Szudo

A valóra vált rémálom

Egészségügyi (botrány)krónika 2014.01.22.

A MALÉV történettel egy kissé már áteveztem a nagy társadalom átalakítás területéről a gazdaságirányítás területére. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy - amint az utólag már látható - amilyen "koncepciózusnak" látszik a nagy országátalakítás egy retrográd, avítt ideológia alapján, annyira ad hoc, kapkodó a gazdaság irányítása. Nélkülöz minden reformelképzelést a nagy rendszerek  (oktatás, egészségügy) működésének javítására. Egyetlen cél lebegett előttük, a centralizálás. De ennek módja, hatásainak szakértői felmérése, a lehetséges következmények kiszámítása, variációk kidolgozása és azok eredményeinek összehasonlítása olyan távol állt tőlük, mint a föld az égtől. De szerintük nem is kell ezekkel az időrabló dolgokkal vacakolni, az időhúzó demokratikus vitákat végigkínlódni, kitaláljuk, megszavazzuk, megcsináljuk! Kerül, amibe kerül! Mi így együtt úgyis sokkal okosabbak vagyunk mindenkinél!

Nos, így aztán meghozták döntésüket az egészségügy központosításáról, ami azt jelentette, hogy az önkormányzati fenntartású kórházakat államiosították. Ezek többnyire a megyei kórházak voltak, a városi kórházak államosítását későbbre tervezték. De végül ezeket is lóhalálában bevonták az államosításba. Ezzel ugyan nem teremtettek többletforrást az egészségügyben, de azzal érveltek, hogy így majd a felesleges kapacitásokat leépítik. Ennek lett az a következménye, hogy jó néhány kórháztól elvonták bizonyos műtétek végzésének jogát,  degradálták őket. Bizonyos ágyszám leépítés történt az államosítással együtt, de ezzel óvatosan bántak. A fejetlenség volt jellemző az átszervezésre, azok nem kaptak információkat, akiket a legjobban érintett a változtatás. Ezzel együtt új betegirányítási rendszert vezettek be, ami átláthatatlanná és a betegek számára érthetetlenné tette a rendszert. A beígért béremelésből bérkiegészítés lett, ami az ügyeleti és műszakpótlékok alapjába nem számított bele. A kórházi dolgozók egy széleskörű sztrájk megmozdulásra készültek reménytelen helyzetük javítására, amit végül sikerült a kormányzatnak leszerelni. A háziorvosok a finanszírozásuk javítását, a kártyapénz növelését követelték. A rezidensek kezdő fizetésük emelését követelték és munkaszerződésük felmondását letétbe helyezték arra az esetre, ha követelésüket 2011. év végéig nem teljesítik. A béremelésből kiegészítő ösztöndíj jellegű juttatás lett, amivel sikerült a tömeges rezidens felmondást elkerülni.

Fejetlenség és kapkodás jellemezte a 2011. év végét és a 2012. évet is ebben a témában. Aztán, mivel jöttek újabb és újabb botrányos törvénykezési és egyéb ügyek, az egészségügy hírei lekerültek a napirendről, csendben kínlódtak tovább a "megreformált" körülmények közepette.