Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

A lassúság ára vagy az emberi érzéketlenség...

Kora reggeli őszi napon, ragyogó napsütésben, nem túl forgalmas utcában a járdán bandukolok. Nem sietős a dolgom, gyönyörködve kihasználom a természet eme csodáját. Néha a lábam elé is néztem, s milyen jól tettem.

A reggeli harmat csillogása a napfény hatására szinte vakította a szemem. Azt azért jól láttam, hogy előttem a járdán csigapár húzta a csíkot alig látható sebességgel. Megálltam és csodálattal bámultam a kis puhatestű élőlényeket.

Kicsit távolabb kis csigabiga lassan csúszva követte, gondolom - a szüleit. Talán a téli álom biztonságos helyét keresik. Mosolyogva csodáltam a kis állatkákat. Álltam és fényképeztem…

Gondoltam, visszafelé jövet csinálok több képet róluk. Kicsit sietősebbre fogtam, nehogy elhúzzanak előlem.

Dolgom végeztével siettem haza.  Reménykedtem ott találom a csigákat, ahol találkoztam velük.

Tévedtem, valaki vagy valakik barbár módon a szó szoros értelmében péppé taposta a kis aranyosakat. Mind, ami az útjában volt. Szomorú és megrázó látványban volt részem. Elgondolkodtam, mennyire érzéketlen az ilyen ember Mi vezérelhette erre a tettre? Állatgyűlölő vagy netán irigy volt? De mit árthatott a szerencsétlen csúszómászó állatkák „tömege”?

Azért nem csináltam újabb képeket róluk, mert szörnyű látvány volt. Egy könnycsepp gördült  le arcomon.

Emberek hát hol a szeretet?…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

:( :( :(