Szép idézetek, gondolatok gyűjteménye

Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében.

Tatiosz gondolat...

***Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.***

Tatiosz


 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Na, ezek az egymondatosak legalább tényleg helytállóak. Bár azt, hogy nem kell lefordítani, néha, néha nem érzem.. Bár az is igaz, hogy valóban a zene, akárcsak a festészet, vagy a szobrászat, vagy akár az irodalom, emocionális dolgok. A lelki alkattól és a pillanatnyi hangulattól függ, mi az, ami megragadja az embert és mi nem..

Az, hogy időnként az ember butaságokat mond, vagy ír, szerintem egyáltalán nem probléma. Mert ki nem? A pillanatnyi indulat, esetleg téves emlékek, emlékezet kiesés, nem eléggé megalapozott ismeretek sokszor viszik az embert tévútra, magamat is nem egyszer.. A kérdés az, hogy ha valaki szól emiatt, akkor képes vagyok e korrigálni, vagy "csakazértis"... A politikusokat ebből hagyjuk ki, azok más pályán játszanak, hogy finoman fogalmazzak..

Hát sajnos kedves Dmolnár, én ismerek olyanokat (főleg a politikusaink közül!!!), akik ugyancsak foggal-körömmel ragaszkodnak a saját hülyeségeikhez, legyen az felelőtlenül kiejtett szó, vagy tett! :(((
(A közelmúltban is számtalan példa van erre!...)
Az pedig, aki képes belátni a hibáját, igen nemes lélekre vall. Szinte hihetetlen, hogy egyáltalán kiejtett a száján meggondolatlanul valamit is?!...
De hát emberek vagyunk, bárki (még az ilyenek is) tévedhet.

Ami az egymondatos idézeteket illeti, szerintem is van köztük sok jó, hasznos, és igaz.
Én nagy idézetgyűjtő voltam, régebben persze a foglalkozásomból kifolyólag leginkább a zenei idézetekre fókuszáltam.
Hoztam belőlük ízelítőt:

"Páratlan erőt jelent, ha a magányos ember énekel: de még sugárzóbb ez az erő, ha sokan együtt énekelnek." /Szabolcsi Bence zenetudós/

Azt hiszem, mindannyiunk előtt közismert, ha pl. este sötétben kellett egyedül hazamennünk, önkéntelenül is dudorászni kezdtünk, vagy fütyörészni, ugye, fiúkák?! :DDD

"A zene az egyetlen világnyelv, melyet nem kell lefordítani, itt lélek szól a lélekhez." /Berthold Auerbach (1812-1882) német költő/

Schiff Andris zongoraművészünk szerint is óriási előnye ez a zenének pl. az irodalommal szemben.
 

"Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép." /Kodály Zoltán/

Hát igen... Én úgy gondolom, Kodályék a 24. órában mentették át a magyar népzenét az utókor számára, s nem is akárhogyan!
 

Ragaszkodni a megfontolatlanul kiejtett szóhoz? Hát ez nekem elég új. Persze lehet, hogy én vagyok genetikailag msáhogy hangolva, de én bizony semmiféel szóhoz nem ragaszkodom, ha belátom, vagy beláttatják velem, hogy butaságokat hordok  össze... 

Van egy-két egymondatos különben, ami szerintem is jó, de ez nem oda tartozik, szerintem...:0)

Szerintem pedig nagyon-nagyon találóak tudnak lenni az egymondatos idézetek.... Pont a lényeget ragadják meg.... Persze van egy csomó mellék körülmény, amibe bele lehet kapaszkodni, ha elkezdjük értelmezni.... Ezek arra alkalmasak, ahogy a mondat lényege sikkadjon el...

Én tudnám élvezni a megfontoltságon alapuló csendet.... Annyi minden mondanak ki az emberek, amik pillanatnyi benyomásból - sokszor alaptalan hírekre felülve - mondanak ki, hogy borzasztó :( Aztán lehet, hogy később az ő számára is világos, hogy mekkora botorságot mondott, de akkor már ragaszkodik a kimondott szóhoz.... Hát ez a baj ezzel....

Nem tudom... ha csak a megfontolt szavak jönnének ki az ember totkán, akkor igen nagy csendek lennének... :0) Ami meg a másik megértését illeti, hát én eddig úgy láttam, hogy igen sokan megértik mások problémáit, vagy gondolatait. Legfeljebb nem azonosulnak vele, de megértik. Az önimádat pedig igen ritka, tapasztalatom szerint. Persze mindenkiben van belőle egy icipici adag, de az nem is önimádat, legfeljebb magabiztosság, vagy önmegbecsülés... (Persze az egész beírásom amiatt van, mert nem szeretem az egymondatos "igazságokat", kevés közöttük a valóban találó..)

Van akinek a szó akad a torkán(...)  Vagy belefolytották...Az önimádat súlyos esetben  rosszul végződik. A  másikon múlik, hogyan...

Ja.... és az első lépcső, hogy felismerem ezt.... a második az, hogy tudok-e változtatni rajta ??? Na ez itt a nagy kérdés... Tudunk-e és főleg akarunk-e....

Én csak hoztam drága Zsadim :D Egyébként szerintem igaz.... nézd meg mennyien fecsegnek csak úgy értelmetlenül.... jó esetben.... Mert sokszor inkább ártalmasan :(

Háááát... Nem is tudom, drága Évám!

Ha beismerem, hogy igaz, amit írtál, akkor azt is be kell ismernem, hogy ÉN IS ilyen vagyok.
DE! Ez még hagyján lenne, beismerem, üsse kavics. 
Hanem!
Akkor az is igaz lehet, hogy Tatiosz maga is ilyen!
Hiszen aki nem ő, az mind a "mások", nemde?

Jómagam is ismerek hasonló "gondolatot", számomra az egyik legnevezetesebb:

"Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát." (Lev Tolsztoj)

Mondta ezt az a híres író, aki a SAJÁT feleségével sem jött ki élete vége felé.
Mert miért is?
Nem sikerült megváltoztatnia, ezért olyan lett vele, mint egy rigolyás vénkisasszony, azaz ő vált olyanná, akit meg akart változtatni.

Nemrég ment egy film a tv-ben, ha jól emlékszem, "Aztán mindennek vége" címmel.
Az "okosságát" ismerve igencsak szemmé váltan néztem végig!
Ezért ezt szűrtem le belőle.

A hála pedig ritka jószág, mint a fehér holló... 
Szofja másolta KÉZZEL a férje regényeit, pl. a HÁBORÚ ÉS BÉKE 3 kötetes monumentális művét hatszor is!
Erre AZT kapta egy vénembertől, amit a film bemutatott:
http://www.port.hu/aztan_mindennek_vege_the_last_station/pls/w/films.film_page?i_film_id=107861

Hát tudod?! :(((