Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

A bájos doromboló

Reggeli idő, ilyenkor a lábam körül rajzolja a nyolcasokat. Hízeleg, simul hozzám bájosan.  Még sehol. Talán mást talált? Már nem vagyok fontos neki?  Kisvártatva megjelenik. Szokásos üdvözlés, megkapja reggeli eledelt. Elégedetten nyalja szája széléről a maradékot, aztán eltűnt a látószögemből.  Majd előkerül, éppen leülni készültem az egyik fotelbe, -megláttam őfelségét. Mélyen alszik észre sem vette, hogy ott vagyok. Megsimogattam sima bundáját, megmozdult jelezvén észrevette. Halk dorombolásba kezdett, kicsit elfordította fejét, kinyújtotta nyakát,- itt is kérem simogatni. Dorombolása egyre erőteljesebb. Majd felül, megnyalja a simogatás helyét, így csillogóbb lesz a szőre.

 

Az elégedettség, a szeretet sugárzik belőle. Másik oldalára fordul, itt is tessék megsimogatni. Egyre ütemesebb, hangosabb dorombolás közepette elaludt, a zene halkult, majd elcsendesült.

Mosolyogva hagytam aludjon tovább, hiszen élete nagy részét átaludja. Megnyugodva folytattam készülődésem a ház körül, mosolyogva gondoltam végig micsoda élete is volt eddig kedves kis kedvenszünknek.

 

Ma nyolcévesen is üde frissen játszik egy papírgalacsinnal, vagy egy cérnaszállal, vagy akár egy fűszállal is. Nem igaz, hogy csak fiatal korban játszik, olyan gyors, mint amikor fiatalabb volt. A jó bánásmódnak köszönhetően jól érzi magát. Meghálálja a szerető gondoskodást, ragaszkodó a mi ezüstszürke cirmosunk, Macskusz a házi macska.

 

Azt mondják a macska mágikus lény, kilenc élete van. Már az ókorban szent állat volt. A macskát évszázadokon át rengeteg mítosz vette körül. Nincs olyan macska lakta hely a földön, ahol ne lennének róla szóló mitikus legendák, jók, rosszak, vagy a valóságtól elrugaszkodottak egyaránt.  Ez a csodálatos lény, ma sokunk otthonában él, megosztva velünk mindennapjait, békét, nyugalmat sugároz.

  

 

„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet”.

 

(Bálint György - A macska naplójából)

 


 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Nálunk nem tudom eldönteni, kié is az elsődlegesség.. Igaz a kutyusok nagyobbak  és néha eligazítják a cicákat is (odébb lökik az orukkal, vagy valami hasonló) de a macsekok is le-le zavarnak egy két pofont (behúzott karommal), ha a kutyusok túl tolakódóak.. Az ebek meg ilyenkor úgy néznek, mintha nem értenék a dolgot "Hát ezt meg mi lelte, csak mosdatni akartam..", de komoly tetlegesség nincs....

Nálunk ez ugy van, hogy valahogy a macskák látszólag elismerik a kutyus elsődlegességét. De néha azért kimutatják, hogy meddig tart ez az elismerés :) Étel körül nincs gond. Általában egyidőben kapnak enni. Érdekes rituálé, mert a macskák mindig hagynak valamit a tányérjukban a kutyusnak, s amig ő azzal van elfoglalva, addig megnézik, hogy a kutya hagyott-e valamit :) Szépen kitakaritanak egymásnál :) Mindezt a legnagyobb békében :)

Ez  nálunk is így  volt, amíg a kutyusunk élt.:)  Egy tálból ettek. Igaz a kutya rámordult macskuszra, azért ettek tovább. :)

 

Igen, ebben egyetértek. Lehet, hogy  igazad  van, csak mi érezzük úgy, hogy  kutya macska ellenségeskedés. Erről egy nagyon kedves film jutott eszembe, biztos te is láttad : Uton hazafelé.

http://video.xfree.hu/?n=vgaby68%7C7fbba956dc506833f22796604ae3b194&vcim...

 

Érdekes ez a kutya-macska dolog. Én reggel megkötöm az ebet, mert jön a macsek is reggelizni. Mikor kifele engedem, félrefordított fejjel figyel és elindul a macska felé. Errre az fúj egyet és elszalad. Viszont volt már olyan is, hogy nem volt megkötve, úgy kapott enni. És láss csodát, a macsek jött, és együtt ettek a tálból.

Na, most igazodjak el rajtuk.

Igen, a kutyák is úgy működnek, mint a kisbabák. Hetedik érzékkel megérzik az ismeretlenekről, hogy közeledő mosoly vagy inkább távolságtartó óvatosság a célszerű reakció. Azt már megfigyeltem, hogy azokat az embereket sokkal elfogadóbban köszönti a kutyám akik ruházatán kutyaszagot +  egy izgalmas kisugárzást érez. Ezt rendkívül érzékenyen a szemével is visszajelzi a gazdinak - nekem! Ilyenkor elég rákérdezni az ismeretlen embertől - ha nincs vele a kutyája - Te is kutyás vagy? Ilyenkor egy profi kutyás gazdi meglepődés nélkül feleli, hogy igen és hozzáteszi, hogy milyen jól szocializált az okos kutyus(om). Aki pedig gazdiként értetlenül hallgatja a kérdést, neki el lehet mondani, hogy a kutyák a kutyagazdi "kisugárzását" is érzékenyen veszik...Az emberi macskaszagokra, macskagazdikra nem jelez - legalábbis az én kutyám.

Úgy tapasztaltam, ha az ember beleszól az állatok dolgába, akkor általában össze is zavarja a helyzetet. Nekünk lehetnek elképzeléseink... de az nem mindig egyezik az állataink természetével, s azzal, ahogy ösztönszerűen viselkednek. Talán ez a kutya-macska ellenségeskedés is csak mi fejünkben létezik ??? Normál esetben sem a macska irritálja a kutyákat, inkább az, ahogyan viselkedik: gyors és menekülésnek tűnhet a mozgása. Ha ezen változtat és barátságosan közeledik, akkor a kutya sem támadja. Persze jelzik mindketten, hol a határ... De megoldják és többnyire el is tudják fogadni a másik "rigolyáit" :)))

Ezen már én is gondolkodtam... Valószinűsítem, hogy van, lehetséges olyan jel, ami azt mutatja a kutyus felé, hogy barátnak jöttem... elfogadom a szabályokat...

Az állatok csodálatosak! Lenne mit tanulnunk tőlük :)

Ezzel nálunk sincs gond.. Csak látnád, ahogy a két kutya versenyt mosdatja az éppen kézre, azaz kutyanyelvre eső macskákat.. (három van cicából is, a negyedik most van beszokóban a szomszédból) .. Ámbár az igaz, az "idegen" macskákat megkergetik.. Hogy beszokni akaró kóbor cicákat (kettő a most beszokóval) miért nem bántják, az rejtély... Mert azokat nem.. Azoka ehetnek a tányérjukból is..  Képtelenek vagyuk megérteni, hogy mitől "idegen" és mitől "haver" egy macsek nekik..

Igen, nagyon sok mulik a gazdik  hozzáállásától is. Vagyis tudni kell állatokkal bánni.:)

 

Nálunk sincs gond a kutya-macska békés egymás mellett éléssel :) Hosszu évek óta élnek együtt. Elfogadták egymást. Szerintem ez a gazdi hozzáállásán is múlik. Pedig az előző kutyusunk nagy macska kergető volt... de valahogy a saját cicákat el tudta fogadni :)

Én is szeretem a kutyát, sajnos  meghalt pár éve. De  nagyon jól barátok voltak Macskusszal:)

 

Én kutyás vagyok és nálunk a kutya nem tűri a macskákat - még kerti átfutó forgalomban sem. Nem támadja ugyan, de ugatásával messzire kergeti!

Köszönöm!  Ő nem csak az enyém, a családé. MIndenki kedvence. Csak a szomszéd kandúrjának nem tetszett. Volt  párszor "bunyó" köztük.  Macskusz füle szinte rojtos. :)

 

Helyes cicád van :) 

Ebben a hidegben a mieink bejönnek melegedni, de nem nagyon birják a bezártságot. Kell nekik a szabadság érzete. Nekem tetszik ez az önállóság bennük, hogy élik az életüket. Ugyanakkor sok szeretet van ám bennük, nem is gondolná az ember, mert sokan ugy tartják, hogy érdekből hizeleg. Ez nem igaz!

Köszönöm Kedves Nikkolaus!  Annyira szeretjük azt a  macsekot, mint  ahogy  ő bennünket. Ő nagyon szereti a simogatást, ki is követeli. Egyszerűen nme lehet ellent állni neki.:) 

Remélem a Tiédet  valaki befogta, biztosan nagyon szép lehetett.

Csodálatosat írtál őfelségéről. Az idézet is nagyon igaz. Sajnos az én macsekom csak enni jár be. Megsimogatni se nagyon hagyja magát. Gondolom a régi gazdái bántották. Ő ugyanis egy itt-ragadt macska. Költözésor már itt találtam, aztán teljesen ideszokott az enyém mellé, aki sajnos már nincs és csak kb két évet élt. Bár az is lehet, hogy befogták és elvitték. Ennek a változatnak jobban örülnék.