Egy gyermekpszichológus verse:
 

 

Ranschburg Jenő

MÁSODIK HÁZASSÁG

Anyu, én igyekszem
a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel
próbálok nevetni.
De hidd el nekem:
parancsra nem tudok szeretni.

Tetszik nagyon, hogy katona
s tetszik a rangja.
Ha megszólal, zúg
akár a templom harangja
- de nem simogat meg úgy
mint apué - a hangja.

Számodra nincsen nála jobb a föld kerekén
ha rád néz, olyan leszel, mint vaj a kenyerén
de én nem érzem apu melegét a tenyerén.

Ha játék kell, nála ezt könnyedén elérem
ha érkezem, mint apu, úgy szalad elébem
de én nem látom azt a sugarat a szemében.

Ha sétálunk, a kezem ott van az övében
ha elcsúszom, megkapaszkodom az övében
de én nem érzem apu jó szagát az ölében.

Azt mondja szeret, s csinál majd hozzá kedvet is
hogy vele éljek. De apu jobb, ha megvet is.
Nekem ő tízszer, százszor többet ér, ha megver is.

Anyu, én igyekszem a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok nevetni.
De hiába, ha megkérsz sem tudom őt szeretni!

 

A vers írójáról ITT olvashatsz:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ranschburg_Jen%C5%91

 

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Ranschburg Jenő: Tükör előtt

 

Nem értem, itt vagy ott a testem.

De pont olyan, minthogyha festem:

fülem begörbül, égnek áll hajam.

Kezem behajlik: én csinálom,

a számat irtó nagyra tátom,

de nem találom így se: önmagam.

 

Enyém az orrom és a hangom,

ha játszom, hadvezér a rangom,

s parancsot mint a felnőtt úgy adok.

Enyém a kard, enyém a harcom,

ez itt a vállam, itt az arcom,

de én, ki tudja merre, hol vagyok?

 

Enyém a mellem és a lábom,

magam azonban nem találom

sehol.

Szeretném végre tudni mégis:

enyém vagyok esetleg én is?

De hol?

Igen így van, nagyszerű ember volt, értett a gyerekek nyelvén, s jól smerte a lelküket mindeféle helyzetben.
Imádtam az előadásait, ha jól emlékszem, hallottam azt is, mikor ilyen esetről tartott előadást.

Van tőle is könyvem, Popper: "Az élet dolgai" Mesterkurzus sorozatában megjelentetett könyvekben az ő előadásai is gyakran szerepelt.

Egyszer Németországból hazautaztamkor meglátta nálam a könyvet egy hölgy, és valósággal könyörgöt, adjam oda, ő elolvassa Budapestig. Elolvasta, és nagyon tetszett neki.
 

de nem simogat meg úgy
mint apué - a hangja."

 

"De apu jobb, ha megvet is.

Nekem ő tízszer, százszor többet ér, ha megver is."

 

Tökéletes leírása a nevelőapának és az édesapának és a gyerek ragaszkodásának meghatóan szép vers

Drága Zsadi, ez nagyon szép és igaz vers. Nem is tudtam, hogy verset is írt. Nagyon okos embert volt. Kár, hogy már nem hallhatjuk tanácsait, elmélkedéseit.