Alkayoni Papadaki: A HOLD SZÍNE (részlet a regényből)

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett...

 

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Érdekes könyv, két szálon fut, a cseresznyefa és a csillag beszélgetése, és egy szegény görög család élete, Deszpina nagymama a főalak tulajdonképpen, és az unokája...
ITT olvashatsz egy olvasói véleményt a könyvről.
Én csak annyit mondok előzetesen, valóban nem könnyű, mondhatni kissé szokatlan olvasmány a mi nyugati irodalomi stílushoz szokott tudatunknak:

https://sites.google.com/site/lanaoldala/ajanlo/papadaki

 

 

 

  • 234
  • -240

Már töbször olvastam, de minden egyes alkalommal megfog.

  • 246
  • -228

Szépséges!!!!

:-)))

Nagyon szeretem, ez a részlet csodálatos :) Köszi Zsadi :)

  • 244
  • -254

Ez csodaszép, köszönöm szépen! Feltétlenül elolvasom!

Alkayoni Papadaki: A Hold színe c. könyvét jószívvel ajánlom elolvasásra. Itt egy részlet olvasható belőle.