Charles Baudelaire - A szomorú Hold

Zsibbadtan álmos lett a Hold ez éjjel; 
mint pompás nő, ki vánkosára hull, 
s míg el nem alszik, átsuhan kezével 
a keble halmán halkan, hanyagul. 

Ágyán, mely súlyos ájulásba rázó, 
pihézve ringó selyem-görgeteg, 
a kék azúr ölében felvirágzó 
fehér csodákra bámul réveteg. 

Ha elmerengve, néha tompa búja 
könnyet percent a földre lopva, bújva, 
van egy költő, ki álmatlan maradt, 

s ki e színjátszó csöppet, ezt a tiszta 
opál-szilánkot tenyerébe issza, 
s szívébe rejti, hogy ne lássa nap. 
Dsida Jenő

 Charles Baudelaire - A szomorú Hold

Zsibbadtan álmos lett a Hold ez éjjel; 
mint pompás nő, ki vánkosára hull, 
s míg el nem alszik, átsuhan kezével 
a keble halmán halkan, hanyagul. 

Ágyán, mely súlyos ájulásba rázó, 
pihézve ringó selyem-görgeteg, 
a kék azúr ölében felvirágzó 
fehér csodákra bámul réveteg. 

Ha elmerengve, néha tompa búja 
könnyet percent a földre lopva, bújva, 
van egy költő, ki álmatlan maradt, 

s ki e színjátszó csöppet, ezt a tiszta 
opál-szilánkot tenyerébe issza, 
s szívébe rejti, hogy ne lássa nap. 
Dsida Jenő