Életképek-4

Nem elég nézni tudni kell látni

Emlékek és sorsok

Emlékek és sorsok

 

Avagy: 20 éve még honvédő katonák és határőrök, ma kádárhuszárok és élősködők vagyunk…

A Cikk eredetije itt található meg:

http://szoli.eu/20-eve-haborus-veszely-harckeszultseg-a-magyar-jugoszlav-hataron/

Már javában folyt Jugoszláviában a polgárháború, a nemzeti és etnikai tisztogatások időszaka, amikor 1991. október 27-én 20 óra 51 perckor a jugoszláv légierő MÍG-21 bisz vadászrepülőgépe bombatámadást hajtott végre a magyarországi Barcs város ellen. Az angliai Hunting Enqineering BL 755 típusú, MK3-s változatú kazettás bombák szét nem robbanó részeinek vizsgálata és a körülmények szakszerű vizsgálata bizonyította, hogy szándékos támadás történt a város ellen. A 144 db, 2,5 kg súlyú, fékezett zuhanási sebességű kisbomba Barcs szélén landolt, szerencsésen megmenekült így a város több száz lakója és sok értékes ingatlana.

Ez az eset már világosan jelezte Magyarország részére, hogy a magyar munkásőr AMD és AMP gépkarabélyok horvátországi felkelő gárdáknak történő titkos átadása egyre inkább idegesíti a hivatalos jugoszláv politikát és a Nagy Szerb állam eszméjét újra előhúzó nacionalista, félkatonai szervezetek hadurait egyaránt.

Az akkori magyar kormány november elején a Magyar Honvédség légierejét és szárazföldi felderítő csapatait, továbbá a kiskunhalasi Gábor Áron Páncéltörő Tüzérdandárt háborús veszély harckészültségi fokozatba helyezte, míg a Honvédség teljes állománya részére fokozott készültséget rendelt el. A Magyar Határőrség, mint akkori fegyveres erők része, szintén minősített szolgálati feladatrendszerre át állt, s megkezdte a határvadász századok gyors felállításának előkészületeit. Mindazonáltal a Határőrség az államhatáron járőröző erőit, a Duna-Tisza között, 500 méterre visszavonta a mélységbe, hogy a határra felvonuló honvédségi felderítő állomány zavartalanul elláthassa feladatát.

A Magyar Honvédség egri, debreceni és hódmezővásárhelyi csapatfelderítő, szolnoki mélységi felderítő, orosházi műszaki felderítő, a kiskunhalasi mozgó-páncélos felderítő és a kiskőrösi bemérő és vegyi,-sugár felderítő alegységek 1991. november 07. nap hajnalán foglalták el harci állásaikat közvetlenül a magyar-jugoszláv államhatár vonalán, illetve a beásott védelmi elhelyezési körleteik felderítő árkai és folyosói egyes esetekben az államhatár vonala alatt húzódtak (pld. Ásotthalmon a Rívo-erdei kiszögelésben, Hajdújárással /Hajdukovo/ szemben).

A kiskunhalasi páncéltörő tüzérdandár lett az összevont alegységek hadtáp bázisa és a szárazföldi harcbiztosítás mélységi bázisa. Ugyanakkor a tüzérdandár a technikai és személyi állomány felvonultatása nélkül, a védelmi terepszakaszait „M” törzsenként elfoglalta a magyar határ mélységében, első védelmi vonalon 10-15 km-re az államhatártól. A Magyar Honvédség a tényleges Jugoszláv Néphadsereg gépesített lövész támadásával számolva (jugoszláv reguláris hadsereg közel 250.000 fős ereje és további 50.000 fős félkatonai erő) Nagy Szerbia északi határa (Szentendre) és a Trianoni határ közötti félúton, Cegléd vonalánál alakította ki a második magyar védelmi állásokat (Budapest védelme érdekében).”

Ez a rövid ismertető jelezze azt hogy akkor milyen volt a kialakult helyzet és hogyan kellett dolgoznunk azért hogy az ország akkor eufóliában lévő lakossága ne is sehjtse hogy milyen vezsély leselkedett rájuk. Soka a mai napig sem tudják ezeket a dolgokat Békésen szavazgattak, komenistáztak, és ruszkiztak, miközben mi katonák pedig azt latolgattuk, hogy belerángatnak vagy se bennünket egy olyan kalandba amit vezetőink hozzánemértése és mindent elsöprő harácsolása kialakítiott- Lásd a Jeszenszky üzlet például)

Abban az időben már megmutatkozott a vezetőink állásfoglalása, miszerint nincs szükség ránk és a honvédség amúgy sem délceg ellátása még inkább a végét járta. Álljon itt példának néhány adat.

Németország és az USA határozottan kiállt Jugoszlávia területi integritása és egysége mellett, a szovjet csapatok pedig már kivonultak Magyarországról. Vitték a magyar hadseregnek háború idejére tartalékolt, második, harmadik és sokadik lőszer javadalmazását is. Így a magyar haderő a béke, a kiképzési és első háborús lőszer javadalmazásán kívül többel nem is rendelkezett. Jól jelzi az állapotokat, hogy a kiskőrösi bemérő és felderítő század BRDM-II. könnyűpáncélos felderítő járművei közül – háborús javadalmazással –  kettő darab elvitte az évi összes lőszer (14,5 mm-es) és gránát javadalmazási-keretet a határra

A magyar belügyi és honvédelmi vezetők személyesen tekintették meg a magyar-jugoszláv oldalon felsorakozott katonákat, határőröket és polgárvédelmi szakembereket. Nem egy határőr őrsön és védelmi körletben fogtak kezet a rosszul felöltöztetett és felszerelt katonákkal. Bíztatták őket, bíztattak bennünket kitartásra, a haza védelmére. Egyben leszögezték, hogy a hivatásos állományra vonatkozó törvény (amely a HSZT lett) biztosítani fogja a parlamenti képviselők és a HAZA háláját, amiért mi a hazát védjük életünk árán, s arra készülve, hogy a határra telepített felderítő alegységek lesznek az első menthetetlen prédái az estleges ellenséges támadásnak.

A hiányos felszerelés, a kulacsban megfagyó víz, a konzerv-konzerv hátán élelmezés, a hónapokig tartó 24-24 órás váltások, a hideg és a szél, a felfázások és leázások…”

Ezek voltak a jellemzők, feltett rakétákkal vártuk az ellenséget miközben nem tudtuk, hogy merre is szabad tüzelnünk, mert az akkori vezetőink példásan és gyorsan elhúztak a körleteinkből hátrahagyva az igéretüket.... Meg minket a kétségekben, és az amúgy sem könnyű helyzetben.

Aztán persze jött a hála – amit megígértek, csak valahogy amire hozzánk ért addigra büntetés lett belőle.

Valósan veszélyben volt a magyar haza 20 éve is. Akkor a fegyveres és rendvédelmi szféra állománya tette a dolgát. A börtönökben kellett a jugoszláv félkatonai gyilkosokat őrizni a hazai és más külföldi bűnelkövetők mellett, a határt őrizni és védeni kellett a határőröknek, a menekültek ezreinek ellátásán kívül, a rendőröknek a belső közbiztonságot kellett fenntartaniuk, a vám és pénzügyőröknek a csempészeket megfogni, az embargót betartatni, a katonáknak a határon is szolgálni, a tűzoltóknak oltani a tüzet. Ahogyan ma is teszik a dolgukat, a nem háborús veszély közepette.

Hol van most a 20 évvel ezelőtti hála és biztatás, amely után még két nagyon kemény délszláv háborús szakasz következett 1994/95-ben és 1998/99-ben? Hol az a belügyminiszter (később miniszterelnök), aki személyesen látta, mondta, tudta mi a helyzet?

S ki van most, mi van most?

Azok vannak, akik egyetemi diplomájuk után beültek a parlamentbe… Vagy azok, akik akkor (már)törvényesen megtagadhatták a fegyveres sorkatonai szolgálatot és egy iskolában „portáskodtak”, vagy kórházban „tökös-nővérek” lettek, már csak 12 hónapig. Mert nem hiányzott nekik a magyar-jugoszláv határ, nem tetszett nekik a szerb katonák és csetnikek orvlövész puskáinak lézeres-célkereső fénypontjai a homlokukon, mert az anyuci és a barátnő már várta a polgári szolgálati helyén, délután négykor, puszival…  Most, 2011-ben, nyomkodják a parlamenti gombokat, vagy gyalázkodnak, vagy felülnek a lejárató szövegeknek… Persze lehetnek rendes emberek is…

Az egyik ilyen nagyhatalmú képviselő (fegyveres sorkatonai szolgálatot nem vállaló), mai megyei vezető, még az egyik szélhámoskodó, magát vitézi rendnek mondó társulás tagja is. 2006-ban vitézzé üttette magát…egy órás szakmájú „rendi-főkapitánnyal”! A Magyarországon nem is működtethető, így nem is működő valós vitézi rend és eszmények nyílt meggyalázása és a fegyveres katonai szolgálat lekicsinylése céljából… Most nyomkodja a gombot a parlamentben… Ilyen szájból szép a katona és a rendőr gyalázása!

Hol a hála, hol a megbecsülés? Szolgálat volt, Becsület elfogyott!”

Megloptak, kifosztottak és elárultak minket. Elvették az életünket és most mint megtűrt kutyák létezünk. sok társammal együtt, Szolgálati járadékra ítéltettünk és most tudtam meg a NAV közleményéből, hogy én tévedésben vagyok, mert nem fizetek 16% (Januártól 15% ) Személyi Jövedelem adót – simán csak csökkenettték a Szolgálati járadékomat, amit elfelejtettek velem közölni. Több mint 30 év szolgálat után ( árvíz, hómentés, Mezőgazdasági munka és az említett Határvédelemben- több alkalommal is – való részvétel után azt értem el, hogy elvették a becsületemet, kifosztottak, megaláztak, ellopták az emlékeimet az önbecsülésemet, elvették azt amiért éltem. Politikai játékszernek tekintettek, egy megtűrt valakinek, akinek nem jár semmi - bár mindenét odaadta azért amit vállalt. Életet, családot, barátságot – mindent.

Köszönöm Magyarország – köszönöm magyarok.

Lehettetek volna Magyarok is – de ti csak magyarok akartok lenni. Hát legyetek.

(azt is hozzá teszem az ország - az nem hibás, az nem tehet róla, hogy ez történt –ő ártatalan)

Most olyanok akarnak emlékezni, aki ezt csinálták velünk? Ők akarnak minket emlékezésre buzdítani?

Mi emlékszünk, nem kell erre buzdítani.


 

 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Hát nem valami gyönyörűséges, de hát nem is a szépségéért szeretjük (állítólag jó a húsa..) :0)

  • 222
  • -242

Na ITT van ez a "gyönyörűség"! :DDD
http://www.maystro.eoldal.hu/img/mid/70/murena.jpg

Én sem vagyok egy matyó hímzés, de hogy még csak nem is hasonlítok rá, az biztos!
És meggyőződésem, hogy Te sem! ;o)
 

 

Hát istenkém.. Nem lehet mindenki olyan szép mint te... Még olyan szép se, mint én (mondjuk az nehéz is lenne).. :0)

Ejnye, ejnye!

Én nem gondoltam konkrétan senkire, csupán egy embertípusról beszéltem, amely minden, csak nem kedvenc! :(((
Sajnos, sok van ilyen, bizonyára sokkal több, mint muréna, amelyik tényleg CSAK enni akar, mert élni akar, méghozzá, mint írod, tisztességesen, bár emberi szemszögből nézve a módszere eléggé tisztességtelen...
(De hagyjuk a megszemélyesítést a költőkre....)

Egyébként randa egy dög, nemtom, hol láttam, talán a Spektrumon, de lehet, hogy még a Cousteau kapitány sorozatban?...

 

Ejnye, ejnye.... Miért bántod az a szegény murénát? Az csak enni akar, mert élni akar.... A muréna ebből a szempontból tisztességes... Míg ugye a "kedvenced" nem az...

Egyet értek, kedves PlalyA!

A muréna típusú ember számomra a legaljasabb típus!
Sötétben bújkál, és onnan támad a gyanútlan áldozatra.

Undorító!:(((
Adja meg JÓL neki a SORS!... Nem többet, csak amennyit megérdemel.

(Én se vagyok gonosz, egy cseppet se, csak szeretem az igazságot.)

 

Tudod kedves Lilla, mikor ide kerültem erre a bányavidékre a férjem által, van itt a közelben egy kis falu, ahol még sokáig (60-as évek vége) téma volt a háború alatti partizán tevékenység.
És járt egy mondás az IGAZI partizánok között:
"Kevesen voltunk, de SOKAN maradtunk!"

Ezt azért mondogatták ironikusan, mert mikor előnyöket kezdtek adni a volt partizánoknak (lakás, jól fizetett állás), akkor hirtelen megnövkedett a számuk! ;(((

Hát igen... Ilyen (is!) az emberek jelentős része...
 

Hiába dogad a kebel '56 kapcsán, akik élnek azoknak mind van saját '56-uk. És nagyon kevésé dicső! 

Kedves Zsadi!

Azt gondolom ezekről a minuszolókról, hogy ez legyen nekik az életük legnagyobb boldogsága

Sose fussa többre.

azt gondolom, hogy nem kell mindennek tetszeni, amit leírkál az ember mert ugye ha nem ismerem akkor nem is hiszem és akkor meg nem érdekel. Vannak ilyen lelkületü emberek, akik abban lelik az örömüket, hogy név nélkül most aztán jól megadom neki. Ilyen az élet. ahelyett hogy oda írná hogy neharagudj nem értek ezzel egyet mert- akkor lehetne vele mit kezdeni. de így - azt hiszem igen béna lelkületű ember csinálhat ilyet.

de mondom ez legyen a legnagyobb öröme- több se jusson neki.

( nem is vagyok gonosz ugye? egy cseppet se.)

Kedves PlalyA!

Látom, már meg is kaptam a magam minusz pontját! :(((
Háááát kívánom a kedves minuszolgatónak, érezze azt, amit én éreztem 14 évesen ártatlanul fekete listára téve. S mindezt miért? Mert az apám párttag volt?... Próbált volna nem belépni, még ennünk sem lett volna mit!:(((

Érdekes, hogy micsoda előérzetem volt, ne engedjem a vőlegényemet hivatásos katonának menni...
Később rendőr volt 2 évig, de csalódott, és leszerelt, mert nem engedték nyomozónak tanulni.
Ott sincs becsület, csak szolgálat, néha non stop az URH-s járőrkocsiban... 
Bajolni buta, részeg emberekkel, pitiáner bűnözők után futkosni, a gazdagok Duna-kanyari hétvégi házait őrizni járőrként télen, nehogy illetéktelenek beköltözzenek, és feléljék gazduraimék tartalékait...

Szóval szerintem egyetlen fegyveres testület tagja sem megbecsült, boldog tagja a társadalomnak.
Ráadásul szinte mindig "áll a zászló nekik", azaz az életük sincs biztonságban.

 

  • 239
  • -239

Kedves Zsadi!
tudod ehhez nins mit hozzátenni. Akkor amikor Lázárfélék nyilatkozgatnak - mondogatják, hogy ők milyen gondoskodással vannak Magyarország iránt- hát mit ne mondjak nyitogatja bicskát a zsebembe.

Amikor tudom, hogy a mostaniak is hasonló körülményekben kénytelenek ellátni a szolgálatot, miközben milliárdokat csalnak és lopnak el. Nekik még az sem adatik meg hogy tiltakozhassanak. A katona, a rendőr nem tüntethet, neki ehhez nincs joga. Fel van függesztve. Neki csak szolgálat van.becsület az nincs.

Nekünk se volt, a mostaniaknak sincs. Nem változott semmi. Ugyan az mint a Dél-szláv háború idején.

 

Kedves PlalyA!

Ezer bocsánat, hogy csak most vettem észre ezt a blogodat, mikor felhívtad a figyelmünket a "Beszélgessünk" blog társalgójában a legújabb írásodra.

Engem különösen felháborít ez az egész, mert mint Plassatt is írta, jól emlékszem arra a Barcsot ért támadásra!

Mert bizony mi a férjemmel (ő 29 hónapig volt sorkatona Debrecenben a BM Karhatalomnál, ODA sorolták be a 60-as években!), s mindig érdekelték a katonai dolgok. Hivatásos is szeretett volna maradni, de én lebeszéltem róla...

Nos, elképesztő, milyen lapítás volt erről a barcsi dologról, mondhatni, pofátlanul elbagatellizálták az esetet, véletlenül se esett szó hadi helyzetről veszélyről!

Becsaptak az akkori hatalmon lévők mindenkit, bizony, becsaptak! És nem először! A II. világháborúban is a Don kanyar katonáit is becsapták Horthyék!
De Barccsal kapcsolatban nem mindenkit lehetett, a férjem mondta, itt valami nagy baj van készülőben!
Nem volt véletlen, eltévelyedett az az akna támadás! Néhány tetőcserép bánta csak! Mondták...

Tudod, én különösen érdekelt vagyok szerb-ügyben, mert kishíján ott maradt a fogunk!
Ugyanis apám ott volt jegyző, kirendelték Horthyék. Bemószerolás!
Aztán behívták a háború vége felé, tartalékos tüzérfőhadnagy volt.
Újabb mószerolás! Mert a hazatérő Tito partizánok kivégezték volna, mint hivatalnokot.
Így, mikor az oroszok hadifogolyként Brianszkba hurcolták, mint "Horthy-tiszttel", nem bántak vele kesztyűs kézzel!
Akkoriban akinek érettségije volt, ez már bizonyos katonai rendfokozattal is járt. Nem tehetett hát ellene semmit, hogy nem legyen Horthy-tiszt!
Dezertőr nem akart lenni egy 3 gyerekes apa, ez ugye érthető?
Maradt tehát a hadifogság, agymosás kint, aminek folytán hazajövetelekor komenyita pártba kellett lépnie.
Szóval neki se voltak hálásak sem Horthyék, sem a későbbi (kommunista) "urak" sem.
Haláláig hordta a fura kettős bélyeget: Horthy-tiszt -> komenyista... És EZ ugyebár 56-ban nem volt jó ajánlólevél! De nem ám!!!!:(((

Ezt írod:

"56-ban nagyon sokan kiváló dolgokat tettek, sokan aljas mocskos dolgokat cselekedtek. Azt gondolom, hogy 56 valós megítéléséhez, még néhány 100 évnek el kell telni. Nem gondolnám, hogy 56-ot ujra ki kell sajátítani bármelyik oldalnak."

Teljesen igazad van!
Sajnos, a kiemelt mondatodnak csak az ELSŐ felét hangoztatják, a másik feléről szó se esik!!!
Felháborító!
Mert pont emiatt nyugaton is alaposan megutálták a migráns magyarokat (Köztörvényes bűnözők áradtak kifelé a büntetés elől!!!)
Továbbá:
 A HÁLA, mint szó, az hiába van benne a magyar értelmező kéziszótárban, valahogy nem bír jelentéssel...
Porhintés a szemekbe! :(((

A politikusok közül, az 56-os VALÓDI hősök közül Göncz Árpád - aki nem akart ezért semmi előnyt magának!!! - mondta helyesen egy beszédében:
"56-ot annyiféle képpen ítéljük meg ma is (forradalom-e, vagy ellenforradalom?), ahányan akkoriban átéltük."

Annak indult, nem úgy folytatódott, ezért úgy végződött, ahogy akkoriban végződhetett...

100 év múlva hogyan emlékeznek rá? Hát ez jó kérdés...

Fájó pont nekem az az időszak, és nem vagyok vele egyedül, hogy kamaszként ártatlanul majdnem a halál várt ránk az egész családdal, miránk gyerekekre is. És ezt MA nem akarják nekünk elhinni!:(((
Pedig így volt.

A HAZA mindig csak igért, de sosem jutalmazott
 

Értem, köszönöm.

Kedves Plessatt!

Engem az háborít fel, hogy olyanok akarnak engem „utasítani” akik nem igazán jeleskedtek kis országunk védelmében - hogy finom legyek és nőies.

Mint a cikkben szereplő politikus - aki ész nélkül komenistázik és főleg magyarkodik,döngeti a mellét a vitézi rendjével, miközben becsmérli a volt hadsereget, és rendőrséget. Kádár huszároknak titulál minket - de persze ő elbujt valamelyik lyukba és ott reszketett.

Most meg döngeti a mellét – ugyan már? Miért nem akkor csinálta a mellverést, miért nem akkor vitézkedett. S milyen sokan vannak ilyenek a mostani politikai elítből. Van merszük kisajátítatni egy ünnepet, a saját pitiánerségük bizonygatására.  Na ez az ami felháborít.

56-ban nagyon sokan kiváló dolgokat tettek, sokan aljas mocskos dolgokat cselekedtek. Azt gondolom, hogy 56 valós megítéléséhez, még néhány 100 évnek el kell telni. Nem gondolnám, hogy 56-ot ujra ki kell sajátítani bármelyik oldalnak. 

Kedves plalyA!

Nagyon jól emlékszem azokra az időkre, amikről írtál a blogodban. Természetesen, nem olyan mélységben, nem mint hozzáértő, csupán, mint civil érdeklődő, akit érdekelnek az országot érintő dolgok. Nagyon érthetően leírtad az akkori katonai helyzetet, Neked ez nem jelenthetett problémát--már, mint a körülmény értékelése--, hiszen, aktív részese is voltál mindannak. Megértem, hogy most sok minden ellenérzést ált ki belőled és rajtad kívül sok társadból egyaránt. Azokra az időkre visszaemlékezve, bizony, a haza nem volt hálás Nektek. Említed a mai politikusoknak nevezett egyéneket, ezektől várnál valami hálát? Akkor is becsaptak mindenkit--így Tieket is--, de most is becsapnak mindenkit. Akkor is az üzlet, a pénz, a harácsolás volt az elsődleges, most is az!  Ti pedig, akik viseltétek az akkori terheket, most megbecsülés helyett, amit igértek, a hálátlanságot kaptátok. Gondolom, Ti erre fogtok emlékezni!  

Kedves Katiicabogár!

Ader János Emlékévvé nilvánította 2016-ot. Felszólított mindenkit, hogy méltó módon emlékezzenek meg 1956-ról. 

nem kell ám minket felszólítani arra, hogy ha valami méltó rá, hogy megemlékezzünk róla, akkor megtegyük. Főleg neki nem kellene ilyet tenii

20 éve annak, hogy ott álltunk a határon és vártuk, hoogy lenészároljanak bennünket. Egy pisszenés sem hangzott erről.  Nem hogy megemlékezés nem volt, de szó sem esett róla. Helyette elbocsátottak bennünket, kirugtak hívatkozva arra hogy a komenista rendszert szolgáltuk. 

A katona, a rendőr, a tüzoltó az nem politizál, mindig lojális az adott hatalom irányába Éppen ezért 56-ra hívatkozva nem volna szabad ilyet tenni.akkor amikor  nem azt nééztük, hogy ki van kormányon, hanem azt hogy szükség van ránk.

Pont nekik nincs joguk semmiféle emlékezésre felszólítani bennünket akik nemegyszer tettük kockára az életünkezt ezért az országért. 

Tudod ez az aktualitása. Most sem emlékeznek meg arról, hogy 20 éve mi volt.

nem is tudta az ország, mert nem kellett tudni róla. de emlékezni kell. azért hogy elmondhassuk, hogy  becsülettel helytálltunk, nehéz sokszor megoldhatatlannak látszó körülmények ellenére. nem kaptunk érte semmit.nem is vártunk. Csak tettük a dolgunk. Ahogy tették egyesek akkor is és most pont azok akarják kisajátítani akik sem akkor sem 20 évvel  ezelőtt nem tettek semmit értünk, csak becsmérelnek bennünket. ,

Ez a másik aktualitása.

"Most olyanok akarnak emlékezni, aki ezt csinálták velünk?"

Értem amit írtál - de nem értem ezt az aktualítást. Mire utalsz ezzel a mondattal?

Tragikus!

Nos. ez van.