katiicabogar

Tulajdonképpen az élet szép. Ha nem az, akkor erről az emberek tehetnek.

Szeptember végén...


Megállíthatatlanul rohan, érkezik az ősz. Hűvösek az éjszakák, a hajnalok. Ködös reggelekre ébredünk. Ébredéskor rosszul esik a meleg takaró védelme után, a hideg szoba fogvacogtatós hidege.


 

Pár hete még a szikrázó nap  ontotta ránk a sugarát - most meg a sárga különböző árnyalata, a vörös, a rozsdabarna, piros színek uralják a természetet. Nemsokára szomorúan búslakodnak a kopár fák, hisz már csak erőtlenül mosolyog le rájuk a halványan fénylő nap. Pihenni készül a természet.

Felnőtt korom óta nincs olyan év, amikor az ősz kezdetekor ne jutna  eszembe Petőfi Sándor, Szeptember végén című verse. Hiába olvastam már számolatlanul, azért leveszem a könyvespolcról a "Petőfi összest" - ami már magától kinyílik a sokszor olvasott oldalon. Számomra  Petőfi szavai is az elmúlásról szólnak, mint ahogy az őszi hónapok is.

Elmúlásról szólnak, és ezt nem feledtetik el a szép természeti képek, hisz Petőfi is párhuzamba állítja a természet múlását, az emberi élet képeivel: "De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet."

 

Petőfi Sándor - Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Nagyon szeretem ezt a verset is.

Nagyon szeretem ezt a verset is.

Nem tudom hova lett a vége azt nem vitte fel- abban volt a mondanivaló ez csak a felvezetés

  • 351
  • -341

Az eredeti jobb :) :) :)

Kedves Katiicabogár!

nekem erről a versről mindig a házmrster sirámai című "átköltés" jut eszembe.

Még nyilnk a völgyben a kerti virágok

Még zálogba csapva a télikabát

De szállnak a légben a régi sirámok 

És a pincében sem nőnek égig a fák

 Még nem tudja senki, hogy jaj de csehül jár

 Még játsza a nőt s a hiszterikát

 De ím sötét hajad őszbe vegyül már, és Kapsz a jegyedre még 10 deka fát.

 

Nekem is egyik legkedvesebb Petőfi versem. Ezután Petőfitől a következő: A XIX. század költői - ami szinte minden korra érvényes...

Nagyon szeretem ezt a verset. Annyira emberközeli...