Szerkesztők ajánlják Nagypéntek

Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

A szeretet csodáját őrizni kell...

Engem nagyon elgondolkodtatott az idézet. Csak értelmezni kell, mennyi igazság van benne.

"Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül....Pótolható.....Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!  A szeretet csodáját őrizni kell...  Dédelgetni... osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott. Ezt felejtik el sokan.
Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát...... Semmi sem természetes. Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg, balga módon, úgy gondoljuk a miénk.
A csodákat, talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalán. Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért. Aki nélkülöz - jobb emberré válik. Birtokába jut a Tudásnak......a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni, mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész - Mindenünk odalesz....S csak a SZERETET MENTHETI MEG A FÖLDET!!!"

(ismeretlen szerző)


 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Aranyosi Ervin

MAGÁNY

Szerettem volna segíteni rajtad.
Nyúltam feléd, de Te nem akartad.
Magasságból, magadba zuhantál,
eltoltál és magadra maradtál.

Láttam én, hogy belül sír a lelked,
nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned.
Fájdalmadat önmagadba zárod,
s megtagadod az egész világot.

Bezárkoztál, de nem lát sírni senki,
- “A fájdalmat hősként kell viselni!”
Hadd higgyék csak, minden rendbe véled,
hogy napjaidat vidám szívvel éled.

Ám én látom, féreg vájt szívedbe.
Egyedül élsz, messze, számkivetve.
Emberek közt tengeted a sorsod,
nem nézel fel, lógatod az orrod.

Nem öntöd ki senkinek a lelked,
fájdalmadat így kell elviselned.
Befordulva, halálodat várod.
S nem enyhíti senki a magányod.

Én próbáltam, – hagynálak beszélni.
Próbálj meg a terhek nélkül élni!
Próbáld meg, elfeledni a múltad,
szeretném, hogy végre megtanuljad.

Isten vagy, hisz embernek születtél.
Nézz magadba, mit is teremtettél.
Építs fel egy másik, új világot,
mit gyermeklelked álmaidban látott.

Sosincs késő, mindig van egy fűszál,
kapaszkodj meg, mától légy felül már!
Legyen célod, akarj élni végre,
s szeretettel légy nyitott a szépre!

.......................

A szerző bemutatása:

Aranyosi Ervin vagyok – metafizikai tréner, életviteli tanácsadó, nevetésterapeuta, szellemgyógyász, új medicina konzulens, hahota jóga klubvezető. Szabadidőmben verseket írok és időnként illusztrálom őket.
http://versek.aranyosiervin.com
Szívesen segítek, ha megoldatlan lelki problémái vannak az életének bármely területén, legyen az egészség, magánélet, gyermeknevelés, munkahelyi gondok, önértékelés és önismeret.
http://img05.aprod.hu/images_aprodhu/21472471_1_644x461_megjelent-aranyosi-ervin-megsugott-titkaim-verseskotet-iv-kerulet.jpg

 

Kedves Terlasz!

Én úgy gondolom, a szeretet lángjának éltetéséhez is az kell, ami az ájult embernek: friss, oxigéndús levegő.
Rajtunk mindannyiunkon múlik, hogy elég levegőhöz juthasson, és akkor újra erőre fog kapni.

EZT nem szabadna tennünk, ami a képen látható:
http://istenbizony.hu/wp-content/uploads/2013/02/3472074417_60f520b7fb_b-500x326.jpg 
Erdőirtás

Nekik tudatukban van vajon, mi a szeretet?
http://szoszi-blogol.freeblog.hu/files/2010/03/panda-szeretet.jpg

 

Kedves MIndenki!

Tudom hogy nem ez a legmegfelelőbb hely, de nem tudok már hova fordulni!

Egy 70 éves kisnyugdíjas barátnőm válságos helyzetbe került.

Dec 1.ig el kell hagynia  az albérletét, és nincs hova mennie

Ha nem talál valami megoldástaz utcára kerül.

Arra kérlek Titeket, ha valaki tudna valamilyen lakhatási megoldást kalálni Neki, és két macskájának, kérem írjon nekem..

Budapesti, vagy  Budapest környéki csendes  családiházas megoldást keres

Előre is köszönöm..

Zsadikám

 

Ismerem , és szeretem ehzt a drámát at valóban az önzetlen anyai szeretetról szól.......

 

Simon András

BŰN - SZERETET

 

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet „egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn „felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.
.......................

A zenei link meglepetés, szánd rá azt a 6 percet az életedből! :)))
http://www.youtube.com/watch?v=dZVwI5BiZQM

"Egy vérből valók vagyunk!"
/Kipling: Dzsungel könyve/
 

Kedves Dmolnár!

Most RÖVID :DDD leszek!
Egyetértek Veled, mint sok esetben előfordult már annyi másban is...

 

Kedves Citoyen!

Az a nagy igazság, hogy sehogy se tudom magamévá tenni a "nagy gondolkodók" rövid szösszeneteit.  Már csak azért sem, mert a szeretet fogalmát se nagyon tisztázta még eddig senki, mert nem elég a kötödés, sem a tetszés, sem a többi jellemzője.. A szeretet az én véleményem szerint (és én aztán se nem filozófus, se nem pszichológus nem vagyok) minden emberre egyénileg jellemző és más a megjelenési formája.. Még ha alkalomadtán felismerni is véljük a külső jegyeit.. 

Azt pedig, hogy a szeretet fejleszthető, azt nem hiszem.. Mi módon? Talán úgy, hogy esetleg megpróbáljuk jobban megismerni a másikat, de hogy ebből a szeretet fejlődik e, vagy épp fordítva, azt nagyon nehezen lehet megjósolni.. De mondjuk leülni egy sarokba és azt mondogatni, hogy "szeretem az emberiséget", naponta hússzor, az nem fog semmit hozni a konyhára..  Úgyhogy ezeket nem értem...  

Szerintem (de lehet, hogy csak az én szűk agyam ilyen) egy ember nagyon korlátozott mértékben képes szeretni. Már egyedszámra gondolok. A "szeretem az oroszokat" kifejezés nem igaz ebben az értelemben, mert azokat az oroszokat szeretem, akik nekem szimpatikusak voltak.. De csak azért, mert kedvelem (ha nem is értem egészen) az érzelmeiket, no meg az ételeiket, és a stílusukat.. Ennyi.. Ez nem szeretet..  Legalábbis szerintem nem..  Szerintem piszok sokan keverik (mint azt plalyA is kifejtette) a "szeretem" szót a sajnálattal, vonzódással, tetszéssel, aggódással, együttérzéssel, stb.... Pedig hát nem szeretet egyik sem..

Drága vagy Bibikém! 

Igen, nagyon szerettem az édesanyámat, és a nagyanyámat is. 
Még most is előttem van az a karácsonyi álomkép.

Amit írtál az Andersen mesét illetően, ezt valahogy nem ismertem.
Viszont még Debrecenben láttam egy anyai szeretetet mintázó megható drámát Bertold Brecht (1898-1956) német drámaírótól: A kaukázusi krétakörvolt a címe. Kiűnő előadás volt!
Ez a dráma is megmaradt örökre bennem, bár a színészek neveire már nem emlékszem.

Viszont megtaláltam egy pont most tíz évvel előtti Víg színházbeli előadását a neten:
http://www.port.hu/a_kaukazusi_kretakor/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=7757

Eléggé starring előadás lehetett! (Básti Juli, Börcsök Enikő, Venczel Vera, Harkányi Endre, Hegedűs D. Géza...)

http://vigszinhaz.hu/images/upload/2fbfcd737baf39a53cd314b85ebcc173.jpg
Básti Juli Gruse szerepében

Rövid tartalom:

A kaukázusi krétakör című darabjában Brecht az ótestamentumi salamoni ítélet és a régi kínai krétakör-mese motívumait alakítja saját képére. A történet a régi Grúziában játszódik. Polgárháború dúl. Gruse konyhalány nem tudja megtenni, hogy az üldözők kénye-kedvére hagyja a lefejezett Abasvili kormányzó kisfiát, akit fejvesztve menekülő anyja egyszerűen ottfelejtett a földön. Magával viszi, gondoskodik róla, gyerekévé fogadja. Neveli, és közben maga is nevelődik. A lázadás leverése után visszatér a kormányzóné. Visszaköveteli a gyereket. A per a falusi írnokból legfelső bíróvá emelkedett Acdak elé kerül, aki próbára teszi a peres feleket. Krétával kört rajzoltat a földre, abba állítja a gyereket. Az az igazi anyja, akinek elég ereje lesz, hogy kihúzza a körből... Gruse elengedi a gyerek kezét. Nem akarja széttépni.
Acdak Salamon király szellemében ítél. "És monda a király : Hozzatok nékem kardot! És mikor odahozák a kardot a király elé , monda a király: Vágjátok két részre a gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. Ekkor monda az az asszony, akié vala a gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki a gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak a gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja." (A királyokról szóló I. könyv 3/16-24)

Az a gyerek igazi anyja, aki inkább lemond róla, minthogy baja essék. Jelen esetben Gruse.

Brecht a régi bölcsességet új megvilágításba helyezi. Új helyzetekben mindig újra kell gondolni mindent.

Egyik igen kedves színházi élményem maradt azóta is, pedig kb. 50 éve már!
Úgy tűnik, már az ókorban is fontos tényezője (corpus juris, corpus delicti?) volt az emberiségnek a szeretet, sok esetben döntő tényező.
 

Kedves dmolnár!

A kedvelés, meg a szeretet ugyebár nem ugyan az. Én is sok mindent kedvelek, de nem szertem

Azt gondolom, hogy ha hasonlítani kellene a kedvelés a szeretet „előszobája. ( persze ez nagyon távoli analógia)

Kedvelem például a sportban az ökölvívást, de nem szeretem nézni- és főleg nem szeretem alanya lenni.

Úgy gondolom, hogy a szabadságnak nincs foka az ember esetében. Tárgy esetében beszélhetünk szabadság fokról (igaz embernél is, ha tárgyiasultnak feltételezzük), csak nála azért eggyel több a szabadság fok, mint a tárgyaknál. ( nem csak térbeli és időbeni, hanem pszichikális szabadságfokról is beszélhetünk, míg egy tárgynál ez mondjuk szóba sem jöhet.( Bár vannak olyanok akik a tárgyakat is individumnak tekintik – de ez egy másik mise)

Az ember objektiv és szubjektív lény. Az objektív térben való visszatükröződése az individuuma, míg a tarnszcendentális térben való visszatükröződése a szubjektuma.

az objektív szeretet elnevezés ebben az esetben szerintem arra utal, hogy a meglétében a z ember szabadsága dönt.

A szeretet élményének fogalma a tudat külön specifikus aspektusát fejezi ki; ez az aspektus lehet kifejezettebb vagy kevésbé kifejezett, de mindig jelen van minden egyes reális, konkrét pszichikus jelenségben; mindig a másik mozzanattal, a tudat számára különösen lényeges ismerettel egységben, egymást kölcsönösen áthatva van jelen. De ez egyben ismeret is a tudat számára még akkor is az, ha az a legelvontabb élmény is. Így az objektív szeretet a tudat egy elvont élménye és egyben ismeret a tudat számára.

Nem akarom most itt leirni, azt a folyamatot amikor egy objektív élmény szereteté alakul ( az élmény itt természetese pszichikai megközelítésben van jelen nem pedig köznapi, vagy ideológiai értelemben –ezt elfelejtettem az elejény leírni- bocsánat)

Azt sem hogy a tudat milyen módon objektív és szubjektív egyszerre és hogy van-e tudattalan élmény és tudatos élmény és mi a kettő között a különbség –ezt gondolom, nyilván tudod. Azt is hogyan lesz a tudattalan élményből tudatos és mikor és milyen úton tudatosul.bármely érzelmi élmény a tudat számára. azt is gondolom nagyion jól tudod, hogy  a Tudatosulás folyamata objektív esetben csak is a szeméyliségtől függ azaz összeköti, hozzárendeli –e az adott élményhez, az élmény tárgyát vagy sem. Ha nem akkor sohasem lesz belőle tudatosult objektív élmény, megmarad egy futó tudattalan élménynek.

A szubjektum által „generált” élményeknél nincs választási lehetőséged az általában nem befolyásolható ezért lehet időleges, alakulhat át majdan a kölcsönhatások következtében akár ellenkező irányu élménnyé is. ( például a szerelem és a gyülölet)

„Az objektív szeretet független a szubjektumodtól, annyiban mint amennyiben a szeretet élménye független ugyan a reális szubjektumtól, de kölcsönhatásban van vele. (Rubinstei:n Pszichikus jelenségek elemzése)”

Transzcendentális szeretet. Szerintem lehet szeretni valamit, amely nem tárgyiasult

Például az Ideák, vagy az Ideálok. Ez adott esetben akár egyedi is lehet mert ugyebár ez is egy szeretet élmény- amelyet csak az ismerhet meg aki átéli. Azt mondják az első szerelmét sohasem felejti el az ember, és mindig egy kicsit szerelmes marad bele. Így van ez valahogy az Ideákkal, vagy ideálokkal is. Hiba magyarázom neked, milyen szép a Miloi Vénusz, ha te vak vagy és nem látod, Vagy hiába ecsetelem neked Herkules hősiességét, ha te nem  látsz és nem tudsz olvasni nem fogod  az adott ideát , vagy ideált élménnyé alakítani, nem lesz belőle  ismeret és nem lesz belőle tudatosulás.

Ha felsorolom neked a világ leghíresebb szépségeit, mindegyikről van valamilyen transzcendentális vagy szubjektív képed. Nem  tárgyiasult előtted Kleopátra szépsége, te öltözteted fel az általad szépnek mondott dolgokkal. Lehet ha visszamennél az időben és találkoznál vele óriási csalódás lenne, mert nem úgy néz ki. de attól még ideálként szereted. Másrészt, ha mindketten le tudnánk rajzolni, akkor biztos, hogy nem ugyan azt rajzolnánk le mert más és más dolgokat szeretünk szépnek látni.

Viszont az is igaz, hogy a transzcendentális szeretet az csak is szubjektiv szeretet lehet.

Hogy miért nagyon egyszerű: azért mert ezek mindig olyan szerepet töltenek be az  személyiség fejlődésében, amely  meghatározó a továbbiakban és éppen az a meghatározó tartalma felruházza egy olyan élménnyel amely csak is a személyiség belső életének eseményévé vált- azaz szubjektive éli meg és szubjektive válik szeretetté nem kötődik hozzá objektív élmény még is „megéli” az adott személyiség és képes objektív visszatükröződést létrehozni belőle. (azaz például le tudod rajzolni, ha tudsz rajzolni, vagy el tudod mondani –ezért másnak nem igazán jelent semmit, ha csak egy másik szeméyliségben nem alakult ki valamilyen ehhez hasonló élmény – ezt nem neked írtam, hanem a többieknek)

Persze természetesen a legtöbb érzelemmel így van az ember nem csak a szeretettel, de most a szeretet volt a téma. Ez egy nagyon kis része az ember pszichikumának de érdekes része az biztos.

*A legfontosabb dolog az életben az emberek egymás iránt megmutatkozó szeretete.
E nélkül senki nem érheti el a valódi boldogságot.
És ha boldogabb életet akarunk, boldogabb családot, boldogabb szomszédokat és boldogabb országot, akkor elég az embert leginkább jellemző képességre, a szeretetre figyelni.
Ha a földön élő hatmilliárd ember mind milliomossá válna, belső értékeik fejlesztése nélkül akkor sem élnének tartós boldogságban, békében.
Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető.* - Dalai láma

Zsadikám

 

Nagyon nagyon jól tetted hogy elhoztad ezt  nagyon szép verset, melyből  árad a szeretet...

Hans Cristian Andersennek  van egy nagyon szép meséje egy  anyáról, akinek gyermekét elragadta a halál..

Az  édesanya tengernyi szenvedésen keresztül megérkezett  a halál kertjébe hogy visszakérje gyermekét.

Azt mondta a halál : nézz ebbe a kútba: Két gyermek sorsát látod benne:

Az anya látott egy ragyogó boldog  emberi sorsot, és látott egy gyötrelmekkel szenvedésekkel teli sorsot

Nem tudhatta hogy melyik az ő gyermekének a sorsa.

Zokogva hagyta hogy gyerrmekét elvigye a halál.--

Szerintem ez is egy nagyon szép példája a szeretetnek...

 

Huhhh.. Nagy kő esett le a szívemről.. :0))

Bibikém!
Elhoztam Neked szeretettel a saját, álomadta élményem ihlette versemet:
 

KARÁCSONY DÉLUTÁNI ÁLOM 

Óh áldott karácsony, 
Te tiszta fény! 
A szeretet ünnepén 
Délutáni álmot láttam én. 

Újból otthon jártam én, 
S a kis konyhánk kövén 
Nagyanyám halk léptét 
Hallottam én. 

Csodálva néztem rá, 
Mit keres felénk? 
- Úgy tudom nagyanyó, 
Meghaltál már rég! 

Mosoly csillant fekete szemén. 
Míly fekete! - nagyot néztem én. 
Akkoriban rég bizony 
Hogyhogy észre se vettem én? 

- Eljöttem hozzád kedves! 
Tubarózsám, szentem! 
Mi újság felétek? 
Gondoltam, megnézem. 

Szobája ajtaját tétován megnyitom... 
Félénken benézek... Míly üres!.. 
Hol az ágy, a szekrény? 
A fotelja, a széke?! 

A fala csupasz, a padlata szürke... 
Nincs rajt' fenn a csíkos rongyszőnyeg se! 
- Nagyanyó, nagyanyó! 
Hol van a fényképed?! 

Fordulnék már hátra, mind hiába, 
Törékeny alakja eltűnt már ekkorra. 
De édesanyám ott áll: 
- Mit keresel itten? 

Hideg ez a konyha, 
Máma nem fűtöttem. 
A kis szoba lásd üres, 
Nem használjuk régen. 

Menjél inkább haza 
Meleg otthonodba!... 
Ébredeztem lassan, 
Szétfoszlott az álom... 

Óh áldott Karácsony! 
Köszönöm tenéked, 
Hogy a szeretet ünnepén 
Újból megláthattam őket. 

2008. december 26. este

...................................

Tudom, nem vagyok egy poéta alkat, de akkor úgy éreztem, EZT meg kell örökítenem. :)))

 

Bibikém!
Ugye, milyen megható az anyai szeretet, bár ez csak a fantázia szülötte, hogy a halál után is gondoskodik a gyerekeiről, azonban mégse egészen így van ám, hisz vannak álmok is!
Én pl. álmaimban sokszor látom drága anyámat. Egyszer meg is verseltem...

Rám hagyta a Singer varrógépét, és képzeld, álmomban volt, hogy SEGÍTETT, ha elakadtam a varrásban, hogyan csináljam.

Egy picit a közelgő Halottak napja miatt is eszembe jutott ez a vers, azért kerestem meg.

Sarastro pedig a JÓSÁGOS szeretetről énekel.
Igen, olvastam, s meg is hallgattam, amit a Könyvesbe tettél, lájkoltam is.

 

Jjajj istenem, jaj istenem dmolnár!
Végigolvasva a hsz-edet hangosan crescendálva nevetnem kellett!
Már fáj az oldalam a nevetéstől! :DDDD
Ettől különösen handarikáztam:
"De hogy akár egy istenségen mit lehet szeretni? Hogy megteremtette a világot? (Pláne ilyet)."

Hogy a fenébe jutnak ilyenek az eszedbe?!
Jajj, tisztára könnyes lett a szemem! :DDD

Na megyek "szubjektíve" pihizni, egy kicsit délutáni hajcsikázni, remek álmaim lesznek! ;o)

Szerintem is szubjektív a szeretet, nem akarhatom, egyszerűen képtelen vagyok rá.

 

  • 520
  • -462

Kedves Dmolnár!

Őőőőőőő... izé... 
NEM BAAAAJ! Sőt! Örülök neki, hogy így érzel! 
Egyetértünk! :)

Tudod-e, miért hoztam ide, a szeretet tematikához ezt a borzalmas népballadát?...
Példaként arra, amit PlalyA hozott fel:
"Abban igazad van, hogy a szeretet és gyűlölet egymást kiegészítő emócionális folyamat. De csak úgy értek egyet, ha azt a kitételt hozzá tesszük, hogy csak is szubjektív szeretetre igaz a megállapítás. A szubjektív szeretet, az ami a szubjektum változásával változik. Gondolj például a szerelemre,  amely a szubjektív szeretet eklatáns példája. Egy idő után elmúlik, átalakulhat szeretetnek egy másik fajtájává, megbecsüléssé, bizalommá stb. – mindegy hogy minek nevezzük, de ez már nem ugyan az a szeretet fajta, amely valamikor „lángolóan égett”-

A szubjektív szeretet lehet káros is. Az objektív szeretet viszont sohasem lehet az. Pontosan azért mert a szabadság birtokában hozod meg ezt a döntést. Így aztán ez kizárja azt hogy károssá váljon."

Nos, fentiekről azonnal EZ a dal jutott az eszembe!
A szerelem... amely képes "megszállottá" is tenni valakit, csak hogy "megfeleljen szerelme tárgya elvárásainak"! :(((
Óóóóó, óóóóóó, azok az "elvárások"! Mennyi KÁRT tudnak okozni! Fizikait és lelkit egyaránt.

Egyébként a zene nekem se tetszik (igaz, én az efféle dalnokokat - Cseh Tamás, Gerendás Péter - amúgy se csípem, nem az én világom az ő szenvedelmes nihilista stílusuk), azért hoztam csak el, mert - legnagyobb meglepetésemre, RÁTALÁLTAM! Jéééééé, ezek szerint mást is megragadott ez a tartalom, nemcsak engem. Nem ereszt! Ki KELL írnom magamból, mint ahogy nekik...

Kedves Dmolnár kolléga!
Talán észrevetted már, nem mindig azért teszek be valamit, mert nekem tetszene.. Sokszor vagy elrettentő példaként, vagy gondolat ébresztőnek.

Tovább:
Az írod: "... bárki állíthatja magáról, hogy valakit igazán szeret. Kontrollálni nem lehet... valójában ... még ő maga sem tudja..."
Hát igen, de ugyanúgy bizonytalan is lehet valaki abban, vajon tényleg EZ az igaz szeretet, ahogyan ő szeret? Vagy csak önmagát csapja be?

A "akaratlagos szeretet" szerintem is szerepjátszás.
Képtelen vagyok szeretni valakit csak azért, mert AKAROM szeretni, olyasvalakit, aki első látásra eleve taszít.
A legtöbb, amit akaratlagosan el tudok magamnál érni, az a közöny... De azt is nehéz.

Ez olyan, mint a megbocsájtás.
Megbocsájtani lehet, de FELEJTENI? Azt már nem... 
Ismered a száz szög és a deszka meséjét?
Hát ilyen vagyok én is... hiába húzzák ki a szeget, a lyuk ottmarad örökre.
 

Kedves plalyA!

Nem akarlak pszichiáter minőségedben megbántani, de szerintem egy túróst...  Objektív szeretet, mikor korlátlan szabadságfokod birtokában döntesz? Kac, kac...  Egyrészt a szeretet nem objektív, mert a személyiségedből fakad.. Mondhatod te magadnak ezerrel (sőt, még hiheted is, mint mondjuk én sokáig), hogy nekem a szőke, kékszemű és vkony lányok tetszenek, osztán ugye mégse nem úgy lett egészen... És nem tehettem ellene semmit se, mert megszeretni se akartam... Megtörtént és kész... (nota benne, akkor ippeg volt a látókörömben karcsú, szőke és kékszemű.. de hát ugye...). Hagyjuk már az ilyeneket. 

A transzcendentális szeretetben meg nemigen hiszek, ámbár vannak, akik állítják magukról, hogy van ilyen..  De ez már valamiféle lelki defekt lehet, mert ahogy én vélem, a szeretet általában tárgyias. Azaz van konkrét tárgya és még ha csak a képzeletben létezik, akkor is megtestesíti valahogy..  De hogy akár egy istenségen mit lehet szeretni? Hogy megteremtette a világot? (Pláne ilyet).. Ezért lehet valaki hálás, de szeretni? 

A szeretet mindig szubjektív... Szerintem...

Őőőő... Izé.. Nem baj, ha nekem se a vers, se a dal nem tetszik? A vers (felőlem lehetne akár óhéber is) azért nem, mert ez már nem szeretet, hanem elmebaj, ami azért nem ugyanaz... (szerintem, bár ki tudja..), a zene meg pláne nem, nem a téma miatt, csak egyszerűen nem... 

Amúgymeg bárki állíthatja magáról, hogy valakit (vagy akár többeket) igazán szeret. Kontrollálni nem lehet. Legfeljebb azt mondhatjuk "Úgy néz ki, hogy szeret valakit...", de hogy valójában mi történik az adott egyénnel ott belül, az bizony örökre titok marad, mert még ő maga sem tudja.. Tudmniilik szerintem a szeretet nem tudatos (ebben egyetértünk) és nem lehet akarni. Vagy van, vagy nincs... Keletkezni ugyan keletkezhet (miért ne keletkezhetne, semmi sem állandó) és elmúlni is elmúlhat (vigyázat, nem keverem a szerelemmel, a szeretet is múlandó) de bizony azt az első pillanatban az egyén fel sem ismeri..  Ez általában történik vele és nem akaratlagos  Az akaratlagos "szeretet" inkább szerepjáték és magamutogatás.. szerintem.. 

Zsadikám!

 

Először ezt a nagyon szép verset még a nagymamámtól hallottam, mndig ő meslte, lletve mondta el, én meg álomba sírtam magam rajta,,,,

Gregor Józsefet nagyon szerettem imádom a hangját.

Tettem fel én is egy videót, amin   szinte az élettől búcsúzik

Örülök, hogy feltetted a verset is, a zenét is..

Kiss József

AZ ANYASZÍV

(Ófrancia dal)

Egyszer egy legény az eszét vesztette,
– Hallga csak, hallga! –
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.

Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat:
– Hallga csak, hallga! –
Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat:
És hozd el a szívét ölbéli kutyámnak.

Ráállt a legény, hazament… megtette…
– Hallga csak, hallga! –
Ráállt a legény, hazament… megtette…
Megölte az anyját s a szívét kivette.

Hát amint vinné futva, iramodva,
– Hallga csak, hallga! –
Hát amint vinné futva, iramodva,
Felbukik és a szív elgurul a porba.

És amint gurul… egyszer csak fennszóval
– Hallga csak, hallga! –
És amint gurul… egyszer csak fennszóval
Ím hallja a legény, hogy a szív megszólal.

Megszólal a szív, sírva panaszosan
– Hallga csak, hallga! –
Megszólal a szív, sírva panaszosan:
„Jaj! – Nem ütötted meg magadat, fiam?!”

http://www.youtube.com/watch?v=eSX1NQ0edWo

P. Mobil - Az anyaszív (Ófrancia dal)
 A Mobileum albumról. Az anyaszív (Ófrancia dal). 2009.

Schuster Lóránt - zenekarvezető / band leader
Baranyi László - ének, gitár / vocals, guitar
Sárvári Vilmos gitár / guitar
Póka Egon Benedek basszusgitár, zongora / bass, piano
ifj. Tornóczky Ferenc gitár, basszusgitár / guitar, bass
Szakadáti Mátyás - dob, ütőhangszerek / drum

A dal "misztikus hangulatát" remekül kifejezi az, hogy csak egy szál gitárral kíséri az énekét Baranyi László:
http://mertnet.net/files/images/josefina20090227-26.preview.jpg

(Remélem, jó fotót tettem be, mert sajnálom, de én nem ismerem Baranyi Lászlót, és sok a tévedés a neten is.)

 

Kedves Zsadi!

Azt írod, hogy a szeretet az nem akarat kérdése.

Az a helyzet hogy ezzel a mondatoddal egyet is értek meg nem is.

Hogy miért értek egyet? - azért mert olyan hogy akarat nem nagyon létezik. Személyiségjegy működtető szükségszerűség erőssége van. Minél erősebb egy működtető szükségszerűség annál „akaratosabb” vagy. Ezért aztán egyetértek azzal, hogy nem akarat kérdése. Nem értek egyet viszont, azért mert szeretni – ez az objektív szeretetre vonatkozik és nem a szubjektív szeretetre (mert az szubjektum függvénye) - az általában szabad elhatározásodból történik.

Itt a szabadságon van a hangsúly.  Mindaddig, amíg eldöntöd, hogy szereted vagy nem szereteted az illető személyiséget, a szabadság az ami dominál. A szabadság viszont a természeti és társadalmi törvények és törvényszerűségek ismeretének szükségessége. Minél szélesebb ez a szükségszerűség, annál szabadabb vagy és annál jobban tudsz dönteni. A törvények és törvényszerűségek nem ismerete a döntések számának megnövekedéséhez vezet, ami viszont azt jelenti, hogy  a döntések számának megnövekedése miatt az önkényes választás következtében az események, dolgok uralják az embert és nem az ember az eseményeket, dolgokat. Azaz nem szabad. Szabadságfoka nem több mint egy farkasfalkában meglévő szabadság. Így a szeretete sem lehet objektív. Azaz csak szubjektív szeretetről beszélhetünk, amely viszont azt jelenti, hogy a szubjektumunk változásával átalakulhat elmúlhat.

Abban igazad van, hogy a szeretet és gyűlölet egymást kiegészítő emócionális folyamat. De csak úgy értek egyet, ha azt a kitételt hozzá tesszük, hogy csak is szubjektív szeretetre igaz a megállapítás. A szubjektív szeretet, az ami a szubjektum változásával változik. Gondolj például a szerelemre,  amely a szubjektív szeretet eklatáns példája. Egy idő után elmúlik, átalakulhat szeretetnek egy másik fajtájává, megbecsüléssé, bizalommá stb. – mindegy hogy minek nevezzük, de ez már nem ugyan az a szeretet fajta, amely valamikor „lángolóan égett”-

A szubjektív szeretet lehet káros is. Az objektív szeretet viszont sohasem lehet az. Pontosan azért mert a szabadság birtokában hozod meg ezt a döntést. Így aztán ez kizárja azt hogy károssá váljon.

Lehet, hogy ez az objektív szeretet az, amelyet sokan az igaz szeretettel azonosítanák, bár az ilyen azonosítás téves, mert minden szeretet fajta, a maga nemében, igaz szeretet.

Már, csak azért mert én például nem hamis szeretettel szeretem dinnyét, meg a csiripörit nokival meg ubi salival.

De, ugyan ilyen igaz szeretettel szeretem a nőket is, meg a családot is, meg az embereket is. Csak ezek mindegyike másfajta szeretet.

Ami meg a transzcendentális szeretetet illeti. A transzcendentális tér, amely minden emberben megvan ( szubjektuma) alkalmassá teszi az embert arra, hogy transzcendentális dolgokat (például az ezoterika) is a szeretet tárgyává teheti. Lehet szeretni valamilyen isteni lényt, vagy

transzcendentális fogalmat( vezérlő fény, nirvána iránti fogékonyság)

Lehet, hogy ez az igaz szeretet, viszont az igaz, hogy ennek a szeretetfajtának a túlzásba vitele ugyan olyan ártalmas lehet mint a többi szeretetfajta  eltúlzása.

Azt viszont érdekes lenne végig elemezni, hogy az objektív szeretetben lehet e különbséget tenni, az eros az agapé, a filia, fajtái között. Nem gondolom, hogy markáns különbségeket lehetne felfedezni, de különbség mindenképen lehet. Persze az is kérdéses mit gondolunk markánsnak.

Gyulai Pál

ÉJI LÁTOGATÁS

Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.

"Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!"
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.

"Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!"
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.

"Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!"
Harmadik mond, mindenik sír -
Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.

Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.

Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.

És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.

Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.

Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.

1866.

http://www.youtube.com/watch?v=ElH9HJaSDuA

Mozart: Varázsfuvola - Sarastro ( A Nap templomának bölcs papja) E-dúr áriája a lélekről
II. felvonás Énekel: Gregor József

 

Kedves Kata!

Nem hinném, hogy sajnálatra szorulnék csak azért, mert nem tudom az IGAZI SZERETETET definiálni.
Hisz nálam okosabbak sem tudják a pontos meghatározását.
Sokaktól (pszichológus, filozófus, egyéb) olvastam erről, s mind mást és mást tart fontosnak.
Elő is vezettem néhányat.

Ismétlem:
Én CSAK szerettem, s szeretek most is. Mindenféle kategorizálás nélkül.
Kit így, kit úgy, nem gondolva arra (miért is gondolnék arra?), ez milyen mértékű, hisz úgy vélem, nincs is mérték...

A szeretet - én is azt írtam - nem akarat kérdése.
Ebben vitáznék Feldmárral.
És én úgy gondolom, a gyűlölet leküzdése sem egészen akaratfüggő. 
Amit ebben a dologban maximum elérhetünk, az a közömbösség. És már ez is valami.
Mert úgy gondolom, a szeretet nem létezne gyűlölet nélkül (Káin-Ábel), mint ahogy fény árnyék nélkül.

A külön megjegyzésedhez:
Én elemezni ZENEMŰVEKET szoktam, nem embereket.
És a többiek sem tették.
Már megbocsáss, de Te voltál az, aki nyilatkoztál magadról. Én csak kérdeztem...
 

  • 428
  • -425

Bocs, még annyit, hogy mielőtt  elfogy a vese itt  abba is lehet hagyni a vitát, mert úgy érzem, nem a blog témáról szeretnétek itt  beszélgetni. Sokkal inkább, a személyeket szeretnétek ki vesézni. Én ebben nem veszek részt. Köszönöm, hogy olvastatok. :)

 

Zsadi kedves!  Nem láttam Feldmár Andrással készült felvételt. Köszönöm, hogy  megosztod velünk.

A szeretet belülről fakad, az nem akarat kérdése.  Nem kötelező nekem hinni azt, amit állítok magamról. Egy  biztos, nagyon sajnálom azt, aki nem  ismeri, nem érzi az igaz szeretetet.

Ja, még csak annyit: Örülök, hogy nem vagyok egyedül a dilemmámmal! :)))
 

Ejnye-bejnye drága PlalyA!

Nem figyeltél, mit írtam Bibinek?

Azt írtam, hogy:
"... amilyen szeretet szerény véleményem szerint NEM létezik: az az IGAZ szeretet...
Ilyen nincs, mert meghatározhatatlan."

Hát akkor ha NEM hiszek az IGAZ szeretet létezésében, mert szerintem annak a mibenléte MEGHATÁROZHATATLAN, honnan a csudából tudnék Neked válaszolni, hogy mi mindenre vonatkoztathatjuk az igaz szeretetet?!...
 

Viszont!
Láthatod, Kata azonnal jelentkezett, hogy Ő IGAZ szeretettel szeret.
Ő bizonyára TUD olyasvalamit, ami én nem.
Én ugyanis ilyet soha nem mernék magamról állítani. Pedig lehet, hogy szerettem már igaz szeretettel, de soha nem azt néztem, hogy HOGYAN szeretek, hanem egyszerűen szerettem, és kész! 

Úgy gondolom, a szeretetet nem lehet méricskélni.
Mert ha lehetne, mértékegysége lenne.
Szerinted van? Micsoda? Súly, hőmérséklet, űrmérték, hosszmérték? Mi?

Kata korábban még azt is íra, hogy nem szereti a "hamis szeretetet", amire én szintén azt írtam, hogy olyan sincs, mert az nem szeretet.

Egyébként meg én úgy gondolom, hogy a szeretet megnyilvánulhat az állatokban is (pl. egymás iránt, lásd: anyai szeretet, vagy a gazdi irányába), de ez nem tudatos, mint az embernél, hanem azt én inkább ÖSZTÖNNEK nevezném. Azaz az anyaállat ösztönösen gondozza a kicsinyeit, az UTÓDLÁS, fajfenntartás okán.
A gazdi irányába meg ragaszkodásról lehet szó. És az bizony nem mindig a szeretet megnyilvánulása, sokkal inkább érdek fűződik hozzá. (Kaját ad, meleg fekhelyet, simogat, sb.)
Sokszor mondom is a cicáimnak, mikor simogatásért kuncsorognak: A vadmacskákat ki simogatja?
Olyan értelemben véve szeretetről, mint az embernél (tudatos szeretet) az állatoknál szerintem nem lehet szó, ami nem jelenti azt, hogy igazam is van.

A transzcendentális szeretetettel meg nehezen tudok mit kezdeni, mint fogalom.
Melyik értelmében gondolod a transzcendentálist: anyagi világ feletti, érzékfeletti, magasabbrendű, vagy tudatalatti?

Úgy gondolom, a vizsgálódás szempontjából ha valamelyik szóba jöhetne, az a tudatalatti.
Alighanem a szeretet leggyakrabban eleve tudatalatti. Észre se vesszük, hogy van.
Csak akkor derül ki, hogy fennállt, mikor eltűnik az a valami, ahogy a fenti idézetben is le van írva.

Egyenlőre ennyi...
Kérdezz, ha valamit nem érthetően írtam.

 

Drága Katám!

Nem tisztem eldönteni, igaz-e, amit magadról állítasz, hisz nem ismerlek, s azt meg pláne nem, AKIT - állításod szerint - IGAZ szeretettel szeretsz...
Azonban én úgy gondolom, ezt az ember SAJÁT MAGÁRÓL nem is jelentheti ki.

Bizonyára megnézted, amit Feldmár András mondott.

http://www.youtube.com/watch?v=gLy1Sev4Eyw

"Szeretet és akarat"

Nem ártana figyelembe venni a következőket:
Az egyén nem tudja ezt megítélni, azt kell megkérdezni, akit érint a dolog, vajon ő is ÚGY éli-e meg, ahogy TE hiszed?
Idézem:
"A szeretet tesztje az a másik, és sohasem én vagyok. Én mondhatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, de a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem, akkor nem szeretem."

Ebben én igazat adok Feldmárnak.

Abban viszont nem, hogy a szeretetet lehet AKARNI.
Nem, szerintem meg nem lehet!
Mert magamra sem tudom ráerőltetni, hogy szeressek olyasvalakit, akit képtelen vagyok szeretni.
Ebből már milliárd konfliktus támadt az életben, tekintsünk csak vissza az emberiség történetében.

 

Zsadikám! 

Teljesen egyet  értek Veled különösen az utolsó bekezdésre vonatkozóan

..Engem is  az fogott meg   legjobban ebben ...a srácban, hogy tartja  kapcsolatot az  édesanyjával..

Kedves Bibi!

Tegnap már lájkoltam ezt a megható írásodat, de még mindig azon gondolkozom, mit is írhatnék erre?
Persze lenne mit hozzáfűznöm, nagyonis sok. Épp ez a gondom...

A fenti idézet tartalmára több szempontból is ráigazoló példa a történet.
Ami engem leginkább megragadott, az az, hogy nem haragszik az édesanyjára.
Pedig lenne rá oka.
A nevelőszüleit pedig szereti. Van hasonlítási alapja.
Amit nagyon sajnálok, az az egészségi állapota.
Bizony, a Sors nem egyformán helyez súlyt az emberek vállaira!
Így az "értékmérőjük" is különböző. Különösen, ha valaki nem eredendően, hanem később lett fogyatékkal élő.
Neki aztán van fogalma arról, MIT veszített!!!

Én úgy gondolom, hogy bízni kell a mai fiatalokban.
Mert az 50 éves tanári tapasztalataim szerint okosak, élesen látók, s még a kritikusságukat is inkább pozitív megnyilvánulásnak kell tekinteni, mint negatívnak.
Legtöbbjük éles szellemi szűrőn át szemléli a felnőttek világát, s szinte nincs köztük egy sem, aki ne szeretne náluk majdan jobbnak lenni.
Törvényszerű, hogy elégedetlenek a felnőttek világával, hisz MI IS azok voltunk annó...

Jómagam gyakran hagytam a tanítványaimat a zongoraóra helyett beszélni...
Láttam rajtuk, a szüleik nem beszélgetnek velük, vagy nem is mernek előttük őszintén megnyilatkozni.
Valahogy gyakorta afféle "lelki szemétládának" éreztem magam... És ha módomban állt, segíettem. Ha mással nem, hát azzal, hogy együttérzőn meghallgattam őket, s máris megkönnyebbültek.
Ilyenkor többet jelentett ez a félóra mindketttőnknek, mintha a tananyaggal foglalkoztunk volna.
 
Tudod, nekünk hangszert oktató zenetanároknak, akik akár évtizednél is hosszabb ideig vagyunk "összezárva" kettesben egy tanítvánnyal, valósággal a szemünk előtt cseperedik fel a kisgyerek gyönyörű, okos felnőtté, hihetetlen nagy felelőssége van a vállunkon!
Nem mindegy, mit, s hogyan mondunk nekik. S mi magunk milyen példát adunk, mert leképeznek bennünket.
Az 50 év alat találkoztam sokukkal felnőtt korukban, és még emlékeztek, mit mondtam nekik annó... 
Hogy igazam lett, s megköszönték azt, hogy odafigyeltem a problémáikra.

Bizony, bizony!
Mert sok esetben olyan dolgokat mondtak el nekem a tanítványaim, főleg kamasz korban, amit az édes szüleiknek soha sem mertek elmondani.

Ezért helytelenítettem, mikor az elmúlt húsz év egyik oktatási minisztere a tanári titoktartást feloldotta úgy, hogy KÖTELES a tanár a szülőnek jelenteni olyan dolgokat, melyeket a tanítványaitól bizalmasan tudott meg.
Abszurdumnak tartottam, s nem is tartottam be, kivéve ha éleről, s egészségről volt szó.
 

Kedves Zsadi!

Én arra is kíváncsi vagyok, hogy az az "Igaz szeretet" csak is kizárólag ember irányába nyilvánulhat -e meg vagy valamilyen tárgy, vagy transzcendentális formáció irányába is lehetséges. 

Ha nem akkor az amit mondjuk a görög dinnye fogyasztása közben mint kulináris élmény jelentkezik és az utánna visszamaradó  "ragaszkodás" az minek nevezhető. Miként lehet meghatározni. Vagy egy Transzcendentális  megjelenitődés iránt ugyan azt az igaz szeretetet kel -e érezni mint mondjuk a gyerelkem iránt? Vagy ha nem akkor amilyen szeretet, vagy az nem szeretet? Nem értem ezt az igaz szeretet kifejezést. Meg azt sem, hogy mitől igaz egy szeretet és hogyan alakulhat egy igaz szeterete nem igaz szeretetté és viszont.

 Jó lenne tudni ezeket. pontosan, ugyan is azok a tényezők, hogy önzetlen, meg nem vár semmit  és az ehhez hasonlók objektív szeretetnél elfogadható és datálható kritériumok, de egy szubjektív szertetnél ilyet kijeklenteni igen veszélyes dolognak gondolom én.Bár én csak nem gyakorló pszichológus vagyok és nem szeretet szakértő.

Van jelentkező, itt  vagyok. :)

 

Én is így gondolom, Bibikém!

A szeretet különleges valami...
Ezerféle színárnyalatban sziporkázik, mint az "Isten szeme" csillagkép.
Két egyforma nincs.
Mert képtelenek vagyok egyformán szeretni két valamit, valakit.

És amilyen szeretet szerény véleményem szerint NEM létezik: az az IGAZ szeretet...
Ilyen nincs, mert meghatározhatatlan.

KI MERI MAGÁRÓL KIJELENTENI, HOGY Ő IGAZ SZERETETTEL SZERET VALAKIT?...
Van jelentkező?

 

Zsadikám!

 

Ez nagyon szép... mindent elmond...

Olyan szép ez az idézet, hogy egyszerű és nagyszerű az, amit  a szeretetről ír. Biztos, hogy egy csodálatos emberi lény  vagy volt. Minden sora kifejező, csak értelmezni kell. Olvasom a hozzászólásokat - egy kettővel egyet is értek. Pár soros mondatokkal  ki lehet fejezni, mit gondolunk a szeretetről. Nem kell hosszú oldalakat írni, amit nem is igazán értek. Persze aki ilyen hosszasan elemzi mit gondol a szereteről, bizonyára érti is amit le írt. Én őszintén annyira egyetértek az idézettel, hogy nem  is  tudom kiegészíteni, annyira érthető.

Kedves dmolnár!

De hogy nem tudod. De nagyon is tudod milyen a szeretet. Több arca van és több megjelenése.

Úgy ahogy elmondtad. Hogy szereted –e eönmagadat. Hát persze hogy szereted.

A kiegészítő dolgok, mint például az önfeláldozás képessége nincs meg szeretet nélkül.

Csak együtt van jelen.

Vagy akkor amikor a gyerekeidnek odaadtad a fagyit amit éppen ettél, de a gyeek odament és élkérte?  Vagy amikor lemondasz egy programról a párod kedvéért? Az bizony annak a szeretetnek a megnyilvánulása, amelyet magad és a mások iránt érzel. Vagy tedd a szivedre a kezed és mondjuk egy sör megivásáról lemondanál azért mert mondjuk a rákóczi túrós( amit szintén szeretel) nem kívánja a sört? (Főleg ha megteheted, hogy mindkettőt megvedd)

Azt gondolom, hogy a szeretetnek sok arca és megjelenési formája van. Sokfajta szeretet létezik, Van közötük olyan szeretet is amely ártalmas. Az a szeretet, amikor az egyik felemészti a másikat a szeretetével. Nem hagyja szóhoz, levegőhöz jutni, és csak ártalmára van. Gondolj például arra, amikor az anya nem tudja elengedni a gyerekét-pusztán szeretetből pokollá teszi az életét. Akkor nem ártalmas a szeretet?- dehogy nem ( Ismered az anyós-vő, anyós meny viszony)

Vagy a másik a narcisztikus szeretet – amely személyiség zavart okoz, nem tud az adott személy a valóságban élni. (legsötétebb megjelenése a narcisztikus düh)

Vagy ennek egy másik válfaja az idiolátria, amely szintén egy szeretetből eredő személyiségzavar. Hasonló a narcizmushoz. Önbálványozás és önimádat.

Vagy egy másik, amit egyetemes szeretetés birtoklásnak neveznek – személyiségzavar a javából

Azt hiszi az egyetemes szeretet és birtoklásban szenvedő, hogy csak az az igazi szeretet ha birtokolja is azt aki szeret. Pedig ez nem más, mint az „önszemélynek” az alulértékelése.

A szeretet nevében és a  kisajátításra való törekvésében, saját gyöngesége mutatkozik meg. Nem bízik eléggé a párjában Attól fél, hogy ha nem tartja elég rövid pórázon, esetleg jobbat is találhat magának.  Ezek szerint végül is saját magát illetően vannak komoly kétségei.

Innem már csak egy lépés a nárcisztikus dühig, ami aztán akár tragikus véget is jelenthet.

Hány ilyet látni a való életben.

Kedves dmolnár nagyon is jól látod te a szeretet megjelenését. Nem tévedsz. 

A Hold színe

Alkyoni Papadaki

"Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

 

Az írónő így vall magáról:

 

"Krétán születtem egy kis faluban. Az apám tanító volt, anyám javíthatatlan álmodozó.

Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz.

Miután francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek.

Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire se mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "Olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet."

.................................................................................................................

"Isten szeme" csillagkép:
http://www.kemitenpet.hu/news/irtra.nasa.hubble.0.jpg

Ugye, milyen csodálatos?
 

Csak nyugodtan  kotty.:)  Értem én  mit  mondasz, mit  mondotok. 

A szeretet érzését sokan gyakran összetévesztik más érzésekkel, mint pl: amit Te is felsoroltál kedves Dmolnár.  A szeretet mélyről feltörő érzés, amely mindenütt ott  van ebben a rohanó világban. Sok író, költő, hírességek megfogalmazták a szeretet érzését. A szeretet feltétel nélküli, önzetlen, odaadó, felemelő, éltető. Nem szab határokat, nincsenek elvárásai.

Én is belenézek a tükörbe, de nemcsak a fürdőszobaiba, hanem  a belsőmbe. Ezért ez  egy kicsit más. Lehet, hogy nem mindenki érzi ezt.  No, ezért mondom, hogy szeretet egy van. Azt is mondhatnám- út a fény felé.

 

Kedves Bibi666! Én köszönöm! :)

 

Kedves Kataaa!

 

Ide találtam.Köszönöm...

Szeretnék egy élményt megosztani Veletek..

Buszon utaztam,  olvastam.Arra kaptam fel a fejem hogy valaki engedélyt kér hogy oda ülhessen.. Picit bosszankodtam mert voltak üres helyek..

Egy fiatal srác volt, akit én 16-17 évesnek néztem...Megszólított hogy szoktam-e regényeket

olvasni..Szóba elegyedtünk.Elmondta, hogy írónak készül, verseket ír, szakiskolába jár ..

Most a nevelő szüleihez megy.Elmondta hogy vesedialízisre jár, mert nincs veséje. Én nem tudtam pontosan  mi jelent: hetente háromszor megy dialízisre 3-4 órai  kezelés..Szülei alkoholisták, tizenketten vannak testvérek, mindenki máshol..Van akit nem is ismer.."lehet hogy itt ül a buszon" mondta.

Szereti a nevelőszüleit jól érzi magát náluk.Az édesanyját havonta meglátogatja, nem haragszik rá..

Nagyon szeretne író lenni, van egy barátja,aki segít neki....nagyon bízik benne

Olyan tiszta szemű érzékeny lelkű srác volt, éreztem, hogy elönt a szeretet iránta..És az a rövid idő alatt közel került hozzám a 22 évével, a szenvedéseivel..

Ő hamarabb leszállt, de  én még sokat gondolok rá, hogy milyen nehéz sors jutott Neki..

 

Belekotty... Kedves Kataaa.. sajnos szerintem ez se igaz.. Én nem tudom például, szeretem e magam.. A fene jobban tudja, de amikor a tükörbe nézek.... Mi az, hogy szeretem magam? Mi ennek a megnyilvánulása? Az talán, hogy elégedett vagyok magammal? Vagy megteszek mindent azért, hogy egészségesen éljek és közben megtagadom magamtól a jó dolgokat (mert mint tudjuk, ami jó, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen, vagy káros az egészségre..:0)). Ezt a "szeretni magamat" dolgot nem is tudom kezelni. Feltétel nélkül szeretem a nejem (ami nem jelenti azt, hogy ne morognánk néha egymásra), ugyanígy feltétel nélkül szeretem a gyermekeimet (ámbár ugye máshogy, mint a nejemet) és persze velük is morgok, ha kell.. No meg szerettem a szüleimet is, édesanyámat még most is szerethetem szerencsére, de vele is morgok, ha úgy adódik, ő meg velem..  Olyxankor, meg kell valljam őszintén, egyáltalán nem "árad belőlem a szeretet"... No és persze szeretem (vagy kedvelem) a közeli ismerőseimet és barátaimat és a rokonságom nagy részét, de már közel sem annyira, mint például a gyermekeimet.. 

Szerintem ez így természetes és bizony nem ugyanaz a szeretet... Közel sem... (no persze lehet, mivel magamat "nem igazán szeretem", tényleg nem tudom, mi az az igazi szeretet..:0))

Drága Zsadi!

 Én  általában gondoltam, hogy vannak ilyen emberek is. Aki ilyen, az magátsem szereti igazán, nem is tudja mi az igazi szeretet.

 

Drága Kata!

Én úgy gondolom, az, aki a Te által nevezett "hamis szeretettel" szeret, az nem szeretet egyáltalán.
Hanem szándékos csalás, azaz egy számító aljas gazember az illető, s magát nem csapja be, de lehet, hogy alaposan pofára esik majd, amit meg is érdemel! 
 

Nincs semmi gond Katám!
Nekem is előfordul, hogy a leütés nem látszik, mert a gomb már kezdi megadni magát! :(

Nálam a t és az e  ilyen a laptopon...

 

 

Bocsánat, Zsadi . :)

 

Zadi Kedves!

 Igazad van,  sokan sok  féleképpen vélekednek a szeretetről. De valahol  ugyant azt  értik, csak másképpen fejezik ki érzésüket.

Aki  csak  a látszatát kelti annak, hogy  szeret, az nem  szívből, nem tiszta szívből szeret. Becsapja ezzel magát is, és  azt is akit szeretni  akar. Mert valószínű az érdeke azt kívánja. Ha nem kap viszonzást, elg  nagy fájdalom éri, aminek súlyos következményei  lehetnek.

Köszönöm a zenét, ismét nagyon szépet hoztál. :)

 

ismét eszembe jutott egy gyönyörű ária Puccini egyik egyfelvonásosából.
A gyermeki szeretetről énekel Sarah a legjobb apához:
http://www.youtube.com/watch?v=q2Alx2BnF64

Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája: O mio babbino caro - Sarah Brightman 

http://userserve-ak.last.fm/serve/500/33958483/Sarah+Brightman++IN+CONCERT.jpg

Ezzel kívánok minden idelátogatónak szép estét! :)
Zsadi
 

Drága Katám!
Két megjegyzés, és egy kérdés:

1. Ez a Weöres idézet is azt mutatja, hogy a "profik, a nagyok" is, ahányan vannak, (Weöres, Feldmár, Márai, na és Popper & Csernus Imre!) annyiféleképpen vélekednek a szeretet mibenlétéről, lényegét illetően.
A Weöres idézetből nekem ez jön le:
Bizony, amikről ír, ezek ELVÁRÁSOK! Méghozzá "manupalitív" elvárások.
Azonban én úgy gondolom, az "elvárás" ellentétes a szeretettel.
Aki "elvár", az nem szeretheti azt igaz szeretettel, akitől elvár...

2. Minket gyerek- és ifjúkorunkban MÉG úgy neveltek, az "önszeretet" maga a szerénytelenség, szinte csak az egoizmusától elszállt ember jellemzője, a "narcisztikusságról" nem is beszélve, mert bár - állítólag! - az az önmagába szerelmes ember jellemzője, de úgy vélem, az ön-szerelem és ön-szeretet eléggé összemosódik.

És a kérdés:

Mit értesz "hamis" szeretet alatt?

 

"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."   Weöres Sándor

Annyit szeretnék még  hozzátenni, hogy aki saját magát nem szereti, mást sem szerethet. Azt pedig nehezen tűröm, ha valaki "hamisan " szeret.

 

Ez csodálatos, szívbe markoló...................................

Ez csodálatos, szívbe markoló...................................

Szívesen!

Ismét hoztam valamit, hátha valaki még nem látta...
Ez is lehet a szeretet egyik megnyilvánulása:

http://www.youtube.com/watch?v=LnLVRQCjh8c

Félkarú nő és féllábú férfi balett duója (Ma LI & Thai Xiaowei)

Ide kevés a szerelem és a vágy, ehhez feltétel nélküli szeretet kell. 

Drága Kata!

Eszem ágában sincs megbántani Téged, és mást sem.

Nem akartam tovább bonyolítani a témát, gpndoltam, inkább magamba zárom a véleményem, és nem szólok hozzá.

De az IMÉNT valósággal "felbuktam" József Attila egyik különös versében, melynek
EGYETLEN SORÁBAN kifejezi azt, amivel én is egyet értek, s tulajdonképpen PlalyA is erről írt, csak hát ő hosszan, és pici variánssal, de a lényeg benne van:

József Attila

(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. október
........................................

Tehát a költő is többféle szeretetről ír, ahogy az igazság is az.
Szemszög, és hely, valamint helyzet kérdése.

PlalyA EZEKET írta Neked a szeretet különféleségéről, amivel szerintem bizony egyet lehet érteni:

"Ha te így gondolod akkor te csináld így, de ha megengeded én azért különbségeket teszek szeretet és szeretet között. "  És újból:

"...LEíRTAM HOGY SZERINTEM A SZERETET MILYEN LEHET. ELLENT MONDTAM AZOKNAK AKIK ODÁIG VANNAK A NAGY EGYETEMLEGES SZERETETÉRT, MERT OLYAN NINCS. SOK KIS SZERTETET VAN, AMELY EGYÜTTESEN ALKOTJA  AZ EGÉSZET. KÜLÖNBÖZŐK DE MIND EGYEDI ÉS CSAK IS ODA JELLEMZŐ. MÁSHOVA SEHOVA SEM."...................................

Na igen, többször is le kellett írnia ugyanazt a lényeget, mert Te nem fogadtad el azt, ahogy Ő gondolja. Csoda, ha türelmetlenné vált?

Hát bizony, ez szerintem is így van, Katám: minden szeretet EGYEDI!
Egyszeri, és megismételhetetlen, mint minden az Univerzumban.

Én már csak tudom, hisz a közel 50 év alatt gyerekek ezrei mentek át a kezem alatt, s majdnem mindegyikőjüket szerettem (már amelyik hagyta magát! - de erről lejjebb...), de egyiket sem ugyanolyan intenzitással. Egyiket jobban, a másikat kevésbé... S bármilyen hihetetlen, szerettem az ún. "rossz" magaviseletűeket, a nehezen kezelhetőeket is, de őket valamiféle egész MÁSFAJTA, egész különös szeretettel, amit - most így visszatekintve már meg tudom határozni: SEGÍTŐ szeretetnek kellene hívnom.

Nézzük, mit ír Márai Sándor a "Füveskönyvében" a szeretetről:

"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.
A természet végülis kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet SZUVERÉM."
.......................

Mi is a lényeg? A SZERETET SZUVERÉN, AZAZ EGYEDI, EGYÉNI.

És a másik fontos dolog e témában: nem lehet sem zsarolásra, sem parancsra, de meggyőzni se senkit arról, hogy szeressen valakit, valakiket.

Itt van egy videó, tanulságos:
http://www.youtube.com/watch?v=gLy1Sev4Eyw
Feldmár András: Szeretet és akarat

Igen érdekes megvilágításban magyarázza a szeretetet.
(Jómagam nem értek vele mindenben egyet.)

Abban igaza van, hogy akit nem ismerek, azt nem is szerethetem.

Bölcs nagyanyám mondta:
"Ha valakit nem szeretsz, ismerd meg jobban!"
 

Ja, és köszönöm a szép zenéket! :)

 

Zsadi kedves!  Én mindent megengedek. :)  De azt nem tolerálom, ha olyan stílust  ad elő valaki mint pl: PlalyA. Csupa provokáció, rágalmazás. Mindegy mivel fogalalkozik, de nem illik a másikat  lenézni, még akkor sem, ha ő "okosabb" a másiknál. Miért akarja mindenkire ráerőszakolni az ő verzióját?  No, ez a véleményem, nincs harag, engem nehéz megsérteni. Nem Te leszel aki ezt megteszi, és nem is PlalyA. :)

 

Úgy gondolom, EZ a különös magánszám ide illik a szeretetről szóló blogba, melyet a Könyves kultúr blogba tett be Bibi666:

http://www.youtube.com/watch?v=knv8GlmGG3o#t=72

Máté Péter: Egyszer véget ér a lázas ifjúság - Michael Kropf kézpantomimjával.

Olyan megható, én nem tudtam könnyek nélkül végignézni! :´(
 
Ez az újságcikk 8 éve íródott a balettművész-koreográfusról, nem tudom, mi van vele most:
http://www.nol.hu/archivum/archiv-374268

 

"A mondat helyesen a következő:

Mint látod, vagy olvastad talán: jó egy vagy két napja a te vagy ti fogalmaitokkal szólva Zsadi eléggé "keményen" a szememre hányta azt hogy hibákat követek el. Még sem haragudtam érte hisz úgy van ( nem irtam neki hogy ne személyeskedjen - csodálatos ugye)

Te ezt miért nem tudod elviselni. Hibát követtél el- semmi gáz,- ne magyarázd mert rajtad marad"

 

Na, ez a javított szöveg"
................

"Igaz Zsadit megemlítettem de ez talán csak nem bűn?"
...........................

Kedves PlalyA!

JÓL tetted, legalább így kezdtem visszakeresni, vajon kaptam-e választ Tőled az általam "Zsadi-leveleknek" nevezett írásomra (ezekben szoktam priviben szóvá tenni, mi bántó számomra a levelezőpartnerem írásaiban akár email-ben, vagy máshol a neten), mert tegnap ilyenkor még nem láttam, pedig többször ellátogattam Őszidő "Kapjatok a fejetekhez blogjába.
Igaz, ma nem kerestem...

Azt gondoltam, "ad acta" tettél, vagy azért nincs válasz, mert ránk szólt Őszidő - joggal! - ne marakodjunk a blogjában: http://kapcsolat.hu/comment/38082#comment-38082

Kataaa-nak:

Remélem, Te megengeded, hogy néhány szó erejéig reagáljak PlalyÁnak?
Ami szól Nektek is, mert úgy gondolom, az a VÁD, engem is illet, hogy van, akinek tetszik, ahogy ír.
Ugyanis látom, itt is, meg Katicabogárnál is, továbbra sem vagytok kibékülve PlalyA stílusával, ami valóban kívánni valókat hagy maga után, de azt el kell ismerni, sok mindenben igaza van.

Vagyis én úgy gondolom, nem azzal van baj, amiket ír, hanem ahogy teszi.
Én tudtam róla, hogy Ht volt, és azt is, hogy ott ugye eleve más a hangnem használata.
OTT lételem a HATÁROZOTT HANG, A MAGABIZTOSSÁG!
Sajnos jómagamról tudom, az ember aztán elfeledkezik magáról, és valahogy észre sem veszi, hogy EMELT HANGON, vagy "szájbarágósan" ír, s úgy magyaráz meg dolgokat, hogy mások úgy érzik, kioktató hangon ír, pedig nem, csak szeretné minél több oldalról megvilágítani a dolgokat.
Pedagógus-betegség, azaz foglalkozási ártalom.
Sajnos, itthon én is sokszor megkaptam a páromtól:
" - Csendesebben, nem a zeneiskola tanévzáróján vagy a nagyszínpadon!" :DDD 

Ezért talán jobban tudom tolerálni a stílusát is, de egy napja már nekem is sok volt a kemény hangneme, melyet többekkel, így Katicávak is megütött, ezért tettem neki szóvá.

................................

PlalyÁnak:

Kedves PlalyA!
Mivel hétfőig nem leszel, MOST nem reagálok az írásodra, de köszönöm, hogy időt szántál rám!
Most csak annyit, örülök, hogy NINCS harag! :)

Kívánok Neked az Angliába visszautazáshoz jó szelet , és bányász köszönéssel JÓ SZERENCSÉT!

Zsadi
 

Kedves PlalyA! Kérlek csendesebben...

Kedves Kataaa!

Pontosan úgy van ahogy mondod, A szeretet többet érdemel, mintazt hogy azon vitatkozz, hogy milyen szeretetek vannakl. te voltál az első aki ezzel visszaéltél. Én általánosságban irtam errőlUgy is kezdetem Hogy egyszer már leirtam a Citoyen blogjában teljes részletességgel, hogy mit gondolok erről.

így kezdtem-te azonnal letámadtál. te olvasd vissza. Senkinek nem válaszoltam az első bejegyzéssel, senkinek nem mondtam ellent, csak éppen leírtam a véleményemet egy rövidített formában a szeretetről. te meg azonnal tustoltál. Tán vissza kéne menned ida és megnéézned. akkor tán emlékeznél is és nem mindenféle mondvacsinált kifogásokkal ajkarod mentegetni magad. Ja és arra hivatkozol hogy én kezdtem.

kEDVES KATAAA.

VALÓBAN ÉN KEZDTEM MERT LEíRTAM HOGY SZERINTEM A SZERETET MILYEN LEHET. ELLENT MONDTAM AZOKNAK AKIK ODÁIG VANNAK A NAGY EGYETEMLEGES SZERETETÉRT, MERT OLYAN NINCS. SOK KIS SZERTETET VAN, AMELY EGYÜTTESEN ALKOTJA  AZ EGÉSZET. KÜLÖNBÖZŐK DE MIND EGYEDI ÉS CSAK IS ODA JELLEMZŐ. MÁSHOVA SEHOVA SEM.

te ugy gondolofd ahogy akarod, látod én most is szeretetről beszélek és nem másról. te vagy aki állandóan marakodsz. És te beszélsz a szeretetről? Na ne. 

Csak olvas vissza kedves PlalyA, ott  van fehéren feketén. Roppant érdekes, hogy elkezdesz  valakinek a bejegyzéséhez  sértő módon reagálni, de te a világon senkit nem sértesz. És még úgy adod elő, hogy például én sértegetek. Mardjon csak meg benned ez, ha   neked örömet jelent. Csak kérlek, fejezd be. Ez a blog  többet érdemel - a szeretetet.

 

Kedves Kataaa!

Talán nem hiszed,de mindenhol ugyan azok akiket te nem szeretetből való megszólításként aposztrofálsz.

De mint mondtam te tudod. Egyáltalán nem akarok senkit sem bántani csak másképpen látok dolgokat mint például te. Erre azonnal nekem estek. Miért baj az ha én másképpen látok dolgokat.

Meg lehet azt szépen is beszélni nem vádaskodva. Csak hogy nem teszitek. azonnal én vagyok az 1. számu közellenség. Emlékszel a nagy összeborulás blogban. Miket vágtatok a fejemhez. aztán mi is lett a nagy összeborulásból nagy semmi. 

Ugyan ugyan kedves Kataaa. 

Már mondtam legysen neked Tanácsköztársaság. Jó napot neked.

Ugyan már kedves PlalyA, csak olvass vissza, mindenhol olvasható, kiket szólítottál meg nem szeretetből, és miket írtam én. Sértődős sem vagyok, ha nagyon akarsz sértegetni, tedd, de jobb lenne szerintem, ha  békével elválnánk. Én most  megteszem, szép estét  kedves PlalyA innen, itthonról. :)

 

Kedves Kataaa!

talán megmondanád mivel sértetteme meg a barátaidat és melyiket?

Aztán az is érdekel, hogy a véleményed neked lehet sértő- az enyém nem- merta zonnal személyeskedésnek veszed. Ugyan már kedves Kataaa! A dühös nem én vagyok. Azt hiszem ezt tisztázhatjuk. Nem én ágáltam ugyan is ellened, meg senki ellen Te voltál aki azonnal ledorongoltál- már nem emlékszel? Ilyen rövid a memóriád?

Melyik kommentelőről irogattam itt. Szerintem egyikről sem Igaz Zsadit megemlítettem de ez talán csak nem bűn?

íRólad, pedig csak azért írtam mert te állítottad ki magadról a minősítést nem én.

Tudod mit Legyen neked Tanácsköztársaság - legyen neked egy a szereteted. Nekem több van, mert én például szeretem a nőket( nem úgy mint mondjuk  a mákos csikot- azt is szeretem) Szeretem a gyerekeimet - nem úgy mint a nőket. És szeretem az embereket is általában és nem úgy mint a gyerekeinmet. Az állatokat és a növényeket is szertem de nem úgy mint az embereket hanem másképpen.Mint ahogy  egy nőnek a szertetet sem hasonlítható össze azzal a szeretettel amelyel a rokonaim irányába fordulok. 
Úgy látszik te ezt nem érted- de ez a te bajod. te mindenkit egyformán szeretsz állítólag Te ezt írtad) nem tszel különbséget embertársad és barátod között a marha nagy szeretetben.

Te tudod kedves Kataaa, te tudod.  Ha te így gondolod akkor te csináld így, de ha megengeded én azért különbségeket teszek szeretet és szeretet között. 

Lehet hogy neked van igazad, de eddig még nen csalódtam ebben sem.

Jó napot neked

Kedves PlalyA !  Távol áll tőlem a személyeskedés, csak a véleményem és észrevételem mondtam el a hozzászólásaiddal kapcsolatban. Nem mosakodom, de érzem, nálad már habzik a víz a mosdóban... :) Nem követtem el semmi hibát, hacsak azt nem, hogy szóba álltam veled. Köszönöm, hogy olvastál. Ezután is megszólalok,  amennyiben sértegeted a barátaimat.  Próbáld meg máshol levezetni a dühöd, de engem  bármennyire is szeretnél, nem hozol ki a  sodromból. Előbb győződj meg azok valódiságáról, amiket itt  írogattál több  kommentelőről és rólam is, utánna mondj véleményt, hogy  ki milyen. Szeretet pedig egy van, de az mindenütt ott  van...

 

kedves Kataaa!

Még mielőtt értetlenkednél egy mondatot kijavírtok:

"Mint látod, vagy olvastad talán a jó egy vagy két napja a te vagy ti fogalaitok szerint eléggé „keményen” a szememre hányta azt hogy hibákat követek el. Még sem haragudtam érte, hisz úgy van. Te ezt miért nem tudod elviselni. Hibát követtél el- semmi gáz. Ne magyarázd mert csak rajtad marad."

A mondat helyesen a következő:

Mint látod, vagy olvastad talán: jó egy vagy két napja a te vagy ti fogalmaitokkal szólva Zsadi eléggé "keményen" a szememre hányta azt hogy hibákat követek el. Még sem haragudtam érte hisz úgy van ( nem irtam neki hogy ne személyeskedjen - csodálatos ugye)

Te ezt miért nem tudod elviselni. Hibát követtél el- semmi gáz,- ne magyarázd mert rajtad marad"

Na, ez a javított szöveg

Jól tette Bibi, hogy szólt neked, te meg azt, hogy bejöttél :) Ne hidd, hogy elfelejtettünk :D

 

 

Kedves Kataaa!

Értelmeztem amit írtál,  Azt írtad, hogy „még őszinted is vagyok. Nem győztél meg a Wikipédiával kapcsolatban”

Ezt írtad. Tehát ha meggyőzlek a wikipédiával kapcsolatban akkor hazudni fogsz? Vagy mit kell ezen értelmeznem. Egyértelmű az, hogy még őszinte is vagyok… szöveg, hogy máskor nem mindig voltál őszinte.

Kedves Kataaa, ne csináld már. Inkább mond azt, hogy ez egy szerencsétlen mondat és túlléphetünk rajta. Ne mosakodj. Amit leírtál félreérthető és bizony ha akarom akkor félre értem. Csak ez történt.

Mint látod, vagy olvastad talán a jó egy vagy két napja a te vagy ti fogalaitok szerint eléggé „keményen” a szememre hányta azt hogy hibákat követek el. Még sem haragudtam érte, hisz úgy van.  Te ezt miért nem tudod elviselni. Hibát követtél el- semmi gáz. Ne magyarázd mert csak rajtad marad.

Ami meg a meggyőzést illeti, ha nem hiszed- hát nem hiszed. A te dolgod. Nem is igen foglalkoztat a dolog

Ami pedig a személyeskedést illeti- már többször mondtam, hogy mi a személyeskedés. Ííneked is azt tudom mondani- nem személyeskedem, senkivel sem személyeskedem

Nagyon távol tartom magam attól hogy személyeskedjem. Nem teszem akkor sem ha te ezt százszorosan ki akarod belőlem hozni. Akkor is azt mondom hogy nem.

Ha a szeméyleskedésnél tartunk te személyeskedtél először is. Mikor azt írtad, hogy kimásoltam a Wikipédiát..( Csak azért idézem ide, nehogy azt mond hogy nem úgy van.

„. A szeretetről is meg van a magam  véleménye, nem a wikipédiából másolom.

Egy másodpercig sem vontam kétségbe a véleményedet, sőt azt írtam hogy légy büszke rá, hogy van véleményed mert az sincs mindenkinek ( ez talán a személyeskedés irányodba- mert ha igen akkor nem szabad veled egyetérteni mert az azonnal személyeskedés lesz?)

Másodszor pedig ugyan ebben a hsz-ben írtad

„Értékelem a hosszas magyarázataidat, de szerintem nem sokan kíváncsiak rá.  Én  csak egy szeretetet ismerek, de azt nagyon és ahhoz tartom is magam.”

Na most akkor megint ki személyeskedett- talán én? Ha te csak egy szeretetet ismersz, akkor valószínüleg úgyan úgy szereted a párodat mint a görögdinnyét. Vagy azt az ételt amit, a legjobban szeretsz, esetleg a virágot is úgy szereted? Vagy az nem szeretet? Hanem mi a fene? Inkább elgondolkoznál azon, amit leírtam és akkor talán rájönnél arra, hogy a szeretetből is sok van. Nem egy. Nem hiszem, hogy ugyanazzal a szeretettel szereted a gyerekedet, mint mondjuk a szomszéd unokaöccsét( ha van neki)

Kedves Kataaa, ne csináld már. Hagyd abba a duzzogást és ismerd el, hogy elhamarkodottan írtál. Személyeskedni pedig te személyeskedtél először, ha éppenséggel személyeskedésnek akarom felfogni.

Mással- ugyan kivel szeméyleskedtem (ne megint a duzzogás vezessen kedves Kataaa, a csak azért is elv- mert az nem mindig vezet eredményre)

Jó napot neked

 

Köszi, kedves Zsadi a kedves fogadtatást és, hogy még emlékszel rám. Tényleg nagyon rég jártam erre.

Bibinek köszönhetem, hogy felhívta a figyelmem a régi új Kapcsolatra. Köszi Bibi!

A félelmemmel csak arra utaltam, hogy sajnos a szeretet lángja egyre halványabban pislákol és ha ezen múlik a Föld sorsa...

Nemrég hallottam a Kossuth rádióban egy újabb "agyalmányról" a nyelvészek részéről, miszerint a nyelv is folytonosan változásban van, indokolt és CÉLSZERŰ lenne megszüntetni a magyar szavakban a "ly" betűt, és egységesíteni a "j"-vel írást minden ilyen (bocs, ijen!!!) szóban!:DDD

Szóval a gólya legyen gója, a golyhó is gojhó, mert csak a BAJ van ezzel a spéci magyar betűvel!

Na, mit szólsz, plajA? ;o)
 

 

 

Kedves ZSADI ! Köszönöm, ez  nagyon szép mondat - vers. :)

Nekem is nagyon tetszik, köszönöm! Betettem az idézet gyűjteményembe.

 

Halihó kedves Terlasz!
Én is örülök, hogy idejöttél! :)))

Ezt a "félelmedet" kifejtenéd?
 

Nekem ez a vers a kedvencem a szeretetről (remélem, bemegy az egész!):
 

Batta György:Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget –
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak – dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza – és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben –
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp – igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod – szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak –
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál – fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen –
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van – kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van.
 

 

Kedves PlalyA!

Kérlek értelmezd amit írtam: "Még őszinte is vagyok..." Nem kell félreérteni és személyeskedni sem mással, sem velem. Ha   te legalább  negyed annyira őszinte lennél mint én, akkor nem rontanád a durva személyeskedéseiddel a hangulatot. Tudod te egyáltalán mi a szeretet?  Ja, öngyilkosság?  Hát  nem dőlök a karjaidba, úgy, hogy nem kell ilyet mondani....

 

Örülök hogy mekkkkkkkkkkjöttél.

De nem ám. Azért hoztam ide én is, mert nagyon megtetszett :)

"csak a SZERETET MENTHETI MEG A FÖLDET!!!"    

Ettől félek én is, de nagyon!

Ezt elvittem, ha nem baj :)))

Kedves Őszidő!

ja nés még egy gondolat. A Wikipédia szószedetben is gyakran van helkyesírási hiba, vagy szórendi hiba, sőt igen sokszor előfordul magyartalan kifejezés is. Általában a wikipédiát nem irodalmárok írják. Sajnos ők másfele járnak. Csak olvass figyelmesen és akkor találsz te is éppen elég javítani valót.

Másrészről te tudod, hogy most éppen a Magyar Heklyesírás hanyadik javított kiaadáésánál tartunk mert én nem. Amióta ilyen idióta oktatássi vezetők vannak mint pl. Hoffmann Rózsa nem igazán követem ezeket.

te igen? van rá időd?

mert ha igen akkor szeretnélek megkérni, arra, hogy figyelmeztetss amikor egy ujabb agyalmány bekerül az oktatásba. Csak azért hogy megfeleljek a magyar helyesiírás 1215  javított kiadásának.

 Tudod én még az átkosban úgy tanultam, hogy az ít végü igék mind hosszú í vel írandók kivéve a nyit igét - na most próbálkozzál mondjuk a Word helyesírás ellenőrzőjével - aztán láss csodát. De mondok mást a szótagolást is másképpen tanultuk mint ahogy a mostani rendszerben van. Tehát nézd el nekem kérlek ha itt amikor azonnal válaszolok "helyesírási" hibákat vétek.

 Harmadrészt csak itt van alkalmam gyakorolni a magyar nyelvet- mert éppen külföldön élek és dolgozom, ott meg nem igen foglalkoznak a magyar helyesírás szabályaival. Tudom, ez bizony nem eléggé helyteleníthető cselekedet, de egyenlőre a magyar még nem világnyelv - bár vannak akik azt tartják, hogy valaha mindenki magyarul beszélt csak éppen elfajzott.

Kedves bibi!

Nem is gondoltam, hogy el kéne térned ettől. Sőt azt gondolom, hogy mindenki olyan életfilozófiát alakít ki magának amihez éppen kedve, tehetsége, és affinitása van. Ezzel semmi gond sincs. Általában a gond akkor szokott lenni, ha más életfilozófiákat nem akarunk elismerni, tudomásul venni.

Az életfilozófiám a sajátom, azt én alakítom ki magamnak- abból a tapasztalásból ami az életem folyamán ér. Természetesen ebben benne van az is hogyan védekezzek a kellemetlen behatások ellen. 

Viszont az én életfiolozófiám alakulása nem befolyásolja azt hogy valamilyen dologról mit tart a tudomány, vagy mit tart a társadalom. Általában az a helyesebb álláspont ha én próbálom meg igazítani az életfilozófiámat a tudományos eredményekhez és táőrsadalmi elvárásokhoz nem pedig fordítva. nem szerencsés dolog a fordítva való gondolkozásdés az meg tényleg szerencsétlen dolog ha ezért még meg is sértődök ( nem rólad van szó, hanem áltaklában írom le)

Lehet a szeretetnek a felfogása bármilyen, atól még nem változik meg sem a pszichológiai sem pedig az egyéb tényezői- csak nagyon lassan. Vagy ha úgy tetszik, hiába akarok és a Nirvánába kerülni, ha a Nirvána éppen nincs kéznél ( persze átvitt értelembe értendő)

Nem is kell hogy eltérj az életfilozófiádtól azért mert én leírtam a szeretetnek a pszichológiai megfogalmazását- baj is lenne, ha bárkinek a szavára eltérnél attól. Inkább azért irtam le hogy egy kicsit lehessen rajta gondolkozni elmélkedni, összevetni azzal amit eddig tartottam a szeretetről és akkor ha találsz benne olyat amit eddig nem építettél be az életfilozófiádba és ezt sikeresen "asszimilálni" tudod, ,már előre léptél.

Inkább azt gondolom bajnak ha élből elutasítod csak azért mert más tette ezt a leírást- mint olvashatod  itt a több hsz.ben is.

Nem az a gond, hogy más véleményed van, hanem az a gond amikor kinyilatkoztatod, hogy nekem megvan a felfogásom és azt aztán az isten se tudja megingatni mert az olyan sziklaszilárd hogy csak na- aztán az első fuvallat meg öszedönti. De hát nem vagyunk egyformák mint irtam volt valahol- nem is lenne jó. Most képzeld el milyen rossz lenne ha mindenki olyan tökéletes lenne mint én( ez persze vicc csak- még mielőtt néhányan komolyan gondolják) Nem lenne miről írkálnom.

Értelek kedves Kataaa!

Ezek szerint máskor nem szoktál őszinte lenni, ha csak most vagy az.

Hogy mit hiszel az a te dolgod. Nem akarlak meggyőzni semmiről sem. Te kérdeztél én csak válaszoltam.

ha nem hiszed akkor nem hiszed. Ezért nem fogok öngyilkosságot elkövetni.

Inkább, azt gondolom, hogy próbálkozz te is és akkor nem leszel hitetlen. A lehetőség adott.

Viszont ha lehet akkor legyél őszinte az jobb, mint az alakoskodás.

1./Csak  azért mert az ellenőrzött oldal, többek között ezt is ellenőrzik. 

2./ Ide általában egy az egyben irok, oda meg általában több napos előkészületek után küldöm el.

3./ próbáld ki te is hogy milyen az, aztán  megtudod, hogy mi és miért van.

 

Ezt a megfogalmazást még nem olvastam, de teljesen magamévá tudom tenni

Választ kaptam sok éves töprengésemre.....

Kedves New-Edit55

Sajnálom, nem akartalak bántani... De jó a kérdés: miért hagyod, ha így gondolod??? Egy kapcsolat addig jó, amig mindkét fél jól érzi magát benne. Ha úgy van, ahogy írtad, ez már rég nem a szeretetről szól ...

Vagy önzetlen valami és nem vár viszonzásul semmit, vagy ha viszonzást vár, akkor nem önzetlen.... Persze tudom, a párkapcsolat arról szól, hogy kölcsönös ... de amint észleled, hogy nem az, akkor el kell tudni dönteni, hogy mindennek ellenére folytatod önzetlenül vagy kilépsz belőle... Attól, hogy nem maradsz benne, a szereteted megmaradhat... de mentesülsz attól, amitől szenvedsz...

Kedves Citoyen! Igazad van. Én a saját érzésemet /tapasztalataimat/ írtam le, és bizonyára bennem van a hiba, talán ??? (BIZTOSAN!!!) , hogy minden barátságaimban, házasságomban naív (OSTOBA!) voltam, hiszen azt hittem, ha én önzetlenül megteszek a másikért mindent, majd egy idő után rájövök, hogy kihasználnak és hagyom! Nem szólok, akkor egyszer csak keresni kezdem a választ: és VELEM mi lesz? Én csak adok, csak adok, keresem, hogy mivel tehetem a másik életét könnyebbé, s olyan lenézően beszélnek velem, mintha egy szellemileg visszamaradott lennék? Hogy miért hagyom? Talán mert gyerekkorom óta ezt hallom! Semmi sem jó amit csinálok, értéktelen vagyok! Egy idő után, talán lustaságból? Vagy mert túl hihetően harsogják a füledbe, te magad is elhiszed. Nincs erőd a tiltakozáshoz. Na de elég az önsajnálatból! :O)) Erős leszek, és NEM HAGYOM MAGAM!!!!!!! Köszike, hogy válaszoltál!

"A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni."
(Tatiosz)

Kedves PlalyA

Nem keverek össze semmit..

Hogy a drogos az alkoholista mit  miért kompenzál, vagy pótol nem térek ki erre.

Megmaradok a magam számára az életem folyamán kialakított életfilozófia mellett.....

Kedves PlalyA! Még őszinte is vagyok. Nem győztél meg a Wikipédiával kapcsolatosan.

Hogy, hogy nincsenek helyesírási hibák a wikipedia szószedeteiben, csak itt a hozzászólásaidban?

Kedves Kataaa!

Tudod én nagyon sokszor részt veszek a Wikipédia szerkesztésében( most nem mert éppen nem vagyok otthon) de általában igen. Éppen ezért nagyoin sokszor olyat is olvashatsz amit ott olvasol. Legutóbb például az Amazing Grace-nél tapasztalhattál ilyet. Most a szeretetnél is megtaláltál. Ez általábban nem írják ki hogy kinek a munkája mert ez közös dolog. Én sem szoktasm erre hívatkozni csak ha megkérdeznek róla kedves Kataaa. Ez van. Amúgy örülök, hogy van sajáét véleményed, légy erre büszke, mert nem mindenkinek van az se.

Kedves bibi!

Az lehet hogy hiányt pótol vagy kompenzál valamit, de azt gondolom elég bután teszi. ( dohányoztam én is vagy 30 évig elég erősen tehát nem a levegőbe beszélek - aztán meg úgy döntöttem hogy elszívtam amit egy életre el kell szívni így abbahagytam)

Viszoint a mérhetetlen evés az vajon milyen hiányt pótol? (Azt hogy kiskorában nem kapott banánt?) Mondjuk ez inkább egy másik történet.

Hogy mit várhatsz a társadalomtól - amit te adsz neki. A társadalom olan amilyenné te formálod. Ha nem teszel semmit akkor a társadalom sem tesz semmit, mert te vagy a tásrsadalom meg a többiek. Nem különálló valami a társadalom, hanem együtt vagy sehogyse. Tudom ez Magyarországon szentségtörés ilyet emlegetni, de ez akkor is így van.

Te fogalmazod meg ( mint a társadalom tagja) azokat az elvárásokat amelyeknek neked is meg kell felelni- és nem más.

Természetesen azt nem mondom, hogy csak is olyan elvárások vannak a társadalom részéről ami neked tetszik- van olyan is ami nem tetszik, de ezeket sajnios együtt hiozzuk meg és együtt is kellene betartani.

( ne keverd össze a társadalom által hozott elvárásokat meg az állam által alkotott törvényeket és  az állam által végrhajtott dolgokat. Nem ugyan az a fogalom a kettő. Sajnos nagyon sokszor összekeverik a kettőt és a társadalomnak tulajdonítanak olyan dolgokat amelyeket az állam és az államhatalom csinál, és az államtól várnak olyan dolgokat amelyek viszont a társadalomra tartozna.

 A társadalmi munkamegosztás az a társadalomé az adók és járulékok meg az államé Nem kell felcserélni a kettőt.

Kedves PlayAl

Igazad van. Lehet hogy rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam, hogy a szeretet nálam kimerül abban.......

Ezt lehet társadalmi elvárásnak is nevezni, de én a magam vonatkozásában önmagammal szembeni elvárásnak nevezem..

Nem igazán töröm össze magam hogy az ú.n. társadalmi elvárásnak megfeleljek....

Milyen társadalom fogalmazza meg velem szemben az elvárásait... és én mit várhatok el  a társadalomtól?

Ezt inkább nem fejtem ki..... a jelenlegi társadalom vonatkozásában... 

Amit meg a szenvedélybetegről írsz abban nem igazán értek egyíet Veled:szerintem a szenvedélybeteg

az alkohollal, a cigarettával, a droggal, hiányt pótol.... veszteséget kompenzál

Kedves PlalyA!  Értékelem a hosszas magyarázataidat, de szerintem nem sokan kíváncsiak rá.  Én  csak egy szeretetet ismerek, de azt nagyon és ahhoz tartom is magam. Különben nem lennének nagyszerű barátaim. Hú, ez lehet, hogy nagyképűen hangzik, pedig távol áll tőlem  bármiféle nagyképűség.  Én egy   olyan szolid egyszerű emberi lény vagyok. A szeretetről is meg van a magam  véleménye, nem a wikipédiából másolom.

 

Kedves Bibi!

Azt írod:” A többi embertársammal kapcsolatban az irántuk érzett szeretetem kimerül annyiban, hogy nem bántom őket ( a hátuk mögött is csak annyit mondok, amit a szemükbe is meg merek mondani)

Viszon itt már cserébe azt várom, hogy ők se bántsanak”

Ezzel csak annyi a baj, hogy ez nem szeretetet, habnem a társadalmi elvárásoknak megfelelő viselkedési minta. Nem szabad összekeverni a kettőt. Nem ugyan az.

Nem tudom, hogy ha mondjuk, azt mondod, hogy szeretem a szárazbabfőzeléket- az hogyan tudnád megcsinálni hogy ne bántsd hisz megeszed – az elég nagy bántás nem? Ő meg nem bánt vissza, mert nem esz meg téged? ( Nem a Foltozott Üstben főzték- mint ama borsó levest)

Tehát ez a filozófiád a társadalmi elváráshoz jó, de a szeretethez nem.

Ha azt mondod, hogy szeretem az embereket, és szándékosan nem okozok nekik kárt - az sem szeretet, hanem a társadalmi elvárásoknak való megfelelés - egy szerepjáték - ilyen szerepjátékokból áll az életünk.

Akkor, amikor azt mondod, hogy szeretem a gyerekemet az igen az szeretet – mert nem azért szeretetd, hogy megfelelj egy elvárásnak, hanem a szubjektumodból fakadóan emócionálisan kötődsz hozzá  - ez a  sztrogé. Azért mert közelséget érzel, azért mert elkötelezett vagy irányába és gondoskodni akarsz róla.

Ha a filiáról beszélünk vagy az erosról- akkor nem csak gondoskodás, de szenvedély is egyben ami az adott személyhez köt  Vagy az adott tárgyhoz élettelen dologhoz köt.

Van, aki szenvedélybeteg: annyira szereti az alkoholt, vagy a cigarettát, édességet, gyümölcsöt. Ez is szeretet egy túlzó filia.

Továbbra is foglalkoztat ez a téma:

Magamat veszem példának:

Ilyen feltétel nélkül csak a gyermekemet tudom szeretni, meg a szüleimet tudnám szeretni de már nem élnek..

A többi embertársammal kapcsolatban az irántuk érzett szeretetem kimerül annyiban, hogy nem bántom őket ( a hátuk mögött is csak annyit mondok, amit a szemükbe is meg merek mondani)

Viszon itt már cserébe azt várom, hogy ők se bántsanak

 Ezt az életfilozófámmat emberekre, állatokra, növényekre is érvényesnek tartom

 

Én már egyszer s Citoyennek kifejtettem a szeretetnek az értelmezését. Egészen az erosztól az objektív szeretetig bezárólag.

Nem olyan nagy dolog megérteni, és egyáltalán nem kétirányú vagy többirányu a szeretet.

Először is külön kell választani az objektív szeretetet a szubjektív szeretettől. A szubjektív szeretet egyik legpregnánsabb képviselője a szerelem a vágyakozás, amely azért „múlik” el mert a szubjektum változik. Az objektív szeretet az önzetlen és olyan hogy nem vár viszonzást. Ha eldöntötem, hogy valakit szeretek akkor azt ellenszolgáltatás nélkül teszem és nem várok érte semmit.  A döntésemet szabadon hozom meg, minden korlátozás és behatás nélkül. Ha így teszek, akkor érem el az objektív szeretetet. Ellenkező esetben, mindig szubjektív a szeretetem.

De a fajták szerint megkülönböztetjük az erost, az agapé-t és a filiát.

Az eros a szenvedély a vágy és az örömök adása és kapása

Az agapé a lelki szeretet, amely megnyilvánulhat erosz formájában is és filia formájában is.

Az előző az úgynevezett „fehér szerelem” az utóbbi például a  külső és belsőszépség, a belső lélek szépségének a megjelenítője.

A kereszténység ezt nagyon szereti az isteni szeretettel azonosítani, vagy a keresztényi felebaráti szeretettel azonosítani.  Általánosságban az agapé az, amely az objektív szeretet alapja lehet minden vonatkozásban.

 A filia a baráti, testvéri rokoni családi szeretetet jelöli vagy azt, amikor személytelen szeretetről beszélünk (például: szeretem a dinnyét)

Ennek van egy alfajtája a xénia a vendégbarátság szeretete (Paris ezzel élt vissza Menelaosznál)

A sztrogé a szülői szeretet az a természetes vonzódás, amelyet egy anya érezhet a gyermeke iránt, vagy egy apa a családja iránt.

Nem akarom ezt még egyszer végig vezetni, akit érdekel, az megtalálja Citoyen blogjában.

Bár többször és felelőtlenül használjuk, azt a kifejezést, amit szeretetnek mondunk. Azért ennek is, mint mindennek van negatív oldala is.

Például az olyan szeretet amit „majom szeretetként” határozunk meg  - egy felszínes filia.

Vagy az olyan szeretet, amely felemészti mindkét felet a szeretőt és a szeretettei is - egy oldalú erosz.

Vagy a reménytelen vágyakozás, mint szeretet.  De még egyszer megjegyzem hogy ezek mindig a szubjektiv szeretetből fakadnak. Objektív szeretet nem lehet ilyen.

 

a szeretetet egy kognitív és közösségi jelenség melynek három alapvető tényezője van

közelség, elköteleződés, szenvedély vagy gondoskodás igénye.

A fenti csoportosításnak minden szeretet formája ennek a három alapvető tényezőnek a kombinációjával írható le. Nincs olyan szeretet amely ne ezeknek a tényezőknek a kombinációja lenne, legyen az élettelen, vagy élő, vagy akár transzcendentális irányba megnyilvánuló szeretet.

  • 423
  • -439

Nagyon szép megfogalmazás a szeretetről! Azt hiszem a szeretet belőlünk, a szívünkből fakad,  vagy van, vagy nincs. A szeretetet nem lehet "akarni", a szeretetet nem lehet "eldobni", mert az bennünk van. A szeretet csak adni akar, a szeretet nem vár érte jutalmat. A legfontosabb:  a szeretet nem fogy el soha!  Számomra ezt jelenti a SZERETET!

Oldalak