Én ellenzékinek gondolom magamat, ha nem is vagyok egy (be)szervezett pasi. Látom egy ideje, mekkora kártevő ez a kormány. Olyan rombolást végzett, hogy azt talán egy világháború utáni újjáépítés lendülete is kevés lesz helyrehozni. Nem akarnék közhelyezni, de a fejekben és a lelkekben, az erkölcsben végzett pusztítása mérhetetlen.…
Kicsit irigylem most a budapestieket. Egyedülálló lehetőséget kaptak a kezükbe: ők választhatják ki, ki induljon a főpolgármesteri posztért a baloldalon. Ilyen még nem volt.…
Összekülönböztünk Józsi haverommal. Pedig majd’ két évtizedes barátság már a miénk.…
Sokan érvelnek most amellett, hogy az ellenzéki képviselők ne vegyék át a mandátumukat. Legyen csak kormánypárti parlament, úgyis felesleges minden próbálkozás az elsöprő többség ellenében, mint ahogy azt az elmúlt két ciklus ékesen bizonyította. És hogy tüntessünk, meg élőláncozzunk a parlament ellen.
Mert majd ezt észreveszi a világ, és igazság tétetik. A kormány meg lemond, mert nem lenne bőr a képükön, ugye.…
Nekünk itt a Kapcsolaton marhára elegünk van abból, hogy senki nem áll ki, ha hibázott, és mondja azt: bocsánat, hibáztunk. Rosszul csináltuk. Eltoltuk. Elmértük. Rosszul döntöttünk.
Ezért elkezdjük mi: bocsánatot kérünk mindazoktól, akik miattunk, velünk együtt elhitték, hogy az idei választást ebben a torzszülött választási rendszerben az ellenzék meg tudja nyerni, ha többen leszünk, mint azok, akiket Orbán Viktor hív az urnához. Többen lettünk, de nem elegen. Sokkal többen kell lennünk.…
0 hozzászólás 
Permalink