Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

A játék folytatódik - A sziget

Ki ne ismerné Jókai Mór nagyszerű regényét: Az aranyembert, amiből azonos címmel film is készült. Egyik legkedvesebb könyvem és filmem. Nem csak a történet, hanem egy sziget miatt. Igaz Jókai nyárfákkal és különféle növényzettel tárja elénk a sziget szépségét. Valahányszor a szentendrei szigeten jártam mindig az Osztrova melletti kis sziget jutott eszembe. Így történt ez a napokban is. Kisorosziban jártunk párommal a szentendrei szigeten.  Ifjú korunkban motorcsónakkal közelítettük meg a sziget csücskét. Ezúttal a szigeten kanyargó úton tettük ezt meg. Amíg be lehetett kocsival menni bementünk. Majd leparkíroztunk. Cipőket levettük, mert az út sáros még az árvíz nyomai, és a viharos esőtől igencsak sárdagasztás volt. Egy baráti társaság meghívásnak eleget téve vettünk részt a Juniálison. Volt ott, sport, vetélkedő, minden szabadtéri rendezvény az egyik nagyobb tisztáson. Amíg tartott a rendezvény sorozat, egyre csak a régi szép időkre emlékeztem, azon járt a gondolatom, hogyan tudnék a baráti körből kiválni, hogy a sziget csúcsára elmenjek.  Megoldottam. Elnézést kértem, nekem sürgősen el kell mennem majd, jövök vissza. Mint egy rossz gyerek a sáros kitaposott úton elindultam fiatalságom egyik emlékezetes helyére. Közben fotókat készítettem, majd hallottam valaki trappolt utánam. A kedvesem volt. Kérdeztem: Mi történt – csak nem azok a gondolataid támadtak, ami nekem?  - De igen, jött a válasz. Amíg elértük a sziget végét, nosztalgiáztunk, felidéztük kedvenc helyünk, régi emlékeit - könnyet csaltak a szemünkbe. Nekem dupla emlék, és öröm, mert gyermekkorom is felelevenedett előttem. Az utca ahol laktunk sáros volt nyáron. Talpam alatt éreztem a kitaposott nap melegítette gyalogút kellemes simogatását. Megérkeztünk a csücsökre. Boldogan sétáltam a vízbe, a kedves megfogta kezem és együtt sétáltunk mezítláb a Duna vizében. Megtaláltuk a kikötőt ahol kikötöttünk akkor. Megálltunk egy kis időre, lepergett előttünk az érzés, az ifjúságunk egy része.  Jó volt újra fiatalnak lenni. Mielőtt visszaindultunk, talán meghatottságtól, megállapodtunk abban, hogy ide hamarosan visszajövünk. Aztán lassan visszatértünk a barátainkhoz, rövid beszélgetés után elköszöntünk a társasságtól, búcsút intettünk a szigetnek - reményeink szerint nem sokáig.

Meghitt pillanatokat éltünk át, jó volt újra fiatalnak lenni.

Újabb tíz  szó: Séta, sziget, szabad, kör, csúcs, öröm, simogató, boldog, búcsú, sport.…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

 :)))

Nem szükséges Katám, ismerem Őt is.

Ok, benne vagyok!:)))

 

No akkor irány a nosztalgia, valamikor átugrok a szigetre :)))

Köszönöm Kedves Nikkolaus.:) Azt is eláruljam kivel kalandoztam?;)

 

Most is olyan vadregényes az a táj, különösen , ha az ember  nosztalgiázik.:)

 

Jaj de irigyellek Bennetek, hogy ilyen szép és jó kalandjaitok voltak.

Kata, nagyon tetszik.

Micsoda kalandok :)))

Nekem is szép emlékeim fűződnek a Szentendrei szigethez, gyerekkoromban minden nyáron hajóval mentünk hétvégenként Surányba, Horányba... Akkor még elég vadregényes is volt :)

Szép és izgalmas lehetett.  De  végül is  így  volt emlékezetes.:)  Mi  motorcsónakkal  eveztünk. Leállt a motor, amíg a párom szerelt, én eveztem. Nagy nehezen sikerült  kivédenünk a  sodrást, hogy ne a nagy ágba vigyen a víz bennünket.:) Végre beindult  a motor, kifogyott  a benzin...:)

 

Kata, meghatott ez a kedves történet, azért is, mert én is így gondolok vissza a Szentendrei szigetre. Csak mi nem motorcsónakkal jártunk oda, hanem evezve. Egyszer elkapott minket a zöldár, de oda akartunk érni, úgyhogy belehúztunk. Teljesen lejött a bőr a tenyeremről, mire kikötöttünk. Messze a parttól vertük föl a sátrat, holtfáradtam elaludtunk. Hajnalban arra ébredtem, hogy a víz mossa a bokámat. Akkorát emelkedett a Duna!

Érdekes volt.

Nahát!  Ez nagyon jó!  Kedves Echinacea!:)

 

Mindenkinek szüksége van egy titkos , szabad szigetre, ahol boldog lehet szerettei  körében, ahol a símogató szélben beszélgetve sétálgathat vagy akár sportolhat is velük, még ha csúcseredmények nélkül is. És mikor vissza kell térni a hétköznapokba, örömmel int vissza a búcsú percében: csak türelem,  sziget-barátok, jövök majd, nemsokára!: