Ma meggyújtottuk a negyedik (utolsó) adventi gyertyát is, mely azt mutatja, hamarosan megszületik a kis Jézuska.

Jómagam nem vagyok vallásos, afféle "realista ateista" vagyok, istenhitem is csak annyi, mint Einsteiné, aki azt mondta egyszer:
"Isten létét nem lehet bebizonyítani, de a nemlétét sem."

Én úgy vélem, nem is Isten léte vagy nemléte a lényeg, hanem a SZERETET!
Ha az nincs bennünk, én úgy gondolom, nem vagyunk érdemesek sem arra, hogy egyáltalán élhessünk!
Az ember szeretet nélkül nem ember...
Így, egyszerűen... ahogy a költő írja:

Kosztolányi Dezső

SZERETET
 

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek!"

1928.