Szudo

A valóra vált rémálom

Oktatás-2014-01-28.

"Hoffman Rózsa gyere ki a hóra!" - hívták a tüntetők az oktatási államtitkárt a január 25-ei tüntetésen, amelynek a Szabad Oktatásért címet adták. Hogy is jutott ide az oktatáspolitika?

A 2011. áprilisi Nemzeti Reform Program-ban kijelölték az oktatási rendszer átalakításának körvonalait a következők szerint: a közoktatás átszervezése, a tankötelezettség 18 éves korhatárának leszállítása, a felsőoktatásban az államilag finanszírozott hallgatói létszámkeret drasztikus csökkentése, a felsőoktatás szervezeti, intézményi struktúrájának racionalizálása és hasonló, még akár értelmesnek is található feladatok.

A megvalósítás során aztán lassan kibontakoztak az állami centralizáció keretei, mint a hatékonyság növelésének mindenható eszköze. A közoktatásban létrehozták a  mammutintézményt, a Klébersberg intézetet, amely a közoktatás szervezésének letéteményese, az állam képviselője. Mintha visszafelé haladnánk az időben! Maga a névválasztás is sokat elárul! Az iskolákat az önkormányzati kezelésből ennek az intézménynek a fennhatósága alá rendelték, a pedagógusok innen kapják a bérüket (ha kapják), ez az intézmény a létszámgazdálkodó is egyben.

A tankönyvkiadást is központosították, kivéve azt az erre specializálódott, jól működő tankönyvkiadó cégek kezéből. Az eredmény siralmas: a tankönyv ellátás akadozó, káoszos, több diáknak még idén januárban sem volt meg minden tankönyve. Természetesen az új tankönyvkiadó is a Fidesz baráti körből került ki!

A tankötelezettség leszállítása olyan út, amely a hátrányos helyzetűek még gyorsabb lecsúszásához vezet, nyiltan kimondja, hogy rátok tovább nincs szükség, ne okozzatok nekünk több problémát.

A pedagógusok iskolában töltendő munkaidejének megnövelésével előkészítik a létszámcsöökentést, ami a forráskivonás egyik eszköze az oktatásból.

Centralizált nemzeti alaptantervet kényszerítenek az iskolákra, megfosztva a pedagógusokat a választás szabadságától és az önálló, felelősségteljes munka örömétől.

Visszaállították az idejétmúlt tanfelügyeleti rendszert, hogy ellenőrizzék, engedelmesek-e az iskolák.

A végiggondolatlan pedagógus életpály modell  csak ellenérzéseket  szül a pedagógusok körében, akik azzal szembesülnek, hogy nemhogy életpálya modell nincs, de a beígért fizetésemelés sincs a láthatáron.

A felsőoktatásból általános forráskivonás történik, az intézmények autonómiáját rendre megnyirbálják, kényszernyugdíjazások vannak napirenden. Az államilag finanszírozott hallgatói létszámhelyek csökkentésével a szegényebb környezetből jövő hallgatók aránytalanul hátrányosabb helyzetbe kerültek, ami egy nyilvánvaló szelekciós kormányzati szándékot tükröz.

Mindehhez társul az őszintétlen (mondhatnám hazug) kormányzati hozzáállás, miszerint az oktatási reform elképzeléseket széleskörű konzultáció előzte meg.

A felsorolt intézkedések és a konzultáció hiánya  vezettek a sorozatos diák- és pedagógus tüntetésekhez, hogy csak a legutóbbi kettőre emlékeztessek:  2013. októberi, majd a 2014. január huszonötödikei.

Hoffman Rózsa gyere ki a hóra!!