Zene, film, színház, könyv

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Kosztolányi Dezső elmélkedésre serkentő verse

Kosztolányi Dezső 

VIGYÁZZ 


Vigyázz. 
Ez a nagy pillanat. 
Egy ember jön feléd, bemutatkozik, 
már tárja kezét, most lát legelőször, 
rád néz, 
és elviszi majd az arcod, a hangod 
s őrzi. 
Lélek csak az ember a többi 
emberek lelkében, 
törékeny gondolatokból faragott, 
száztitkú, halovány emlék, 
mely néha a fellegekig magasul. 
Légy méltó e testvér 
áhitatos várakozására 
s remegjen által a tudat, 
hogy most történhet valami, 
ami még nem volt, 
mióta áll a világ 
s Isten kezében se reszketett úgy 
sáranyagod, mint most 
az ő kezében, 
ki megteremt igazán, 
fényből, szeretetből, 
Ő, a te rokonod, 
Ő, a te Urad, Istened. 
Nézz rá, 
büszkén s alázatosan is, 
mint aki megszületett és aki meghal. 
Ne félj. 
Röpítsd feléje a te életed 
s egyedülvalóságod, mely neki 
oly idegen, 
hogy beleborzong 
és megért. 
Légy őszinte, tiszta, bátor. 
Adj példát. 
Szemvillanás csak s kész a bűn 
és az örökre tart, 
örökre büntet, 
öngyilkos haraggal 
és összetöri az emlékedet, 
téged. 
Ne hazudj. 
Ne halj meg. 
Élj benne. 
Ez a nagy pillanat. 
Vigyázz. 



http://www.azonos.eoldal.hu/img/mid/2/fantazia1.jpg


 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Kedves dmolnár!

Bocsáss meg nekem, hogy ellentmondok a megállapításodnak, de nem tehetek mást

Azt írod:” Aki azzal dicsekszik, hogy nem ismeri a kottát és mellette zenél, az leginkább hazudik”

Tudod, akkor én hazudok szerinted. Én ugyan is nem ismerem a kottát, legfeljebb tudok kottát olvasni, de ez nem ugyan az. Talán Zsadi megérti, mire gondolok.

Tudod én tanultam hegedűlni, zongorázni, és gitár sem idegen tőlem, még is azt mondom, hogy  nem ismerem a kottát, legfeljebb tudok kottát olvasni.( Sőt zene elméletet is tanultam, sőt szolfézst is)

Tudom, hogy mit jelent a C-moll, vagy az öt vonal elején a violin kulcs, vagy a basszus kulcs.

Tudom azt is, hogy mit jelent a félhang, meg a negyed hang, de ez csak a kotta elolvasásához jó és nem a megértéshez.

Ahhoz talán azt mondhatnám, hogy Mozart, Bach, vagy Beethoven ők ismerték a kottát, manapság meg azok, akik a „zeneszerzők” műveit hangszerelik- ők azok, akik igazán ismerik a kottát.

Tudod, aki a Hová mégy te kisnyulacska című gyerekdalból egy szinfónikus művet tud  „gyártani” na az ismeri a kottát- a többi az legfeljebb csak olvasni tudja.

Lásd például Prokofjev, aki egy egyszerű kis gyermekdalból írt egy szinfónikus mesét a gyerekek számára ( Péter és a farkas)

A többiek azok csak legfeljebb kottát tudnak olvasni ( Zsadi sem írt mást)

Nem gondolom, hogy attól hogy én ismerem az időmértékes verselés szabályait, meg a rím faragás technikáját - még költő lennék - inkább azt gondolom, hogy nem igazán írnék verseket, mert igen csak szörnyű lenne. Pedig ismerem a verselés jellemzőit, sőt a rímfaragás szabályait is. Romhányi József – egyszer, amikor azt mondták neki, hogy kiváló költő azt felelte, hogy ez tévedés ő csak rímhányó és nem költő.

 

Hogy fel kell-e nőni a zene hallgatáshoz ? Azt hiszem igen. Tudod én akár hogy behunytam a szemem, amikor gyerekként Bernstein West Side Story- ját néztem illetve hallgattam az istennek sem értettem, hogy miről szól az egész. Aztán elértem egy életkort (A lázadó fiatalság korát – amikor értelmet kapott a „banda” kifejezés és nem csak átvitt értelembe, hanem a maga valójába) Akkor megértettem a mű mondaniválóját, illetve a zene mondaniválóját.  Fel kell nőni hozzá- bizony  ez így van.

Nem hiszem, hogy mondjuk  Gershwin Kék rapszódiája olyan könnyű darab lenne, hogy mondjuk meg lehetne érteni a dzsessz ismerete és kedvelése nélkül.

De mondjuk mondhatnám az Egy amerikai Párizsban című művet is.

Másik oldala a dolognak- azt gondolom, hogy az nem ártalmas, ha elmondják, hogy mit is hallottam, vagy felhívják a figyelmemet arra hogy az elhangzott műben mit és hogyan valósított  meg a zeneszerző- ( például az említett Péter és a farkasban a különböző hangszerek mit jelenítenek meg, pl Péter, kismadár,kacsa vadászok, nagyapó vagy a farkas egy egy hangszer – ez nagyon jó és hasznos dolognak tartom.)

De azt, amikor  éppen az általad említett Pernye András órákon keresztül magyarázta az Avangard zene irányzatait –és lekesen  lefestette hogy  a My Fair Lady – Ma éjjel táncolnék betét dalát hogyan értelmezzem 9 ágyúhüvelyen való előadásmódban, ( mint Avangard zenét) az egy kicsit, hogy úgy mondjam unszimpatikus volt – vagy ha tetszik, akkor nem nőttem fel hozzá.

Középiskolában a Műalkotások elemzése című tantárgyban azt útáltam a legjobban amikor  egy kompozícióról kellett oldalnyi szöveget írni- hogy a festő mi a fenét láthatott egy fehér papír közepén lévő Piros pöttyben –mint kompozícióban.

De mondok mást Wagner Sándor (1838-1919): Dugovics Titusz önfeláldozása.

Című festménében sem az önfeláldozást láttam, hanem az ankronízmust.

Ugyan is 1456-ban nem lenghetett a „magyar váron” piros fehér és zöld színű zászló, hisz azt 1848-ban emelte az Országgyűlés a magyar zászlónak.

1456-ban egy szerb család várán nem lenghetett egy olyan zászló amely még nem is létezett.

 

Azt gondolom, hogy mindenhez fel kell nőni, például az említett festményhez is.

De ugyan ezt írhatnám egy másik nagyon híres festméynről Székely Bertalan Egri Nőkcímű festményéről. A fáma szerint a falom felmászó törököket Dobó Katica és a védők kis csoportja fogadja. Ez a Dobó Katica aki a fáma szerint Dobó lánya.

Nos, ez képtelenség ugyebár, mert Dobó István lekcsei és alsószopori Sulyok Sárával köt házasságot 1550. október 17-én. E házasságból három gyermek született: Ferenc, Damján és Krisztina ( akinek a férje Balassi Bálint)

Tehát Dobó Katica nem létező személy, hanem általában a várvédő nőket azonosítják, mint Dobó Katicát - ez olyan, mint a szovjet hadsereg katonája is Szergej - aztán lehet, hogy nem is az a neve. Ezekhez mindhez fel kell nőni kedves dmolnár!

Nem tudom, fel kell e nőni a zenéhez. Komolyan mondom. Nekem a zene mindig is valami érzelmi hatást jelent, és soha nem kerestem benne semmiféle "milyen érdekes technikai trükköt alkalmaz" dolgot. Igen, bevallom, nekem a zene (kivéve, mikor háttérzajként szól) mindig is a csukott szemmel való hallgatást jelenti. És vagy tetszik, vagy nem. Ha nem, akkor lehet az a világ legjobban dicsért szerzője, ha meg tetszik, akkor lehet akár valami punk zenekar szerzője (habár erre mondjuk nem nagyon tudnék példát hozni). Mondjuk az más, amikor egy zeneszám előtt, esetleg után, valaki értelmesen elmagyarázza, hogy mit is fog hallani az ember gyereke (vagy mit is hallott). Ebben Pernye András volt kiemelkedő és Abody Béla, már aki emlékszik még rájuk...

Kedves ZSADIzene!

Aki azzal dicsekszik, hogy nem ismeri a kottát és mellette zenél, az leginkább hazudik. Én nagyon sok amatőr zenészt ismerek, akik "csak úgy" kedvtelésből cincognak valamin, ki jobban, ki kevésbé jól, de kotta olvasás nélkül? Mindegyikük ismeri a kottát és ha azt mondod, hogy "C-moll" akkor tudja, miről is van szó. Ez nagyjából ahhoz hasonlítható, mikor némely emberkék (és milyen sokan) azt hazudják magukról, hogy rossz tanulók voltak és lusták, stb. No persze, mert ez hízeleg a hülyének, aki azt hiszi, hogy akkor ő már így egyenrangúés csak a szerencsére kell várni, hogy ő is "nagy ember" legyen. 

Amúgy magam sem értem, miért nem közvetítenek manapság se szinházi közvetítést, se koncertet. Ha már a kereskedelmi adók nem, legalább a közszolgálatinak nevezettek. 

Kedves PlalyA!

Látom, mint már annyiszor, most is sikerült "egy húron pendülnünk"! :)

Igen, mindenben egyetértek Veled, s a régi adomát is köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Sok minden kering a Sors szimfóniáról, de ezt Berliózzal és Lesueur-rel még nem hallottam.
Igen, én is úgy vélem, hogy nagyon megrázó ez a  szimfónia.
Olyannyira, hogy diák koromban, mikor tanultunk róla, valósággal féltem az első tételétől!
Sokáig inkább meg se hallgattam, mert felállt a hajam, bizsergett a tarkóm, s lúdbőrözött a karom...

Úgy vélem, egyes zenékhez "fel kell nőni", azaz be kell nőnie a fejünk lágyának, hogy eljusson oda a lényege, az agyunk és a lelkünk legrejtettebb zugába. És rendkívül sajnálom, hogy sok ember soha nem jut el idáig. Talán ha többször meghallgatná... esetleg pár hónap múlva...

Akár hiszed, akár nem, azon az éjjelen, mikor rábukkantam erre az animációs videóra, legalább háromszor hallgattam végig az egészet, és a II. és IV. tételt még többször is. A szemem pedig végig a monitorra tapadt, pedig értem a partitúraolvasást is, hisz ezt tanultam. Végül már azért hagytam abba, mert már összefutottak a sorok a szemem előtt...

Bizony, bizony, kedves PlalyA, nem volt ám véletlen, hogy éppen ezt a zenét tettem be Kosztolányi verséhez!
Igaz, sokáig hezitáltam, a hatalmas zeneirodalom melyik művével tudnám kifejezni, mire gondolt a költő a figyelmeztető soraival?
És valahogy mindig visszakanyarodtam a "mi mi mi dóóóóó ---  re re re tiiii" motívumhoz, a tétel főtémájához, s közben ez a szöveg jutott az eszembe: "Így kopog a Sors az ajtón!"

Azt hiszem, sikerült beletrafálnom a közepébe! ;o) 

Írásod utolsó két szakaszához megjegyezném, hogy mostanság nekem összejönnek a témák, mert nemrég olvastam Orwell 1984 c. könyvét. Háááát, az is megrázó, a hatása alatt vagyok, s ha ez ÍGY megy nálunk tovább, maradok is! :(((

Szerintem "EZEK" is olvasták, s alkalmazzák is feszt velünk, a plebs-szel (panelprolikkal) szemben... :(((
 

Kedves Zsadi!

Én viszont köszönöm neked, hogy megmutattad ezt az animációt. Azt gondolom, hogy lehet, hogy valaki nem tud kottát olvasni - de ha az animációt és a zenét összeveti akkor minden bizonnyal sokkal jobban megérti az adott mű mondanivalóját, mint ha csak hallgatja.

Ennek a Beethoven szinfóniának egyébként is nagy jelentősége van azon túl, hogy mint zenemű remek darab.

Ha minden igaz, és hinni lehet a leírásoknak, akkor Lesueur (Berlioz tanára) nem akart tudomást venni, nem akart Beethoven zenéjével megbarátkozni. Óvakodott attól, hogy valamit is meghallgasson Beethoven műveiből, nehogy tanúja legyen a művek felrázó sikerének, melyek egész Franciaországban rohamosan terjedtek.

Egy alkalommal Berlioznak, sok rábeszélés után, mégis sikerült elvinni őt az V. szimfónia előadására. Lesueur magányosan egy páholy mélyén hallgatta az előadást. Berlioz az előadás után a folyósón találkozott az izgatott, felhevült tanárával

– „Nos, mester?...”

– „Hagyjon! Ki kell mennem a szabadba. Ez hallatlan, ez csodálatos! Annyira felzaklatott és megrázott, hogy a páholy elhagyásakor, mikor fel akartam tenni a kalapomat, alig tudtam hol a fejem. Hagyjon magamra. Majd holnap…”

 Amikor a lelkendező Berlioz másnap meglátogatja mesterét, már higgadtabb, tartózkodóbb hangulatban találja. Fejért csóválja, és sajátos mosollyal mondja:

 – „Nos, ilyen zenét nem szabad írni!”

Mire az éles nyelvű Berlioz nem állhatja meg, hogy vissza ne vágjon:

– „Legyen nyugodt, kedves mester, nem fognak egyhamar ilyen zenét írni.”

Egyébként meg pont jó hogy ide idézted a II. tételt. Akár azt is mondhatnám, hogy időszerű egy tétel bár én inkább azt gondolom, hogy a II tétel valóban egy sornak a megformálása vagy legalább is egy sors részletnek a megjelenítése.

A II. tétel első témája – zenei gondolata – az elnyomott nép szenvedéseit mutatja be. A fájdalom, a panasz mellett jelen van a szabadság győzelmébe vetett hit. (A fúvósok felfele haladó forte dallam-menetei előrevetítik a szabadság diadalra jutását.) Napjainkban úgy mondjuk: SOHA NE ADD FEL!

A tétel békés harmóniái oldják az I. tétel hallatlan feszültségét. Mondanivalóját illetően pedig erőgyűjtés a végső győzelem kivívására. Amely majd a negyedik tételnél csúcsosodik ki, és válik valóra.

(Jellemzően 1828-ban – hét évvel Napóleon halála után – a francia veteránok egy kis csoportja hallgatta a szimfóniát, s ennél a résznél: „A császár! A császár!” kiáltással felugrottak helyükről, s majdnem botrányba fulladt az előadás.)

Beethoven különösen fogékony volt a haladó francia eszmék, gondolatok befogadására. Egész életében Rousseau lelkes híve. Huszonhárom évesen így ír: „Tégy jót, ahol csak lehet, a szabadságot szeressd mindennél jobban, az igazságot még a trón előtt is, soha meg ne tagadd!”

Azt hiszem az üzenete világos, és mindenki számára érthető, Beethoven kapcsán – itt és most – mindenképpen szükséges a felvilágosodás jelmondatát idézni: „Sapere aude!” – Merj gondolkodni! Egy kicsit szabadabb fordításban: „Legyen bátorságod értelmedet használni!” Ma is kötelező! Nagyon megszívlelendő tanács.

Viszont ahogy a mai „uralkodó irányzatot nézem” (vasárnapi zárva tartás, és egyéb apróságok, meg az eluralkodó prakticizmus a baloldalon, a liberalizmus  visszafogó hatása) azt hiszem inkább azt szeretnék, ha Beethoven korszakát  megelőző nagy történelmi korszak, az ezer évig tartó középkor jelszava lenne az uralkodó irányzat, ami a  a következő volt: „Credere aude!” – Merj hinni! Egy kicsit szabadabb fordításban: „Ne gondolkodj, csak higgy!” – Nem kéne ezt magunkévá tenni. Erre figyelmeztet az V. szinfónia. 

Tudod kedves Dmolnár, sajnos Kodály ide, Kodály oda, kis hazánkban bizony igen sokan nem tudnak kottát olvasni, pedig tudtommal az ált. isk. 5. osztályától tananyag énekből, tehát - szerintem! -  elég szégyen arra hivatkoznia valakinek (főleg az ún. könnyűzenei EGYÜTTEST alakító fiúkáknak!), sőt, azzal dicsekedni: én nem ismerem a kottát! :(((
Éppen ezért kottás kópiasort tartalmazó zenei videót ritkán szoktam példaként feltenni, s emiatt kedveltem meg ezt a jól áttekinthető animációt, hálás köszönetem a feltalálójának! :)))

Ugyanis ez a színes animációs "képi megjelenítése" a zenének sokak számára - mindenféle sértő szándék nélkül, tapasztalatból mondom! - iránytű lehet a zeneszólamok kavargásának követésére.
Különösen azoknak, akiket mélyebben is érdekel a zene belső szerkezete, s nemcsak behunyt szemmel merülnek el a hangok folyamában, ami persze szintén élvezetes lehet, hisz a zene SPONTÁN élvezete csodás érzéseket válthat ki az emberben, ezért is van!
Én pl. el sem tudnám képzelni az életet zene nélkül...

Egy másik portálon jó pár éve (talán 5-6?) igen örömmel fogadták az első ilyen animációs videót, melyet betettem, s Bach d-moll toccata és fúga c. orgonadarabját láthatták, s hallhatták benne. Különös tekintettel hívom fel a figyelmet a fúgára, melynek mind a 4 szólama külön-külön remekül kivehető volt:
https://www.youtube.com/watch?v=ipzR9bhei_o

Bach, Toccata and Fugue in d-minor, organ

A fúga itt a 2:50'-nél kezdődik, és négy szólamú:
1. kék, 2. naracssárga, 3. lila, 4. zöld színű.
A 4. szólam a legmélyebb, ezt a lábpedálokon játsza a művész.

Igen érdekes a FÚGA szerkezete is, az egyik legszigoróbban szabályos zenei műforma, a barokk kor kedvelt műfaja, de még a klasszika is gyakorta alkalmazza (pl. Mozart Requiem: Kyrie).
https://www.youtube.com/watch?v=r6_DqHKkfoQ
Mozart Requiem Kyrie - Leonard Bernstein

A fúgáról egy kis ismertető:

FÚGA = szó szerint futást, kergetőzést jelent.
Imitációs (utánzós) szerkezetű.
A szólamok szó szerint kergetőznek, egymás után lépnek be, de ez is szigorú szabályok szerint történik:

Az elsőként belépő szólamot (témafejet) DUX-nak nevezik, s a mű alaphangnemében szólal meg.
(Pl. a C-dúr fúga DUX szólama C-dúrban van.)
Ha a fúga 4 szólamú, a harmadik szólama is az alaphangnemű DUX.

A másodikként belépő szólamot (ugyanazt a dallamú témafejet!) COMES-nek nevezik, de a domináns ( C D E F G A H C hangsor V. foka) hangnemben, azaz 5 hanggal (kvint) feljebb, vagy 4 hanggal (kvart) lejjebb utánozza.
(Pl. a C-dúr fúga COMES szólama kvinttel feljebb vagy kvarttal lejjebb, azaz G-dúrban van.)
Ha a fúga 4 szólamú, a negyedik szólama is a dominánson van.

Ezt remekül ki lehet venni a fenti illusztrációban.

Még csak annyit, hogy a fúgatémák közti kitöltő részt "közjátéknak" nevezzük.

Találtam egy nagyon szemléletes produkciót Varnus Xaver-től, nagyon jól lehet látni a felvételen a kezét és a lábát a fontos témabelépéseknél, érdemes megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=UCQ_bU3xYdA

Varnus Xaver - Bach: d-moll toccata és fúga (házihangverseny)

Bár - nem tudom, miért? - sokan nem kedvelik Xarért, de én szeretem, mert úgy vélem, missziót teljesít egy olyan sivár világban, ahol a média alig-alig közvetít igazi, értékes művészetet mostanában.
Hová lettek pl. a "Zenés színházak" c. műsorok, vagy a komolyzenei koncertek felvételeinek levetítése?!
Csak a gagyi, meg a gagyi megy mindenhol! Ilyen sztár, meg olyan "sztárcsinálás"!

EMBEREK! Nem veszitek észre, hogy ezek csak "percemberkék"?!:(((
Sajnos, nem áll mindenkinek internet a rendelkezésére...

Bocsánat, ha valakit untattam!
 

A zene jó (Ha már Bethoven, mitől lenne rossz?) de az animáció nem igazán hatott rám. Hiába na, az ízlések különbözőek.. :0)

Kedveseim!

Akinek az ideje engedi, érdemes megnézni, hallgatni Beethoven Sors szimfóniájának 2. 3-4. tételét is.
A II. tétel fennségesen szép, mint egy ima. A harmadik tétel rövid, 5 perces scherzo (tréfa) szerű, de Beethovenre jellemző módon bizony, tréfás hangulat nélkül, mert inkább ez is drámai!
A közvetlenül hozzá kapcsolódó utolsó IV. tétel diadalmas, mindent elsöprő áradása fantasztikus eufóriás érzelmeket vált ki a hallgatóban. A győzelmi hangulat a tetőpontra hág!
Jó szívvel ajánlom hát meghallgatásra mindenkinek.

Itt vannak a linkek:
https://www.youtube.com/watch?v=pd_eQkuOlZI
Beethoven: Sors szimfónia II. (lassú) tétel
Igazán csodaszép! :)

https://www.youtube.com/watch?v=xAQFJ1YpFaI
Beethoven: Sors szimfónia III - IV. tétel

Kellemes zenehallgatást az idekattintóknak! :)
 

Ez az animációs megjelenítése a videóban Beethoven "Sors szimfiájának" még talán a kottát olvasni nem tudó műszakiaknak is érdekes lehet, mert a különféle szólamok más-más színekkel vannak megjelenítve, s a ritmus is hol hosszabb, hol rövidebb ábrákból állnak a megszólalási idejüknek megfelelően:

https://www.youtube.com/watch?v=rRgXUFnfKIY

Beethoven: V. c-moll "Sors szimfónia" I. tétele

"Így kopog a Sors az ajtón" - állítólag maga a szerző mondta ezt a híres főtémáról.