Szudo

A valóra vált rémálom

2014.01.04.

Azért hoztam létre ezte a blogot, hogy kipróbáljam, vajon így is pusztába kiáltott szó marad-e, amit leírok. Többször írtam rövidebb-hosszabb véleményeket ezen a portálon, de sok visszhangja nem volt itt sem. Mint ahogy a társadalom is teljesen közönyössé  vált az életünket nagyon is érintő, naponta meghozott új törvényekkel, intézkedésekkel szemben. Sokszor meg szeretném rázni az utcán az embereket, hogy ébredjenek már fel, kezdjenek már tiltakozni a semmibe vétel, a kétharmados önkény ellen! Mintha nem emlékeznének arra, hogy néhány évvel ezelőtt más irányba mentünk, volt reményünk, volt segítségünk a közös céljaink megvalósításához! Kicsit szeretném az emlékezetünket felfrissíteni, hogyan vették el tőlünk fokozatosan és szisztematikusan egy európai közös jövő építésének reményét.

Ha kapok segítséget a remélt kedves olvasóktól, közösen írhatunk egy szomorú történetet azzal a céllal, hogy sokakat ráébresszünk a változtatás szükségességére és tegyünk magunk is a változásért.

Na, mára ennyit!

 

 

A dicstelen kezdet 2014.01.06.

Hát, nagyon örülök, hogy olvastátok, akkor megpróbálom folytatni.

A 2010-es választások után azonnal megindult az offenzíva, először az akkori jegybankelnök, Simor András ellen. A mottója: Az offshor-lovagoktól meg kell menteni a jegybankot. Nem számít, hogy Simor András nemzetközileg ismert és elismert szaktekintély, nem számít, hogy a jegybanki függetlenség az egész világon kőbe vésett szabály, mi majd megmutatjuk itt Európa közepén, hogy amit a kormány, tehát a kormányfő mond, az a mérce! A kormányfő pedig azt mondja, hogy neki nem kell Simor András! Csakhogy Simor András felelős jegybankelnökként ki akarta tölteni a megbizatása idejét és nem távozott.

Ezzel párhuzamosan törvényjavaslat készült egy gigantikus méretű bankadó bevezetéséről, amivel a tervezett egykulcsos, 16 %-os személyi jövedelemadó által okozott költségvetési bevétel kiesést akarták részben kompenzálni. (Az 16 %-os Szja önmagában is megér egy újabb bejegyzést, erről majd későőbb). A bankadó ellen az összes nagy bank tiltakozott, segítségül hívva a Bankszövetséget, a Nemzetközi Valutaalapot és európai anyabankjaikat egyaránt. Kifejtették, hogy ez a "sarc" meg fogja ölni a hitelezést, lehetetlenné teszi majd a vállalkozások finanszírozását, tehát egyértelműen káros lesz a gazdaság fejlődésére. A kormányt, amely - elvileg - gazdasághoz értő szakembereket is kell, hogy foglalkoztasson, fittyet hányt az ellenérvekre. Mint ahogy fittyet hányt az IMF szakemberek intésére is, akik kifejezték hogy a jegybanki függetlenség sérül és a bankadó sem a legjobb módszer az államháztartási hiány csökkentésére. A kormányzat csökönyössége miatt az IMF tárgyalások 2010. nyarán megszakadtak. Nyilvánvalóan az IMF nem látta biztosítottnak a költségvetés végrehajtását a kormány által tervezett módszerekkel. Gondolom, ez volt az a pont amikor a kormányfő kiadta a jelszót, hogy márpedig nekünk nem fog diktálni senki a külföldi szervezetek közül, mi majd a magunk lábán is megállunk. Azóta természetesen bebizonyosodott, hogy az IMF hitelekhez képest jócskán nagyobb kamatokkal tudtunk a pénzpiacokról hiteleket felvenni. Az a propaganda, hogy lám-lám, a dollárkötvény kibocsátás is milyen sikeres volt, tiszta szemfényvesztés. Drágán megfizetjük mi ennek a kamatait hosszú-hosszú éveken keresztül! Csak erre az átlagember, aki nem foglalkozik pénzügyekkel, nem vevő. Azt viszont meg lehet érteni, hogy milyen károkat okozott ez a tárgyalási hercehurca a mgyar gazdaságnak: az IMF kivonulásakor a forint árfolyama az euróval szemben 300 fölé masírozott. Ez az import drágulásán keresztül minden hazánkfia pénztárcáján könnyített. És azóta is folyamatos drágulásnak vagyunk szenvedő alanyai. Az ilyen botcsinálta politikusi nyilatkozatok, mint Kósa polgármesteré az államcsőd lehetőségéről, meg a megnyugtatásul megszólaló Szíjjártó Péteré, szintén adtak egy nagy pofont a forintnak.

A bankadóval kapcsolatos ellenérvek mára sajnos igaznak bizonyultak. A hitelezés leállt, a vállalkozások sorvadnak, kivéve persze a kormányközelieket.

Nem elég, hogy minden tettükkel, törvénykezési húzásukkal ellene mennek az Európai Uniós szerződésben lefektetett alapelveknek (amiket a szerződés aláírásakor mi magunk fogadtunk el), még a tehetségtelen gazdaságirányítási lépéseikkel annyi kárt okoztak az országnak, hogy évtized alatt is nehéz lesz ledolgozni.

Azt hiszem, kissé "szakmaira" sikerült ez a fejezet, de talán érdemes belegondolni. Vigyázat, folytatás következik !

A dicstelen kezdet 2014.01.06.

Hát, nagyon örülök, hogy olvastátok, akkor megpróbálom folytatni.

A 2010-es választások után azonnal megindult az offenzíva, először az akkori jegybankelnök, Simor András ellen. A mottója: Az offshor-lovagoktól meg kell menteni a jegybankot. Nem számít, hogy Simor András nemzetközileg ismert és elismert szaktekintély, nem számít, hogy a jegybanki függetlenség az egész világon kőbe vésett szabály, mi majd megmutatjuk itt Európa közepén, hogy amit a kormány, tehát a kormányfő mond, az a mérce! A kormányfő pedig azt mondja, hogy neki nem kell Simor András! Csakhogy Simor András felelős jegybankelnökként ki akarta tölteni a megbizatása idejét és nem távozott.

Ezzel párhuzamosan törvényjavaslat készült egy gigantikus méretű bankadó bevezetéséről, amivel a tervezett egykulcsos, 16 %-os személyi jövedelemadó által okozott költségvetési bevétel kiesést akarták részben kompenzálni. (Az 16 %-os Szja önmagában is megér egy újabb bejegyzést, erről majd későőbb). A bankadó ellen az összes nagy bank tiltakozott, segítségül hívva a Bankszövetséget, a Nemzetközi Valutaalapot és európai anyabankjaikat egyaránt. Kifejtették, hogy ez a "sarc" meg fogja ölni a hitelezést, lehetetlenné teszi majd a vállalkozások finanszírozását, tehát egyértelműen káros lesz a gazdaság fejlődésére. A kormányt, amely - elvileg - gazdasághoz értő szakembereket is kell, hogy foglalkoztasson, fittyet hányt az ellenérvekre. Mint ahogy fittyet hányt az IMF szakemberek intésére is, akik kifejezték hogy a jegybanki függetlenség sérül és a bankadó sem a legjobb módszer az államháztartási hiány csökkentésére. A kormányzat csökönyössége miatt az IMF tárgyalások 2010. nyarán megszakadtak. Nyilvánvalóan az IMF nem látta biztosítottnak a költségvetés végrehajtását a kormány által tervezett módszerekkel. Gondolom, ez volt az a pont amikor a kormányfő kiadta a jelszót, hogy márpedig nekünk nem fog diktálni senki a külföldi szervezetek közül, mi majd a magunk lábán is megállunk. Azóta természetesen bebizonyosodott, hogy az IMF hitelekhez képest jócskán nagyobb kamatokkal tudtunk a pénzpiacokról hiteleket felvenni. Az a propaganda, hogy lám-lám, a dollárkötvény kibocsátás is milyen sikeres volt, tiszta szemfényvesztés. Drágán megfizetjük mi ennek a kamatait hosszú-hosszú éveken keresztül! Csak erre az átlagember, aki nem foglalkozik pénzügyekkel, nem vevő. Azt viszont meg lehet érteni, hogy milyen károkat okozott ez a tárgyalási hercehurca a mgyar gazdaságnak: az IMF kivonulásakor a forint árfolyama az euróval szemben 300 fölé masírozott. Ez az import drágulásán keresztül minden hazánkfia pénztárcáján könnyített. És azóta is folyamatos drágulásnak vagyunk szenvedő alanyai. Az ilyen botcsinálta politikusi nyilatkozatok, mint Kósa polgármesteré az államcsőd lehetőségéről, meg a megnyugtatásul megszólaló Szíjjártó Péteré, szintén adtak egy nagy pofont a forintnak.

A bankadóval kapcsolatos ellenérvek mára sajnos igaznak bizonyultak. A hitelezés leállt, a vállalkozások sorvadnak, kivéve persze a kormányközelieket.

Nem elég, hogy minden tettükkel, törvénykezési húzásukkal ellene mennek az Európai Uniós szerződésben lefektetett alapelveknek (amiket a szerződés aláírásakor mi magunk fogadtunk el), még a tehetségtelen gazdaságirányítási lépéseikkel annyi kárt okoztak az országnak, hogy évtized alatt is nehéz lesz ledolgozni.

Azt hiszem, kissé "szakmaira" sikerült ez a fejezet, de talán érdemes belegondolni. Vigyázat, folytatás következik !

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Kérdezz nyugodtan. Segítünk :)

Köszönöm, még tanulnom kell a lépéseit. Most már az első bejegyzés után bemásoltam a hozzászólásként megírt, de bejegyzélsnek szánt szöveget. Majd még alakítom.

Kedves Szudoczky!

Úgy tudsz újabb blogot írni, hogy:

Fenn a vízszintes menüben rákattintasz a "Blog irányítópultra" (ne nyisd le, csak kattints rá)

Ezután a baloldalon levő menüben kattints a csatornád nevére - megjelenik az irányítópult, ahol az első a Szöveg, erre kattintva írhatod a blogot. Mellette van kép, videó, idézet felrakására való lehetőség. Tudni kell, hogy videót csak YouTuberől lehet felrakni

szerintem így is értjük! Jöhet a következő!

Jó kronológia lesz!

Azt hiszem, rosszul csináltam, megírtam hozzászólásként a következő fejezetnek szánt bejegyzést! Most mit tudok csinálni, ha a blogomat folytatni akarom? Tud valaki segíteni?

A dicstelen kezdet 2014.01.06.

Hát, nagyon örülök, hogy olvastátok, akkor megpróbálom folytatni.

A 2010-es választások után azonnal megindult az offenzíva, először az akkori jegybankelnök, Simor András ellen. A mottója: Az offshor-lovagoktól meg kell menteni a jegybankot. Nem számít, hogy Simor András nemzetközileg ismert és elismert szaktekintély, nem számít, hogy a jegybanki függetlenség az egész világon kőbe vésett szabály, mi majd megmutatjuk itt Európa közepén, hogy amit a kormány, tehát a kormányfő mond, az a mérce! A kormányfő pedig azt mondja, hogy neki nem kell Simor András! Csakhogy Simor András felelős jegybankelnökként ki akarta tölteni a megbizatása idejét és nem távozott.

Ezzel párhuzamosan törvényjavaslat készült egy gigantikus méretű bankadó bevezetéséről, amivel a tervezett egykulcsos, 16 %-os személyi jövedelemadó által okozott költségvetési bevétel kiesést akarták részben kompenzálni. (Az 16 %-os Szja önmagában is megér egy újabb bejegyzést, erről majd későőbb). A bankadó ellen az összes nagy bank tiltakozott, segítségül hívva a Bankszövetséget, a Nemzetközi Valutaalapot és európai anyabankjaikat egyaránt. Kifejtették, hogy ez a "sarc" meg fogja ölni a hitelezést, lehetetlenné teszi majd a vállalkozások finanszírozását, tehát egyértelműen káros lesz a gazdaság fejlődésére. A kormányt, amely - elvileg - gazdasághoz értő szakembereket is kell, hogy foglalkoztasson, fittyet hányt az ellenérvekre. Mint ahogy fittyet hányt az IMF szakemberek intésére is, akik kifejezték hogy a jegybanki függetlenség sérül és a bankadó sem a legjobb módszer az államháztartási hiány csökkentésére. A kormányzat csökönyössége miatt az IMF tárgyalások 2010. nyarán megszakadtak. Nyilvánvalóan az IMF nem látta biztosítottnak a költségvetés végrehajtását a kormány által tervezett módszerekkel. Gondolom, ez volt az a pont amikor a kormányfő kiadta a jelszót, hogy márpedig nekünk nem fog diktálni senki a külföldi szervezetek közül, mi majd a magunk lábán is megállunk. Azóta természetesen bebizonyosodott, hogy az IMF hitelekhez képest jócskán nagyobb kamatokkal tudtunk a pénzpiacokról hiteleket felvenni. Az a propaganda, hogy lám-lám, a dollárkötvény kibocsátás is milyen sikeres volt, tiszta szemfényvesztés. Drágán megfizetjük mi ennek a kamatait hosszú-hosszú éveken keresztül! Csak erre az átlagember, aki nem foglalkozik pénzügyekkel, nem vevő. Azt viszont meg lehet érteni, hogy milyen károkat okozott ez a tárgyalási hercehurca a mgyar gazdaságnak: az IMF kivonulásakor a forint árfolyama az euróval szemben 300 fölé masírozott. Ez az import drágulásán keresztül minden hazánkfia pénztárcáján könnyített. És azóta is folyamatos drágulásnak vagyunk szenvedő alanyai. Az ilyen botcsinálta politikusi nyilatkozatok, mint Kósa polgármesteré az államcsőd lehetőségéről, meg a megnyugtatásul megszólaló Szíjjártó Péteré, szintén adtak egy nagy pofont a forintnak.

A bankadóval kapcsolatos ellenérvek mára sajnos igaznak bizonyultak. A hitelezés leállt, a vállalkozások sorvadnak, kivéve persze a kormányközelieket.

Nem elég, hogy minden tettükkel, törvénykezési húzásukkal ellene mennek az Európai Uniós szerződésben lefektetett alapelveknek (amiket a szerződés aláírásakor mi magunk fogadtunk el), még a tehetségtelen gazdaságirányítási lépéseikkel annyi kárt okoztak az országnak, hogy évtized alatt is nehéz lesz ledolgozni.

Azt hiszem, kissé "szakmaira" sikerült ez a fejezet, de talán érdemes belegondolni. Vigyázat, folytatás következik !

Szeretnék vidámabb történet létrehozásában segédkezni :) Szomorú történethez nem kell segítség, bármelyikünk élete, környezete tele van szomorúbbnál szomorúbb helyzetekkel :(

Mégiscsak pusztába kiáltott szó marad? Igaz, nincs a blogodban a Gyurcsány, és a DK szó. Úgy tűnik a blogokhoz hozzászólók ingerküszöbét csak ez éri el :(

Jó kezdeményezés - segítek a felrázásban... :) talán még  nem késő...

 

Én úgy  gondolom, nem marad pusztába  káltott  szó, mert  ott is meghallják az emberek, különösen akik megakarják hallani - sokan vagyunk. Örülök a blognak, remélem  sokan csatlakoznak, hogy sokakat ráébesszünk arra, hogy  mi, csak is mi tudunk változtatni az országban uralkodó állpotokért.

 

Kedves Szudo!

Megfogalmaztad az én gondolataimat is. Kíváncsian várom, hogy soraid nyomán ráébrednek-e páran, hogy ennek a pár hónapnak ami még hátra van a választásokig, mi a tétje.