A boldogtalan-boldog festő

Gergely Ágnes

A BOLDOG FESTŐ


(Sipka Zsuzsa: Magányos fa - szénrajz)


Nem látta rózsásnak az életet
hát festett szürke gyöngyház-képeket:
aszott göröngyöt, vértelen ködöt,
lapos homályt a dúlt sövény fölött
s vásznán a füstszegélyű alkonyat
fakó halottaságyon dőlt hanyatt.


(Sipka Zsuzsa: Ködös táj - szénrajz)


Egy-két kórót erőlködött a táj
és sosem volt együtt a birkanyáj;
visszhang-riasztó bégetés, talán
egy kos meredt a kép baloldalán
vagy elszórt bot mutatta s árva kés
hogy volt itt hajdan élet és ütés.

 

(Kovrig Miklós festménye)

És szürke volt a vigalom s a gyász,
a tűz, a víz, a hidd el, a vigyázz,
a nyúlós csönd, a csöndes dinamit,
a vágy, a vétség, a gyanú, a hit -
és addig mélyült szürke ecsete
ameddig képtelen a fekete.


(Sipka Zsuzsa: Akt - akvarell)


Egyszer csak eltűnt és elhallgatott.
Hosszú idő múlt el, míg jelt adott:
hatalmas vászon, barna őszi domb,
hervatag lomb, a vízen komp, kolomp,
lombon madár, a kompon emberek
s a kolompszóra csorda lépeget -


(Őszi táj az erdőn zsákmányt ejtő rókával) 

Beszédes élmény! szép! titoktalan!
illata, színe, hangja, íze van!
- Miért e lárma? mit jelent? s kinek?
mit foltoznak az ordító szinek?
S ha tán vásznadról símaság csahol,
hol van a gyöngyház csend tilalma, hol?


(Bánkúti Gertrúd: Őszi folyópart)

- A gyöngyház csend? - A lassú válaszon
nem érzik át se gúny, se fájdalom.
- A mélység csendje - nincs. A semmi sincs.
A rádakasztott fény felé tekints.
Élünk, s a felszin síma és adott.
- Boldog vagy? - kérdem. Bólint. - Láthatod.



(Palásti Renáta: Nyári táj)
 …
Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

  • 250
  • -239

Hoztam egy csodás zenét is új kedvencemtől, Ralph Vaughan Williams-től

http://www.youtube.com/watch?v=iQppoPNEzro
R. Vaughan Williams: Norfolk Rhapsody No 1. - Angol romantikus és impresszionista festők képeivel:

Feltöltés ideje: 2009.03.08.

Ralph Vaughan Williams - Norfolk Rhapsody No. 1
Academy of St. Martin in the Fields / Neville Marriner 
Philips

Paintings by Turner, Whistler, Constable, Cole, Meade, Mostyn, Stott, Birch, Gurstin
 (képei)

 

Rainer Maria Rilke

A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem-
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.

Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

(Tandori Dezső fordítása)