BARANYI FERENC:Mulasztás

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.
Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és
magad megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártál, hogy megadhasd magad.
De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

 

Mindegy a létnek 

elvettél vagy kivettél belőlem 
mindegy a létnek együtt lélegzem 
veled útszéli jelbeszéden pont a délben
fordult jelleget öltött önfegyelmed előtt téplek
szenvedélyünk eltakart lelkünk a legnagyobb keresztünkGeorge Frederic Watts: Nő virággal