József Attila: Gyöngy

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.

Valami miatt 

valami miatt egy belső hangra
mert úgy gondolod elhiszed
önmagad önmagadnak akarja
hiszen ki kérhet számon hiteden
éltető erődön estre elcsendesedőt 
ahol folyókba lépők kéretlenül esendőkJohn Melhuish Strudwick:Bánat