katiicabogar

Tulajdonképpen az élet szép. Ha nem az, akkor erről az emberek tehetnek.

Október, 1956...

Újra "őszbe csavarodott a természet feje..." Ha ősz, akkor október. Ha október, akkor emlékezés az 1956-os forradalomra. A saját emlékezés nehezen megy, mert kilenc éves vidéki kisvárosban élő gyerek voltam, távol Budapesttől, az események centrumától.
Amire emlékszem, nem meghatározó dolgok, de sokkal élesebbek ezek az emlékek, mint gyerekkorom más szakaszából.

Emlékszem, hogy szüleim rádiót hallgattak, pusmogtak, suttogtak, ne halljam miről van szó, de láttam az idegességüket, aggódásukat, éreztem valami nincs rendben.

Emlékszem, hogy az akkor középiskolás Szombathelyen tanuló bátyám nem érkezett haza a megszokott időre. Sok órás késés után fáradtan mentegetőzött, nem indult vonat Szombathelyről, gyalog indult neki a majd harminc km-es távolságnak.

Emlékszem, halálra izgultuk magunkat Édesanyánkért, ahányszor tudtuk, hogy teherautóval úton vannak takarmányt beszerezni az állatoknak. Akkor a városban működő sertéshízlalda magtárosa volt. Többször a bátyám is velük ment, akkor még nagyobb szorongással vártuk őket haza.

Emlékszem, unokatestvérem maga köré gyűjtötte apját, barátait és nekiindultak a határnak, hogy "szabadságot" keressenek maguknak a nagy világban. Vittek magukkal valamilyen hangszereket is, ha véletlen elkapják őket, akkor azt fogják mondani, hogy lakodalomba mennek. Hogy véletlen, vagy sem - természetesen buktak, és valami gyűjtőtáborban helyezték el őket.

Emlékszem a napra, amikor a család kétségbeesve siratta az akkor tizenöt éves bátyámat, akiről azt a hírt hozták, hogy látták kerékpárral a határ felé menni. Aztán a sírással egybekötött megkönnyebbülésre, amikor késő éjszaka megérkezett, és elégedett képpel mondta. "Átmentem a határon. Megmutattam ezeknek a szerencsétleneknek, hogy kell disszidálni". A szerencsétleneken természetesen az unokatestvéremet és csapatát értette.

Emlékszem egy - talán eltévedt - tankra, ami végigdübörgött az utcánkon.

Emlékszem a Szabad Európa Rádióra, amit csak úgy lehetett hallgatni, hogy állandóan állítgatni kellett - mert recsegett, sustorgott...

Aztán vége lett...

Kisgyerekként még nem igazán érdekelt, de később már felfigyeltem a vitákra, hogy forradalom, vagy ellenforradalom volt-e ami '56 októberében történt. Egyre jobban kezdett foglalkoztatni,  egyre több környezetemben élő idősebb embert megkérdeztem. Amikor történelem órán ehhez a témához érkeztünk - a tankönyvben természetesen ellenforradalomnak definiálva, kínos helyzetbe hoztam ártatlan kérdésemmel a tanítóbácsit. Röviden elintézett. "Tanuld meg, ami a könyvben le van írva". Tulajdonképpen ez a kérdés egész életemen végigkísért. Én még abban a korban jártam az iskolákba, amikor a történelem könyvek szerint ellenforradalom tört ki '56-ban. Elolvastam Berkesi András minden ötvenes évekről szóló könyvét. Jóval később Berkesi András életrajzát. Abban az időben már komoly kétségeim voltak az iskolákban tanultakat illetően.

Rendszerváltás után érdekes módon ugyanazok az emberek másképp kezdtek el beszélni ötvenhatról is.Mikor rákérdeztem, hogy amikor erről volt szó, akkor miért nem...? "Mert nem akartalak összezavarni"

Azóta sok év eltelt, sok olyan baráttal találkoztam, akik egyértelművé tették számomra is 1956 jelentőségét.

Négy nap múlva október 23. Emlékezzünk 1956 hőseire, emlékezzünk 1956 áldozataira!…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Szerinem október 23.-a az új jobboldal öndefiniáló ünnepe.

Ahogy levették november 7.-ét a naptárról, úgy rakták fel október 23.-át.

A baloldalnak tisztáznia kellene egyszer -nem most- miben és miért hibázott a 49-56 között regnáló vezetés.

Tele vagyunk megválaszolatlan kérdésekkel és feloldatlan frusztrációkkal, ami a magyar történelmet ilelti.

A legnagyobb hibája Rákosiéknak az erőszakosságukon kívül kétségkívül az volt, hogy hittek abban, hogy a propaganda mindent megold.

Hát nem oldott meg semmit.

Például még a szocialista párt aktivistái között is vannak, akikben felmerül a kérdés, forradalom volt-e 56?

Nem volt az. Külföldről szervezett lázadás ("civil unrest") volt, olyan, amelyből 12 volt egy tucat a hidegháború alatt.

Némi politikai képzés nyilván elkellene. Csak azért hogy ne szégyelljük magunkat.

A jobboldal ugyanis egy nemzeti szégyenfoltot tűzött a zászlajára.

Mert akit rászednek, kihasználnak, átvernek, lóvá tesznek az minden csak nem hős.

Összezavarodott világot élünk Kata. 1989-ben rendszerváltás történt Magyarországon. Szavazás volt. Emlékszem, azokban az években költöztem haza az ország keleti részéről, a majdnem legnyugatibb részen fekvő kisvárosba. A régi ismerőseim, barátaim szinte eufóriás hangulatban voltak, hogy mehetnek szabadon Ausztriába, ez egy fantasztikusan jó világ... Aztán hamarosan rájöttek, hogy nemigazán olyan ez a rendszer, amit elképzeltek a rendszerváltásról...

Most ott tartunk, hogy nagyon sokan visszasírják a Kádár-korszakot. Nosztalgiáznak, bánják a rendszerváltást... "csak a szépre emlékezem..."

A másik oldalról meg a Horthy-kultusz.

Igazodj el, ha tudsz :)

Na  meg az én fejem is becsavarodik már - miért is beszélnek másképp a rendszerváltás óta?         Egyik felépíti az emlékművet, másik lerombolja- micsoda világot élünk... :(