REMÉNYIK SÁNDOR:Szív

Szív - emberszív. 
Csakolyan, mint a másé.
De mégis másnál rokontalanabb. 
A végzet jegyese
S az elhagyatottságé.

Szív - magyar szív. 
Szív-alakú sziget. 
Körülnyaldossa bánat-óceán. 
Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív - figyeld a rendhagyó verését: 
Néha szinte eláll.
Aztán jön egy óriás dobbanás, 
A csillagokig fel - -
Azért sem a halál!

Szív - árva szív. 
Hogy fogták két marokra
Ezt a szívet vaskesztyűs századok!
Hogy szorították irgalmatlanul! 
És íme mégis, azért is dobog.

Nézd meg ezt a szívet: 
Immáron teste sincs. 
Csak puszta szív, 
Kitépett szív.
De éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt:
A testével elmúlt, megsemmisült. 
A pusztában önmagára talált
A szegény szív
S minden vadrózsája megnemesült.

Vedd ma körül áradó szerelemmel 
Ezt a szent, szív-alakú szigetet: 
Magyar szív az,
Sokat szenvedett szív -:
Az én szívem, a te szíved.


Az én szívem, a te szíved.Andrius Kovelinas : Ölelés