Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

Még mindig a devizaalapú hitelekről

A XXI. Század elején az akkori kormányzó párt (mai s ők vannak hatalmon) hirdette kampányában, hogy érdemes devizában felvenni a hitelt. Persze az akkor jegybank elnök is hozzájárult ahhoz, hogy sok embert csábított a kedvező kamatozású hitel. Arra senki nem gondolt, hogy a szerződésben milyen láthatatlan elemei lehetnek.  Ma már tudjuk. A világválság óta folyamatosan dőlnek be a hitelesek, váltak hajléktalanná, földönfutóvá. Persze más oka is van a fizetésképtelenségnek. A kormányzó párt nagy hanggal hirdette: segíteni kell a devizahiteleseken. Segítettek, de az nem volt mindenki számára elérhető.

Ma már tudjuk, azok a szerződések semmiseknek kellene lennie, ha magyar bíróságok élnének bírói hatalmukkal. Azokból a szerződésekből a végeredmény nem olvasható ki. Illetve logikusan gondolva, tudható.

Mi lenne a megoldás? Biztos, hogy az árfolyam folyamatos változása az akadálya

Annak, hogy a „szemét” szerződéskötéseket semmisnek nyilvánítsák? Természetesen a legnagyobb kára hiteligénylőt érinti, aminek többsége már lakás nélkül maradt vagy kín keservesen keresi a kiutat a csapdából. Róna Péter Közgazdász ismét megszólalt ez ügyben.

 

Róna Péter: Ismét a devizaalapú hitelekről

A devizaalapú hitelek értékelésénél a legkülönbözőbb erkölcsi, politikai és gazdasági szempontok ütköznek, de a közbeszédben leginkább valamiféle igazságosság és méltányosság, valamint a felelősök megjelölésének keresése van előtérben. Legtöbben a megoldást a felelősség igazságos megosztásában látják. Csakhogy ennek megítélésére egy valamirevaló jogállamban nem az ad hoc ötletelés, az előítéletekre – és a titkolt irigységre – alapozott rögtönzés, hanem annak a jogállamnak a jogrendszere a hivatott. Nincs megoldás, csak elkenés és rögtönzés mindaddig, amíg három kérdésre a jelenleg érvényes törvények alapján nem adunk meggyőző választ, hiszen ezeknek a hiteleknek három nyugtalanító aspektusa van:

 

1. Mindent megmagyaráz az árfolyam kedvezőtlen alakulása? Mivel a legtöbb hitelben érintett svájci frank árfolyamának változása a törlesztőrészek változásának kevesebb mint kétharmadát támasztja alá – és azt is szeszélyesen változó mértékben –, az árfolyam változása nem tekinthető többnek, mint egy hivatkozási pontnak, azaz inkább ürügynek, mint oknak. Ha az árfolyammozgások csak részleges magyarázatot adnak a törlesztőrészek emelkedésére, pontosan mi az a kockázat, amit a hitelfelvevők állítólag vállaltak?

2. Kölcsön-e az a kölcsön, aminek nincs meghatározott összege? A kölcsön névértéke sem a magyar törvényben [lásd Ptk. 523. § (1) bek. a)], sem a nemzetközi gyakorlatban, sem a mindennapi szóhasználatban, sem pedig gazdasági értelemben nem változhat. A kölcsön egy fix összeg, ami egyrészt nem lehet más, mint amit az adós kézhez kapott, másrészt nem változik, mert ha változna, a gazdaság kiszámíthatatlan állapotba kerülne. Ha nem veszek fagylaltot a gyereknek, mert nem tudom, hogy mi lesz a következő törlesztésem bank által előírt, de ellenőrizhetetlen összege, nyilvánvaló, hogy a fagylalt iránti kereslet vissza fog esni. Ha mint vállalkozó nem tudom, hogy a kölcsönből finanszírozott beruházásomért mennyivel fogok tartozni a banknak, nem tudom kiszámítani a beruházás megtérülési rátáját. (Rejtély, hogy a hitelt nyújtó bankok ezt hogyan számolták ki.) A változó névértékű hitelezés a fogyasztás és a beruházás fatális ellensége. Ha pedig nincs se fogyasztás, se beruházás, a nyomor felé vezető út ki is van kövezve.

3. Szerződésnek tekinthetünk-e egy olyan írást, amiből lehetetlen megállapítani, hogy a szerződő felek miben állapodtak meg? Ha a devizaalapú adós azt kérné a bíróságtól, hogy a szerződés és a befizetett törlesztések alapján állapítsa meg a bank megkérdezése nélkül, hogy még mennyivel tartozik a banknak, a bíróság a feladatra képtelennek bizonyulna, hiszen a szerződésből nem lehet kiolvasni, hogy a bank pontosan hogyan köteles a törlesztést kiszámítani. Hiába kérné a bíróság szakértők segítségét, hiába böngészné az árfolyamok alakulását, a szerződés nem tartalmaz olyan képletet, aminek alkalmazásával az ügyfél tartozását ki lehetne számítani a bank „közreműködése” nélkül. Miféle szerződés tehát az, ami szerint az egyik fél kötelességét a másik fél jogosult időről időre, tetszése szerint megállapítani?

Az eddig felkínált megoldások mindegyike feltételezi, hogy a felvett kölcsönök mögött érvényes szerződések állnak, azaz hogy a fenti három kérdés mindegyikére a válasz igen. Lehet, hogy a tranzakcióban vannak tisztességtelen elemek, hiányosságok – így a feltételezés –, de ezek egyike sem olyan horderejű, hogy megkérdőjelezhetné a dokumentumok alapvető érvényességét. Ahogy a Kúria is fogalmazott, bár az előtte tárgyalt esetben a hiba a szerződést érvényteleníti, a hiba kijavítható, így a szerződés ismét érvényessé tehető. A probléma ilyen megvilágításában ésszerű és érthető, hogy a közvélemény és a politika valami méltányosnak mondható megoldást, a rosszul jártak megsegítését keresi, a történtekért való felelősség saccperkábé felosztását szorgalmazza. Így került előtérbe a most már az OTP vezére által is támogatott három részre osztás, miszerint a veszteség harmadát a bank, másik harmadát az adós, harmadik harmadát pedig az állam vállalná.

De lehet-e a gyakorlatiasság nevében mellőzni a fenti három kérdés megválaszolását? Lehet-e például a kamat- és a kezelési költségeket felülvizsgálni – kétségtelenül lenne mit –, aminek segítségével az adósokra háruló törlesztőrészek érdemben csökkennének? Lehet-e a szerződés megkötése óta kialakult árfolyamveszteséget a fentiekben említett három, vagy valami más arányban felosztani? Vagy a forint/svájci frank vételi és eladási árfolyamát az adós számára kedvezőbben alkalmazni?

Persze számos megoldás elképzelhető, ami a jó politikai érzékkel kikevert méltányosság és teherbíró képesség valamilyen vegyülete. De az efféle megközelítések egyike sem nyúl a probléma gyökeréhez, a devizaalapú hitelek okozta bizonytalansághoz, mert nem vezeti ki a gazdaságot bénító devizakitettséget. A „megoldás” könnyen bizonyulhat tiszavirág-életűnek, mert mindaddig, amíg az árfolyamkockázat fennáll, a probléma újratermelődhet. Hiába csökkentenénk a törlesztőrészeket az árfolyamrés számításának újragombolásával vagy az árfolyamveszteség felosztásával, ha a forint tovább gyengülne.

A miniszterelnöknek igaza van abban, hogy a fenti kérdések megválaszolása nem a kormány, hanem a bíróság feladata. Sajnos hazánk bírói kara a feladat ellátására képtelennek bizonyult, eddigi tevékenysége inkább a problémakerülés és maszatolás jegyében zajlott, miközben a társadalmi és gazdasági helyzet egyre kritikusabbá vált. A jogállamiságot nemcsak kétes értékű „sarkalatos” törvényekkel, hanem a létező törvények hanyag alkalmazásával is szét lehet szedni. Ha a bírói kar nem képes feladatát ellátni, a nyomás a megoldásért elkerülhetetlenül a politikára terelődik. De a piacgazdaság nem a politika által összetákolt ad hoc megoldások, még kevésbé a visszamenőleges hatályú törvényalkotás, hanem a kiszámítható, gyorsan és hatékonyan alkalmazható jogrendszer alapján működik. Ha ennek biztosítására képtelennek bizonyulunk, a jogállam és a piacgazdaság egyaránt visszaszorul, majd eltűnik.

A szerző az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára


 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Keres egy hitel? Vagy csak megtagadják a kölcsönt a bank vagy a pénzügyi intézmény, egy vagy több ok? Önnek joga van hely a kölcsön megoldások itt! Elizabeth Global Finance Limited ad hitelt a cégek és magánszemélyek egy alacsony és megfizethető kamatláb 2%-os. Kérjük, forduljon hozzánk e-mailen keresztül, ma [email protected] A kérelmező adatai:   1) Teljes név:  2) Ország:  3) Cím: a  4) Ország:  5) Szex:  6) Családi állapot:  7) Foglalkozás:  8) Telefonszám:  9) Jelenleg pozíció munkahely:  10) Havi jövedelem:  11) Hitel összege Szükséges:  12) Hitel Időtartam:  13.) célja hitel:  14) Vallás:  15) már alkalmazott előtt;  16) Születési idő;  köszönöm,Mrs Elizabeth Patrick

Azt is mondta eggyel előbb hogy nem akarják bedönteni a bankokat. Gondoltam, hogy választás előtt ez nem aktuális.

Egyik fő pontjuk az államadósság másik az IMF hitel visszafizetése. Annyi pénz ezért nincs a kasszában, hoy abból valami mutatósat lehetne alkotni az ismert összegek esetén.

 Miért mire számitottál? :p

A Fidesz következetes. Csak abból kell kindulni, hogy a Fidesz érdekeit képviseli és midjárt teljesen kiszámitható.

Na tessék. Varga  Mihály bejelentette, nincs  pénzük a devizahitelesek megsegítésére...

 

Az MSZP  számára a devizahitelesek ügye is veszélyes üzem, amit megfontoltan kell kezelni.

A bankok egyoldalúúszerződésmódositását 1996-ban iktatták tv-be. ha jól emlékszem az IMF javaslatára. Továbbá marad a sajnálatos tény, hogy 2009-ig a szabályozás gyakorlatilag nem változott, akkor is a lényeges kérdésekben nyitott maradt. Az sem mentség, hogy a kormányt derült égből villámként érte a frank mizéria, hiszen a miniszterelnök ezzel a kérdéssel (finanszirozás és deviza kitettség), mint gyakorló vállalatvezető saját jogon tisztában kellett hogy legyen, hogy a pénzügyminiszteréről aki az államadósságot menedzseli ne is beszéljünk...

Ezzel nem akarok semmit sem mondani, vagy sugallni, csak azt, hogy ez veszélyes üzem.

Róna Péter cikkében gyakorlatilag nem mond semmit,csak azt, hogy a devizaadósokkal csúnyán elbántak. Ebből a lényegi elem az, hogy ennek jó része (ami inkább "kevesebb mint kétharmada")  még csak nem is a svájci frank matt van.

Ez Róna Péter politikai mondandója.

Ami kétségkivül nem lehet az emeszpé poliitkai mondandója.