Szép idézetek, gondolatok gyűjteménye

Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében.

Hernyó-lét :)

Egy másik blogomban valaki szóvá tette: ki mint vet, úgy arat. Igyekszem úgy vetni, hogy arathassunk is... Nem a magam hasznára, hanem mindenkiére... Igyekszem szép gondolatokat elvetni, hogy a sok-sok dudva helyett valamennyiünk örömére szépség, békesség és harmónia teremjen...

Ez a mese számomra azt jelenti, hogy bár a jelen pillanatunk sokszor elviselhetetlennek tűnhet számunkra, mégis létezik megoldás... legfeljebb most még mi nem látjuk.

Kérném az idézett szöveg nem szó szerinti értelmezését :) Főleg pedig az átpolitizálást mellőzzük, ha lehetséges, mert az írás mindenféle ilyen szándék nélküli :)

Tudom nehéz ez megérteni annak, akinek mindenről AZ jut az eszébe... Köszönöm :)

 

Ez egy tanmese... Mindennemű továbbgondolása és értelmezése az olvasó felelőssége :)))

 

 

*Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...

Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok. A tegnap levetettem magam egy szélső levélről... és? Még csak meg sem ütöttem magam. De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik! Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért... Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik...

Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok! Értek én mindent!!!

Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok...

És akkor jött az ötlet, egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Ígyhát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rámtalálni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök. Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát!

Azzal begubódzott. Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon. Csak lógott és várt. Várt és várt. Mégsem fulladt meg. Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolatai is, amire eddig mindig számíthatott. Pedig azt hitte, mindent tud az életről.

Nagyon elkeseredett.

Feladta.

És akkor elkezdődött valami.

Mégsem úgy történt, ahogy eltervezte.

Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem. Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt. És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját!

De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé. Csak követte vágyait, érzéseit. És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért!

Belül is más lett.

Feltörte a koporsó fedelét és kimászott.

Fájdalmas volt az első nyújtózás.

Hatalmas szárnyai lettek, amik örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek. A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait. Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség. De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott. Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül.


Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és azt a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé.... *   

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Plálya!

Senki nem törölgeti a blogokat. A múlt héten egyik felhasználó - tévedésből, rossz helyre kattintva - törölte az én egyik csatornámat. Ezért aztán a csatornában levő írások eltűntek a csatornával együtt.

Így van ez.

  • 244
  • -271

Kíváncsi vagyok, kik azok akik törölgetik a blogokat.

Akár véletlenül is, vagy készakarva.

Ami nem tetszik azt töröljük? Vagy  hogy van ez?

 

A történet mondjuk nem egészen tetszik, de hát ugye izlések és pofonok... Viszont nagyon hajaz a "Rút kiskacsa" mesére Andersentől..  Amúgy ZSADIzenének igaza vagyon. A szimblizmust vagy érti valaki, vagy nem.. Ha nem, akkor marhaságnak fogja tartani az egészet (szegény Ady és társai). 

Köszönöm Katám! Kedves vagy. :)))

Sokszor gondolok arra, ha szimbolizmusról van szó, hogy akinek szól, az érti, aki meg nem érti, annak nem is szól...

 

Citóka, betettem a lepkés IGAZ történetemet Katicabogár Könyves blogjába "Bejegyzásként":
http://kapcsolat.hu/blog/kultura/9489-meg-nem-szuletett-pillango#comment-34990

Tudod, csak ide tudok betenni úgy blogbejegyzést, hogy a kép is látható legyen...
 

Köszönöm Kedves ZSADIzene!  Nekem nagyon tetszik a vers.  Aki tudja értelmezni, annak  is biztosan , nincs  szükség  törlésre.  :)

  • 306
  • -276

Ahogy itt olvasgatlak Benneteket (elolvastam a blogot is, Citóka!, és tetszik, érdekes monológ...), eszembe jutott egy kedvenc vers, amelyet már elég régóta ismerek, és úgy gondoltam, éppen ide illik a "végkifejlete" miatt, bár nem hernyó, hanem EMBER, nagyon is ember... Emberi monológ... Döntsétek el Ti magatok, ide illik, vagy sem? Ha nem, lehet törölni...
 

ELLENEM S VELEM

 

Szemlér Ferenc

 

A múltból mind megjönnek ők,
kik társaim voltak előbb,
kik éltek ellenem s velem,
kiknek neve történelem.
Ki gonoszul gáncsot vetett.
Ki talpra emelt engemet.
Ki gyűlölt, mocskolt és tiport.
Ki lemosta rólam a port.
Ki ifjan ágyából kivert.
Ki öregül is még ölelt.
Kit értem öntött el heve.
Ki lúdbőrzött, míg vert, bele!
Aki imádott, ki utált,
éltet kívánt rám, vagy halált.
Körülvesznek a kedvesek,
körül az ellenségesek.
Választanék is: mi a jobb?
Élni-lenni mi biztatott?
Idáig mitől értem én
túl éltem felén, túl delén?
Aminek földem és egem,
minek magam köszönhetem?
De minden szerte- s összefut.
Hol búzát látok, hol ocsút,
hol ez a jó, hol az a rossz,
hol simogat, hol ostoroz,
egyként gyógyít, egyként sebez
gyilkos ma az, óvóm ma ez...
Barátom, avagy ellenem,
mind rosszat és jót tett velem,
akár a sors, míg valakit
szétzúz és újjáalakít.

 

 

Köszönöm Kedves Echinacea a kiegészítésed - tetszik.:)  És a megértésed is: "Igen, az élet megváltozik, de nem vész el".  Sokak számára hihetetlennek tűnik, pedig így van.

 

Igen, E.R., pont ezt akarják kimondani az északnémet temetők lepkés fejfái is, amikről írtam. Akadnak ott rózsabimbót ill. félig-nyílt rózsát ábrázoló faragások is, - az is érthető,  mert hogy rövid az emberi élet, mint egy rózsáé, de a pillangó szerintem vigasztalóbb szimbólum. Vita mutatur, non tollitur - énekelték a régi, latin nyelvű temetési szertartásokon, - az élet megváltozik, de nem vész el.

Többször elolvastama  blog tartalmát, a hozzászólásokat is. Én lefrodítanám a blog tartalmát, hiszen annyira  érthető, hogy  a létről szól.Bocsánat a  blog  szerzőjétől.  Az  ember hasonló  módon  születik. Éli életét, nő  és egyre többet tapasztal az létezés minden formáját  megtapasztalja. Saját  maga  alakítja a  létazését olyannak, amilyen.  Amikor a földi  létezésének  vége  elérkezik, elindul egy másik létbe - az örökévalóságba.

Szivesen :o)

Nincs vita Zsadikám :))) Lepke-imádat van :))) Kiváncsiam várom a történeted :)

Bocs Citó, nemtom, mi a vita tárgya, én CSAK a lepkékre jöttem ide, imádom őket, a történetet nem olvastam... Majd, ha kevésbé leszek fááááááradt...
Egyébként van egy gyerekkorombeli SAJÁT igazi lepketörténetem, majd beteszem a könyvesbe, hátha valakinek megen kedve lesz belekötni! :P :DDD
Az az éjjeli pávaszemről szól, ez itten a nappali...

 

Helyes, Etele!
Tudsz te kedves is lenni!

Amúgy köszi a lepkés linket, nekem a kedvencem ez a nappali pávaszem, egyet 2 éve sikerült is augusztusban közelről lefotóznom, mondtam neki:
- Pillangó várj meg, bemegyek a gépemért, és lefotózlak!
És megvárt! :)))
Szeretem a fecskefarkút is, nekem van egy ún. "lepkefám", eredeti nevén nyári orgona, az pár éve mindig tele van szipókázó gyönyörű lepkékkel.
http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Ny%C3%A1ri_orgona

Ez is a kedvencem: http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/hal%C3%A1lfejes%20lepke.jpg 
de ez ritka, inkább este kerül elő, ősz elején, mikor jönnek a "szenderek", csak sajnos a macskáim úgy vadásznak rájuk, mint az egérre, és állandóan behozzák őket a lakásba! :(((
http://m.cdn.blog.hu/va/varazskert/image/Szender_koz.jpg
 

Ó, Etele, Köszönöm! A fecskefarkú lepkének még a hernyóját is megtaláltam a képeid között! Köszi!!!

Működik, köszönöm Etele :)

Nem tudom ezzz a keresés működik-e linknek de itt van lepke bőven ;)

  • 299
  • -249

Nálunk is, sok a szép lepke, de mire előkapnám a fényképezőt, el is szálldogálnak...

Valószínű, hogy pont ez az átalakulás az oka a temetői szobroknak... Élet és halál... az átalakulás maga az ujjászületés...

Idén egyre több fecskefarkú lepkét látok, azok is gyönyörűek, nagyok, elegánsak. A hernyójuk meg nem szőrös, hanem nagy,  síma, halványzöld, némi piros és fekete pöttyel, és két szarvacskájuk is van. Tényleg csodálatos ez az átalakulás. Az észak-németországi temetőkben gyakran látni a fejfákon felszálló pillangót kifaragva. Egyértelmű jelkép, nekem nagyon tetszik.

A természet önmagában egy csoda... Mindennek megvan a maga helye és szerepe. Az egyensúly az emberi beavatkozás következtében bomlott fel... Bizony a hernyónak is megvan a létjogosultsága, ahogy minden más élőlénynek :) Főleg, ha ilyen gyönyörűség születik belőle :) Nagy pillangó rajongó vagyok (többek közt) és bizony nekem is meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy ha ezeket a csodákat szeretném élvezni, akkor el kell viselni azt is, ami vele jár....

Hm. Visszavonom téziseimet.

Tudjátok mit? 

Példát veszek a hernyó lepkéről. Nem érdekel az egész.

Azt csináltok amit akartok.

  • 267
  • -300

Szép ez a nappali pávaszem, ezért a látványért még a didaktikus hernyót is el lehet viselni!

:-)  :-)

Azt hiszem, jobb ha még időben lépek:

"Kérném az idézett szöveg nem szó szerinti értelmezését :) Főleg pedig az átpolitizálást mellőzzük, ha lehetséges, mert az írás mindenféle ilyen szándék nélküli :)"

Az irás saját jogon rossz.

Irói szabadság hülyeséget irni, rossz hasonlatot állitani fel. Például: "Repül a bálna".  Jól hangzik, egy dalban elmegy, kjön rá a rim, (és történetesen én is kedvelem az előadókat, valamint a szám is jó) de ettől persze hülyeség.

A szép tanulságos történeteket a tanulságukért irják. Ez a tanulság - és mindjárt dobjuk ide a legtöbb lefejezős, sárkányirtós, élvenyúzós, élveégetős gyerekmesét - marhaság. Kártékony marhaság.

A kérdésem a következő: hogyan lehet valami szép, ami hazug, és kártékony?

Megkérdezte valaki az almafát is a hernyóról? Hát a kertészt?

Nem politizálunk?

Tényleg?

Akkor ezekszerint a baloldali ebereknek már smafu a progresszivitás? Mi jön még? Visszaa kőbaltához, mert az szép?

  • 249
  • -286

Érdekes történet.

Azt hiszem elég gyorsan rá lehet lelni a kulcsmondatra, aki keres, az talál :o)

"Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé. Csak követte vágyait, érzéseit"

Korábban elhangzott, hogy

- csak magunkat hibáztathatjuk, ha nem gondolkozunk pozitivan és negativ (elnyoomó?) személyek vagyunk, majd más szerző tollából, hogy

- együtt legyőzhetjük a közénk furakodott ellenséget és egyébként is kt érdekel mások véleménye, hiszen vagyunk akik vagyunk..

A sorba gyönyörűen beleillik az a flozófia, amely szerint csak engednünk kell vágyainknak, még véletlenül se gondolkozzunk,  és rögtön valami szép történik velünk, valósággal átlényegülünk. Ami pont igy, ezen a módon ugye emberekkel csak roppantt ritkán történik meg, ha nem számoljuk az impulziv vásárlást, node azt nem számoljuk, mert a hernyós zabálás, az kizárva.

Viszont van jónéhány tragikus példa, mi történik ha valaki tényleg átengedi magát a vágyainak gondolkodás helyett: pedofilia, nemi és csadon belüli erőszak, gyilkosság, ó, ki ne elejtsük, csoport alapú agresszió, na és persze a jóval gyakoribb korrupció, nepotizmus és a választási igéretek megszegése.

Vajon miért hirdet ilyesmit Kataaa & Co.?

Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán. Johann Wolfgang von Goethe