katiicabogar

Tulajdonképpen az élet szép. Ha nem az, akkor erről az emberek tehetnek.

Budapest Pride Fesztivál margójára...

Június 30-án, vasárnap, a budapesti Toldi moziban kezdődött meg a Budapest Pride Fesztivál. Ennek keretében lesz jövő szombaton a melegfelvonulás.


Évek óta nagy indulatokat kelt ez az esemény, évek óta társadalmunk nagy része, ki indulatosan, ki gyűlölködve, ki csak puszta tényként megjegyezve fejezi ki ellenérzését a melegekkel kapcsolatban. Néha látok a neten szavazásokat, ahol a kérdés a homoszexualítással kapcsolatos, és értetlenül állok az előtt, hogy még napjainkban is mekkora a megnemértés, a kirekesztés a nem hetero emberekkel szemben. Az is megfigyelhető, hogy társadalmunkban, sok tekintetben e téma tabu még mindig.

Megdöbbent, elborzaszt néhány beszélgető partnerem véleménye. Végtelen emberi butaságnak tartom, akik nem fogadják el a másságot, az ilyen embereknek azt kívánom, hogy éljék át ezt az állapotot. Nem értem meg, hogy amíg elfogadják a testi fogyatékosságokat - miért nem tudják elfogadni azt, hogy valaki nem heteronak születik.

Ezen viták kapcsán sokszor belegondolok, hogy milyen szorongással teli gyermekkoruk van a nem heteronak született embereknek. Amikor észreveszi, hogy ő más, amikor rájön arra, hogy egy közösségben rajta kívül mindenki a másik nem iránt vonzódik. Kezdettől fogva tudja, érzi, hogy neki erről nem lehet beszélni. Eltitkolja mindenki elől, beleértve a szüleit, a barátait és csak magában őrlődik. Aztán idővel megérti, hogy ő miért is más - természetesen tenni nem tud ellene. Csak nagyon kevesen értik meg, fogadják el - ezáltal ő úgy érzi, hogy valamiben bűnös, ezt alátámasztja az is, ha kiderül a másságuk, sokan lekezelőek, megalázóak velük szemben.

Ahhoz, hogy ne fogadják el az emberek a másságot, nagy mértékben hozzájárul a jelenlegi kormánypárti politika, a jelenlegi családjogi törvény. Ebben a törvényben a meleg, a biszexuális, a leszbikus emberek jogai egyáltalán nincsenek biztosítva. Miért is nem fogadhat örökbe egy meleg pár gyermeket?  Miért is nem lehetnek legalább bejegyzett élettársi kapcsolatban, ha már a házasságot annyire ellenzik? Miért nem lehetséges, hogy leszbikus nőt mesterségesen megtermékenyítsenek? Miért nem lehet nekik is teljes az életük, ha ezt szeretnék?

Miért nem tudunk elfogadóbbak, toleránsabbak lenni ezekkel az emberekkel?

Jövő hét szombaton lesz a melegfelvonulás. Szinte már látom/hallom - főleg a szélsőjobb mocskolódását ezzel kapcsolatban. Talán el kellene azon is gondolkodni, hogy miért is tartanak felvonulást, miért is próbálják felhívni magukra a figyelmet? Azt gondolom, ha elfogadnánk, ha ugyanolyan embereknek tekintenénk őket is, mint a heterókat - eszükbe sem jutna sem melegfesztivál, sem melegfelvonulás - hanem élnék az életüket, mint mindenki más.…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Kedves plalyA!

Elolvastalak - és egy kicsit jobban értem a válaszokat a kérdéseimre :) Köszönöm szépen :)

  • 277
  • -260

Kedves Katiicabogár!

Bár a polgári családmodell válsága szembeötlő azért még bőségesen van tartaléka és tartja a „hadállásait” Na de milyen is ez a polgári családmodell.

A polgári család autoritariánus jellegű, nem közösség. A családok nagy többségében ma is (össztársadalmi szituációja és a hagyomány következtében) a férfi az autoritás, függetlenül attól, hogy autoritatív hatalmát milyen mértékben és milyen eszközökkel gyakorolja. Ma már léteznek olyan családok is, melyekben  a társadalomban elfoglalt helyénél vagy személyisége súlyánál fogva a nő az autoritatív hatalom.(ez a kevesebb) Ez sem változtat azonban azon, hogy a családban autoritatív hatalom mindenképpen létezik. Ennél fogva a mai család nem alkalmas arra, hogy a gyermek megtanuljon közösségben élni és cselekedni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a két szülő, minden kérdésben, minden lépésben tökéletesen egyetért. Összehangolt életük és cselekvésük semmiféle társadalmi együttélés, magatartás modelljévé, tehát előiskolájává sem válhat, mivel ez kivételes és nagyobb társadalmi egységekben elvileg el sem képzelhető.( egy piaci verseny elsődlegességére alapozó társadalomban pedig még alapjaiban is elképzelhetetlen) A legharmonikusabb szülői kapcsolat sem jelentheti tehát a gyermekek pszichikumának a demokratikus társadalmi cselekvés számára való előkészítését.

(pusztán azért sem mert az általános demokrácia felfogás szerint a demokrácia az hatalomgyakorlást jelent) 
Ez a struktúra előkészíti a gyerekeket a társadalomban tanúsított autoritariánus magatartásra. A fentiekből következően ez még az egyáltalán nem autoritariánus ideológiájú családokban is természetes, hiszen ahhoz, hogy a felnőttek saját életüket élni tudják, szükségképpen alapértékké válik a gyermekek „engedelmessége”; a „jó” gyerek szinonimmá válik a „szófogadó” gyerekkel. A szülők elleni vétségekért „bocsánatot kell kérni”, akár belátta a gyermek igazukat, akár nem. A büntetés és jutalmazás (akár igazságtalan, akár igazságos) a gyermek számára úgy jelenik meg, mint melyet az „erő pozíciójából” hoztak. Ugyanígy természetesen családon belül a munkamegosztásban elfoglalt hely autoritatív kijelölése.

Az ilyen családmodell önmagában is csökkenti, az intenzív sokoldalú kapcsolatok lehetőségét (természetesen csak olyan társadalmakban, melyekben a családon kívüli emberi kapcsolatok majdnem kivétel nélkül funcionálisak). Fokozottabban jelentkezik a probléma az egyedül maradt öregek esetében. A családok többségére az jellemzõ, hogy amennyiben az öregek együtt élnek a nukleáris családdal, annyiban vagy szolgálják ezt a nukleáris családot, vagy tehertétellé válnak; amennyiben nem élnek együtt azzal, akkor fizikailag is teljes magányosságra vannak kárhoztatva. Hasonlóan jelentkezik a magányosság-probléma az elvált házasfelek (elsősorban a nők) esetében, különösen, ha gyermekeikről való gondoskodás hárul rájuk, ami megakadályozza őket új kapcsolatok kiépítésében. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a sexualitás kérdése. Az évszázados prüdéria, a kereszténységnek az, az álságos tanai, hogy a sexualitást csak is gyermeknemzésre korlátozza. Ezt is csak bizonyos keretek között, minden más ilyen irányú megnyilvánulás bűnös cselekedet, üldözendő és megvetendő.( Itt is megideologizálják a kérdést, „Isten Ádámot és Évát teremtett nem pedig Ádámot és Bélát)

Már kis korban „beleverik” a gyerekekben az „enyém-tied” tudat kialakításával ezt a viselkedési formát. Amit aztán a környezet „megerősít” Nem csoda tehát hogy továbbiakban is érvényesül a családmodellban a nő „birtoklásának” kérdése, de még a felvilágosultabb esetben is az „egymás birtoklásának”  gyakorlata.

Nos ezek alapján miért is várod el, hogy a másságot tolerálni tudja  az a személy aki jobboldalról az Isten haza család hármas jelszavát hallja, baloldalról pedig a kapitalizmus van és ennek a következményeit kell megjavítan szlogent hallja. Tolerancia, és másság elfogadása ezek között csak mint  kivételes alkalmakkori egyedei, és egyszerhasználatos jelszó marad a baloldalo, A jobboldal pedig ragaszkodik a konzervatívizmusához. Mindenféle jelszavakkal helyettesíti a valós állapotot és leplezi annak problémái. Csodálnám ha megjelennének egy ilyen parádén. Másrészről ezzel magyarázható az átlag ember ellenérzése is. Szépen megkreált polgári világába rondít bele,  a „lázadók” amúgy sem preferált gyülekezete. A kevésbé prüd része megelégszik annyival, hogy „felőlem csinálják, de csendbe, ne zavarjanak” A prüdebb része, viszont mindenféle egyáltalán nem valós érveket felhozva tiltakozik ellene. Egyelőre, ők vannak többen.
Így aztán a megoldás keresésnek sem lehetnek igazán eredményei – mert alapvetően azonnal elutasítják őket. Azt hiszem nagyjából ennyi.

Kedves Katiicabogár!

Joggal lehet kérdezni, hogy ez miért történhetett meg? (Már, mint az, hogy azok, akik 68-ban az „uj baloldali eszmét” képviselték – mára már a fogyasztói társadalom védelmezői lettek)

Nos, itt jön a második lépcsőfok. A 68-as eszmék nagyszerűek voltak, csak éppen mára már kifulladtak. Ami megvalósult belőlük – azért már nem kell harcolni ugyebár, az természetes – amik pedig nem valósultak meg, azt pedig mára már senki sem tekinti „balodalinak”

Az egész európai baloldalt az „eszmegyengeség” jellemzi. Mindenütt előre tör a jobboldal,  épp ezért. Nekik nincs szükségük új eszmére. A „haza”, a „család” mind régiek, s élnek tovább. A baloldalnak azonban mindig új eszmékkel kell előjönnie, ilyen volt az „új baloldal” vagy a „jóléti állam” idolja.

Csak hogy éppen a család kérdésénél nem tudtak alapvetően újat felmutatni. Az úgynevezett szocialista rendszer „bukásával” az addigi „liberalizáció” is mintegy „kapcsolt” valami háttérbe szorult – nem kivántos lett. Egyrészről ez állt fel. Az igaz, hogy a változások néhány alapvető dologban „beépültek” a polgári családfelfogásba – de ez sem mindenhol jellemző – és néhány kérdésbe előre lépés történt, de azért a konzervatívizmusa is megmaradt.

Nos, nézzük először, mik azok amik előrelépésnek lehet tekinteni.

A polgári családok nem a termelés, hanem a fogyasztás köré szerveződnek – ezzel együtt, illetve a hatásoknak köszönhetően megjelenik, ennek a családformának a válsága is. Mik ezek a jelek?

Például általánossá válik a monogámia megszűnése.  A válás de jure (vagy legalábbis de facto) mindenütt bevett jelenség, ha ennek társadalmilag negatív vonásaira – nem is minden vonatkozásban jogosulatlanul – fel is figyeltek. E jelenség legélesebb megnyilvánulási formája a házasság jogi eltörlésére vonatkozó javaslat Svédországban és Dániában.

. A férfi házasságban betöltött hatalmának de jure majdnem teljes megszűnése és de facto csökkenése. Ez összefüggésben van a nők úgynevezett emancipációjával, a nők számára nyitva álló pályák körének folyamatos bővülésével, a nők politikai egyenjogúságának létrejöttével stb. A szexualitásra vonatkozó erkölcsi normák átalakulása, ami priméren újfent a nők szituációján változtat előnyösen, s visszahat a válások szaporodására.  A többgenerációs család gyakorlatilag teljes megszűnése; a családnak az úgynevezett „nukleáris családra” való szűkülése. 

Nos, már is látható, hogy a jobboldal „hagyományos családmodellhez való visszatérése” – milyen alapokra vezethető vissza.

A másik oldala a termelésben való aktív résztvevők megváltozásának kérdése.

A történelemben a proletárcsalád eredetileg nem polgári család, nem az még Marx korában sem, mivel a proletariátus számára adott anyagi körülmények lehetetlenné teszik a polgári család „normális” életfeltételeinek kialakulását. A proletárcsaládnak – ebben a korszakban – nincs önálló lakása. Nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek is dolgoznak és saját jövedelmükből élnek. Nincs tehát mód arra, hogy a családfenntartó e funkciójának megfelelően automatikusan autoritariánussá váljék. A tizenkét-tizennégy órás munkaidő nem is ad lehetőséget arra, hogy a kisgyermek kötődése a szülőkhöz kialakuljon; a pszichikus karakter kialakulása ennél fogva nem elsődlegesen a családban történik. (A gyerekek az „utcán” nőnek fel.) A proletariátus életkörülményeinek fokozatos javulása lehetővé tette, hogy a proletariátus családstruktúrája „polgárosodjék”, s így azonosuljon a társadalom uralkodó családformájával, a polgári monogám családdal. Bernstein ezt nagyon jól láttaannak idején, igenelte ezt a folyamatot (mindenkiből „polgárt” kell nevelni (szociáldemokrácia alapvető tévedése), s jól látta ennek összefüggését is a munkásmozgalmak reformista tendenciáinak kialakulásával. Aki polgári módon él, az nem kívánja a polgári társadalmat egy alapvetően más típusú társadalommal felváltani, hanem magán ezen a társadalmon belül kíván olyan reformokat megvalósítani, melyek a saját, az ő családja, az ő nemzete életlehetőségeit magasabb anyagi szinten biztosítják. A kispolgári családban felnövő proletár még abban az esetben is, ha nagyobb társadalmi válságok tömegméretekben taszítják osztályát a nyomorba, többnyire lázadóvá és nem forradalmárrá válik. Ilyen emberekből adódott a fasizmus munkás-tömegbázisa is. A munkásosztály egy része kispolgári pszichológiájának kialakulása nélkül a fasizmus nem juthatott volna hatalomra. Ez magyarázza a jobboldal mostani előretörését is.

Ez magyarázza a baloldal „eszmegyengeségét” is. A modernnek mondott szociáldemokrácia  kapitalizmus viszonyai közötti boldogulásának igényét, nem az igazságtalanságok megszűntetését, hanem a következmények tompítását és orvoslását.

( természetesen ezt megideologizálják kellőképpen – kapitalizmus van, ezt kell figyelembe venni és ebből kell a maximumot kihozni - ugye ismerős szavak)  Nos, ez magyarázza azt is hogy az egykori”haladók” miért lettek mára konzervatívok. Ez az egyik oka.

  • 259
  • -235

Kedves Katiicabogár!

A blog bevezetőjében nagyon sok kérdést tettél fel. Olyan kérdéseket, amelyek messze vezetnek a társadalmi viszonyok tekintetében, de alapvetően megkérdőjelezik alapvető felfogásunkat. Nem csak a termeléssel kapcsolatosan, de egyéb vonatkozásban is. Sok olyan kérdés kapcsolódik ehhez, amely külön-külön is óriási társadalmi vitára ad okot, és együttesen még pregnánsabban kihozza, a társadalmi viszonyainkban meglévő ellentmondásosságoz, és álszentséget. Csak a teljesség igénye nélkül néhány ilyen dolog.  Család jelentésének értelmezése, családon belüli erőszak kérdése, gyerekek jogállása, és folytathatnám a sort egészen odáig, hogy a demokrácia-diktatúra párosának értelmezése.

Ha megengeded, megpróbálok valamiféle válaszokat összehozni a kérdéseidre. Természetesen több részen, keresztül mert minden- mindennel összefügg, és mindenről beszélni kell. Akkor viszont olyan hosszú lenne, mint a nagymamám rétestésztája (ami sütinek jó volt de olvasni nem annyira)

Kezdjük mindjárt egy kis történelmi áttekintéssel – amely bizonyos vonatkozásban arra is válasz, hogy miért csak a mostani ellenzékben lévő politikusok voltak jelen ezen az eseményen

 Mondjuk, a 60-as évekkel kezdjük (Ó azok a boldog 60as évek) Korábbra nem igen érdemes visszamenni, mert igazándiból itt indul a kérdés. Persze majd utalok korábbi időszakokra is főleg a szociáldemokrácia, fasizmus, marxizmus, kereszténység kapcsán, de ez most még messze van.

1968 – ez az év nem csak a „Prágai tavasz” miatt emlékezetes, hanem az akkori „nyugati világban „ a hippy korszak és mozgalmak kezdete, Woodstock-i fesztívál stb. Többen vélték úgy hogy ez az „új baloldal” megjelenésének kezdete- Hogy, miért vélték így? Kétségtelen: semmi sem maradt olyan, amilyen volt. Egy nagyon heterogén mozgalom részmozgalmai voltak ezek: a nők vagy a homoszexuálisok egyenlőségéért vívott küzdelem, vagy a francia diáklázadás, amelyhez a munkások is csatlakoztak, Amerikában a vietnami háború-ellenes megmozdulások, illetve a feketék polgárjogáért folytatott harc. De a hippik, a szexuális forradalom, a kommunális életforma is mind új baloldali „találmányok” voltak. Szembe mentek a megcsontosodott jobboldali, ortodox nézetekkel ( ortodox jelzőt ebben az esetben  az esetben - rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó; a régihez csökönyösen ragaszkodó, maradi.  - értelemében használom) Amit ma posztmodernnek nevezünk, az ’68-cal kezdődött. Minden átalakult: a politika, a gyermeknevelés, a szexuális szokások, a hivatali viselkedés, az öltözködés, az iskolák és az egyetemek szerkezete, a tanrendek, a művészet státusa. Hogy liberálisabb, felszabadultabb lett az élet – ez mind ’68-nak köszönhető. De nincs jó rossz nélkül. Jó, hogy a diákok azóta beleszólhatnak az egyetem ügyeibe, ám sajnos az oktatás színvonalának a süllyedése is akkor kezdődött. Ami pedig a legnegatívabb oldala volt 1968-nak: a kábítószer elterjedt az ifjúság és a művészek körében is. Az új baloldal tulajdonképpen a globalizáció első jele volt. Azért volt „új”, mert – szemben a régi baloldallal – nem az volt a célja, hogy megszerezze a hatalmat. Természetesen ezeknek a hatása a Vasfüggönyön túlra is eljutott. Liberálisabbak lettünk,a nők rövid szoknyában jártak,hódított a farmer kultusz, és  bizony ezek hatottak az ifjúságra, a művészekre. Példaként említhetők az alternatív színházak, képzőművészeti csoportok vagy a magyar rockzene is. Persze mindennek volt politikai vonatkozása – anélkül, hogy kimondtuk volna. Amikor az Illés-együttes azt énekelte: „hódító katonának én nem állok, testvéreim gyilkosává én sohasem válok”, akkor a Prágai tavaszra s annak leverésére is asszociálhatunk. De hatottak ezek az eszmei-politikai életre is. Általánossá kezdett válni az, hogy „Kulturális forradalomra” van szükség” (Csak utalásként Kövér Laca és a 3T kulturpolitikája – no, nem az ő találmánya csak derékig benne volt) Vagyis ahhoz, hogy másként éljünk, nem politikai forradalom kell, hanem az életforma forradalma Nem véletlen hogy az értelmiség körében szimpatikussá kezdett válni a „Maoizmus kulturális forradalma”

Nos, az első részben így ennyit a történelmi előzményekről. Csendesen megjegyzem, hogy mára már ezeknek a nézeteknek a hívői a „fogyasztói társadalom” legjobb és legmarkánsabb védelmezőivé váltak - ez az első pont, amely magyarázza, hogy miért is nem jelentek meg a mostani „Budapest Priden”.

Ők is emberek, de nem kéne  ekkora cirkusz csinálni maguk köré. Tudjuk, tudtuk, hogy léteznek, ők is emberek. Semmi bajom velük. Csendben is követelhetik jogaikat.

Emiatt támogatom én is. Bár ahhoz nem ragaszkodok, hogy két ember nevelje, mert egy egyedülálló szülő is sokkal jobban, sokkal nagyobb szeretetben tudja nevelni a gyereket, mint az árvaházban. 

"Viszont, a gyermekek örökbefogadását azt teljes mellszélességgel támogatom."

A rengeteg állami gondozásban levő gyermeknek egész biztosan jobb lenne, ha két olyan ember nevelné fel őket, akik szeretik, és akiket ők is szerethetnek.

Azért az iszlám országokban van egy aprócska megkötés: maximum 4 feleséged lehet, DE minden feleségedet el kell tudnod tartani. Ma már csak a gazdag öböl-menti országokban van jelen a többnejűség.

A kommunával az a baj, hogy az állam szempontjából nehezen ellenőrizhető. Ki csatlakozik, ki megy el, kinek van gyereke kitől... Óriási papírmunka lenne. Habár én támogatom a kommunákat, attól független jogilag egészen addig nem fog lehetővé válni, amíg át nem alakítjuk az államot, és ki nem üldözzük a magánéletünkből. De vallásnak ehhez semmi köze nincs. És nem kell bedőlni, ha néhány tahó politikus ezzel takargatja a hülyeségét, mindig mögé kell tudni látni.

A melegházasságot én elég mérsékelten támogatom, de biztosan nem ellenzem. Viszont, a gyermekek örökbefogadását azt teljes mellszélességgel támogatom. De erre a magyar társadalom nincsen felkészülve.

Mint, ahogy ma is van, hogy un. "kommunákban" élnek emberek..., csak nem reklámozzák magukat.

A megfogalmazásokkal vigyázni kell.. Mert éppen lehetne sorolni azokat az országokat, ahol a többnejűség engedélyezett (monemtám az iszlám területről lehet listázni igazán). DE! Nálunk sem tiltott, hogy akár több nő éljen életközösségben egy férfival, vagy fordítva. Köze nincs hozzá senkinek.. Csak ugye a nagy idióta szemforgató vallási máz (no meg a "közerkölcs álarca mögé bújó állam) nem engedi ezeket törvényesíteni.. A szemét behunyja jó erősen (Lásd: Deutsch Tompika), oszt jó napot.. 

  • 249
  • -256

"( a hetero házaspárok is elválnak, de a vagyonközösségük jogilag rendezett  --és a lényeg ez!)"

No, itt a lényeg..valóban.. Nekem speciel nem okoz lelki válságot, ha egy férfi több nővel, vagy több férfi egy nővel él együtt éeltvitelszerűen. Az se, ha férfi férfival, vagy nő nővel kíván együtt élni. Ha ezt pedig jogilag is valamiféle formába akarják önteni (házasság), akkor annak ugyanmiféle akadálya kellene, hogy legyen. Legföljebb nem tartanak templomi esküvőt.. És akkor?

A házasság jogi formulák szerint vállalt vagyon (bár nem mindíg) és életközösség. A család pedig az egymással együtt élni akaró emberek alkotta kis közösség.. A többi színtiszta hülye maszlag..

sorold azokat az országokat!

 

 

"a civilizáció viszont a pedogfiliát és több nejűséget rendezte "

Nem lilla nem rendezett a "civilizáció" semmit.

Vagy talán azok az országok,ahol alacsonyabb a korhatár,és engedélyezett a többnejűség,szerinted nem civilizáltak?

 

  • 228
  • -276

 

mert a konzervatívok a vallás erkölcs vallói

akik a témát a szexualitás oldaláról fogják fel

míg a liberális irányzatok jogi kérdésnek

 

a civilizáció viszont a pedogfiliát és több nejűséget rendezte  mégpedig jogi kérdésként.

( cselekvőképesség jogi értelmét véve alapul )

 

Máskülönben pedig sem a kisebbség sem a többség akaratát nem eröltetheti

de nem lehet , nem szerencsés a jogi kérdéseket a valláserkölcsi megközelítéssel keverni---mert a civilizáció már megküzdött pár dologgal

vagy így vagy úgy

kevergetni nem szerncsés

Egész egyszerűen itt értelmetlen szexualitás van nehezményezve

és a jogi formák vannak tagadva az együttélők egyenlő elbírálását illetően.

( a hetero házaspárok is elválnak, de a vagyonközösségük jogilag rendezett  --és a lényeg ez!)

"a liberalizmusnak viszont semmi köze nincs a témához!"

Már hogyne lenne!

Minden liberális irányzat,eszmerendszer támogatja a melegek és egyebek jogait.a

Minden konzervatív irányzat tagadja ezen jogok szükségességét.

A többnejűséget,(többférjűséget) követelők még kevesebben vannak.Az ő kérdésüket is rendezni kellene a te felfogásod szerint.

Minden csak társadalmi elfogadás kérdése.

Bármilyen törvényt lehet alkotni,ha az nem találkozik a társadalmi normákkal,nem lesz elfogadott.

a civilizációnak igen

a liberalizmusnak viszont semmi köze nincs a témához!

mégcsak nem is gyorsítja a fejek tisztulását

Nem kell kevergetni a civilizáció szabályozta dolgokat.

 

a homoszexuálisok kevesen vannak.

Ha jogilag rendezték volna már az egymás javára való hagyatékozást --és egyéb házastársakat megillető jogokat és kötelezettségeket--a kérdés rég nem lenne kérdés.

Ha suttogó nem tenne tönkre karriereket--a kérdés akkor sem lenne kérdés.

 

Most vonulgatás van--hogy a jogokat kivívják e téren

de azt hiszem ők maguk sem akarnak ettől többet elérni.

A vallás viszont nem enged, ahogy a szexualitást általában csak céllal levőként helyesli.

Mit szépítsük.?!

Az eb elhantolása itt leledzik!

((ezért nem helyénvaló a pedofiliával és egyebekkel idejönni e témához.

Erről van szó! Ez a liberalizmus csapdája! Ha az egyik csoportnak jogokat ad a társadalom,jön a következő csoport.Mindez csak törvényalkotás kérdése.Mikor pedofília?Egyes keleti társadalmakban egészen alacsonyan szabályozza a törvény a korhatárt,ami nyugaton büntetendő,ott nem, hanem teljesen természetes,és társadalmilag elfogadott.

Itt van még azonkívül a bigámia is.Ők szintén elfogadást és törvényi jogokat követelnek.Végül is ők sem ártanak senkinek.

  • 249
  • -251

Oké - de a homoszexuálisok nem veszélyesek senkire sem - a pedofilok viszont igen. Az elmélet alapján, ha nekem gyilkos hajlamaim vannak, és sorra ölöm az embereket - én is követelhetem magamnak a jogokat.

Éppenséggel teljesen jogos Boxoló felvetése, noha valóban kevés szó esik róla. Javaslom nézd meg a South Park 4. évad 6. epizódját (Cartman joins NAMBLA) ami - részben - erről szól, csak nem nekrofilok hanem pedofilok követelik ugyanazokat a jogokat, mint a melegek. Éppen arra hivatkoznak, hogy a fiatal gyerekek iránti vonzalmuk ugyanúgy genetikai eredetű, mint a homoszexualitás, tehát nem saját választásuk eredménye. 

Nem szoktam ilyent írni - de ennyire sötét nem lehetsz. Szerintem te ugyanolyan jól tudod, mint én - hogy a homoszexualítás és az általad leírtak között mi a különbség. Kár idekeverni :(

És akik ,állattal,gyermekkel,halottal csinálják,nekik hol vannak a jogaik?

Szerinted. Szerintem pedig ebben az esetben nem.

Akkor ezirányú tervezetet ,állásfoglalást ,stb.kell egy politikusnak a törvényhozás, vagy egyéb állami szervek felé javasolnia,nem pedig a saját magánéletét kiteregetni.

Egy politikus nem attól rossz,vagy jó,hogy nővel ,férfival,esetleg állattal,vagy tűlevelű fával csinálja.

Ennek a kiteregetése bulvárszint.

"Egyedül az általa jól,vagy rosszul végzett munka miatt kell a lakosság véleménye elé állnia,nem pedig a magánéleti dolgaival."

Egy politikusnak, egy képviselőnek az is a munkája, hogy ne engedjen a másságuk miatt kirekeszteni embereket. Szetey Gábor nem azért szólt, hogy "kiteregesse" a magánéletét, hanem azért, hogy  segítse elfogadni azt a tényt, hogy ők is léteznek, és ők is ugyanolyan emberek, mint mi.

Hibás döntés volt.Egy politikus hálószobája nem tartozik a nyivánosságra.Attól teljesen független dolog.Egy politikus megítélésében nem játszik szerepet,hogy kivel fekszik le.Egyedül az általa jól,vagy rosszul végzett munka miatt kell a lakosság véleménye elé állnia,nem pedig a magánéleti dolgaival.

Szetey Gábor - emlékeztek rá, amikor a nagy nyilvánosság előtt vállalta a másságát?

Sokan abban a tévedésben vannak, hogy a "melegfelvonuláson" csak a melegek (meg az ellentüntetők és a sünök) vonulnak fel. Ez tévedés. A Pride-ot a hazai LMBTQ szervezetek szervezik, ebbe beletartoznak a melegek, leszbikusok (nem értem, miért kell nem szerint külön venni a homoszexuálisokat), biszexuálisok, transzneműek és a queerek. Elsősorban az utolsó két csoportba tartozók akik népszerűtlenné teszik a felvonulást, sokak számára visszetsző módon vannak felöltözve és úgy is viselkednek. Alapvetően velük azonosítják a melegeket is, ami ugyan baromság, de az átlagember őket látja a tévében a "melegfelvonuláson", innentől kezdve meg már egyértelmű az asszociáció. 

Én azt gondolom, hogy a melegek anno... a felvonulást azért kezdték el, hogy felhívják arra a figyelmet, hogy igenis léteznek, és igenis vannak ugyanolyan jogaik, mint nekünk. Aztán az idő múlt - és ez lett belőle. Biztos vagyok azonban abban, ha a társadalom nagyrésze nem ítélné el őket, hanem hagynák, hogy úgy éljék az életüket ahogyan mi - nem lennének ilyen feltűnő, sokak szemében visszatetsző felvonulások sem.

Nem vagyunk egyformák, mindenki olyan  amilyen. Mindenkit elfogadok olyannak  amilyen, de az viszont rettenetesen bánt, ha  valami  rongálás , balhé keletkezik abból.  Biztos vagyok  abban, hogy   a múlt rendszerben is voltak  melegek, de  nem csináltak ekkora cirkuszt belőle. Nem is nagyon tudtunk róla. Az élethez mindenkinek joga van. Élje úgy , hogy a  másik ne  sérüljön, mert  különben nagyon meleg lesz - van.

Engem nem zavarnak, elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák... Azt már kevésbé, hogy mindezt az utcán, transzparensekkel hirdetik... vonulgatnak, stb. Valóban csak a balhé van belőle, ami viszont inkább árt, mint használ a másságuk megítélésének - szerintem :)