Zene, film, színház, könyv

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Az élő fényképezőgép

Stephen Wiltshire - Az élő fényképezőgép




Stephen Wiltshire
 1974-ben született Londonban. Kisgyermekkorában néma volt, nem igazán létesített kapcsolatot senkivel. 3 éves volt, mikor is autizmust diagnosztizáltak nála. 5 évesen beíratták a Queensmillbe, ami egy különleges iskola, ahol autistákat kezelnek.Stephen Wiltshire (1).jpg

 

 

Stephen Wiltshire (17).jpg

Stephen Wiltshire (16).jpg

Stephen Wiltshire (19).jpg

Stephen Wiltshire (3).jpg

 

Itt hamar kiderült, hogy a rajzolás érdekli őt a legjobban, és ez az, amivel kommunikálni tud a külvilággal. Az oktatók azzal ösztönözték, hogy beszéljen, hogy elvették tőle a rajzoláshoz szükséges dolgokat. Ekkor hangokat adott ki, majd végül ki mondta első szavát, ami nem volt más, mint a papír.

 

Stephen Wiltshire (11).jpg

 

Stephen Wiltshire (14).jpg

 

Stephen Wiltshire (15).jpg

 

Stephen Wiltshire (4).jpg

 

Stephen Wiltshire (20).jpg

 

9 éves korára teljesen megtanították a beszédre. Első rajzain állatok szerepeltek, ezután járműveket vetett papírra, végül már egész épületeket. Már kiskorában látszott az a perspektíva a rajzain, ami egy igazi művésszé tette. Egyik tanára felkarolta, és versenyekre nevezte. A legtöbbet ezek közül meg is nyerte, valamint sikerült felkeltenie a média figyelmét.

Stephen Wiltshire (5).jpg

Stephen Wiltshire (9).jpg

Stephen Wiltshire (6).jpg

Stephen Wiltshire (18).jpg

Stephen Wiltshire (7).jpg

A '90-es években bejárta a világot, és ahol járt, mindenhol készített a nevezetességekről képeket. Ekkor fedezték fel a rendkívüli adottságát: Stephen képes emlékezetből lerajzolni amit látott. Legyen az egy park, egy épület, vagy egy egész utca. A kritikusok szerint a perspektíva, ahogy ábrázol magában is rendkívüli lenne, ám ez a képessége emeli őt a legnagyobbak közé. Leghíresebb projektjében egy 20 perces helikopteres séta után lerajzolta egész New Yorkot.

http://cifra.blog.hu/2014/01/13/stephen_wiltshire_az_elme_csodai
 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Najóvannannanaaa!!! :P

Én is mondtam már:
Kinek a pap, kinek a papné, NEKEM a fia! :)))

Vam Goghot én is szeretem.
 

Mi a bánat nem tetszik a rajzokon? Hát csak az, hogy nem tetszik... Mint ahogy mondjuk Van Gogh képeiről nem tudom megmondani miért tetszenek, de tetszenek.. Tudod, izlések és...  Ezek a képek is olyanok, hogy vannak, de ennyi.. Legalábbis nekem.. Másnak meg bizonyára csodálatosak.. Ez a jó különben, mert képzeld el, ha mindenkinek egyforma izlése lenne.. Mennyi "nem ideális" fiú és lány maradna pártában, illetve lenne agglegény... 

Ez csodálatos!!! Úgy látszik, amit a természet (Isten) elvett az egyik oldalon, bőségesen kárpótolta őt (és minket) a másik oldalon!

Igen, Balázs zongorázik. Májusban volt a diplomakoncertje, hoztam belőle részleteket.
Az elsőn egy Bach koncertet játszik, és a barokk korban szokásos módon egyben ő is vezeti a zenekart:
http://www.youtube.com/watch?v=uOHdZuKctlA

Bach: A-dúr zongoraverseny 

Kálvin Balázs MA diplomakoncertje
2013. május 7.
Régi Zeneakadémia Kamaraterme
Koncertmester: Vizeli Máté

Ez pedig egy igen érdekes mű, én sem ismertem:
http://www.youtube.com/watch?v=lf8DzErMqIw

Rzewski: The People United Will Never Be Defeated (részletek)
(Lengyel szabadságharcosok indulója) - Téma, variációk: 1-5. 13. 19-24, Téma

(Sajnos a videóra nem fért fel a vége, ezért audio felvételről lett kiegészítve, ezért nincs fenn, csak álló képek a hangfelvétel alatt.)

A műsorából nekem legjobban a Bartók szvit tetszett, de úgy tudom, az ő műveit nem kedveled, azért elhoztam, hátha valaki mégis meghallgatja:
http://www.youtube.com/watch?v=yQHNA4ZIOhE
Bartók: Szvit op. 14. 

Kálvin Balázs MA diplomakoncertje
2013. május 7.
Régi Zeneakadémia Kamaraterme

Ezeken kívül játszott még egy Chopin balladát, az f-mollt, és Debussytől egy Hegedű-zongora szonátát Banda Ádám hegedűművésszel.
Mindkettő nagyon jó volt.

A rajzokról:
Nem tudom, mi a bánat nem tetszik neked rajtuk?
Engem elbűvöltek, azon kívül, amiket már leírtam, a rajzokon kialakított perspektívikus látásmódja is eléggé letaglózott, ha már így megemlítetted.

Én különben sem nem szeretem a felismerhetetlen őrült kriksz-kraszokat...
(De ezt már Picasso kapcsán tudod...)

Épp azért hívják őt "élő fényképezőgépnek", mert még a részletek is tökéletesek.
Igen, én is vennék a képeiből, ha lenne módom, s főleg pénzem.

Amúgy mostanában úgy tapasztaltam, a XXI. sz. művészeti ágaiban kezdenek elfordulni a non figuratív ábrázolásmódoktól, és nemcsak a grafikában.

 

Ő zongorázik? 

Amúgy ez a rajzolós dolog valóban egyéni látásmódot sugall, és mondjuk az mit sem számít, hogy én nem vagyok a rajzoktól leragadtatva. Technikailag szinte tökéletesek, a látásmód jó, a perspektíva ügyes.. Lesz vevője, szerintem... 

Ez igaz, amit írsz, de el kell ismerni, ez azért eléggé "látványos", és igen ritka dolog, amire ő képes.
Nekem az tetszik, hogy nincs "szakosodva" pl. az ábrázolási képessége csak tájkép, vagy csak épület, vagy csak emberi alakok hiteles megjelenítése szempontjából.
MINDEN TÖKÉLETES!
És ezen kívül nagyon egyéni is...

Azt mondhatnám esetleg, hogy csak egy epigon, valakinek a stílusát utánozza...
Na de olyan kiskorban, ahogy ő kezdte?...
Bár jó lenne a kezdeti időkből való rajzait is látni ehhez.

Az autistáknak is van TÖBB dologhoz zsenialitása.
Ismerek egy srácot, aki hezitált a zongora és a matematika között... Végül a zongora győzött:

A mű, amit hallani fogunk, ha nem tudnánk a szerző nevét, azt hihetnők, Bartók mű, pedig LISZT!
http://www.youtube.com/watch?v=bsArcYXyT8w 
Liszt: Hangnem nélküli bagatell 

Malom Művészeti Műhely koncert, Esztergom
Kálvin Balázs, zongora

Hmmm... Már megint muzsikálok...
De nézzétek el nekem, különösen, hogy stílszerű művet hoztam, hisz ma van a Magyar Kultúra Napja.
(Erről majd később!)

 

Az autistáknál ez nem csoda (meg másoknál sem), azért mert valaki valamiben nem éri el az átlagos szintet, vagy akár örökletes betegségben szenved, még ha az mentális is, valamiben biztos, hogy jó. Neki (mármint akiről a cikk szól) szerencséje volt, mert olyanban mutat fel kiváló képeségeket, amit a társadalom nagy része értékelni tud. 

Az autistáknál ez a fajta "egyvalamiben zseniális" különben elég gyakori jelenség. 

Egy másik weblapon találtam, és elhoztam ide nektek is, hátha valaki ugyanúgy nem tudott róla eddig, mint én.
Egyszerűen FANTASZTIKUS! :)

Mintapéldája ez a kitartásnak, hogy ne mondjunk le senkiről.
Próbálkozni kell, és nem feladni! 
Ki tudja, mi rejtőzik a páncél alatt?
Gyakran megéri a fáradozást, mint ebben az esetben is.
Mennyivel szegényebb lett volna a világ enélkül a tehetséges autista fiatal művész nélkül!
Örülök, hogy valaki feltette, és megismerhettem ezt a CSODÁT!