Jevgenyij Jevtusoenko: Bűvölő

Tavaszi éjszakán gondolj reám 
és nyári éjszakán gondolj reám. 
És őszi éjszakán gondolj reám 
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán, 
mintha más ország volna a hazám, 
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, 
hanyatt feküdve, mintha óceán 
habja himbálna, lágyan és puhán, 
add át magad ott is nekem csupán. 

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. 
Nappal minden fonákjára kerül; 
imádjanak, lengjen tömjén körül, 
gondolj nappal - búdul vagy élvedül - 
elméd mire gondolni kényszerül; 
de éjszaka rám gondolj egyedül. 

Halld meg a mozdonyfüttyökön is át, 
a szélben, mely felhőkkel vív csatát, 
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád 
megenyhülést, ha miattam reád 
oly öröm árad, oly szomorúság, 
fájásig nyomod homlokod falát. 

A csönd csendjével susogja a szám, 
az esővel esengem szaporán, 
a hóval, mely szűk szobád ablakán 
bedereng s - álmomban, s álmom után, 
tavaszi éjszakán gondolj reám 
és nyári éjszakán gondolj reám 
és őszi éjszakán gondolj reám 
és téli éjszakán gondolj reám.

 

 Bűvölő


Tavaszi éjszakán gondolj reám 
és nyári éjszakán gondolj reám. 
És őszi éjszakán gondolj reám 
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán, 
mintha más ország volna a hazám, 
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, 
hanyatt feküdve, mintha óceán 
habja himbálna, lágyan és puhán, 
add át magad ott is nekem csupán. 
 
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. 
Nappal minden fonákjára kerül; 
imádjanak, lengjen tömjén körül, 
gondolj nappal - búdul vagy élvedül - 
elméd mire gondolni kényszerül; 
de éjszaka rám gondolj egyedül. 
 
Halld meg a mozdonyfüttyökön is át, 
a szélben, mely felhőkkel vív csatát, 
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád 
megenyhülést, ha miattam reád 
oly öröm árad, oly szomorúság, 
fájásig nyomod homlokod falát. 
 
A csönd csendjével susogja a szám, 
az esővel esengem szaporán, 
a hóval, mely szűk szobád ablakán 
bedereng s - álmomban, s álmom után, 
tavaszi éjszakán gondolj reám 
és nyári éjszakán gondolj reám 
és őszi éjszakán gondolj reám 
és téli éjszakán gondolj reám. Tamara de Lempiczka : Női portré

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Ezt a verset Jevtusenkó 1960-ban írta, és Illyés Gyula fordította magyarra.

Egy kis ismertető a költőről, akit érdekel:

Jevgenyij Jevtusenko. Orosz költő. A múlt század 60-as éveinek egyik jelképe. Akkor Robert Rozsgyesztvenszkijjel, Bulat Okudzsavával és más költőkkel együtt tartott estjeiken teltház volt a moszkvai Politechnikai Múzeum nagytermében. Jevtusenko most is felolvas ott verseiből. Első felesége Bella Ahmadulina ismert költő volt.

Jevtusenko mindössze húszéves, amikor megjelenik első kötete, és ezt követően megválasztják a Szovjet Írószövetség - akkoriban elitszervezet - legifjabb tagjának. Egyesek csodálják a költő szókimondását, mások elutasítják sorainak „állami pátoszát". Ő mondta, hogy Oroszországban a költő több, mint költő. Ez a mondata azóta szállóigévé lett, ahol a költő szó helyébe bármelyik más szó behelyettesíthető, és máris kész egy újabb aforizma.

Napjainkban Jevgenyij Jevtusenko költő, prózaíró, publicista, forgatókönyvíró és filmrendező. Híveinek száma összevethető a fanyalgókéval. Az utóbbiak azt róják fel neki, hogy minden rendszerben megtalálta a hangot a hatalommal. Ugyanakkor nem volt olyan esemény Oroszországban - a desztalinizációtól kezdve a szovjet csapatok Csehszlovákiába történt bevonulásáig - ,amelyről ne írt volna.

Jevtusenko apja Alekszandr Gangnusz geológus volt, akit kivégeztek a szovjetunióbeli németek elleni kampány során: azzal vádolták, hogy Lettország javára kémkedett...

Jevgenyij Jevtusenko 1932-ben született Szibériában, Zima településen. Gyermekkorától költőnek tartotta magát. Édesanyja hitt fia tehetségében, őrizte füzeteit, első verseit. „ Édesapámnak köszönhetem, hogy hatéves koromban megtanultam írni-olvasni. A fejemben nagy zavar volt. Illuzórikus világban éltem, senkit és semmit nem vettem észre magam körül" - emlékezik vissza a költő.

Több mint hetven nyelvre fordították le, számos országban adták ki műveit. Csupán a Szovjetunióban, majd Oroszországban közel másfélszáz kötete jelent meg.

Papagáj - mondják róla a háta mögött, mert imádja a színes öltözéket. Nem szokott vitázni a kritikusokkal, valóban imádja a guatemalai zakókat, - amelyeket különböző darabokból varrnak össze a parasztasszonyok - , és a sokszínű nyakkendőket. „Elegem volt gyerekkoromban a foglyok fekete pufajkáiból és a katonák khaki színű egyenruhájából - mondja. Imádok a színek ünnepét. Igen, ezeket a különböző színű darabokat. Az egész képzésem ilyen darabokból állt. Én pontosan annyira vagyok szakács is, mint költő. De mi maga a természet is? Harmóniává lett eklektika."

http://www.tacy.eoldal.hu/img/picture/122/jevtusenko.jpg

Az utóbbi években kevesebb verseit ír, de talán még többet dolgozik. Amerikai egyetemeken tart előadásokat az orosz költészetről. Idejének nagy részét is ott tölti. Negyedik feleségével él. Házasságaiból öt fia született. Jevtusenko nem szeret beszélni a kitüntetéseiről. Ezeket nehéz is lenne összeszámolni. Az elismerés csúcsának tartja, hogy a Naprendszer egyik kisbolygóját róla nevezték el.

 

Én is így vagyok vele. Nagyon régen olvastam, hallottam. Most keresgéltem egy kicsit, de nem találtam  csaka Balázs Pétertől egyet a "jutun". Nem hoztam ide, mert egy nagyon régi felvétel, recseg is, és nekem egyáltalán nem tetszik.

Biztos valaki szülinapi köszöntőnek gondolja :-)))

De rég nem olvastam ezt, pedig hogy szerettem boldogult ifjúkoromban!