PuPu blogja

Először ismerd meg a tényeket, elferdíteni őket ráérsz később is! (Mark Twain)

SZÁNT A PARASZT RECECE...

 

 
Éhen fogunk dögleni, ez már nem is kétséges.
Ezt abból lehet pontosan tudni, hogy a Vezér és Kancellár elkezdett a mezőgazdasággal foglalkozni, sőt, nagyratörő terveket jelentett be.
Cegléden tartotta kongresszusát a Magosz ifjúgárda-tagozata szombaton, ahol Jakab István osztotta az észt ifjú tanítványainak, bemutatva azt a szinte krisztusi csodát, hogy üres hombárból is lehet lisztet osztani, ha kellőképpen hithű az ember.
„Az elmúlt huszonkét év munkájának következtében itt van az az ifjú nemzedék, amely miatt anno vállaltuk a munkát”  - adta tudtára a világnak ezt a ritka bölcsességet, mely talán csak ott sántít egy cseppet, hogy megpróbáltatásként és huszonkét évre elnyújtott áldozatként mutatja be azt az igen kellemes, de sajnálatosan rövid időtöltést, mely ehhez az eredményhez vezetett.
De, ha már így esett, oszt itt vannak nekünk a huszonéves éves ifjú gazdák, akkor kellett nekik perspektívát felmutatni, meg el kellett látni őket lelkesítő lózungokkal, mert "eljöhet az idő, amikor egyenes gerinccel és emelt fővel kell az ifjú gazdáknak vitatkozniuk az uniós bürokratákkal".
Hát a gerinc az roppant fontos, meg az emelt fő is, de azért megemlíthette volna azt is, hogy talán ehhez angolul sem ártana megtanulni, a közgazdaságtani alapismeretekről nem is beszélve.
Meg aztán talán jobban jön az ki, ha bürokratával bürokrata vitatkozik, mert mások esetleg elbeszélnek egymás mellett, - az ifjú gazda esetleg felemelt fejjel és tehene felemelt farkával megmutatja a Riska seggébe dugott innovatív, tápanyag-felhasználást optimalizáló kukoricacsutkát a bürokratának, mire is a bürokrata elkezdi keresni benne a processzort, merthogy ő ahhoz szokott.
Persze nem hátrány, ha az ifjú gazda tudja, hogy milyen hosszú út vezetett a magyar mezőgazdaságban, míg odáig jutottunk, hogy csak fel kell emelnünk a kék kötény két sarkát és egyetlen kapavágás nélkül dől bele a pénz, csak azért, mert földünk van – no, ezt volt nehéz elérni!
Hogy valaki úgy tudjon helyezkedni, hogy közel álljon a vezérhez, mert akkor nyert ügye van, mert ha csak esztergálta a földet a szerencsétlen, akkor póruljárt, csóró marad világéletében.
Merthogy már most is folyik a földbirtokviszonyok bebetonozása, csak ezt Jakab elnök szebben mondja: „Nyolc esztendő rombolását az egyik pillanatról a másikra nem lehet rendbe hozni, de megkezdtük a rendbehozatalt. 
Most születnek a legfontosabb idevonatkozó törvények, köztük a földtörvény” – majd szemrebbenés nélküli cinizmusból tartott bemutatót, mikor a földbérletek nyakig szaros ügyei után azt merte állítani, hogy a helyben lakó gazdák érdekében születnek a paragrafusok. 
A magyar földet a magyar paraszt kezében fogják tartani – jelentette ki a Magosz elnöke, de azt nem tette hozzá, hogy ki a magyar paraszt, azt a Viktor meg ő fogják megmondani.
Például ott van egynek mindjárt a Csányi paraszt, akiért a minap lelkesedett Viktor, na, ő például paraszt a javából. 
 Helyben is lakik, személyesen feji az államot, mi kellhet még?
Aztán a mezőgazdasági miniszter felvetette, hogy a területalapú támogatás felső határát fel kellene emelni huszonöt hektárról száz hektárra, mert így esetenként még előfordul, hogy akár még személyesen is kell tenni valamit a pénzért, ami eléggé felháborító, beláthatjuk.
A Magyar Agrárkamara elnöke, a Magosz alelnöke, Győrffy Balázs úgy vélte: a vidék problémáinak megoldásához az agráriumon keresztül vezet az út, és egy öttagú család eltartásához minimum százötven hektárra van szükség.
Ez igaz is, mert nettó százötven millió támogatásból már remekül el lehet éldegélni, még arra is futja belőle, hogy a gazda bevettesse tarhonyával a földet a zsellérekkel. 
Oszt ha kibújik a vetés, hadd csipegessék le a libák, mígcsak nem jön Semjén Zsolti az öregpuskával.
Persze azért lehet ennél több föld is egy kézben, aki meg nem életrevaló, annak elég egy valamivel szűkebb, úgy két négyzetméternyi parcella is, mely vertikálisan persze lehet akár ötszáz hektár is…
Ennyi bölcsesség után már csak egyetlen dologgal lehetett fokozni az euforikus hangulatot: Jött a Vezér személyesen, és irányt mutatott a föld népének – később majd tervezi, hogy ezt a tevékenységét kiterjeszti a Föld népére is.
Merthogy a mi Vezérünk vágja természetesen a mezőgazdaságot is, mint Sali a szappant, ami nem is csoda, hiszen egy valódi családi gazdálkodó és őstermelő menyecske hitveseként tengeti életét, aki olyan ügyes, hogy csak a földek jövedelméből évente újabb és újabb területeket ragaszt a családi birtokhoz.
Hogy a földekből szerzett jövedelem esetleg a másoknak juttatott földek megszerzése miatt érzett hálából származik, az most másodlagos, ki mint vet, úgy arat, ugye...
Aztán belekezdett az ijesztgetésbe: 2013-ban az átlagjövedelem alatti egymillió ember számára segítséget adunk, hogy emelkedjék az életszínvonaluk. Célunk a közszolgáltatások, a rezsiköltségek csökkentése, végül a magyar mezőgazdaság jövőjének biztosítása, ezért az új földtörvény. Orbán szerint a szocializmust túlélő szocialista mezgazdasági szereplők ideje lejárt.
Hogy mi lesz a nyomorszinten élőkkel, a négymillió létminimum alatt élővel, a falvak nincstelenjeivel,arról nem esett szó.
Hogy kik azok a szocializmust túlélő szocialista mezgazdasági szereplők, azt sem taglalta, de az azért várható, hogy aki neki nem tetszik, az megy majd a levesbe.
Magyarország – bár fontos az ipara - „ősi ösztönei, genetikai adottságai” alapján alapvetően egy mezőgazdasági ország. „Önök fogják az országot […] fönntartani” – mondta Viktátor az ifjú a gazdáknak, ami persze egy óriási baromság, úgy, ahogy van, de tudjuk, a szakszerű populista mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne.
A mezőgazdaság a KSH adatai szerint a GDP 4-5 százalékát – ha a mezőgazdasághoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltató területeket is figyelembe vesszük, akkor a teljes „agrobiznisz” a GDP úgy tíz-tizenöt százalékát termeli meg.
Ha ez neki mezőgazdasági ország, akkor ő akár maga a római pápa is lehetne, ha azt nem a szomszéd rendelőben kezelnék már… 
Csak, hogy viszonyítani lehessen, a Mercedes, a Suzuki, az Opel és az Audi a magyar GDP nyolc-tíz százalékát adja, ebben nincs benne a beszállítók és a kapcsolódó szolgáltatások teljesítménye, és ehhez még munkahelyeket is teremtettek.
Szembe lehetne talán nézni a magyar mezőgazdaság és a falusi társadalom valós problémáival is, igaz, ez kicsit strapásabb lenne, mit győzelmi jelentéseket harsogni.
„Az elmúlt két évben Magyarországot megmentettük a pénzügyi összeomlástól. Két éve ugyanott tartottunk, mint Görögország, ma már sikerült kimentenünk Magyarországot a pénzügyi összeomlástól, és tettük mindezt összeomlás nélkül, a nyugdíjak vásárlóértékét megőrizve” valamint „megmentettük a devizahiteleseket, mintegy százhetvenezer családot, megmentettük a középosztályt a lesüllyedéstől” – mondta blazírt pofával és veretes retorikával az, aki soha nem hazudik a magyaroknak.
Már csak érte kellene, hogy jöjjön a mentő és akkor valóban meg lenne mentve az ország.
 
:O)))

 …