Sárhelyi Erika verse

Sárhelyi Erika

ÉJ A TENYEREMBEN


Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.


/Havas fák a téli éjszakában/

Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.


/Fák lila alkonyatban/

Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg a sötét,
az est vállamra borítja hűvös köntösét.


/Sínkereszteződések/

Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig - s lám, eltűnt mint egy álom.


/Gályász Veronika: Éjszaka az erdőben/

 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Tökéletes egység versek és képek között Sárhelyit tényleg csak szeretni lehet.)

Nagyon szeretem Sárhelyi Erika verseit, olyan "képszerűen" fogalmaz, az emberben önkéntelenül is jönnek elő a szebbnél szebb képek; fotók, festmények...

Itt egy verse videón, a kísérőzenében Richardt Clayderman zongorázza Pierre Senneville: Adél balladája c. népszerű művét:
http://www.youtube.com/watch?v=sr0zbpXbyEg

Talán sosem... (Sárhelyi Erika verse)