Zene, film, színház, könyv

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Bemutatom MIHAI EMINESCU román költőt

Mihai Eminescu

A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET...



A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

(Dsida Jenő fordítása)

MIHAI EMINESCU
Költő

Mihai Eminescu, eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére.
Született: 1850. január 15., Botosán, Románia
Meghalt: 1889. június 15., Bukarest, Románia
/Wikipédia/



https://www.youtube.com/watch?v=B_jvGUrKxZQ
George Enescu: Ballada hegedűre

George Enescu (1881-1955) nemzetközi hírű román zeneszerző, hegedűművész, pedagógus, zongorista és karmester /Wikipédia/

És most itt van még a költőtől egy másik őszről szóló vers:

Mihai Eminescu

Ó, JÖSSZE MÁR...


Látod: a fecske útra kél,
Hull a sápadt diólevél;
Deres a szőlő őszre jár -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
Míg szemem szomjan rád tekint,
S fejem válladon elpihen
Szép szeliden, szép szeliden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
E völgy ölén s a réteken,
S fölemeltelek, drága társ,
Hogy messze láss, hogy messze láss!

Vannak e földön mindenütt
Szép nők: szikrákat szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!

Te vagy a lelkem, életem:
Tündökölsz tisztán, fényesen;
Hol is találnék csillagot,
Mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van, csillan a dér,
Halkan csörren a holt levél,
Didereg a puszta határ -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

/Képes Géza fordítása/



Vaszary János: Ősz

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Ezt az őszi zenét az ősz első hónapjáról kevéssé ismerik Csajkovszkijtól, sokkal ismertebb az október (Öszi dal), ezért elhoztam, ismerjétek meg a szeptembert is, mely a vadászatról szól, s az októberrel ellentétben nem melankolikus, hanem igencsak vidám zene, íme:

https://www.youtube.com/watch?v=EW0QdN75alg
Csajkovszkij (1840-1893): Az évszakok (Op. 37/B) - Szeptember - Vadászat (Allegro non troppo)
Itt a zenekar és zongora válzotatot hallhatjuk, de az eredeti mű zongorára íródott:

A hónapok szerinti sorozatot Csajkovszkij 1875/76-ban komponálta szóló zongorára egy zenei folyóirat megrendelésére.