Zene, film, színház, könyv

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Bartók szerelmi csalódásai visszaköszönnek színpadi műveiben

A Pannon Filharmonikusok a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon egyedülálló felkérésnek tesz eleget: Bartók Béla három színpadi művét játssza el egymás után, majd A fából faragott királyfi című alkotást újra. A Bartók-maraton idején. M. Tóth Géza rendezői koncepciója végigvezeti a nézőt Bartók művein keresztül a nő és a férfi élethosszig tartó vágyakozásán, hogy megtalálja a másikat, a másikban önmagát.

Balázs Béla az 1910-ben megjelent A kékszakállú herceg vára című misztériumjátékát eredetileg Kodály Zoltánnak ajánlotta fel megzenésítésre, de úgy tudni, nem fogadta el, és így került Bartók Bélához, aki abban az időben mély magánéleti válságban élt.

Nagy szerelme, a hegedűművész csodagyerek, Geyer Stefi hosszas levelezés után elutasította. 26 évesen látta meg először egy koncerten az akkor 18 éves lányt, majd többször találkoztak a Zeneakadémián, ahol Bartók tanított. Viszonzatlan szerelmét idézi meg a Két portré című zenekari mű, illetve a Geyer Stefinek dedikált posztumusz hegedűverseny.

Kovács Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a Librarius.hu kérdésére elmondta, hogy a csalódott Bartók gyötrődött, a Zeneakadémián elért sikerei után a házasságba menekült, 1909-ben elvette magántanítványát, Ziegler Mártát. Úgy tűnt, rendeződött a magánélete, de benne maradt a korábbi csalódása, foglalkoztatta a férfi és a nő szerelmi kapcsolata, a mindenkit érdeklő és érintő kérdés: megtalálja-e a másikat, illetve a másikban önmagát? Éppen kapóra jött Balázs Béla darabja, amely egy népies köntösbe öltöztette a kékszakállú herceg történetét. Ez nagyon szimpatikus volt Bartóknak, így 1911-ben megírta a zeneművet, és a zongorakivonattal jelentkezett is a Lipótvárosi Kaszinó pályázatára, de elutasították, sőt, a Rózsavölgyi Kiadó pályázatán is sikertelenül szerepelt, „játszhatatlannak” minősítették a partitúrát. Volt még egy próbálkozása a mű kapcsán, de az Operaház sem látott benne fantáziát. Kudarcai lelombozták, Kodály állt mellé, akivel a kortárs zene propagálásra egy Új Magyar Zeneegylet létrehozásán fáradoztak, ám nem találtak támogatóra, közönségre.

Tovább...

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Én is végighallgattam, jobban mondva végig szenvedtem! :(((

Igaz, maga a Garcia Lorca mű se tetszett, nem áll hozzám közel a spanyolok életmódja, viselkedési szokásai...

Hogyan lehet dallamba önteni ezt:
- Add ide a kést!
- Nem adom! 

:DDD

Édesanyám "véres szájúaknak" hívta őket...
Meg is volt ijedve, mikor 56-ban a rádióban meghallotta, hogy ők is kezdtek belefolyni a dolgunkba! :(((

 

Az első mondatom arra irányult, hogy megtaláltam a zenei blogot, a második arra hogy vannak akik nem szeretik Bartókot, és ezt ki is fejezik itt ebben a blogban. Bár nem tudom miért kell, főleg érvek nélkül csak a minuszt megnyomva?

Szokolayt magam sem szeretem, persze nem vagyok zene szakértő. Egyszer végig hallgattam a Vérnászt, mert furcsa dolog úgy idegenkedni, hogy csak töredékét ismerjük a műnek. Meghallgatván rájöttem hogy a töredékből is jó következtetést vontam le!

 

Kedves jó Zsadi!

Nagyon köszönöm a válaszodat és megvallom, hogy ebből is tanultam valamit!

Igen, én is láttam operát , nem is egyet, Verditől és puccinitől is. Szerettem Őket, szeretem a zenéjüket. Nekem Bartók és Kodály sajnos nem megy, attól még nagyon híresek lehetnek. Ez csak egyéni izlés!

  • 248
  • -289

Drága jó Plessatt Barátom!

Nincs én nekem semmi bajom azzal, hogy nem szereted Bartókot.
Hidd el, azok vannak kisebbségben, akik szeretik.
Írtam már, hogy én sem kedvelem minden művét.
És egyáltalán!
Úgy vagyok a modern zenével, hogy akkor tetszik, ha betölti a funkcióját. Pl. ilyen a disszonáns zene /Disszonáns= együtt rosszul hangzó harmóniák, vagy egymás után rosszul hangzó hangok sora - magyarul: nem passzolnak össze a hangok!; Conszonáns= együtt jól hangzó harmóniák, vagy egymás után szépen hangzó hangok sora - magyarul: szépen, jól hangzanak a hangok, harmóniák/.
Ha programzenében például groteszk valamit, valakit jelenít meg, azt csak disszonanciával lehet szemléltetni.
Ilyen Muszorgszkij: "Egy kiállítás képei" c. zongoradarabjában a GNÓM:

https://www.youtube.com/watch?v=lGSL3kJyPlw

Jandó Jenő - zongora

Jól hangzó pl. ebből a sorozatból a záró tétel: A KIJEVI NAGY KAPU:

https://www.youtube.com/watch?v=5ly6qyJ_6mc

.....................

Verdi:
Nekem is nagy kedvencem VOLT! Most is szeretem, de azóta sok más szerzőt megismerve nem etalon többé. Pl. Puccinit jobb ária író szerzőnek érzem. De ez csak az én véleményem persze.

Emlékszem, gyerekkoromban a moziban rengeteg opera filmet láthattunk, szinte ott ismertem meg az operairodalmat.
Pl. Verdi. AIDA c. operáját Sophia Loren játszotta, de Renáta Tebaldi kölcsönözte neki az énekhangját.

Puccini egyik leghíresebb áriája a Turandot c. operából a "Nessun Dorma" Kalaf herceg áriája a III. felvonásból. Pavarottival és Bocellivel istenítik, de nekem nem ők a kedvenceim, hanem José Cura délamerikai (argentin) származású tenoristával, karmesterrel szeretem, annyira szenvedélyesen adja elő, amilyet még sosem hallottam. Hát ezek a "latinok"! ;o)

Biztos ismered az áriát:

https://www.youtube.com/watch?v=J0OTK_3E25I

José Cura Nessun dorma (Kalaf - Puccini: Turandot) Budapest

A mélyről indult énekesről itt olvashatsz, érdemes elolvasni! :)))
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Cura

José Cura, mint karmester:
http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/9/3/_/93491_419160217_big.jpg
 

Kedves Zsadi!

Bevallom, én sem szeretem Bartókot, igaz, hogy az én komolyzenei műveltségem rettentően alacsony szinvonalú, ezért hát, az én minősítésem semmit nem számít. Egyébként, a zenei hallásom jó, egyszer azt is elmondtam, hogy gyermekkoromban zongorázni is tanultam magán alapon, de megtanulni nem tudtam, mert fontosabb volt számomra a foci, a bandázás, stb., természetesen az édesanyám bánatára. De azért ehhez a Bartók dologhoz valamit hozzáfűznék, mondom, annak ellenére, hogy a komoly zenéhez soha nem füllőtt a fogam, ha pl. Verdi zenéjét hallom, vagy Puchini zenéjét, akkor azonnal felfigyelek és valahogyan, nagyon szeretem hallgatni. tehát, talán nem csak bennem van a hiba, nem is tudom. De ez az igazság, kedves Zsadi!

Kedves Ferdinánd Béla!

Ha annak örülsz, hogy azért találtál rá eme blogra, mert megtudhattad belőle, vannak, akik nem szeretik Bartókot, úgy gondolom, vannak más helyek is, ahonnan megtudhattad volna.

Egyébként jómagam sem kedvelem mindegyik művét, de tény, hogy a művelt zenei világban Bartók Béla zenei munkásságát elismerik.
Lehet a műveit, vagy ő magát szeretni, vagy nem szeretni, attól még Ő a leghíresebb magyar zeneszerzőnk.
Számos operaház tűzi műsorára az egyfelvonásos műveit. Pl. a Kékszakállút Hamburgban is játszák...

Viszont Szokolay Sándor: Vérnász c. operáját nem igazán ismerik.
https://www.youtube.com/watch?v=j_qOclFUtLM

Szokolay: Vérnász - részlet az opera elejéből.
Gondolom, ennyi elég is illusztrációként! :(((

Én sem láttam az operát, igaz, Federico Garcia Lorca drámáját se kedvelem, egyszer régen hallottam a rádióban, de távol áll a története az én lelkivilágomtól...

Úgyhogy Dmolnáron nem csodálkozom, hogy idegenkedik Szokolay zenéjétől, bevallom, én is!
Már csak azért is, mert az átlagnál jobban ismerem, hiszen énekeltem Debrecenben a zeneművészeti főiskola kórusával pl. az "Istár pokoljárása" c. oratóriumát.

RÉMES!
Annyi glissandó van benne, majd kiugrott a szemünk a partitúrát látva! :(((
Rengeteget próbáltuk, mire előadható lett. Nem is hallani róla azóta sem, hogy bemutattuk! :DDD

 

Köszönöm kedves Katicabogár! :)))
Valóban nem ismertem ezt a történetet Bartók színpadi műveit illetően.

 

  • 275
  • -277

Örülök hogy megtaláltam ezt a blogot. Amint elnézem vannak akik nem szeretik Bartókot!

Bevallom, Rád gondoltam, amikor megláttam a cikket :)

Nagyjából úgy van, ahogy feltételezed. Nincs előítélet (no jó, persze van), amit éppen hallok arról eldöntöm, tetszik, vagy nem.. Ezértazután hajlandó vagyok meghallgatni ismeretlen (mármint számomra ismeretlen) szerzők számomra ismeretlen darabjait, vagy éppen ismert szerzők, számomra ismeretlen számíit is. Majd kialakul utána, kedevelem e azt az egy művet, avagy sem...  tehát nem azért nincs kedvenc, mert nem érdekel, hanem mert érdekel, de nem vagyok fanatikus rajongó... 

Amúgy szegény Szokolay az egyik olyan szerző, aki az én izlésemtől jelentősen távol áll. És akkor nagyon finom voltam...

Találtam egy verset, mely kapcsolatos Bartók-Balázs Béla: A kékszakállú herceg várával:

Baranyi Ferenc

A NYOLCADIK AJTÓ

Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.

Csak belülről nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény,
mely rólam visszaverve rádhull –
nem vagyok már. Tűnhetsz annak,
ami vagy – s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.
Mássá tett a nő‑jelenlét:
úgy lehettél hős, kegyetlen,
dús, gyengéd, s országgal ékes,
hogy a tükröd én lehettem,
gyöngeséged s múltad titkát
féltve is büszkén szemérmes
úgy lehettél, jó uram, hogy
volt egy asszony, aki kérdez.

S ha hét ajtód meg se látom?
Ha semmit se kérdezek meg
s azt sugallja hallgatásom:
„titkaid” nem érdekelnek?
Akkor sértve inkább lennél?
Akkor inkább lenne részem
bús magamra‑hagyatottság
várad örök éjjelében?
Lettem volna – mint sok asszony –
üres szívű, puszta szájú?
Milyen kellett volna lennem?
Mond meg nékem, Kékszakállú!

Enyém most már minden éjjel –
és mindig is éjjel lesz már.
S vak az éj. Senki se lát,
csak a rajtam kivül rekedt vár.

 

Kedves Dmolnár!

Emlékszem, ezt a témát már egyszer kitárgyaltuk, és nagyon köszönöm Neked, hogy megismerhettem általad a Szinetár rendezésű Kékszakállút Sass Szilviával és Kováts Kolossal, valóban ez a legjobb változata a műnek, amit eddig láttam.

https://www.youtube.com/watch?v=Tllv7GMJuAk

Bartók Béla - Balázs béla: A kékszakállú herceg vára

Kérem az ide látogatókat, ne befolyásolja őket némely elmarasztaló vélemény, a produkció egyedülállóan nagyszerű szerintem is.

Jó Neked, hogy ilyen "mindenevő" vagy a művészetekben, azaz nincsenek kedvenceid, ami ritka, mert az ember azt hinné, ha nincs kedvenc, akkor nem is érdekel, de bizonyára nem így van.
Talán mindig az iránt fordul az érdeklődésed, akit éppen olvasol, hallgatsz vagy nézel...
Aztán utána majd eldöntöd, "eszi-nem eszi"! :DDD

Tudod, Bartók - bármíly véleménnyel is vagy sok művéről! - manapság már "klasszikusnak" számít!
Gondolj csak Kurtág György műveire, Szokolay Sándorra, vagy a francia Honeggerre, vagy a lengyelekre: Lutoslawski, Penderecki...
Ez utóbbinak HIROSIMA c. vonószenekari gyásszenéjére. Szokatlan hangeffektusok, a disszonánsnál is disszonánsabb zenei alkalmazások.
Ezt a művet bizony csak vonósokon lehet lejátszani, azok húrjain lehet ilyen "csúszásokat" csinálni. És természetesen szükségesek az ütőhangszerek is, hogy visszadja a szerző azt a borzalmas hang-káoszt, ami ott lehetett akkor, mikor az atombombát ledobták Hirosímára! :(((

https://www.youtube.com/watch?v=Hxqm-gPMVz8

Penderecki: Hirosima - vonószenekarra - partitúrás változat.

Nekem ez nagy kedvencem, csak ámultam, bámultam, mikor zenetörténetből tanultuk 1966-ban, és meghallgattuk!... Aztán annyira megörültem, hogy fenn van a yutun több változatban is, s módomban lett 50 év után újra meghallgatni! :)))

Azóta ugyebár átéltük Csernobillt is, és még jobban képben tudok lenni, s láthattam a HALOTT várost is... :(((

 
 

Nekem Bartókkal kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Van műve, ami csodálattal tölt el (példának okáért a Kékszakállú herceg vára) és van, amitől kiráz a hideg, azaz kétségbe ejt... Még most is úgy vagyok vele, hogy vannak művek, függetlenül a szerzőjüktől, amik tetzsenek, sőt nagyon tetszenek, és vannak, amik nem.. Nincs favorizált zenezszerzőm, ahogy íróm se, meg költőm se, meg még sorolhatnám.. 

Kedves Katicabogár!

Köszönöm,hogy idehoztad ezt a cikket Bartók Béla színpadi műveivel kapcsolatban. Nem olvastam, s nem ismertem eme körülményeket.
Ajánlom a cikket elolvsásra azoknak is, akik nem kedvelik a komoly zenét, mert igen sok érdekességet tudhatunk meg belőle Bartók Béláról (1881. márc. 25. Nagyszentmiklós - 1945. szeptember 26. New York), a mindmáig meghíresebb magyar zeneszerzőnkről, akit 1988-ban hazahoztak Amerikából, és újratemették Budapesten a Farkasréti temetőben.

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/bartok.jpg

Síremléke Borsos Miklós szobrászművész alkotása.
.........................

Nekem a három mű közül "A csodálatos mandarin" c. táncjáték a kedvencem, ebből is Lakatos Gabriella (Prostituált), Fülöp Viktor (Mandarin) előadásában Harangozó Gyula koreográfiájában.
Sokak szerint Lakatos Gabriella balettművésznő legjobb alakítása ez volt, s Szinetár Miklós legjobb rendezésében láthatjuk itt, sajnos csak részletet a műből:

https://www.youtube.com/watch?v=yu2VZvg921Y
 

Lakatos Gabriella - Fülöp Viktor táncol.

Bemutatták 1945. december 9-én a Magyar Állami Operaházban.