbségeit érzékeli az a pici gyerek, addig hiába akarod integrálni ez mindig megmarad (ez nem anyagi helyzet függő- hanem kultúrák közti különbség függő)

Persze azon kívül még elég sok minden kell hozzá, többek közöt olyan elkötelezett pedagógus aki a saját  megkülönböztető és kirekesztő elveit kordába tudja tartani. És még sok minden, ezek egyik része a gazdasági helyzettel összefügg a másik része viszont atltüd és politikai beállítódás kérdése. Tudom, hogy egy tanárnak a politikai meggyőzáődését  az iskolán kívül kell hagynia, és az általában sikerül is,viszonta tanárok pontolyan emberből vannak mint a atöbbiek és ők is előítéletesek és általánosítók, főleg ha az integráció alanya nem tesz semmit azért hogy az előítélet alapjául szoolgáló viselkedési minta ne legyen igaz.

Szociálpolitika. Azt gondolom, hogy ez megint egy olyan kérdés ami sokkal de sokkal messzebbre mutat mint azt gondolnád. A kormánynak a mozgástere ebben a kérdésben is igen korlátozott. Nem a kormány van hatalmon ezt nem szabad sohasem elfelejteni. Ő is csak a hatalom kiszolgálója. Ne ess abba a téves felfogásba, hogy a hatalom birtokosa az a kormány.Nem az és nem is az állam. ŐK mind csak a  tőke hatalmának a biztosításában érdekeltek. Az aktuális  irányítási séma és  hatalmi project az ami meghatározza a kormány számára a szociálpolitika  milyenségét és annak határait. Tehát ha a szociálpolitikát akarod számon kérni akkor előbb annak a határait kell számonkérned a hatalmon lévőktől. De ki az aki ezt megteheti. A Kormány az nem és az állam sem. Megtehetnék az ellenzéki oldalon, ha éppen nem lenne az ellenzék fejében óriási káosz. Lenne ellenzék és nem csak ellenkezők lennének. A demokrácia így működik.  Te nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy a szociálpolitika az a kormány kezében van. Az A Hatalmon lévők kezében van és a kormánynak azt kell csinálnia, amit a hatalmon lévők számára engednek, abban a sávban manőverezhet. Mondok neked egy példát. A Szoci kormányzás idején a válság hatására mi volt az első, amit megnyirbáltak- a szociálpolitikai intézkedések, vagy nem a Szoci kormány vonta vissza a 13. havi nyugdíjjat és fizetést Ne feledd azok nem járandóságok, hanem szociálpolitikai intézkedések voltak.

Szóval nem igazán a kormány dönt ebben a kérdéskörben sem. Csak a számára előírt határok között mozoghat. Ha nem ezt teszi, a hatalom megbuktatja és olyat állít a helyére, amely az érdekeit képviseli.

Média: A média kevés kivételtől eltekintve megint csak a hatalmon lévők kezében van. Éppen ezért a médián keresztül gyakorol hatást a hatalom az alávetettekre, sokszor félrevezeti őket és így szerzi meg a támogatását az irányítási sémának és hatalmi projectnek. Tehát nem tudom mit is kérsz számon rajta.

„Nos, nem sorolom tovább, hogy miért összehasonlíthatatlanul nagyobb a kormányoldal lehetősége, mint bárki másé.”

Nos, azt gondolom, ebben tévedsz. Adott országban az ellenzéknek mindig nagyobb szerepe van ezekben a kérdésekben, mint a kormányoldalnak, (már ha van ellenzék).

AZ ellenzéket nem köti az irányítási séma és hatalmi project - pont az a feladata, hogy új irányítási sémát és hatalmi projectet dolgozzon ki. És terjesszen a hatalmon lévők elé. Megpróbálja bebizonyítani, hogy működőképes és jobb, mint a jelenlegi akkor van esélye a nyerésre egyébként pedig nincs. Ebbe a rasszizmus és antiszemitizmus ellenesség kérdése akkor és csak akkor fér bele, ha bebizonyítja az ellenzék, hogy így is biztosítható a hatalmon lévők érdekeinek sérülésmentessége.

Ha ezt nem tudja bizonyítani, akkor, marad minden a régiben.

Na, most egy olyan ellenzékkel, amely nem egységes, ideológiai káosz uralkodik és nincsenek tisztázva a frontok - lehetetlen ezt a feladatot teljesíteni. Mint már többször mondtam, le kell folytatni az ideológiai vitát a baloldaliság kérdésről. Szilárd ideológiai alapok kellenek, ahhoz, hogy egy új irányítási sémát és hatalmi projectet ki lehessen dolgozni. Addig, amíg ez nincs, minden intézkedés hamvába hótt, és felesleges pénzkidobás - vagy ha tetszik, akkor az anyagi források elherdálása kedves Szudo.

Nem véletlenül kevertem bele a kormányoldalt a rasszizmus és mindenféle kirekesztés elleni küzdelembe. Mindenütt a világban, de Magyarországon aztán különösen igaz az, hogy a kormányon lévők kezében összpontosul szinte minden eszköz a társadalom szemléletének formálására. Kezdjük az oktatással, mint a szemléletformálás leghatékonyabb eszközével. Itt az iskolai tantervek meghatározásától kezdve a közös iskolai programok szervezésén keresztül a hátrányos helyzetű diákok korrepetálásáig (felzárkóztatásáig) minden, de minden a kormányon múlik. A kisiskolás kor az ember életének az a szakasza, amikor még bármerre alakítható a szemlélete. Ha azt látja, hogy a tanárok inkább szenvednek és idegeskednek egy nehezebben nevelhető, figyelemre kevésbé képes gyerekkel, ahelyett, hogy türelemmel, okos pedagógiai módszerekkel - és külön foglalkozással megpróbálnák a beilleszkedését segíteni, akkor a többi gyerek is türelmetlen és ideges lesz, majd később kirekesztő. Az integrált oktatás megvalósítása az egyik első lépés az integrált társadalom felé vezető úton. A mi nagyszerű kormányunk a pozitív üzenetek helyett 15 éves korra szállította le az iskolakötelezettség korhatárát és eltűri (sőt burkoltan támogatja is) a szegregált iskolai oktatást! Hadd hulljon a férgese!

Szociálpolitika: Teljes mértékben a kormány kezében van. Lehet olyan politikát folytatni, hogy törekszünk a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, ezáltal a bűnözésre való késztetést megpróbáljuk csökkenteni az adsórendszeren keresztül is. Mit tett a leszakadó, munkanélküliséggel küszködő rétegek érdekében a kormány? 3 hónapra csökkentette a munkanélküli segélyt, bevezette a sehova nem vezető közmunkát (ezzel kozmetikázva a munkanélküliség adatokat is). Mindezzel azt sugallja (Lázár János ki is jelenti) a társadalomnak, hogy akik nehéz helyzetben vannak, azok maguknak köszönhetik. Ahelyett, hogy a társadalmi szolidaritás érzését erősítené, ami erős és koherens országot tudna majdan létrehozni.

A médián keresztül nagy befolyást lehetne gyakorolni a társadalom szemléletére a rasszizmus és a kirekesztés kérdéskörében is. Filmek, beszélgetős műsorok, dokumentumfilmek, szórakoztató és más programok mutathatnák be a kisebbségek küszködését, életét a mindennapokban, hogy ne csak a rossz sztereotípiák legyenek az emberek fejében. Láttunk egyetlen dokumentumfilmet a romagyilkosságokról? Pedig már a per is végetért, szinte azt sem kommunikálták, hogy hogyan. Ehelyett a kormány által eluralt médiában mennek az idejétmúlt, Erdélyért nosztalgiázó műsorok, megy a kétes irodalmi értékű írók bemutatása, nem baj, ha kicsit antiszemiták, kicsit avíttak, de ez a kurzusvonal!

Nos, nem sorolom tovább, hogy miért összehasonlíthatatlanul nagyobb a kormányoldal lehetősége, mint bárki másé. Értekezhetünk mi itt magasröptűen a rasszizmus gyökereiről, okairól, leküzdésének módjáról, ki tud erről, ki látja és kit érdekel (rajtunk kívül)? Ettől függetlenül nem kell feladnunk!

Kedves SZudó.

Nem tudom mitől van neked az a kéynszerképzeted, hoyg  bugyutaságot beszéltél volna.. Nem beszéltél azt. Más dolog, hogy félreértelmezted az egészet- de ilyen megesik a legjobb családban is.

S ha valamit félreértesz akkor meg nem kell megsértődni, elég egy egyszerű pardon is és folytathatjuk tovább mert azért  én például kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy te hogy látod a megszüntetés lépéseit. Ugyan is az hogy azt mondom, hoyg nem látok akaratot egyik oldalról se az bizony igen kevés- ettől azért több kell, más kell hogy legyen a véleményed azt hiszem.

 

KedvesSzudó!

Látos az meglehet, hogy nem értjük tisztán egymás írásait. Én ugyan is semmi másrólnem írtam,mint a balodalon lévő ideológiai zűrzavarról. Azt, hogy ezt a rasszizmussal és az antiszemitizmussal  támasztottam alá ez egy véletlen, csak is azért lehetett mert a Pásztor albert kapcsán írtad meg a blog bevezetőjét és igen erős rasszizmus ellenes behatást tettél benne.

Példának hozhattam volna mondjuk a mélyszegénység értelmezését és leküzdését, vagy a balodaliság kritériumát, esetleg a tanult gyámoltalanság és a íjóléti állam összefüggéseit, a társadalom perifériájára szorultak visszaemelését, esetleg a szociáldemokrácia tévelygéseit is de mivel a blog bevezetőjében  az antirasszista és antiszemita megnyilvánulásokról írtál érintőlegesen én is e témakörben izonyítottam a  zűrzavart.  Te határoztad meg az alaphangot, nem értem akkor miért írod azt hogy már rég nem a zűrzavarról szól az írásom. Csak is arról szól és nem másról. Neharagudj de a rasszizmusból való kilábalásnak nem az az utja, hogy  rászólok valakire, hogy ne cigányozz, vagy ne legyél rasszista. Ez nem megoldás. Amegoldás ott kezdődik hogy ne legyen az ember előítéletes ennek pedig az a feltétele, hogy az előítélet tartalma ne legyen igaz. Ezt kell elérni. Ebben van a kormányzatnak, az ellenzéknek, meg az egyéneknek szerepe kedves SZudó

Aig amíg az előítélet tartalma igaz és ezt lehet általánosítani8 mindegy hogy jelen pillanatban mi az előíítélet tartalma) nem igazán lehet tenni semmit sem  a rasszizmus vagy az antiszemitizmus témakörében. Ehhen nem cak anyagi de inkább szellemi tőkére és annnak beinvesztálására lenne szükség  - ha lenne mondjuk balodal. De nem nagyon van mert sajna igen nagy zűrzavar uralkodik e tájon.

Attól hogy te vagy  én rászólunk az illető emberre nemmúlik el a sem a rasszista sem pedig az antiszemita beállítódása. Ehhez sajnos ez kevés. AZ kell amit mondtam- ebbe mindkét félnek van tennivalója kedves SZudó- azt gondolom..

Még egy dolog: Nem szeretek úgy eszmét cserélni, ha a reakciók arra irányulnak, hogy a másik milyen bugyutaságokat beszél. Az én alapállásom nem ez, ezzel csak azt lehet elérni, hogy elhallgatok.

PalyA-nak: Mintha nem értenénk tisztán egymás írásait. Már rég nem az ideológioai zűrzavarról írtam, hanem a rasszizmusból való kilábalásról. Arról a témáról, ami felé a te írásaid vitték az eszmecserét. De már nem is szeretnék erről többet írni, kissé úgy érzem, mindenki a saját gondolatköreit futja. Hagyjuk ennyiben, így is nagyon kiokosodtunk már, hála neked.

Kedves SZudó!

Azt gondolom, hogy a baloldal ideológiai zűrzavarában, nem a kormánynak kell rendet teremtenie, hanem a baloldalnak.

Ez a zűrzavar a rasszizmus és antiszemitizmus témakörében is fennáll. Erről írtam és ezt próbáltam meg bemutatni, hogy milyen nagyfokú zavarodottság uralkodik a baloldalon ebben a kérdésben. Nem értem, hogy ezt te hogyan tudod úgy értelmezni, hogy a kormány oldalnak ebben a kérdésben valamiféle feladata is lenne?

Vagy, akkor a kormány oldal a baloldal?

Ugyan is bármilyen furcsa semmi másról nem írtam csak arról, hogy baloldalon milyen tévedések és rossz értelmezések vannak. Nem írtam arról, hogy a jobboldalon milyen anomáliák vannak (Kivéve, amikor a Jobbik antiszemitizmusát a klasszikus antiszemitizmushoz soroltam be)

Azt sem értem, hogy miért írtad azt, hogy nincs megoldásra utalás- de van csak el kéne olvasnod az utolsó rész csak arról szól, hogy mit is kéne tenni, és mit lehet tenni ( egy változat)  Felhívnám a figyelmedet a rasszizmus és antiszemitizmus megszüntetése nem gazdasági kérdés, az is, de alapvetően nem az.

Nem tudom, ebben a kérdéskörben mit tudna tenni a kormányoldal. Orbán Viktor álljon ki és hozsannázzon az MSZP irányába egyet utána a DK irányába meg az összes többi baloldali párt irányába? Vagy Hívja meg őket ebédre a Gundelba- vagy mi a fenét gondolsz?

A baloldal problémáit a baloldalnak kell megoldani. És egész idő alaptt a baloldal problémáiról írtam- és nem a rasszizmusról meg az antiszemitizmusról általában csak is baloldali megközelítésben.  Azt hittem el olvastad és érted is, amit leírtam, de ezek szerint nem igazán.

A te blogod bevezetőjéről van szó, ugyan is ezt írtad le a bevezetőben én csak megmutattam, hogy az általánosításod mennyi mindent takar csak a baloldalon és nem általánosságban. Csak is a baloldalon. Hogy ehhez mi köze a kormányoldalnak azt nem tudom. Szerinted a baloldal van kormányon, mert én úgy tudtam, hogy nem.

Mindenkinek van teendője, csak nem egyforma súlyúak a véghezvitt cselekedetek. Magánemberként mindenki legyen elszánt rasszizmus ellenes és szóljon azokra, akik megkülönböztető vagy netán gyalázkodó hangokat hallatnak. Az orvosnál, ahol a zsidó intézményvezetőt szidják, mert sokat kell várni (erre a felütésre speciel magam válaszoltam, hogy hagyja abba a zsidózást, mire mélyen el is hallgatott), de az utcán vagy máshol is, ahol így nyilvánulnak meg. A kormányzatnak (és az intézményeknek) viszont kiemelt szerepük van, mint mértékadó - és lassan egyedüli - véleményformáló erőnek. Csak ez ügyben sem történik semmi hasznos és előremutató.

Szerinted csak a kormányzati oldalnak van teendője ebbe a kérdésbe?

A rasszizmusról és annak leküzdéséről folytatott terjedelmes eszmefuttatások - bár helytálló megállapításokat tartalmaznak - számomra nyitva hagyják a kérdést, hogy mi is a kezelésének és gyógyításának a módja. Bármi legyen is, tudom, hogy nem a mi életünkben fog bekövetkezni akkor sem, ha most elkezdenénk. De ennek halvány jelét sem látom kormányzati oldalról, pedig hatékony kormányzati törekvések nélkül hamvába-holt dolog. De nem is erről akartam vitatkozni, csak belekeveredtem olyasmibe, ami meghaladja a rendelkezésre álló időmet.

Az aggodalmam, amit az eredeti bejegyzésben megfogalmaztam, továbbra is fennáll a baloldali értékválság miatt. Nem tudom, az új pártvezetés tud-e, akar-e ezzel foglalkozni amellett, hogy valamiféle együttműködést még össze kellene kalapálni az őszi önkormányzati választásokra. A jelenlegi választási törvény adta lehetőségek szűkös mezején ez az egyetlen kitörési pont. És még az Alkotmánybíróság is csak egy szépségtapaszt fedezett fel a törvényben - bár a szavazás rendkívül szoros volt! Tehát pillanatnyilag az számomra a legégetőbb kérdés, hogy mit tud majd a baloldal felmutatni.

De azért köszönöm az élénk vitát.

Mi lehet tehát a megoldás vagy irányultság ebben a káoszban. Én, amit leírok nem szentencia és nem az egyedüli üdvözítő megoldás, csak egy lehetséges álláspont. Biztosan vannak olyanok, akik több szempont és ismérv alapján szeretnék az etnicitás és identifikáció, nemzet nemzetiség nacionalizmus rasszizmus és antiszemitizmus kérdését tárgyalni, természetesen nem tilos. Írják meg, beszéljük meg, mert csak így lehet rendet teremteni a káoszban. Én ideológiai alapon állva teszem azt, amit megteszek.

A rasszizmus és antiszemitizmus ellenes mozgalmak válságából és az értelmezés beli összevisszaságból a kiutat én a következőkben látom. Egyrészről az etnicitás és identitás fogalmának meghatározásában az osztályszerű meghatározást fogadom el.

Az etnikum és az osztály között erős korreláció állhat fenn, ami azt jelenti, hogy ha valaki meghatározott etnikai csoporthoz tartozik, akkor nagy valószínűséggel egy adott társadalmi osztályba is sorolódik. Osztály és etnikum között jelentős kölcsönhatás lehet; az etnikum és az osztály egyaránt lehet a rangsorolás kritériuma; és az etnikai csoporttagság lehet egyúttal az osztálytagság meghatározó tényezője is. Az osztálykülönbségek és az etnikai különbségek egyaránt lehetnek egy társadalom meghatározó tulajdonságai, de ettől még nem válnak azonossá, s analitikusan meg kell különböztetnünk őket egymástól.

Oly annyira erős ez a korreláció hogy föltételezik egymást.  Ebből következik az hogy vissza kell hozni a társadalomba az osztály megnevezést, viszont ezt a marxi értelembe kell tenni.

A marxista nézőpont a társadalmi osztályok gazdasági vonatkozásait hangsúlyozza és helyezi előtérbe. A társadalmi osztály meghatározása a termelési viszonyokhoz fűződik. A kapitalista társadalomban Marx szerint három osztály van. A kapitalista osztály, vagyis a burzsoázia tagjai birtokolják a termelőeszközöket (a gyárakat, a szerszámokat, a gépeket stb.), és ehhez megvásárolják más emberek munkaerejét is. Létezik emellett a kispolgárság, amelynek tagjai rendelkeznek termelőeszközökkel, azonban nem alkalmaznak más embereket. A harmadik és legnépesebb osztály a proletariátus vagy munkásosztály, akik a megélhetésükért áruba bocsátják munkaerejüket a kapitalistáknak. Vannak további osztályok, nevezetesen az arisztokrácia, amelynek tagjai földjáradékból élnek, és a lumpenproletariátus, amely munkanélküliekből vagy csavargókból, kisstílű tolvajokból és más alulfoglalkoztatott elemekből áll.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy bármilyen szoros is a kötelék az etnicitás és osztály között nem azonos a kettő. Az azonos osztályhoz tartozók azonos etnicitása semilyen formában nem követelmény és az etnicitás átjárható az azonos osztálybeliek számára.

Jól mutatja a marxizmus azon elveit ebben a témában Engelsnek Az Antiszemitzmusról írott levele.Idézem.

Poroszországban a kisnemesség, a junkerok, akiknek 10 000 márka a bevételük és 20 000 márka a kiadásuk és ezért az uzsorások karmai közé kerülnek, házalnak antiszemitizmussal, és Poroszországban meg Ausztriában a nagytőkés konkurrencia által pusztulásra ítélt kispolgár, céhes kézműves és kisszatócs szolgáltatja hozzá a kórust és együtt üvölt velük. Ha azonban a tőke a társadalomnak ezeket az osztályait semmisíti meg, amelyek keresztül-kasul reakciósak, akkor csak hivatását teljesíti és jót cselekszik, egyre megy, hogy szemita-e vagy árja, körülmetélték-e vagy megkeresztelték; előbbre segíti az elmaradt poroszokat és osztrákokat, hogy végre eljussanak a modern álláspontra, ahol minden régi társadalmi különbség feloldódik tőkések és bérmunkások egyetlent nagy ellentétében.”

Aztán tovább folytatja:

Az antiszemitizmus tehát nem egyéb, mint középkori, hanyatló társadalmi rétegek reakciója a modern társadalommal szemben, amely lényegileg tőkésekből és bérmunkásokból áll, s ezért - látszatra szocialista mezben - csak reakciós célokat szolgál; egyik válfaja ez a feudális szocializmusnak, ehhez pedig nekünk nem lehet közünk”

Talán azok, akik azt hiszik, hogy a polgári szocializmus az egy haladó nézet azok most megkapják a választ, hogy miért nem lehet ez a baloldal újta.

Azt hiszem ez a két idézet éppen elég bizonyíték arra nézve, hogy a baloldalnak vissza kell térnie a társadalmi osztályok létéhez, és az osztályharc szükségességéhez.

Másrészről tovább lépve, és az idézettekre támaszkodva, a rasszizmus és antiszemitizmus  társadalmakba való szerkezeti beágyazottságának megértése történelmi látásmódot igényel, mely megmutatja, hogy az emberi különbségek általánosító racionalizálása mennyire segítette a kirekesztés elfogadását, mely végül, a legrosszabb esetben a náci népirtáshoz vezetett.( erre talán a történelmi materializmus egy megfelelő alap lehet)

Ehhez hozzátartozik a következő. Még a jobboldali társadalomtudósok is elfogadják, sőt megerősítik ( pl Barrett) hogy a marxista empirikus totalitárius elemzése a társadalomnak helytálló és jelenleg nincs jobb, amely ezt megtenné. Ebből következik az, hogy akkor ezen leírások érvényességét, empirikusságát addig nem szabad megkérdőjelezni, amíg nem helyettesíthető olyannal, ami jobb nála.

Az elképzelés, hogy különbséget tegyünk a „régi”, biológiai és az „új”, a kulturális rasszizmus között, letagadja azt a tényt, hogy önmagától a különbségtől való idegenkedés, az azzal és nem a biológiai vagy kulturális vonásokkal szembeni undor vezet a rasszizmus és antiszemitizmus folytonos fennmaradásához, miközben a szent liberalizmus jegyében ugyan ezt a különbözőséget megköveteljük

Végezetül, az emberi fajnak a szociológiai értelmezésében a reklám és kereskedelmi érték csökkentése és megszüntetése, valamint az etnicitás és osztály kapcsolatrendszerének feltérképezése és viszonyrendszerének helyretétele, az identitás ilyetén formában történő meghatározása az az eszköz, amely rendet teremethet ebbe a káosztól terhelt légkörben.

Ekkor lehet lefolytatni az ideológiai vitát ( hogy ki a baloldalai)

Ez viszont azt is jelenti, hogy sem a divat antirasszizmusnak, sem az anticionizmusnak, sem pedig az antiszemitizmsnak nincs lehetősége teret nyerni a baloldali politikában.

Akkor és csak akkor a Pásztor Albert féle szakmai minősítéseket senki sem fogja rasszizmusként aposztrofálni, mert mindenki a helyén tudja kezelni. Nem összekeverendő egy szakmai zsargonban használt kifejezés egy előítélet és általánosítás talaján álló etnicitási zürzavarral és identifikációval.

Nem lesz rasszista a cigány megnevezés, mint ahogy a magyar, sváb, vagy éppenséggel jász, vagy kun megnevezés sem.

Persze ehhez az is szükséges, hogy az integráció során az integrálandók is megértsék, hogy mi az ami a multikulturális  vagy akár a proletár internacionalista  környezetbe belefér a saját kulturájukból, és mi az amit el kell hagyniuk azért hogy az integráció sikeres legyen.

 

Kedves Szudó csak ennyivel foglalkozott a blog bevezetőd.

Én mondtam, hogy a túl általános, az nem jó, szerencsésebb lett volna ennek a kérdéscsoportnak egy sokkal szűkebb szegmensében vitát indítanod.

Úgy tűnik, az eddigiekből le lehet szűrni a következőket.

A társadalomban, a folyamatokat ma két egymásnak ellentmondó irányzat alakítja. A homogenizáció és a megkülömböztetés.

A homogenizáció irányátba mutat az egyenlőség, egyenlősdi az egalitáriusság, a multikulturalizmus és a proletár internacionalizmus.

A megkülönböztetést erősíti a liberalista individualizmus, a tolerancia és másság kihangsúlyozása.

Viszont mindegy hogy melyik oldalát nézzük a dolognak egy biztos, homogenizálni is csak valami alapján lehet megkülönböztetni is csak valamihez képest lehet.

 Olybá tűnik, hogy a homgenizálás és megkülönböztetés alapja nem lehet az emberi faj - mert ezt a tudomány alapvetően megcáfolta és ma már nincs komoly társadalomtudós aki az emberi fajt tenné meg, ennek a két folyamatnak a kiindulópontjává.

 Viszont azt el kell fogadni, hogy bár az ember fajtánkénti csoportosításának semmiféle tudományos, biológia alapja nincs és ezen az alapon sem homogenizálni, sem megkülönböztetni nem lehet, azért mégis a „faj” szociológia jelentéssel bír.

A fajra vonatkozó felfogások annyira fontosak, amennyiben befolyásolják az emberek cselekvését. Ezen a szinten a faj mint kulturális konstrukció létezik, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e „biológiai” valóságtartalommal Gondoljunk csak bele a Hollywoodi filmek akcióhősei  „faji” alapon tagozódnak. A jó mindig fehér és esetlegesen ettől eltérő színű ember csak kiegészítő lehet, segéd aki hasznos ám de nem meghatározó- a gonosz mindig más színű aki mellett fel-fel tűnik egy fehér,de ő sem szignifikáns.

Márészről a reklámipar és a kereskedelmi megvilágítás is mintegy kulturális szociológiai tartalommal tölti meg a „faji” kérdést ( példa rá Gabriella Sabatini, vagy akár Naomi Cambell estei)

Ugyan csak mintegy konzerváló hatást fejtett ki a rosszul értelmezett sztálini proletár internacionalizmus, vagy az amerikai liberális multikulturalizmus. Olyan „kisebbségi” megkülönböztetéseket vezetett be, ami semmiképpen nem látszik jónak.

 Ez a etnicizmus és identitás kérdései.

Tulajonképpen az etnicitást a faj helyett alkalmazza a társadalom (persze tévesen)

Vajon a faji kapcsolatok így felfogott tanulmányozását meg kell-e különböztetnünk az etnicitás, vagy az etnikai kapcsolatok tanulmányozásától? Pierre van den Berghe (1983) szerint nem, mivel a „rassz” viszonyokat inkább az etnicitás sajátos esetének kell tekintenünk. Mások, köztük Michael Banton (1967) azonban úgy vélik, hogy meg kell különböztetnünk a fajt és az etnicitást. Banton szerint a faj az emberek (negatív) kategorizálására, míg az etnicitás a csoporttal való (pozitív) identifikációra utal. Azt állítja, hogy az etnicitás általában a „mi”-vel történő azonosulásra, míg a rasszizmus inkább az „ők” kategorizálására vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy a faj a kirekesztés negatív, az etnikai identitás pedig a befogadás pozitív fogalma. Bár Banton csoportok és kategóriák közötti megkülönböztetése hasznos lehet, az etnicitás nagyon sokféle alakban jelenhet meg. Mivel az etnikai ideológiák jellemzően az etnikai csoport tagjainak közös leszármazását hangsúlyozzák, az etnicitás és a faj megkülönböztetése problematikus. Senki nem feltételezi, hogy a Jugoszláviában, vagy Ruandában a kilencvenes években elkövetett rémtettek faji konfliktusok lettek volna; azok etnikaiak voltak. Vagyis semmi okunk azt feltételezni, hogy az etnicitás ilyetén fogalma humánusabb a faj kategóriájánál. A faj és az etnicitás határa azért is elmosódik ebben az olvasatban, mivel az etnikai csoportok közös eredetmítosszal rendelkeznek, amely az etnicitást a származáshoz köti, és ismét csak a fajhoz teszi hasonlóvá Mindemellett előfordul, hogy „faji” csoportok etnicizálódnak, mint például az amerikai feketék, akiknek általános megnevezésévé vált az afro-amerikai; de etnikai csoportok fajivá tétele (racialisation) is bekövetkezhet, amikor nagy számú megváltoztathatatlan tulajdonságot rendelnek egy adott etnikai kisebbséghez. Végül, érzékelhető egy, a vallási csoportokat etnicizáló erőteljes tendencia is, például az európai muszlimok esetében. Olyan embereket, akiket korábban etnikai eredetük alapján különböző módokon azonosítottak, egyre inkább együvé sorolnak, mondván, hogy azok elsősorban „muzulmánok”. Végül pedig, Martin Baker újrasszizmus kifejezésének fényében elméletileg hasznavehetetlenné válik a rassz és etnikum közötti különbségtétel. Az újrasszista beszédmód, bár kulturális különbségekről, nem pedig örökletes tulajdonságokról beszél, változatlanul a társadalom csoportjai közötti hierarchikus elrendeződést kívánja igazolni.

 

Az etnicitás és a nemzeti hovatartozás között legalább annyira bonyolult az összefüggés, mint az etnicitás és a faj között. Az etnikumhoz és a fajhoz hasonlóan a nemzet fogalmának is hosszú előtörténete van, és sokféle jelentést tulajdonítottak neki. Most nem térnék ki ezeknek a jelentéseknek a tárgyalására, csupán azzal foglalkozok nagyon röviden, hogy miként alakult a nemzet és a nacionalizmus fogalmának analitikus használata a tudományos diskurzusban. Akár az etnikai ideológiák, a nacionalizmus is követőinek kulturális hasonlóságát nyomatékosítja, így határokat von meg másokkal szemben, akik ezáltal kívülállókká válnak. Definíció szerint a nacionalizmus megkülönböztető vonása az államhoz fűződő viszonya. Míg egy nacionalista úgy véli, hogy a politikai és kulturális határoknak egybe kell esniük, az etnikai csoportok nem igénylik az állam feletti hatalom gyakorlását. Amikor egy etnikai mozgalom vezetői erre formálnak igényt, az etnikai mozgalom – definíció szerint – nacionalista mozgalommá válik. Habár a nacionalizmusok általában etnikus karakterrel rendelkeznek, ez nem szükségszerűen van így. ( Lásd a Jobbik nemzeti mozgalmát és a kulturális örökség védelmére létrehozott Magyar Gárdát – ez bizonyítja nacionalizmusát többek között)

Ha már ennyire körbejártuk az etnicitás és identitás megjelenítődését akkor éppen itt az ideje, hogy valamiféle magyarázatot keressünk arra nézve, hogy mi a fenen is lehet ez az etnicitás és az identitás.

Az etnicitás nem  egy régi fogalom ( a 60-as években került be a szóhasználatba), habár maga a szó a görög ó világba nyulik vissza. Ethnos szóból ered, (amely a maga során az etnikos szóra vezethető vissza) és amely eredetileg barbárt, vagy pogányt jelentett. Az ethnic az angol nyelvben ugyanebben az értelemben volt használatos a tizennegyedik század közepétől a tizenkilencedik század közepéig, amikor elkezdte általában a „faji” vonásokat jelenteni. Az Egyesült Államokban a második világháború idején kezdték a főleg Angliából származó domináns csoporthoz képest alacsonyabb rendűnek tekintett zsidók, olaszok és írek udvarias megjelöléseként használni. A hatvanas évek eleje óta az etnikai csoport és az etnicitás közkeletű fogalmakká váltak. Noha olykor heves viták bontakoznak ki a tudományos tárgy természetéről és a megfelelő elméleti keretről, valamennyi antropológiai megközelítés megegyezik abban, hogy az etnicitás és identifikáció, mint olyan összefügg az emberek osztályozásával és a csoportok közötti kapcsolatokkal. Nemkívánok a számtalan megközelítésen végig menni, mert különbözőségük ellenére köztük nagyon szoros  azonosulás mutatható ki. Éppen ezért általánosságban elmondható az hogy az etnicitás szembe az eluralkodott „faji, vagy kulturális alapu megkülönböztetés a rasszizmus modern változatával vagy akár a félreértelmezett sztálinista proletárinternacionalizmussal, az amerikai liberalista multikulturalizmustól eltérően  egy adott közegben valő egyedek társas kapcsolatrendszere az a viszonyrendszer amely felöleli  kulturális kérdésektől az urbanizációs kérdesekig, a szocilizációtól a mikroszintű kapcsolatokig az összes lehetséges kapcsolatrendszert.

Az identitás pedig nem más, mint ebbe a viszonyrendszerbe a saját helyem és a viszonyrendszerbe betöltött szerepem meghatározása.

Éppen ezért helytelen az ilyen jellegű meghatározás, amelyik azt mondja, hogy az a magyar, aki annak mondja magát. Az a baloldali, aki annak identifikálja magát. Egy viszonyrendszerben nem lehet általánosan meghatároznia helyem, csak specifikusan. A viszonyrendszer épp attól viszonyrendszer, hogy valamihez viszonyítom magam és így határozom meg az elkülönűlésem vagy összetartozásom ismérveit. Az általánosítás itt éppen olyan rossz dolog, mint amikor egy tőlem különböző csoportot valamilyen meghatározás szerint általánosan minősítek, és ha ez előítélettel párosul negatív tartalommal töltöm fel az általános megkülönböztetés ismérveit - akkor rasszizmussá, antiszemitizmussá alakul át.

Tehát az hogy valaki attól magyar, mert annak mondja magát - az egy általánosítás, ami kiegészítve egy ici-pici előítéletességgel, máris kész a magyar rasszizmusra jellemző negatív megkülönböztetése. Tehát önmagában egy csoportok megnevezése nem rasszista. Sem a magyar, sem a cigány, sem pedig a hottentotta. Rasszistává akkor válik a dolog, amikor egy viszonyrendszerben, egy negatív jellemző alapján, előítélet és az általánosítás talaján állva identifikáljuk az adott viszonyrendszer szereplőit. Ugyan ez igaz az antiszemitizmusra. Így már van értelme a zsidó népet népnek tekinteni és eltekintve a holokauszt rémségeitől  fellépni Izrael állam esetleges elnyomó politikája ellen.

(Persze ott is választ kell adni az identifikációs kérdésekre, mind a zsidók, mind a palesztinok esetében.)

Nem kívánom tovább magyarázni az etnicitás és identifikáció a nemzet és a nemzetiség valamint a nacionalizmus problémáit és szoros kapcsolatát. Azt hiszem, ez valamelyest megvilágítja a rasszizmus és antiszemitizmus újkeletű tartalmát, és segít eligazodni ebben a kérdésben is. (a klasszikussal azért nem foglalkozom tovább, mert nevetséges és értelmetlen)

Hátra van még a megoldás egy változata, mert azért nem szabad elfelejteni a következőt. Minél általánosabb egy fogalom jelentése annál nagyobb annak a veszélye, hogy lehetőséget ad az ordas eszmék befogadására. Éppen ezért az etnicitás és identitás kérdését csak is politiakai, ideológiai szempontok alapján próbálom megközelíteni a megoldások javaslatában és nem mondjuk abba a viszonyrendszerbe, hogy mi a viszonyom a zöldséges kofához a piacon.

Azt hiszem ez érthető álláspont.

 

Mivel eddig csak bátorítást kaptam, hát vettem a bátorságot és megiírom a harmadik részt is. Ha esetleg eddig nem lettem volna „megbotránkoztató” – most majd az leszek. A harmadik részben a zsidó és antiszemita összefüggéseket próbálom másképpen megvilágítani( Nagyon kényes téma a baloldal szempontjából, mert itt van az egyik legzavaróbb  dolog, amivel nem tud mit kezdeni már kb 50 éve.)

Nos, az antiszemitizmust úgy határozza meg a lexikon, hogy a szemita népek ellenessége. Ezt vannak olyan nézetek aki leszűkítik a zsidóellenességre. ( Nem mondom, van benne valami) Csak hogy ez így nem teljesen igaz. Ugyan is két egymásnak ellentmondó megállapítás van itt megjelenítve, ráadásul az egyik sem igaz.

Az egyik: a klasszikus antiszemitizmus faji alapon támadta a zsidóság individuális jogát a létezéshez ezt támasztja alá a fajelmélet a náci propaganda és annak modernizált kiadásai. Ezzel az a gond, hogy nincsenek „szemita” népek, mert már a rasszizmusnál tisztáztuk, hogy az emberiség az egy faj ezért faji alapon nem lehet megkülönböztetni.  Ebből következik, hogy sem árja faj sem szemita faj nem létezik.

Megjegyezném, hogy a Jobbik antiszemitizmusa amely a klasszikus antiszemitizmushoz kell hogy soroljunk,többek között ezért tarthatatlan.

Ezzel a baloldalnak nincs is olyan nagyon problémája mert azt elfogadva, hogy nincs külön faj  elutasítja a klasszikus antiszemitizmust. Van viszont egy ennél sokkal zavarba ejtőbb  és igen csak kényes kérdés amivel a baloldal nem tud mit kezdeni. Ez pedig az antiszemitizmusnak a modern formája Amikor is mint zsidó embert, individumot nem különböztet meg, de mint népet már nem fogadj el, ez az új, anticionista változat a zsidót, mint egyént tolerálja, a zsidóságot, mint népet viszont tagadja. Miből ez a kettősség?

Hogy ezt megértsük egy kis történelmi magyarázat.

Egyrészről: Izrael megszületésével hirtelen kettévált az izraeli, mint nép és a zsidó, mint egyén, vallás megítélése. A Holokausztot elszenvedett zsidó tabu, az elnyomó izraeli viszont szabadon támadható. Megszűnik a kontinuitás a történelem során a túlélésért küzdő zsidó és az izraeliek között, szinte feltehetetlenné téve a kérdést, hogy lehetséges-e, hogy ma Izrael ugyanúgy a zsidóság egyik létéért küzd, mint eddig, gyakorlatilag ugyanazon antiszemitizmus áldozataként? Viszont teljesen következetlen módon újjáteremtődik a folyamatosság - amely egyébként a szélsőjobboldalon mindig is létezik -, ha a Holokauszt kérdése felmerül. A Holokauszt kanonizációjának tanulsága, hogy a zsidó, mint megvédendő, gyenge áldozat beleillik a képbe, a kesztyűt felvevő, harcoló zsidó, az izraeli nem. Amikor a nyugati baloldali   értelmiség felteszi a kérdést: hogyan viselkedhet "így" a palesztinokkal Izrael, elfelejtve, hogy a Holokauszt során min ment keresztül a zsidóság, akkor ismét egynek látja etnikum, vallás és állampolgárság fogalmait, amelyeket egyébként zsidók és nem zsidók tekintetében egyaránt mereven szétválaszt. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a tardicionális vallást nem folytató zsidó Izraelinek mondja magát, viszont a tradicionális vallástt folytató pedig zsidónak titulálja magát és elveti az Izraeli megnevezést.

Más a helyzet Kelet-Közép Európában. Az erőteljes „szocialista” etatista állam  félreértelmezett és sulykolt ( a sztálini marxizmus-leninizmus által) proletár internacionalizmus elutasította a nemzet fogalmában az azonos vallási,kulturális gyökereket és csak is egy nemzetiségnek tekintette az ország lakosságát. A Kisebbséget etnikumnak aposztrofálta éa alapvetően arra kárhoztatta az etnikumot, hogy bemutatók és fesztíválok  alkalmazásával „ápolja” kulturális értékeit, de szigorúan a proletár internacionalizmusnak megfelelően. Talán emlékszünk rá  - a Három T kulturpolitikája. Tilos volt az etnikumot népcsoportként felfogni és a nemzetben  több nemzetiséget feltételezni az szentségtörésnek minősült. Ilyenről hogy egyes népcsoportokat megkülönböztessünk egymásról szó sem lehetett  éppen ezért a rassziszmus és antiszemitizmus kérdése fel sem merült - egyrészt azért mert amiről nem beszélünk az nincs is, másrészről ami nem létezik arról minek beszélni.

Tehát kerek az egész, Támogatni kell az etnikum kultúra bemutató és megőrző törekvéseit, tűrni kell ezek különbözőségét, de tiltani minden olyan hajtást, amely a nagy közöstől való eltérést mutatná be. (ezért hibás a Szudó megközelítése, amikor a rasszizmus és a mélyszegénység legyőzését csak is gazdasági megoldásokhoz köti. Attól hogy van munkahely és rendszeres fizetés nem fog elmúlni sem a rasszizmus, sem pedig az antiszemitizmus, de a mélyszegénység problémája sem oldódik meg. Így az, az álláspont hogy ezeket egyszerűen gazdasági eszközökkel meg lehet oldani, és eddig csak azért nem oldódott meg, mert nem áll rendelkezésre elég anyagi erőforrás nagyon nem igaz, sőt káros is.)

Természetesen volt rasszizmus antiszemitizmus, sőt volt cigánybűnözés is( Oly annyira hogy pl. az ORFK állományába külön csoport specializálódott a cigánybűnözésre - ahogy a kasszafurásra, a zsebesekre, meg a csalókra is. Tehát álságos azzal érvelni, hogy azért káros a cigánybünözés kifejezés mert olyan nincs- de van, és volt is,  mint ahogy más bűnözői megnyilvánulások is voltak. A káros az, hogy egy jelenséget leíró szakmai megközelítéshez politikai, attiütdöt rendelünk hozzá, és az előítélet és általánosítás talaján állva egy negatív megkülönböztetést valósítunk meg.)

Várható volt, hogy a „Szocialista” etatista tábor felbomlásával a nemzetiségek és sajátosságai utat fognak törni maguknak, Csak hogy ezzel a baloldal nem tud mit kezdeni.

A nemzetközi baloldal a II. világháború után rádöbbent arra, hogy nincs akit meg kéne védenie. Eddig egyszerű volt a helyzet, mert a náci fenevad veszélyeztette a „szegény zsidókat” akiknek a gondolkodásmódjára jellemző, a zsidók számára magasabb erkölcsi mércét felállító gondolkodásmód, amely az idealizált és felmagasztalt egykori áldozattól sokkal nagyobb önmegtartóztatást követel meg, akár az öngyilkos szelídségig, mint bárki mástól.

Ez viszont a II világháború után eltűnt, nem volt nácizmus, nem volt aki, fenyegesse a „szegény zsidókat” és ráadásul létre jött Izrael állam amely mint nemzet kezdett el megjelenni a színpadon. Egy olyan baloldali világban ahol a nemzet mindig az adott állam népességének összességét jelezte és nem foglalkozott mással, mint ezzel, és a nemzetiséget úgy határozta meg hogy az azonos kulturkörhöz tartozó etnikum? Itt egy nemzetté válás utjára lépett zsidó állam? Ez egyszerűen nem megy be a baloldalnak. ( Máig se nagyon megy be)Az meg aztán hab a tortán, hogy ez az állam olyan erőt kezdett el felmutatni, amely a térségben aztán minegy erőszakos zsidó állam képét vetítette előre. A másik probléma pedig a megint csak a megvédendő kategóriába tartozó munkásosztály megváltozása volt. Tehát nem volt kit megvédeni hisz az állam (Erdhardi szociális piacgazdaság) átvette a védelmező szerepet, azaz a baloldal védelmező szerepe teljesen kiürült, elfogytak megvédendők. Sürgősen új megvédendő áldozatok után kellett nézni, hogy a legitimitását megőrizze a baloldal. Ekkor jött a szociáldemokraták Bad-godesbergi programja, amely már tagadta az osztályok létét így a feltöltötte a megvédendő kategóriát a munkavállalók az elesettek  megnevezésével, nem látván, hogy mekkora hibát követnek el. A kiteljesedő szociálliberalizmus individum előtérbe helyezése és a Jóléti állam idolja csak fokozta az elkülönűlés igényét. Ugyan akkor fel is állította azt a paradox helyzetet, hogy a multikulturális  egybefogás és az individum elkülönűlését szorgalmazta. Kialakult (a Magyarországon ma divattá vált) hogy a társadalmi problémákat csak a meglévő rendszeren belül kell megoldalni,( modernnek mondottszociáldemokrata) a liberalizmus túlhangsúlyozásával jobbra tolódó liberalista gazdaságpolitikával  megerősödött az ön és csoport megkülönböztetés igénye, miközben a megkülönböztetés negatív formáit (Raszizmus és antiszemitizmus)  ellensúlyozni próbálták az etnicitás pozitiv megkülönböztetésével. Újra hódított De’Sax úr Polgári Szocializmusa, a paradox helyzet és ez a látásmód azt eredményezte, hogy noha a faj szerinti megkülönböztetést elvetették mint tudománytalan tézist, de az etnicitást fenntartották mint a megküönböztetés pozitív diszkriminációs formáját.

Nos, ez a magyarázata annak, hogy megjelent az antiszemitizmus egy új formája ami a zsidót mint embert elfogadja, de mint nemzetet továbbra sem tolerálja.

 Ez a 60-as 70-es évek baloldali  állásfoglalását tükrözi ( Magyarországon ma is ez a baloldal elfogadott álláspontja ha a holokausztról van szó akkor „szegény zsidó”, ha meg a palesztin és  arab világ támadásáról akkor meg az erőszakos izraeli.)

Mondhatnék példákat erre, de csak egy nagyon jellegzetes dolog. 2001 szeptember 11-i támadás az USA-ban. A baloldalon valamiféle elnéző magatartás jelentkezik a támadással kapcsolatban, sőt vannak olyan nézetek is, hogy most végre jól odavágtak az amerikai sérthetetlenségi elméletnek és különben is úgy kell nekik, mert minek támogatják az imperialista elnyomó, gátlástalan Izraelt, akik a térségben a legádázabb  elnyomó. ( Ez a nézet egyébként Magyarországon is megjelent és hódított, egy platformra hozva  a balodal prominens képviselőit a jobboldal szélsőséges elemeivel- mint például Eörsi István és Lovas István , Tamás Gáspár Miklós és Bencsik András , Jacques Chirac és Jean-Marie Le Pen ). Hogyan lehetséges az, hogy egy teljes baloldal Eörsi István, Tamás Gáspár MiklósDessewffy Tibor , Szalai Erzsébet , Noam Chomsky , Susan Sontag , Barbara Spinelli - szélsőségesnek, zsidó nacionalistának nevezhet minden olyan véleményt, amely a zsidóságot mint népet (is) definiálja, és figyelembe veszi Izrael érveit? Miért támaszt Izraellel szemben olyan követelményeket, fejt ki olyan éles kritikát, amilyet másokkal szemben soha? Miért tartja a palesztinok szenvedéseit tragikusabbnak, mint más nép, vallás, kisebbség szenvedését? Miért szentel akkora figyelmet Izraelnek, amilyet a világ sokkal súlyosabb válságainak soha? Hogyan lehetséges, hogy a közvélemény, az értelmiség, a sajtó kritikátlanul elfogad Izraelről bármilyen negatív állítást, és hogyan lehet az, hogy mérvadó sajtóorgánumok az újságírás legalapvetőbb követelményeiről is elfeledkeznek, amikor ilyen hírekkel kerülnek szembe? Hogyan történhet meg, hogy a politikai korrektségre érzékeny elitek - emberi jogi szervezetek, békeaktivisták, ENSZ - olyan képet fogadnak el és közvetítenek Izraelről, amely képet felháborodva utasítják el, ha azt az arabokról, az iszlámról vagy bármely más etnikumról, vallásról állítják eléjük? És hogyan lehetséges, hogy az izraeliek bármilyen meggyőző lépéseket tesznek a békéért, a palesztinok felé, sosem tűnhetnek elég elkötelezettnek, míg az arab világnak legnyilvánvalóbb Izrael-ellenes kirohanásai, az ország elpusztítását célzó megnyilvánulásai ellenére soha nem kell igazán bizonyítania készségét? A válaszokban komoly szerepük lesz az antijudaizmus, az antiszemitizmus, az anticionizmus és ellentétük, a filoszemitizmus mellett a zsidóságról alkotott képeknek, a különféle identitáselméleteknek éppúgy, mint a Holokauszt feldolgozásának és feldolgozatlanságának. A több száz és ezer éves zsidóellenes előítéletek, babonák mélyen gyökereznek az európai kultúrában, kitűnő táptalajt szolgáltatva a legabszurdabb Izrael-ellenes vádaknak olyanok részéről is, akik a hagyományos antiszemitizmus elemeitől iszonyodnak.

 

Eddig azt próbáltam meg elmondani, hogy mi is az uj antiszemitizmus, antijudaizmus anticionizmus kialakulásának okai, de van még egy nagyon fontos dolog, amiről nemigen szokott a baloldal beszélni, sőt szemérmesen elhallgaja és nem is igen hajlandó vele foglalkozni. Ez pedig az etnicitás és az identitás problémák. Erről most röviden csak annyit, hogy a baloldal egyik elfogadott nézete szerint az etnicitás az egyfajta származási együvétartozás és az identitás pedig valamiféle önmeghatározás, miközben ez nem igaz, mert mindkettő egy viszonyrendszert képvisel. Ahelyett hogy ezzel a problémával foglalkozva meghatározná a baloldal önmaga identitását( viszonyrendszerét) általában mindig korainak tartja erről beszélni, nem alkalmas az időpont ezért meg azét, vagy egyáltalán nem foglakozik vele, átlép rajta és valamiféle elnéző magatartást tanúsít a vadhajtások megjelenésével kapcsolatban.  Mindent visszavetít gazdasági problémákra és ezzel magyarázza a társadalmi jelenségeket ahelyett, hogy folyamatában vizsgálná a kérdéseket. Most mondom, a gazdasági megoldások nem oldják meg sem az etnicitás, sem az identitás sem a rasszizmus sem pedig az antiszemitizmius kérdését, Hozzájárulnak a megoldáshoz ez kétségtelen, de nem az a megoldás. Ezt jó lenne, ha a baloldalon tudomásul vennék. Éppen ezért nem volna ártalmas, ha végre lefolytatná a baloldal azt az ideológiai vitát, ami a baloldaliság kérdésében már kb 60 éve aktuális lenne és választ próbálna keresni a megváltozott körülmények között a viszonyrendszereinek mivoltjára. Ezért nincs igaza például a lillának akkor amikor azt mondja hogy az a baloldali aki magát annak identifikálja. Ugyan is identitás  egy viszonyrendszert jelenít meg. Egy viszonyrendszerrel nem lehet azonosulni azt el lehet fogadni, abban részt lehet venni, el lehet utasítani és kívül lehet maradni de nem lehet vele azonosulni.

Hogy miért ezt jelenti az etnicitás és identitás a következő részben beszélek róla –érdekes kapcsolat van ezek között meg a nemzet, nemzetiség és nacionalizmus között. Bár erről a baloldalon nem szívesen beszélnek.

Az ötödik rész pedig azzal foglalkozna, hogy  szerintem mi lenne a megoldás ebbe a kérdéskörbe és miért nem kell elutasítani ezen az alapon Pásztor Albert által mondottakat, amit abba a bizonyos interjuba kijelentett.

Kedves  blogíró  .

Látom  a  divat  határozza  meg  a  mondanivalót  .Ugyanis  a  kelleténél  többet,  de  egyoldaluan  foglalkozik  a média  ezzel  a témával  .

Aztán  baloldali  "tízparancsolat  "  Nagyon  szép  frázi s :előbb  írjad  le  szerinted  mi  ma  a baloldal  tízparancsolata  . 

Főleg  ha  látjuk  , az  egész  fejlett  világ  zavarba  van  a kérdés  kapcsán  .Ugyanis  a kapitalizmus  ,nem  éppen  kedvező  hely  ehhez  .

A  cigányság  mai  állapoptáról  pedig  valóban  ideje  lenne  nem  szemellenzősen  ,fennkölt  álszent  ,  értelmiségi  álláspontból  láttatni  a helyzetet  .Ez  ugyanis  csak  még  kiélezi  a  helyzetet.

Legyen  itt  egy  szerintem  megfontolandó  hozzáállás  mintája  :http://www.atv.hu/videok/video-20140718-bogdan-laszlo-eb

Kreatív szövegértelmezés kérdése az egész! a fidesz legalább 10 éve tanít mindnyájunkat rá! És kik voltak arra leginkább vevők???! Az értelmiségiek! Így egységesen! Mert a "mit üzen" kreatív szövegértelmezés elválik -- a "mit mond (mögötte az életszituációban mit gondol)" valóságától, mert az nem is nem is érdekes! itt is elemzhetsz mindenféle szempont szerint! http://www.atv.hu/videok/video-20140718-bogdan-laszlo-eb

Kedves Szudo!

Azt gondolom, hogy nem kell ahhoz a rasszizmus kifejezést kiejteni hogy a . Te sem csinaról szóljon a fámáltál mást mint a szimboolikus rasszizmusrót felhasználva a divat antirassziznusnak hódolsz.

A gazdasági okokkal való indoklást (mármint a miskolci helyzetét) pedig igenis helyénvalónak tartom. A munkalehetőség, a rendszeres munkábajárás, a rendszeres kereset nagyon sok szegény embert ki tudna emelni a reménytelenségből, a kétségbeesésből. Abból, ami olyasmire kényszeríti, amivel törvényt sért.”

Nem kedves Szudo, nem helyénvaló. Hisz akkor a közmunkás program megoldás lenne minden bajra. Van munkalehetőség és rendszeres munkábajárás, meg rendszeres kereset. Ennek ellenére  ez nem megoldaás. Azt kéne megérteni, hogy a rasszizmus alapját képező előítéletre és általánosításra az anyagi erőforrások csoportosítása nem megoldás. Csak azzel nem lehet megoldani semmit sem. Szükség van olyan intézkedésekre is például( és ezeknek semmi összefüggése nincs a gazdasági  okokkal) amelyek ugyan súrolhatják a rasszizmus határát, de vele el lehet mozdulni a holtpontról.  Rasszizmus az nem gazdasági probléma- hogy hozzájárul a terjedéséhez a gazdasági problémák halmaza az igaz, de akkor  ezen az alapon mondhatod azt is, hogy a globalizációs probléma, mert az is hozzájárul a terjedéséhez. Ez a tévedésed, hogy a rasszizmust leegyszerűsíted gazdasági problémára- erről beszéltem.

„A rasszizmus társadalmi gyökereinek kigyomlálását pedig egészen kis korban, az iskolában kell elkezdeni a pozitív diszkrimináció eszközeivel, direkt oktatással és a tanárok segítő támogatásával. Nem arra törekedni, hogy az esélytelennek látszó cigány gyerekeket minél előbb kibuktassuk, eltanácsoljuk, hogy megszűnjön a probléma”

Na igen, de mik azok a gyökerek amiket már egész kis korban ki kellene gyomlálni? Ez a kérdés? De addig amíg, nincs tisztázva hogy mi is a rasszizmus és mik a gyökereik, addig mit gyomlálsz ki?

„A felnőtteket pedig minél több pozitív média-üzenettel kell bombázni a cigánysághoz való viszonyulásának megváltoztatása és a "multikulti" környezet (benne zsidók, bevándorlók, másvallásúak) elfogadása érdekében.”

Nem mondod? Biztos, hogy jól érted a multikultura jelentését? Biztos vagy benne hogy a cigénykulturát mindenféle változtatás nélkül, mindenféle „megnyirbálás” nélkül, be lehet illeszteni a multikulturális környezetbe? Biztos vagy benne, hogy nincs ennek a kulturkörnek olyan eleme, amely például a tolerancia ellen dolgozik?  Akkor azt is be kell illeszteni? Hogyan, mi módon? Nagyon szép dolog amit leírtál csak nem igaz. Pontosan itt van az eb elhantolva. Adj választ a kérdésekre, ahhoz, hogy teljesülhessen a feltételrendszered. Pont ez a lényeg. Látom nem érted, és csak is a felszínt látod és nem látod a meghatározó folyamatokat Látod kedves Szudó ezért vagy te divat antirasszista. A fő kérdéseket behelyettesíted egy felszines semmitmondó  kivánságlistával.

„Ahogy a németek, franciák teszik ezt, pedig náluk is elég nagy a probléma-halmaz.”

Pont ezt a kettőt nem kellett volna megemlítened, mert ez a két ország aztán tesz olyan dolgokat amiket te a divat antirasszista,  ha látnál nem is tudom hova bujnál el. ( például a franciák gettósitják a bevándorló cigányokat, kiutasítják őket azzal az indokkal, hogy bűnöző életmódot folytatnak ( Hányat is toloncoltak haza, pont Miskolcra?)

 Pont most volt belőle botrány. Irországba és Görögországba letartóztattak egy-egy házaspárt, akik Romániából  utaztak oda, üdülni. Mert két gyerekük szőke, kékszemű és fehérbőrű gyerek volt, és nem viselte magán az ugymond rasszjegyeket. Gyermekkereskedelemmel vádolták őket, mondván hogy a cigányoknak nem lehetnek szőke., kékszemű és fehérbőrű gyerekeik. ( Épp egy hete történt meg ez a dolog) Aztán kiderült, hogy tényleg az ő gyerekeik (a DNS bizonyította) persze utána a jogvédők azonnal rasszistázni kezdtek ( nem előre, hanem utólag) Tán csak nem féltek attól hogy igazak lesznek a vádak és tényleg gyerekkereskedők az illető családok. Ha annyira rasszizmus ellenesek lettek volna, akkor a vizsgálatok előtt rasszistáznak és ne hallgatnak mindt, az a bizonyos a fűben- míg a vizsgálat eredménye napvilágot nem lát. Miről is beszélsz akkor. Európa nyugati felén nem kevésbé rasszisták az emberek, mint Magyarországon. Csak náluk a tolerancia készség magasabb – kedves szudó. Ne keverd össze a kettőt. Más a rasszizmus és más a tolerancia készség.

Milyen jó vitát indítottam el, ez legalább elismerésre méltó, ha a bejegyzésem tartalma nem is!

Az az érdekes, hogy a legmélyebben szántó elemzések a rasszizmus témájában születtek, holott az írásomban ki sem ejtettem a rasszista vagy rasszizmus szót! Tudatosan nem tettem! Ugyanis vaószínűnek tartom, hogy Pásztor Albert tényleg nem rassziszta, ahogy többen is védélmezték őt. Távol álljon tőlem, hogy egy-két mondata alapján valakit ilyen súlyos jelzővel illessek. Pusztán azt akartam kifejezni, hogy az az egy-két mondat nagyon nem volt helyénvaló és aki ilyen (lehet, hogy meggondolatlan) nyilatkozatot tesz, az talán nem érdemes a baloldal támogatására. Katicabogár kérdésére, hogy milyen statisztikát említett: azt, hogy a rablások elkövetői mindannyian cigányok voltak (nem szó szerinti idézet).

Tehát az írásom nem a rasszizmusra volt kihegyezve, nem is lenne sem időm, sem megfelelő előtanulmányom a témához való hozzászólásra. A baloldal eszmei vargabetűit  szerettem volna kritika tárgyává tenni. Szerintem kell egy világosan meghatározott ideológiai, erkölcsi tartalom, ami a baloldal számára meghatározza a viszonyulást minden, a politikában felmerülő kérdéshez, történéshez. Ez az eszmei irányvonal kell, hogy kijelölje a cselekvések mikéntjét (mint a vallásban a tízparancsolat). Ha létezne ilyen, nem lehetne nagyon eltévelyedni a zűrzavaros világban. Azt hiszem, csak azt akartam kifejezni, hogy Pásztor Albert támogatása egy ilyen eltévelyedés.

Hogy akkor mondjak jobbat, mint a fent nevezett jelölt? Hát ezt, azt hiszem, nem tőlem kell kérni! Vannak erre az mszp-ben felkent személyek, tegyék a dolgukat!

A gazdasági okokkal való indoklást (mármint a miskolci helyzetét) pedig igenis helyénvalónak tartom. A munkalehetőség, a rendszeres munkábajárás, a rendszeres kereset nagyon sok szegény embert ki tudna emelni a reménytelenségből, a kétségbeesésből. Abból, ami olyasmire kényszeríti, amivel törvényt sért.

A rasszizmus társadalmi gyökereinek kigyomlálását pedig egészen kis korban, az iskolában kell elkezdeni a pozitív diszkrimináció eszközeivel, direkt oktatással és a tanárok segítő támogatásával. Nem arra törekedni, hogy az esélytelennek látszó cigány gyerekeket minél előbb kibuktassuk, eltanácsoljuk, hogy megszűnjön a probléma. A felnőtteket pedig minél több pozitív média-üzenettel kell bombázni a cigánysághoz való viszonyulásának megváltoztatása és a "multikulti" környezet (benne zsidók, bevándorlók, másvallásúak) elfogadása érdekében. Ahogy a németek, franciák teszik ezt, pedig náluk is elég nagy a probléma-halmaz.

Bocsánat, hogy földhözragadt eszmegfuttatásommal nem járultam hozzá az eszmei zűrzavar tisztításához.

Kedves Szudo!

Nem tartom jónak és helyénvalónak ezt a blogot. Úgy látszik, Te is beálltál TGM mögé, és minden megalapozottság nélkül rasszistáztok. E témában jó lenne, ha egy kicsit elmélyülnét plalyA ide vonatkozó írásába /1-2-es tétel/, talán akkor egy kicsivel másképpen látnád a történéseket. Tegnap, egyébként, láttam az esti műsorban Pásztort. Kijelenthetem, hogy Ő nem rasszista, de hogy ebben a kérdésben tudatlan, az biztos! Egyébként nem a Ti támadásaitok miatt nem tartom jó jelöltnek, hanem azért, mert nem tud folyamatosan, érthetően beszélni, ami szükségeltetik egy polgármesternek is. Hogy mit is akar megvalósítani, csak frázisokat hallottam, semmi egyebet, ami megfogott volna, és így tovább. Tehát én a rátermettségét hiányolom , nem pedig a rásütött rasszista mivoltját. Ez a külömbség köztünk és ezért nem is írok erről BLOG-ot!

Ez a második tétel is nagyon alapos munka!

Nos, rendben akkor folytatom.

A második tételnek a témája a cigányság és a rasszizmus,.

Miután kétségimet kifejeztem abban az irányban, hogy a fogalomkör nem tisztázott, sőt mondhatom azt s némi túlzással, hogy a rasszizmus és antiszemitizmus egymásnak szinonimái lettek bizonyos helyzetekben.

Sajnálatos dolog az, hogy elsősorban a megkülönböztetésre koncentrál mindenki, ahelyett hogy elfogadná azt, hogy a megkülönböztetés az egy következmény és a rassziszmus  és antiszemitizmus oka az előítéletesség és általánosítás.

Az előítéletesség és általánosítás alapján felállított negatívjellemző hozzákapcsolása az adott személyiségek halmazához attól függetlenül, hogy a személyiségek rászolgáltak vagy sem erre az előítéletre és általánosításra.

Ha azt mondom, hogy a „cigányok lopnak” az rasszizmus. Nem azért mert az adott népcsoportot nevén neveztem ( nevezetesen a cigányok megnevezésről van szó), hanem azért mert az előítélet és általánosítás alapján hozzá kapcsoltam egy negatív jelzőt. A negatív jelzőre alapozva megkülönböztetem az egész népcsoportot a többi népcsoporttól.

Azaz nem a megkülönböztetés az első a folyamatban, hanem az előítéletesség és általánosítás. Ebből következően az előítéletesség és általánosítás a rasszizmus és nem más.. Éppen ezért az előítéletesség és általánosítás elleni küzdelem lenne a rasszizmus elleni küzdelem egyik fele. Nem segít ezen az sem, ha azt mondom, hogy

meg kell oldani a Miskolc környéki lemaradott társadalmi rétegek problémáit és meg kell akadályozni a további leszakadásukat, mert ez egyre kiszolgáltatottabbá teszi ezeket a rétegeket, amelynek következtében könnyen, mintegy az elfogadhatatlan életkörülményeik kényszerítő hatására kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetőivé válhatnak”.  

(Ez a példamondat a Cigánybűnözés szó helyettesítésére tett kísérlet, mondván, hogy a cigánybűnözés kifejezés az rasszista.) Ha elfogadom, hogy a cigánybűnözés rasszista akkor a mondat szintén rasszista. Ugyan is elköveti a szimbolikus rasszizmust.

A szimbolikus rasszizmus úgy tesz, mintha a társadalmi normákat védené, és nem tennen különbséget még akkor sem ha saját rokonai lenének a normasértők, miközben a behelyettesített szimbólummal mintegy kódolt üzenet formájában a diszkrimináló cselekvés vagy kommunikáció  szimbolikus formát ölt.

Ugyan is ki az a nem normális ember, aki a lemaradott társadalmi rétegek, vagy a halmozottan hátrányos helyzetű, nagycsaládos szimbólumokat nem azonosítja a cigánysággal?

Senki.(megint az előitéletesség és általánosítás problémája) akkor ez mennyivel kevésbé rasszistább, mint az előző kifejezés.

Megállapíthatjuk, hogy nem a nemzetiség, vagy népcsoport nevén nevezése a rasszizmus, hanem a hozzákapcsolt előítéletességen és általánosításon alapuló negatív jelzős szerkezet tartalommal való megtöltése és ezen tartalom alapján felállított megkülönböztetés. Vagy ha tetszik a „cigányozás” az nem rasszizmus, hanem az a negatív jelző tartalommal való megtöltése, ami alapján aztán lehet megkülönböztetni, szegregálni, asszimilálni vagy integrálni tetszés szerint ki ki saját vérmérséklétenek megfelelően.

 

De lépjünk tovább. Manapság  divatos anti-rasszizmussal nem igen foglalkoznék tovább hisz nevetségesek nemcsak az állításaik, hanem az érvrendszerük is.

Inkább az igazi problémák felé fordulnék.

A cigányság tekintetébe ( de nem csak az ő tekintetükben, hanem minden népcsoportra vonatkoztatva, csak ezt sokáig tart mindig leírni ezért  inkább egy népcsoportot nevezek meg de mindre vonatkozik a megállapítás) az asszimiláció vagy mostanában a beolvasztás segítségével, minden állam a lehető legkisebbre igyekszik csökkenteni az elkülönített cigányság (meg a többi) jelenlétének a társadalmi status quóra gyakorolt hatását. Akár így, akár úgy próbáljuk a kulturális különbségeket kezelni, az állam gyámkodik felettük, s ezzel megerősíti a rasszista álláspontokat. A kulturális megalapozottságú rasszizmus nem vesz tudomást a történelmi bizonyítékokról, melyek rámutatnak arra, hogy mennyire nem új ez a fogalom. Az antiszemitizmus a legfontosabb példa erre a „faj nélküli rasszizmusra".

A rasszizmus szolgál válasszal arra az egyetemes kényszerhelyzetre, mely homogenizálni próbál minket, noha valójában különbözőnek érezzük magunkat, és törekszünk a egyediségre.

Ezt a kettősséget feloldani nem is olyan egyszerű dolog.

A mai társadalomban érvényre jutó egyenlőtlen erőviszonyok kikerülik a rasszizmus intézményes és így politikai olvasatát is. Ebben a baloldal is vastagon részt vesz, (helyette inkább a divat-antiraszizmust támogatja) miközben a rasszizmus-ellenességet különböző intézmények, részrehajló lobby-k sajátítják ki, a rasszizmus-ellenesség, mint életképes mozgalom erősen depolitizált lett. Ha még a rasszizmus ellenesség aktivistái is megőrzik a különbözőség faji etnikai stb. meghatározásait, milyen esélye lehet annak, hogy másokat meggyőzzünk ezek értelmetlenségéről. Másrészt a faji, etnikai stb. kategorizálásnak a reklámokban és a médiában elterjedt használata, a másság, mint pozitív tulajdonság támogatása, paradox módon ahhoz a helyzethez vezetett, melyben a „faj, etnicitás stb.” fogalmát már nem lehet elhagyni, mert a „privatizált, egyetemleges multikulturalizmus világában… a faji különbözőség komoly kereskedelmi értékre tett szert.”

Ehelyett inkább mindenféle kitalált és mondvacsinált indokokat helyezünk el a rasszizmus ellenesség palettáján, és a cigányokkal szembeni megnyilvánuló előitéletesség és általánosításon alapuló negatív jelzők tartalommal való megtöltése helyett, és az erre épülő megkülönböztetés helyett, valamiféle gazdasági megfontolásokon alapuló álságos probléma eltakarása alapozunk ( mint például az hogy  a gazdasági egyenlőtlenségek következménye a rasszizmus, mert ha volna munkahely akkor nem lenne rasszizmus és szegregáció- de lenne, mert annak ehhez semmi köze). Ennek a megoldás-kivánságát helyezzük előtérbe az igazi okok helyett, hisz az igazi okok megoldásával igen csak nagy problémája lenne a baloldalnak is( főleg ebbe a zűrzavaros ideológiai világban)

Szükséges tehát a rasszizmus-ellenességnek, mint politikai célkitűzésnek az átdolgozása, hogy kikerülje az olyan rasszista szemléletet, mely az identitást, a közösséget, a kultúrát és a hagyományt hangsúlyozza, ugyanakkor nem vesz tudomást az átfedésekről és főleg magáról a politikáról. Szükséges  egy balodali ideológiával feltölteni, hogy elkerüljük a divat-antirasszista csapdákat, ehhez a baloldalnak szigorú szembenézést kell elsősorban megvalósítani, aztán pedig az ideológiai alapon állva a multikulturális sajátosságok figyelembevételével válaszolni a kérdésekre, még azon az áron is, ha esetlegesen az eddigi szépen kigondolt világunkat alapjaiban kell megváltoztatni

Feltétlenül!

Most én mondom: mindenképpen!

Bár hosszú, de az eddig általam olvasott összefoglaló amely végre nem gagyi!

nem nyálas, hanem rávilágít!

Mindegy, hogy egyetértek vagy sem--de szembesülök a valóságos dilemmákkal is!

 

Kedves Szudo!

Megrémiszt az írásod. Honnan veszed a jogot, hogy valakiről olyan dolgokat feltételezz , ami alapján nyugodtan fasisztának is minősíthető. Úgy érzem ez a cigány ügy az agyatokra ment. Hogy ideológiai zűrzavar van? Igen, egyesek fejében, pl. TGM, Fodor, Karácsony, Gulyás, akikhez most Te is csatlakozol. Mellesleg  Karácsonynak van egy ötcsillagos nyilatkozata a témában, olvasható az interneten. Őt mért nem támadjátok és rasszistázzátok? Ő viszont megteszi, a saját súlyosabb rasszista nyilatkozata nem zavarja. Mellesleg jobb ha tőlem tudod hogy a kérdés ideológia alapon sohasem fog megoldódni. Hidd el én sokáig a közelükben éltem. Az a baj, hogy sok okoskodó még a környékükön sem járt. Ha no Pásztor elfogadom, de akkor kérem a jobb javaslatokat is nem csak kritizálunk.

Pl.  a mai hírvitában két okostojás, egyik a csintalan professzor, a Pásztor vajda rendszerre vonatkozó javaslatát kritizálta bőszen mondván, hogy sose volt és sose vált be. Hm, ami sose volt hogyan nem vált be? Pedig hát anno volt vajda és nagyon jó rendet tartott. Na már most aki ilyet állít az végképp nem ismeri a témát.Ha van a világon Atyauristen, akkor a cigányoknak az a vajda. A vajdát tisztelik és elfogadják mint vezetőt. A hivatalosan kiépített vajda rendszer bizonyos önrendelkezést is biztosítana  a számukra. A kritizálás helyett nem kellene ezen elgondolkodni?

 

Kedves Szudo!

Nagyon sokáig gondolkoztam, és hezitáltam rajta, hogy egyáltalán hozzászóljak-e a blogodhoz. No, nem azért mert nem egy érdekes problémát vetsz fel, hanem azért mert nekem teljesen más elképzeléseim vannak a dologról, és nem igazán vagyok meggyőződve arról, hogy egyáltalán elfogadható lenne ez manapság ezen a portálon.  Csak azért mert abban valójában egyetértek veled, hogy baloldalon ideológiai zűrzavar van, de nem látom azt a törekvést, hogy valamely irányba tisztuljon is ez a zűrzavar. Így aztán nem sok értelmét látom annak, hogy elmondjam a véleményemet,  mert azonnal istentagadónak, szélsőjobboldalinak, jobboldali szekértolónak,  szélsőbaloldalinak, ortodoxnak és mindenfélének beállítanának ( vérmérséklet és képzettség szerint ki ki a maga kis világából kiindulva), csak azért mert kétségeim vannak ideológiai alapon, - azonnal kardot fognak rántani és követelni fogják a lekaszabolásomat. De, aztán a lelkiismeretem nem engedte meg, hogy szó nélkül elmenjek a blog mellett.

Első, amit meg kívánok jegyezni: a blogod bevezetője nagyon általános, sok és nagyon komplex kérdést akar felölelni, kevésbé általános talán szerencsésebb lett volna. Így aztán ugyan úgy, ahogy a Katiicabogárnál itt is csak több tételben tudom elmondani a véleményemet. Az első a rasszizmus kérdése Talán foglalkozzunk ezzel, először.

Meg tudnád mondani nekem, vagy valaki meg tudná mondani, hogy mi is az a rasszizmus?

Csak azért mer ahány értelmező szótárban megnézem, ahány helyen utána keresek, mind más és más definíciót ad.  Akkor hogyan lehet erről ilyen röviden beszélni. A legtöbben abban megegyeznek, hogy valamiféle megkülönböztetés. De mi alapján? Na, itt már aztán olyan káosz van, hogy ilyen még a káosz elméletekben sem fordul elő.

Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy fajta szerint különböztessünk meg. Csak hogy azt a biológia bizonyította (genetika) hogy csak egy fajta ember létezik Homo sapiens (bár néha az értelmes jelzőt le kéne venni a meghatározásból). Tehát faji alapon nem lehet megkülönböztetni az egy faj egyedeit. Ez olyan mintha a halakról azt állítanánk, hogy vannak halak, meg vízben élő halak, meg olyan halak akik a vízben élnek, sőt olyan halak is léteznek akik nem életképesek a víz nélkül.

Másik ilyen nagy csoport akik azonnal rávágják hogy származás szerinti megkülönböztetés aztán itt el is akadnak. Mi az, hogy származás szerint(születési hely – mert akkor ez is értelmetlen hisz a legtöbben kórházban, vagy az erre rendszeresített helyen születtünk. Vagy földrajzi helyhez kötjük, ez megint értelmetlen, hisz mi van azzal, aki repülőgépen, hajón vagy vonaton születik meg- véletlenszerűen)

Van olyan, aki azt mondja, hogy etnikai alapon- na igen ez jónak tűnik de csak az első pillanatban, mert mi is az, az etnikum? Mit takar ez a fogalom (erre is legalább 28 meghatározást olvastam). Van aki az etnikumot, valamiféle külső jegy alapján történő összetartozásnak véli- csak ebbe meg az a baj, hogy a külső jegyek általánosságban a környezeti hatások az élőhely természeti jellegzetességének következménye( mandula szem, fehér vagy sárga, fekete bőr szín stb). Tehát ez nem szignifikáns, ugyan is egy echte germán ha trópusokon él az élete nagyrészében, akkor a bőre sárgás színűvé változik és felveszi a jellegzetes „hunyorgó” szem  jegyet (Igy védekezik a szem a fényhatás ellen). Akkor már a germán  - kínai, vagy maláj etnikumhoz fog tartozni?

Van, aki az etnicitást valamely strukturális rendhez köti( például Max Weber, aki osztály alapon határozta meg az etnicitást) - akkor a munkásosztály az egy etnikum? És aki a munkásosztályról beszél az már rasszista egyben?

Van, aki emocionális alapon határozza meg az etnikumot – akkor a fradi drukkerek az egy etnikum, és aki átkozza mondjuk a Reál Madrid szurkolóit – csak azért mert Reál Madrid szurkolók - az már rasszista?

Van, aki azt mondja, hogy a rassz az egy csoport megnevezése az emberi fajon belül ( ez talán még el is fogadható lenne)  és azt is feltételezi, hogy ehhez a csoporthoz valamilyen formában való tartozás az az etnikum. ( igen ez valahogy kikerüli a kérdést) de akkor a csoportnak a megnevezése az a rasszizmus? Ha van egy ilyen csoport, hogy mamelukok (direkt nem cigányt mondtam) akkor az arra való hívatkozás, és a csoport megnevezése az már rasszizmus?

Az a gondom ezekkel kedves Szudo, hogy a baloldal sohasem sem a rasszizmus sem az antiszemitizmus kérdésével igazán szembe nézni. Ma sem mer( legalább is Magyarországon nem nagyon) A XVlll. századtól kezdve a magát haladónak tartó, a felvilágosodásból kinövő gondolkodás Voltaire vagy Fichte rasszistának és antiszemitistának minősített megnyilvánulásait éppúgy kisiklásként értékelte, mint a sztálini raszizmust és antiszemitizmust. Azzal pedig szinte soha nem nézett szembe, hogy milyen felelőssége volt a Holokausztban kulmináló politikai-faji rasszizmus és antiszemitizmus megszületésében, táplálásában.

A baloldali gondolkodás mindig csak addig jutott el, hogy a proletár internacionalizmus megvédi a baloldali embert a rasszizmustól és az antiszemitizmustól, Hát nem védi meg, ez ma már bizonyított tény, hogy a baloldalon éppen annyi rasszista van( bármelyik meghatározását is nézem)  és antiszemita van, mint ahány a jobboldalon található. A probléma azonban jóval bonyolultabb, mintsem hogy felállítsuk az antiszemita és raaszista baloldal tézisét. Bonyolultabb és ezért nyugtalanítóbb megállapítani, hogy az anticionizmus, és divat anti-rasszizmus baloldali verziója csak egyik szegmense annak a közbeszédnek, amely a média zömének egyoldalú tudósításai, a béketüntetések és rasszista ellenes megmozdulások szlogenjei mögött húzódik. Valójában, a több évszázados, a tudatalattiba süllyedt előítéletek olyan embereket is arra késztetnek, hogy kritika nélkül elfogadjanak minden megalapozatlan állítást a zsidókról vagy a cigányokról, akik egyébként a legőszintébben állnak ki saját zsidó, vagy cigány honfitársuk mellett. Ebből aztán mindjárt leszűrhetjük az első tanulságot. A rasszizmus és antiszemitizmus egyik legfőbb ismérve( bármi legyen is a meghatározás tartalma) az előítéletesség, a másik legfőbb ismérv pedig az általánosítás,  mint meghatározó elem. A baloldali mentalitás tovább bonyolítja a kérdést, -  a mindenkori áldozattal való szolidaritás eszméjével. Az áldozat védelme azt is jelenti, hogy szükség van védelmezőre, tehát ha az áldozat kilép ebből a szerepből nemcsak a baloldal érdeklődését veszti el. A védelmezendő áldozattól megfosztott baloldalnak így más áldozatot kell keresnie, hogy saját magát meghatározza. A filoszemita baloldali ráadásul saját ábrándjait érzi veszélyben, hasonlóan az értelmiség azon részéhez. amely társadalmi ideáljának megvalósulást Izrael mesterségesen létrehozott államában látja megvalósulni, saját sorsának alakulását pedig  például a cigányság helyzetének alakulásában véli felfedezni. Mindkét esetben a csalódásért nem az adott csalódást okozó rétegnek, közegnek, szervezetnek, termelési módnak - hanem a zsidóknak és a cigányoknak nyújtja be a számlát.

Ide vezethető vissza az előítéletesség és általánosítás problémaköre. Ezért aztán a saját baloldali identitásának a veszélye oda vezet, hogy mindenfelé rasszistát és antiszemitát vél felfedezni és sajnos elharapózik az ál anti-rasszista megnyilvánulás, ami viszont nem segít a rasszizmus és antiszemitizmus valamint az idegengyűlölet elleni közdelemben.

A politikai korrektség, az objektivitás, a multikulturalizmus követelménye, az emberi jogok védelme, az áldozattal való szolidaritás sokszor nem a maga magasztos értelmében, hanem eltorzítva jelenik meg; és ahelyett, hogy az őket létrehozó értékrendszert, benne saját magát védené, a kultúr- és erkölcsi relativizmus jegyében megkérdőjelezi tulajdon legitimitását, miközben paradox módon, számon is kéri ezen értékeket. . Ennek eklatáns példája, amikor az áldozat részéről bármit elfogadhatónak tart, míg az ellenféltől számon kéri az emberi jogok teljesítését. Mind a közvélemény, mind a média bűnös hanyagsággal elfeledkezik arról, hogy saját ideáljait konzekvensen kövesse és feltegyen bizonyos kérdéseket: tényleg az az áldozat, aki annak látszik? Milyen források alapján állítjuk ezt? Az áldozat kinek és minek az áldozata? Ha valóban jogos az elkeseredettsége, akkor tényleg minden eszköz megengedett számára? A másik félnek van, vagy nincs joga arra, hogy védje magát és elmondja saját indítékait? Ha az áldozat vallási és egyéb érveit elfogadjuk, akkor a másik fél ugyanezekre támaszkodó érveit miért nem?

A baloldal sohasem teszi fel ezeket a kérdéseket és elfogadja azt, hogy bizonyos népcsoportok gazdasági helyzete kényszeríti őket oda, hogy büntetlenül szembeszegüljenek az elfogadott társadalmi normákkal és az ilyen irányú integrációs kísérleteket szegregációnak fogja fel és háborog ellene.

Miközben egy jelentős kérdést meg kerülget, mint macska a forró kását- nevezetesen azt, hogy ennek hátterében a baloldal identitásválsága húzódik meg. (ezért írtam például a Katiicabogárnak, hogy éppen itt az ideje lefolytatni azt az ideológiai vitát, hogy ki a baloldali.)

A multikulturális társadalom alapja a békésen együtt élő kultúrák ideálja, azonban nem válaszol alapvető kérdésekre, hogy mit kell tenni, ha a velünk élő kultúra fenyegeti értékeinket, egyáltalán, jogunk van-e megvédeni saját értékeinket, jogunk van-e ugyanazt a tiszteletet megkövetelni, amit a másiknak megadunk? Mit nevezünk kultúrának, és kultúrának (vagy egy kultúra megnyilvánulásának) tekintendő-e minden, ami magát annak nevezi? Mit kezdjünk olyan jelenségekkel, amelyek a mi kultúránk szerint bűncselekménynek minősülnek, de az immár velünk élő másik kultúra integráns részét képezik? A nyugati kultúra a toleranciára, a vallások, etnikumok, és ezek szokásrendszerének kölcsönös elfogadására épít. De ha minden kultúra egyenrangú, akkor el kell fogadnunk, hogy van olyan is közöttük, amely ezt elutasítja, és éppen a tolerancia ellen küzd. Ez esetben intolerancia-e fellépni az ilyen törekvések ellen, büszkének lenni vívmányainkra - ami megkérdőjelezi a multikulturalizmus alapjait, sőt, a rasszizmus veszélyét is magában rejti - és föl kell-e adni a toleranciáról, emberi jogokról alkotott elveinket vagy alakítsuk át értékrendszerünket, de facto elismerve, hogy mégsem egyenlők a különböző kultúrák?

Meddig és milyen feltételekkel elfogadni a kulturák különbözőségét, és mikor kell megnyirbálni az adott kultúra jellegzetességeit. Milyen módon lehet ezt megtenni. Vagy el kell fogadni minden kulturkör jellegzetességeit a germán übermens elvtől a spártai csecsemődobálásig?

Szóval azt gondolom,hogy manapság a rasszizmust úgy határozhatjuk meg legáltalánosabban, hogy az adott és öröklött kulturkörhöz való tarozás alapján törénő megkülönböztetés aminek alapja az előítélet és az általánosítás.

Ugyan ez az antiszemitizmusnál az adott  öröklött kulturkör ellenesség az antiszemitizmus.

Viszont azt a szempontokat nem szabad elfelejteni amikről beszéltem. Így az adott és öröklött kulturkör beillesztése( integrációja) a multikulturális kulturába( természetesen a nem illeszkedő részek eltávolításával) az nem rasszizmus és nem is antiszemitizmus.

A rasszizmus elleni küzdelemnek az a fő kérdése, hogy melyek azok a kulturköri jegyek amelyek nem illeszthetőek be egy multikulturális környezetbe és hogyan lehet küzdeni az előitéletesség és általánosítás ellen. Kedves Szudó az hogy a roma embert cigánynak nevezzük az nem rasszizmus, hanem az adott csoport nevén való nevezése. Te nem háborogsz az ellen ha a németet svábnak nevezik Magyarországon, a szlovákot tótnak nevezik Magyarországon, hogy egyéb megnevezésekről ne is beszéljek (bocskoros,puttunyos és hasonló elnevezések amelyek egy egy nemzetiséget nevesítenek meg)

Azt gondolom, hogy valakiről kimondjuk azt hogy rasszista, ahhoz nagyon gondosan meg kell vizsgálni az adott személyiséget.

S hogy miért ez a zűrzavar a baloldalon - hát ez igen egyszerű dolog.

A baloldal vagy a pártállami múlt örökségét nyögi (Kelet-Európában), vagy a szocialista államokhoz fűződő sokszor bensőséges viszonyt (Nyugaton), amelynek hatása 1968 öröksége, államközpontú szemlélete (jóléti társadalom) miatt még a demokratikus elkötelezettségű szociáldemokrata pártok esetében is érezhető. A liberalizmus szinte csak baloldali liberalizmust jelent( egy-két kibételtől eltekintve), a klasszikus, szabadpiacpárti, individualista angolszász liberalizmus inkább csak az USA-ban létezik. Az emberjogi szervezetek és a média, az egyetemi közvélemény jelentős része szociáldemokrata, baloldali liberális hátterű, így ezek a szervezetek, a mértékadónak számító sajtóorgánumok ideológiailag kisebb-nagyobb mértékben ezen elveket vallják. A konzervativizmus a szélsőjobb és a baloldal válaszai között helyezi el magát. A fenti állapotok között nem meglepő, hogy az olyan új ideológiák, mint az amerikai „neokonzervativizmus” teljes értetlenséget vagy lenézést, de mindenképpen komoly zavart váltanak ki Európában. Magyarország, amely jelentősen el van maradva Nyugat-európához képest, ezen ideológiák megjelenése még nagyobb zavart vált ki. A sztálini Marxizmus-leninizmus öröksége, a besulykolt proletár-internacionalismus hibás tézise, nem engedi meg ezeknek a kérdéseknek a más oldalról való megközelítését, hisz az egyet jelentene az eddigi jól felépített kis világunknak a rombadöntésével. AZ meg ugye kinek jó.

Így aztán marad a divat-antirasszistázás, az antiszemitának minősítés és a lényeges kérdések megkerűlése és behelyettesitése gazdasági vagy társadalmi problémákkal. Elfeledve azt a tényt,  hogy ezeknek a gazdasági és társadalmi problémáknak a gyökere pontosan ebbe az ideológiai zűrzavarba leledzik. Inkább a felszínnel kell foglalkozni és mással nem, mert az kényelmes és lehet kiabálni bűntetlenül, mintsem a mély problémákból kiindulva megoldani a felszíni problémákat. Te is a legfontosabb kérdésnek, a gazdasági kérdéseket meg a szegregációt tartod, ahelyett hogy a társadalom mélységében megbúvó előítéletességet és általánosítást tennéd felelőssé. Azt kérdezed, hogy amikor az LKM üzemelt, akkor volt –e Miskolcon probléma. Igen volt akkor is, igen volt akkor is „Cigánybűnözés” , igen volt akkor is rasszizmus, és megkülönböztetés, sőt szegregáció is volt.

Nos, ez az első tétel. Azt hiszem ez is olyan „istenkáromló”, hogy nem tudom, hogy a második tételt egyáltalán megírjam-e?

Milyen statisztikára gondolsz konkrétan kedves Szudo?

semmi értelme már bárkit is jelölni!

az E14-Pm majd a hatalmas támogatása miatt túléli

az időszakot, de az emberek 30-70%-os arányban nem a médiával értenek most egyet!

A média a kormányt szeretné bármi áron a cigány (mélyszegénység ) problémára ráirányítani, de egyenlőre csak harakirire volt képes!

A cigányprobléma helyileg nem kezelhető, mert nincsenek meg hozzá az erőforrások. Egy ellenzéki polgármester esetén mégúgysem. Pásztor Albert bukásra van itélve, a kérdés csak az, kiket ránt majd magával.

Most már van egy ügye a baloldalnak, ehhez jött a legújabb korrupciós vád, és még várható a budapesti főpolgármesteri hajcihő.

Újabb kampány, a már unalomig ismert kotta szerint lejátszva.