Citoyen

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

Együttélés az egónkkal

 

Napjainkban egyre többször hallani, az egó és lélek viszonyáról.  Sokan az egó teljes elnyomását, az egó kiiktatását tartják a követendőnek spirituális fejlődésükben. Egyértelmüen rossznak, károsnak itélik, s csak akadályt, sokszor ellenséget látnak benne. Sok-sok munkát fektetnek abba, hogy az egójukat leépitsék, s meg is akadnak ennél, hiszen szerintem ezt a felünket nem lehet teljesen elnyomni, elhagyni. Bűntudattal, félelemmel, egyáltalán egy ellenségképpel, azzal, hogy tudjuk, hogy nem boldogulunk az egónkkal nem is tudunk a spritualitásunkban fejlődni.

Duális világunkban, ami az ellentétekre épül, szükségeszerűen(?) kialakitjuk a lélek ellentétpárját, azaz az egót. De tényleg gyökeresen ellentmond a lélek fejlődésének az egónk? Szükség van egy ilyen harcra önmagunkban? Tényleg arra tör az egónk, hogy egyeduralkodó legyen bennünk és nem tudja elfogadni a bennünk élőt? Hiszen nap mint nap beszélgetünk kettejük viszonyáról, valójában ezzel ha tetszik nekünk, ha nem: egós gondolataink vannak a lélekről. Nem megérzésekkel kommunikálunk még egymással, hanem az egónk által megtanult szavakkal és az egónk által befogadott ismeretekkel érvelünk egyik v. másik ellen, mellett...

Egyáltalán! Létezik olyan a világunkban, ami csak jó, vagy csak rossz ???

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy mindenben van mind a kettőből... Az nem mindegy, hogy hogy vegyítjük egymással a dolgokat. Mennyiben engedünk teret a jónak és mennyiben hagyjuk érvényesülni az un. rosszat...

Úgy gondolom, nem hiába kaptuk mi emberek azt a lehetőséget, hogy önálló gondolkodással bírjunk. Az már azonban valóban nem mindegy, hogy működik ez az úgynevezett önálló gondolkodás. Mennyiben tudjuk megteremteni az összhangot magunkban a két felünk között.

Ha belegondolunk, akkor beláthatjuk, hogy meditációban ki van kapcsolva a gondolat. De utána az egonk, az agyunk dolgozza fel azt, amit meditációban átéltünk. Aztán, hogy ezt hogy magyarázza és mennyiben tudja elfogadni ezeket az élményeket - no ez az, ami a kérdés lényege.

Ha jól tudjuk kezelni, akkor egy harmonikus kapcsolat alakulhat ki e két oldalunk között. Ha az egónk el tudja fogadni, hogy van bennünk egy másik rész, ha el tudjuk fogadtatni vele... hogy nincs egyedül a döntésekben, hogy nem mindig csak a ráció tud működni, hanem hallgatni kell a megérzésekre..., akkor ezt a kapcsolatot harmonizálni tudjuk magunkban...

Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy szükség van az egonkra, nem is kis mértékben... Meg kell tanítani azonban háttérbe vonulni, meg kell értetnük vele, hogy a lelkünkkel segitő társaik egymásnak. Talán még öröm is lesz az egonk számára, ha nem marad egyedül a döntésekben...…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Az EGO két "szára"

Kétféle lelkiismeretünk van, az egyikkel genetikusan születünk - nem tehetünk róla -, a másikat egy életen át szocializáljuk, vagy inkább együtt humanizáljuk. Az ego-t ez a két "szár" (is) működteti, ahogy a járásunkat a két lábunk, vagy a tevékenységeinket a két kezünk. Felnőtt korban automatikusan dolgoznak - talán egyre finomabban. Fiziológiájuk egyforma, üzemmódjuk mégis egyénre szabott és individuális. Biztonságuk a legfontosabb :-))) Biztonságuk egyben állandó bizonyosság két ember, családok, barátságok, kisebb-nagyobb közösségek, sőt magában a társadalom bonyolult hálózataiban is. Mindig jelen van, mindig közvetít, ám a mindennapokra vonatkozó, inkább a jövőbeli jóslataival, következményeivel igen kevesen foglalkoznak.

Eszembe jut egy rokonságunkhoz tartozó család, ahol négy testvér van. A szülők elvesztésekor az egyik testvér csupán egyetlen dolgot szeretett volna örökölni a szülői ház hagyatékai közül. A másik három testvér a 'holmin' csak értetlenkedett. Aztán ennek a négy testvérnek összesen tizenegy gyermeke született, tizenegy unokatestvér - már felnőttek. Közülük három szeretné megörökölni azt az egyetlen nagyszülői hagyatékot, amit harmadolni nem lehet. Hárman abban állapodtak meg, hogy évente cserélgetik egymás között és ezzel az egyezséggel meg is oldották - e tárgynak a végrendeleti helyét.

Azt gondolom, hogy az ego-t kétféle lelkiismeret hordozza, két ember viszonyától kezdve, kisebb-nagyobb közösségeken át, a társadalom legváltozatosabban működő és kikövetkeztethető dinamizmusáig, erőviszonyonyáig, értéktartalékáig. (nem idézet, saját)

:-)))

2:30

http://www.youtube.com/watch?v=M31lgvQE9Rc

Tetszik az idézet :)))

 

 

 

"Az Egó: Mi a gond a szeretettel?
A Lélek: Igazán csak az, hogy Te vagy a legnagyobb kerékkötő a szeretet felismerésében.
Az Egó: Megszoktam már, hogy én vagyok a bűnbak!
A Lélek: Nem vagy bűnbak, csak ebben a megközelítésben kell megismerni Téged a legjobban. Mint nem egyszer mondtam már, nagyon szeretlek, és egyre jobban rá kell jönnöm, hogy akkor is szeretnem kell Téged, ha ez a szeretet nem talál viszonzásra. Valójában Te is szeretsz engem a magad módján, de valójában csak az történik, hogy teszed a dolgod, és utána rám bízod, hogy én mit döntök. Érzéseket generálsz, amiről nekem el kell döntenem, hogy szükségem van-e arra az érzésre, vagy sem. Ha ebből a megközelítésből nézzük a céljainkat, akkor láthatjuk csak meg, hogy azok az út részei-e vagy csak illúziók."

Ezt három oldalról lehet kívülről észlelni: az ész oldaláról, a szív oldaláról és az erkölcs oldaláról. Ehhez empátia, morális elvek elmélete és gyakorlata, kapcsolati jártasság és visszacsatolási készségek szükségesek - ezek az életben csakis valóságos helyzetekben mutatkozhatnak meg  észlelhetően.

Ahogy egy szeretkapcsolatot is csak a valóságban "mérhetünk" be.

A harmonikus ego-lélekben a szeretet inkább csak kérésmotiváló lehet egy virtuális felületen, de csak akkor ha hiteles, egyszereplős, biztonságos és nem manipulatív - főképp nem cinikus.

????

  • 263
  • -258

Megközelítőleg egyforma ritmusú fejlődés felnőttkori életszakaszban nincs - főképp nem az önismeretben :-)

"Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől." (Paulo Coelho)

Ha valaki ezt  nem észleli, sajnálom.

Kár, hogy nem észlelem...

Igazad van. Bár  makacsul ragaszkodom az elveimhez, ha nem érti, nem érti. De  hagyjon másokat szeretetben élni.:)

 

  • 225
  • -242

Mindenki maga-magában... és ha az sikerül, nem okozhat gondot a másikkal való kapcsolat... feltételezve, hogy szintén eljutott egy bizonyos szintre ebben a kérdésben. Ha nem, nem tudsz mit tenni, mert magyarázhatod, ha megfeszül sem  érti.

Pont  az lenne a lényeg, hogy  lehetőleg  próbáljuk meg  legalább  megközelítőleg  egyforma ritmusba hozni.:)

 

Most is azt teszem:)

Citoyen!

Nem kell, hogy a Te problémád legyed :-) hiszen éppen az ego+lélek harmonikus fejlődése lenne lényeg :-)

Az pedig mindenkiben más és más alapokon és eltérő ritmusban változik!!!

  • 224
  • -238

Akkor majd egyszer megkínálhatsz a gazdagon feltöltött  ego-lélek virtuális szeretet kosárkádból :-)

Ígérem viszonozni fogom :-)

Tudod van egy csoportunk más portálon, ahol ez nagyon jól müködik. Sajnálom, ha vannak, akik kimaradnak ebből az érzésből pusztán azért, mert nem tudnak róla, vagy azért, mert csipőből elutasitják. De ha csak 1-2 ember van, aki elgondolkodik rajta már megért minden macerát, hogy feltettem :) De a visszajelzésekből (nem feltétlen a hozzászólásokból) ugy látom, hogy megérte :) Aztán lehet, hogy van aki szórakozik rajta, van aki legyint és még sokféle reakció elképzelhető, meg látszik is...  De ez nem az én problémám... :)))

 

Hoztam egy másik szakmai offot, de ez most zenés :-)))

5:41

http://www.youtube.com/watch?v=GBaHPND2QJg

Ja, és még  tovább is  tudom adni, és tudok elfogadni is. Jó érzés adni és kapni.:)

Köszönöm. Igen tudok értelmezni, csuda jó érzéssel tölt  el, hogy   jól meg van az ego és a lélek itt  belül.:)

  • 232
  • -222

Hurráááááá!

Akkor itt jöhet létre a legizgalmasabb lelki kapcsolatok közösségi hálózata :-)))))) Már éppen itt az ideje, sőt már egy kissé el is vagyunk késve vele....

:-)))))

Tudod azok nem értik, akik a tulzott egójuk miatt csak egós magyarázatot tudnak mindenre adni :))) Ezek szerint  te tudsz a lelkeddel is értelmezni és ez egy nagyon klassz dolog :) Gratula :)

  • 262
  • -228

A végkövetkeztetésed nagyon igaz, mert aki szereti önmagát azt nagyon sokat szeretik :-) például az ilyen embereket  folyton meglepetésekkel halmozzák el, amit mindig tovább tud adni, mint egy szeretetkosár kínálatot :-)))

Bocs, de ez nem igaz!!! A valódi szeretet elképesztően bonyolult és nagyon nehéz életfeladat!!!  Ha kicsi az egód, ha nagy :-) akkor is ha Te uralod az ego-dat és akkor is, ha az ego-d uralkodik rajtad :-)))

Hoztam egy szakmai offot :-)))

Szeretettel!!!

1:51

http://www.youtube.com/watch?v=tMlH5PvfHYs

Én is szeretem Oshot. Ebben az idézetben is nagyon igaza van. Sokan nem is hinnék el, mennyire igazat  ír.

Igen, ha  valaki nem képes az egoján (az egyen ) is  túllépni, hagyjuk, de nem csodálkozzon, hogy  nem kap szeretetet. Úgy  gondolom, az saját  magát  sem szereti.

 

 

Tudom, Oshot nem mindenki kedveli, én szeretem :) Ez pedig most nagyon idevág :)

*Ha az ego ural téged, akkor a gyűlölet könnyen megy, a szeretet viszont az egyik legnehezebb dolog lesz számodra a világon. Légy éber és figyelmes: a gyűlölet az ego árnyéka, a szeretethez pedig nagy bátorságra van szükség. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell áldoznod az egódat, ehhez pedig nagy bátorság szükséges. Csak az képes a szeretetre, aki nem fél attól, hogy senkivé válik. Ha kész vagy semmivé válni, ha kész vagy teljesen üressé válni, csak akkor leszel képes befogadni a szeretet ajándékát, mely egy másik világból érkezik.* - Osho

De igaz ez akkor is, ha ugy érzed hiába szeretnél valakit, ha ő nem képes az egóján tullépni... Ilyenkor nincs mit tenni... Hagyni kell...

 

Kedves Zsadi!

Az egoizmus a szerepekkel hatványozódik :-)

Nekem csak egy van...de lehet, hogy valakinek öt :-)))

Ezt maguknak a Moderátoroknak kell tudni :-)))

Harmonikus egóval és lélekkel, ahogy blog mondanivalója és bejegyzései is is üzenik  - gondolom részükre is :-)))

 

Egyetértek Zsadi kedves.:) De  az egonkat  sem, a lelkem meg főleg  nem. Az az enyém, jól megfér az egoval, csak tudni kell bánni  velük.:)

 

  • 251
  • -252

Nekem sosem volt  gondom a moderátorokkal, semmi  kifogásom a munkájukkal. És mit  kellene moderálni?

Igazad van Katám! :)
Béke, bizony! AZ KELL(ene)... 
De ha másképpen nem megyen: Egy-két koki ide, egykét saller oda...
Én még MAKARENKÓN nevelkedtem... ;-)

Tudom én, hogy a célszemély a JAVUNKAT akarja, de AZT nem adjuk! 
PONT AZT NEM! 
 

  • 231
  • -226

Ilyenkor hol van a Moderátor?

:-))))

Közönöm Kedves Zsadi!  Béke kell! :)

 

Hajjj Zsadi! Megnevettettél, nagyon jól esett, köszike :)))

♥♡¸.•*♡¸.•*♡¸.•♡♥♡¸.•*♡¸.•*♡¸.•♡♥♡¸.•*♡¸.•*♡¸

SEMMI?! :((((((((

Katám drága EZ Neked SEMMÍÍÍÍÍ?
http://images03.olx.hu/ui/6/46/77/1276879518_100693977_3-Elado-betonkeve...

(Bocs, Citó, de ezt meg kellett tennem...)

Egyébként nem csodálom Katám, hogy le vagy döbbenve!
EKKORA EGOIZMUST még a legmerészebb álmainkban sem tapasztaltunk azt hiszem!
Címlap kELL!
Legnépszerűbb kELL!
Kiemelt KELL!
Miért szép KELL!!!!!!!!!!!!!!!!!!??????????????

Mint egy gyerek, mindig csak KELL! KELL! KELL!

"Ide nekem az oroszlánt is!"
Adjuk! A többit majd az elintézi...

 

Köszönöm nektek Piranha53 és Kata! És főleg köszönet azért, hogy békésen, de egyértelmüen tudatjátok, mit szeretnétek :)

 

Értem!

Már megbocsáss, de  azért megválogatom, hogy  kinek adok "harmonikus segítséget!

Én  mindig  "komolytalan"  vagyok! :)  Ahhoz, hogy  valaki mélyen magába  nézzen, nem kell segítség, sőt  azt  Te magad tudod megnézni. Ebben nem tudok segíteni, sajnálom.

 

  • 240
  • -234

Várom az egoból és a lélekből fakadó harmonikus segítségedet!

  • 248
  • -210

Ahhoz, hogy komolyan vehessem a mélyre nézést éppen a Te konkrét segítségedet kértem! Mit és hol nézzek? Így,  ez a Te fel nem vállalt helyzeted és innentől fogva - komolytalan!!!

Köszönöm Kedves Piranha 53!  Én is ezt  szeretném elérni. Köszönet Citoyennek az ilyen  blog  tartalomért.  Nagy  szükség  van  napjainkban erre. Remélhetőleg segít, hogyan éljünk együtt  az egoval és a lélekkel.

 

Csak  vissza kell olvasni, de nem árt, ha  magadba is  nézel - jó mélyre!

Kedves Echinacea!

Örömömre szolgál, hogy van egy-két blog, ahol értelmes beszélgetéseket tudunk folytatni. Ezért köszönet Citoyennek is és mindazoknak akik offolási szándék nélkül részt kivánnak venni.

 

De jó ez az idézet! Akkor mosolyogjunk, könnyebbüljünk meg, mert  valóban tele vagy szeretettel Kedves Citoyen! . :) Csak azokat a bejegyzések érdemes megjegyzni, ami építő jellegű, a  blog  tartalmával fogalalkozik.

Ahány ember annyi szándék! Engem a konkrét sorok érdekelnének!!!

Azért én mégis Kataa-tól várom annak a konkrét hozzászólásomnak idézetét, ami szétveri ezt a blogot, mert Riekje Boswijk Hummel sorai nem adnak választ az én kérdésemre :-)

De annak örülök, hogy ez az idézet idevaló és nem off :-)

(mellesleg én az EGO-t nem tartom ingoványnak)

  • 246
  • -206

Csak  végig kell olvasni az  egész  beírásaid, szinte érezni a szándékot!!!

  • 243
  • -225

***Csak egyetlen hely van, ahol elkerülheted az érzelmek kettősségét: a szívedben. Ott lehetséges, hogy egyszerre érezz szomorúságot és boldogságot, egyszerre legyél fehér és fekete. Észre fogod venni, hogy ha utat engedsz szomorúságodnak, az kiválthat könnyeket, de egyidejűleg megkönnyebbült nevetést is okozhat. Felülemelkedsz az ego ingoványán és korlátozott létén, amely mindent fehéren vagy feketén él meg, és vagy csak boldogságot, vagy csak boldogtalanságot képes érezni. Megtapasztalod, hogy lehetséges egy és ugyanazon érzelemként átérezni, hogy milyen szörnyen érzed magad az ego által irányított létben, ugyanakkor milyen boldogsággal tölt el, hogy a szíved végre kiáradhat. Valójában csordultig vagy szeretettel.*** - Riekje Boswijk-Hummel

Ez az idézet jól kiegésziti még a blogban irottakat és talán választ ad az itt felvetett kérdésekre is :)

 

Melyik hozzászólásom veri szét a blogot?

Kedves Borboletta!  Rám nem jellemező amit  most írok, de olyan érzésem van, szándékosan szét  vered az igen fontos és tanulságos blog tartalmat.  Most  kinek válaszoltál?  Citoyennek vagy  LaFleurnak?  Végig olvastam a beírásokat, hát levagyok döbbenve. megmutatnád a saját  arcképed?  Rettenetesen kiváncsivá tettél, ki rejzőzik a semmi  mögött?

 

Kedves LaFleur!

Ugye Te is egó megnyilvánulásának tartod  egy-egy hozzászólás törlését? Mert én igen.  És ez esetben  körültekintőbb eljárásra van szükség, mint önmagunk megnyilvánulásaiban. Itt már kevés az igény, itt már sokkal több kell és nem egyszemélyes megoldások!  Reményteljesnek látod?

Kedves LaFleur!

De jó, hogy hídalkotó vagy :-) Én is így gondolom, hogy a túltengés kezelésére az agresszió,  még átmenetileg sem javíthatja a tünetet, de az okot semmiképpen nem kezeli, sőt. És mint tudjuk a negatív rezgések csapdája soha nem belülről fakad, mert az egy válaszreakció egy(vagy több) külső hatásra. Ez tehát teljességgel interakciós viszony. Hasonlóan olyasféle interakció, amilyen viszonyt működtetünk a saját világunkban pédául a saját kapcsolatteremtéseinkről, a támadásainkról és a vállalt magányunkról. Az egészséges lélekben mind a három normális lehetőség.

"Én nem AMORról, hanem CARITASról beszélek."

Igen, ez fontos! A mások megsegitése. Azt hiszem ebben sokat fejlődhetnénk, ne csak letudjuk, megnyugtassuk a lelkiismeretünket egy-egy adománnyal, mintegy  túlesni valamin. Azt hiszem többségünk ezzel ki is egyezik. Ezzel felementést is adva magának sok minden alól. De ne másokat biráljunk, inkább magunkba nézzünk, hogy mit tehetünk, mit tettünk ezügyben :)

Köszönöm LF, s azt is, hogy elolvastad, reflektáltál.

Érdekes megfigyelni azt a méreggel, fájdalommal, visszavágni akarással és a saját igazunk bizonyítási kényszerével elegyedett örvényt, ami nem más, mint az egónk megnyilvánulása. Ha nem figyelünk, sokt tud rombolni személyiségünkön. De ahhoz, hogy felismerjük, kell egy kis távolságtartás is, ill. egy un. megfigyelői szerepvállalás. Önmagunkkal szemben ritkán alkalmazzuk, valahogy érvényesül a más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát sem effektus. De nem reménytelen :)

Mindenkinek magának kell ezt megoldani... persze ha van igénye rá... Ez a kulcskérdés :)

A negatív rezgések csapdájába esett emberben felborul a belső dinamika. Az ebben vergődő ego tultengésével nem lehet mit kezdeni, mindenképp az érintett közremüködése kell hozzá.

Nagyon érdekes, amit irtál. Nekem nagyon tetszik, mert megfogalmaztad azokat az érzéseket, amik engem is foglalkoztatnak. Sajnálatos, hogy nem maradhat a beszélgetés a kijelölt mederben. De én megpróbálom, hátha visszatalálunk.

Egó és lélek két egymást kiegészitó ÉN-ünk. Ha megtaláljuk az összhangot, az egónk készséggel tapsol, s örül, ha leadhatja a terhét... Még egyszer köszönöm a témát. Továbbgondolásra érdemes!

Nelson Mandela:

A bátor emberek nem félnek a megbocsátástól a béke kedvéért!

:-)))

Köszönöm :)

Igen, én tolerálom és megengedem...

Mindenesetre szemléletesen példázza milyen az, amikor az egó eluralkodik valakin ...

 

Helyes, Citó, vissza kéne terelned a beszélgetést a blog eredeti témájához, az EGONK-hoz...
Van külön könyves téma, ott kell könyveket ismeretetni, ajánlani:
http://kapcsolat.hu/blog/kultura

Ami itt OFF, azt jogod van örölni...
 

Nagyon áttételesen, ugyhogy nem kivánok erről vitát nyitni, szeretnék a blog témájához szorosabban kapcsolódó véleményekről beszélgetni... Megengeded nekem ugye? De végül is mindegy, hogy megengeded-e... az a kérdés, hogy én meddig tolerálom az offolásodat... Lehet, hogy itt a vége...

Nekem kapcsolódik a szólásszabadsághoz, a másképp gondolkodók toleranciájához, a nyitottsághoz.

Leegyszerűsítve kétféleképpen működő alaptípust mutat be.

Azért megkérdezném az itt véleményt nyilvánitóktól, hogy az előttem lévő két hsz mennyiben kapcsolódik szerintetek a témához ? Csak én nem látom a kapcsolódást, vagy valóban off ismét...

A linket meg sem nézem, támogatom Zsadit ebben, ha valaki nem irja oda, hogy mit nyitnék meg, akkor inkább kihagyom...

  • 263
  • -222

Popper Péter: Felnőttnek lenni   Saxum 2011

Azoknak ajánlom, akiket "felvezetőimnek" nevezek. Világítva elkísértek addig, ahonnét már csak egyedül lehet továbbmenni. Akkor előzékenyen meghaltak, hogy kiderülhessen, tudok-e saját lámpát gyújtani, vagy a sötétben botorkálok tovább.

 

Radnóti Miklós: Mivégre

Felnőtt vagy - szólok undorodva néha,

és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.

Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor,

csak ülj a földre és beszélj az égre.

Nem tudsz már? - kérdi, s mintha rína.

A szék lábától, nézd csak! balra Kína

és jobbra lóherés, örök vadászmezők.

Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?

Nem érdekel már, honnan fú az szél? -

Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...

"Csak ülj a földre és beszélj az égre."

S nem ül le. S nem beszél.

Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.

 

... A létező ember polgár. Hisz a rendben és az egyensúlyban. Hisz az alkalmazkodásban és a problémák megoldhatóságában. Ha a véleményét kérdezik valakiről, elsősorban azt mérlegeli, hogy az illető okos-e, vagy buta. Megbízható-e, vagy megbízhatatlan? Mindig nagyon kapós műfaj.

A készülő ember szellemi csavargó. Kételkedő és gyanakvó. A problémák zömét nem tartja megoldhatónak, legfeljebb elviselhetőnek...Ha a véleményét kérdezik valakiről, azt mérlegeli, hogy az illető jó ember-e, vagy rossz. Derűs-e, vagy komor? Nemigen lelkesednek érte.

Mindegy, hogy melyik típus tetszik neked. Mindegy, hogy mi szeretnél lenni. Az egyetlen kérdés: mi vagy? És ami vagy, az is maradsz mindhalálig. Ne majmold a másféléket, ha hiteles életre vágysz. Ne haragudj a másfélékre, ha nem akarod nevetségessé tenni magad.

Pinyó, a Csan-Tao mestere és vén piaci vagány, mindig azt mondta: "Ne foglalkozz folyton magaddal, mert olyan leszel, mint egy bolond macska, ki mindig a saját seggébe akar bújni. Inkább élj."

Igaza van! Inkább éljünk. És ha hozzájutunk egy kis italhoz, koccintsunk az életre. Héberül úgy mondják: "Le cháim!"

 

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött és állampolgári jogai vannak? Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben, jelmezben botladozó gyermek? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, erkölcsünkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? Nem jobb-e valamit megőrizni és vállalni gyermeki és kamaszos világlátásunkból, érzelemvilágunkból? Ebben a könyvében az ifjúság és a vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával a szerző.

Ezt igy gondolom, igy érzem, persze ettől még más gondolhatja másképp. Azért örülök, hogy egyezik ebben a gondolatunk :)

Mára elköszönök mindenkitől, köszönöm az értékes hozzászólásokat, mindegyik további gondolatokat ébresztett bennem, remélem másban is :)

Garden of the Soul - A lélek kertje ( music.: Oliver Shanti & Friends ) [ HD-BS ]

Köszönöm, Kiris, köszönöm, Kataa!

Köszönöm, Cito! Sokkal jobban megmagyaráztad, mint én. Ezt gondoltam.

Zsadi, kedves, egyetértünk, nagyjából, de csak érzelmeket nem lehet parancsra előcsiholni, a tevékeny, önzetlen jóakarat gyakorolható, tanulható. Ha érzelem is kíséri, az külön ajándék.

Ha valaki egy undorító, összehányt részeget lemosdat és magáhoztérít, önzetlenül - az nem szeretet?

Én nem AMORról, hanem CARITASról beszélek.

Persze, mind botladozhatunk akármilyen jó cél felé, de amíg akarunk felállni és menni, addig rendben van minden. Emlékszel, milyen öröm volt nézni a gyerekeink, unokáink csetlés-botlását, minden kisebb-nagyobb komiszságukkal együtt? Minden aprócska fejlődésnek örültlünk, ugye? Én egyáltalán nem szerettem volna tökéletes gyerekeket, hiszen maga a kialakulásuk gyönyörködtetett.

Mindenki örül a végre kicsírázó növénynek, a bumfordi kiskutyának, kismacskának, még ha összepiszkítja is a szőnyeget. Azt hiszem, ezt Valakitől örököltük, nem gondolod?

Ahogy Cito írja, attól, akinek a képére és hasonlatosságára...

Bár Echinek irtad, nekem is lenne hozzá egy-két gondolatom... ha nem baj :)

'Mert a HIT szerint Jézus Isten fia, mi pedig CSAK az alkotásai vagyunk ...Azaz egy alantasabb kategóriában (sárból gyúrtak) vagyunk Jézushoz képest: '

Ha jól emlékszem a saját képére formált bennünket, ha hihetünk a szentirásoknak... Ilyenformán kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük ezt ??? Nem vagyunk alantasabb kategória, bár az egyház hajlamos ezt ültetni a hivőkbe....Nem hiszek ebben :) - és én is bocs azoktól, akiknek hite mást mond...

'...ez is elbukhat az EMBERI GYARLÓSÁGON!' 

No ez az, amivel legkevésbé tudok egyetérteni... Mert szerintem mindenki a maga életét tudja csak alakitani, magáról állithat bármit is majdnem bizonyosan... Tehát szerintem csak tegye  mindenki maga meg azt, amit megtehet... és próbáljunk nem itélkezni a másik felett, ha másképp cselekszik ... vagy eljut ő is ehhez a gondolathoz, vagy nem... A sikerben való hit megkérdőjelezésének hangoztatásával sem tudok egyetérteni, mert én hiszek a beteljesitő jóslatokban... És ha nem is tudja meggátolni magát a folyamatot, késleltetni minden kételkedés képes :) Én ugy hiszem, a gondolatnak, a kimondott szónak, a leirtnak is rezgése van, energiája van, ami hat... És ez ma már nem puszta hit kérdése, számtalan tudományos vizsgálat  mutatja, hogy igy van...

Utólagos engedelmetekkel, hoztam egy  idézetet a nagyon aktuális  blog témához.  Az  ego és a lélek párbeszéde. ha nem értetetk  egyet, kérem a blog  gazdát törölje a bejegyzést!  Köszönöm.:)

"http://zafir.5mp.eu/web.php?a=zafir&o=_gr36uPokk

 

Drága Echi!

A 3 meghatározást illetően ezzel nincs semmi bajom:

"Ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz" -- Scheiber Sándor főrabbi, professzor.

EZ teljesen rendben van!
Már Jézus mondásával viszont van egy kis gondom, vagy nem is kicsi?

"Szeresd embertársadat, mint sajátmagadat!" -- Jézus.

Már említettem, szerintem sem parancsra, sem tanácsra, de SEMMIFÉLE ELVÁRÁSRA NEM LEHET SZERETNI!
Ha képesek lennénk rá, Jézusok lennénk mi is, de nem vagyonk, s nem is leszünk azok!
Mert a HIT szerint Jézus Isten fia, mi pedig CSAK az alkotásai vagyunk.

Nem mindegy!

Azaz egy alantasabb kategóriában (sárból gyúrtak) vagyunk Jézushoz képest:
Mondani mindent lehet, megcselekedni már sokkal nehezebb.
 

A harmadikat én is megvalósíthatónak tartom:

"Szeretni = mások javát önzetlenül akarni és elősegíteni." -- filozófia.

Azonban! Én úgy gondolom, bizony, ez is elbukhat az EMBERI GYARLÓSÁGON!
Nem elég akarni ... (Váci is ezt mondja, nemde a versében?)

Kérdem én:
Van egyáltalán valaki, aki NYUGODT LELKIISMERETTEL azt meri állítani magáról, hogy Ő ennek a kívánságnak maradéktalanul eleget tett eddigi élete EGÉSZ folyamán MINDIG!?...

S végezetül egy tanulságos videó Feldmár Andrástól, mi az Ő véleménye a szeretetről és az akaratról:

http://www.youtube.com/watch?v=gLy1Sev4Eyw
Feldmár András: Szeretet és akarat

A 2. percnél mondja ki a lényeget!!!
 

Ez az önbecsapás... önismeretnek álcázva. Én nem mondom nem kis dolog utánajárni, de azt hiszem senkinek sincs félnivalója, ha elindul. Ugyanis amik valójában vagyunk az gyönyörü, és amig haladunk az uton, jobbá válhatunk.

Ezt azért mondom, mert sokan azért nem mernek elindulni, mert - joggal, v. nem, de - félnek attól, hogy mit fognak ott találni... Az ilyesfajta önmegismerés azonban mindenkin csak emel... többé, jobbá tesz ugy, hogy nem érzed magad többnek, jobbnak másnál, csak hihetetlen jóérzéssel tölti el az embert :)

A válaszok valóban bennünk vannak, csak éppen önző énünk miatt vannak helyes és helytelen válaszok is!

A szeretet jóval átfogóbb, mint ahogy mi azt a hétköznapi értelemben használjuk. Hajlamosak vagyunk leszükiteni és bizony abban is igazad van, hogy sokan álarcként huzzák fel, miközben semmi érzés nincs mögötte. Van, hogy fegyverként használják... Ezek köszönő viszonyban nincsenek a szeretettel...

Ebben is hajlamosak vagyunk elfogadni mások értelmezéseit, pedig nem kéne messze menni, mert mindezekre a válaszok bennünk vannak, csak magunkat kéne faggatni...

 

Valóban a szeretet nem az amit én nagyon nem szeretek: a cuppantós, a képmutató. Az az őnzés egy utálatos formája.Ezt láthattuk itt is,amikor egy nicktársunk szeretet hónapot rendezett, és hozzászólásaiból következtetve nem a szeretet, hanem az irigység az önzés beszélt belőle.

Jézus utmutatót adott a szeretetről nekünk embereknek.

Isten szeretetét nem mondhatta el csak példabeszédekben, mert az Ő szeretetét ember nem tudja felfogni.

Erre egy példa:Isten engesztelte az embert Jézussal, és nem forditva!

Ha jól emlékszem a Beszélgessünkben irtam, hogy minél inkább körbejárunk egy témát, minél több nézőpontból nézzük is, a Valóság valóság marad, csak egyre több tulajdonságát ismerjük meg :) A fő gond általában, ha kevés ismeretből akarunk általánositható következtetéseket levonni...

Az egonk hajlamos erre :))) Hogy a témánál is maradjunk :)))

Ha a szeretet alatt érzelmet értünk, akkor bizonyára igazad van, Zsadi. De szerintem a szeretet nem csak ez.

3 meghatározását hallottam és mindegyiket el tudom fogadni, főleg együtt:

"Ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz" -- Scheiber Sándor főrabbi, professzor.

"Szeresd embertársadat, mint sajátmagadat" -- Jézus.

"Szeretni = mások javát önzetlenül akarni és elősegíteni." -- filozófia.

Nagyon jó, amit Citoyen írt  a negatív beidegződés pozitívra cseréléséről. Szóval itt az akaratnak igen nagy szerepe van.

Merle jut eszembe, a Védett férfiak-ból: "a viselkedés a legjobb terápia" - mondja a főhős és kinyitja ökölbeszorult kezét.

Olyan jó, hogy ennyi oldalról nézzük meg ezt a kérdést! Köszönöm mindenkinek!

Nem könnyü egyezségre jutni az egónkkal, de azt hiszem nem lehetetlen. Egyfajta folyamatos odafigyelést igényel.

"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.” (Dan Millman – A békés harcos útja)

Születésünk pillanatától kezdődik tapasztalásunk a világról... azaz távolodunk attól, akik valójában vagyunk. Hatnak ránk a különféle ingerek. Kezdődik a nevelésünk :)))

Alapvetően nagyon jól nyultál a kérdéshez, mert valóban elkezdünk a félelem légkörében élni... Kikerülünk egy biztonságos, megnyugtató helyről, az anyaméhből egy hideg, idegen világba. Elkezdünk szocializálódni, és ahhoz, hogy elfogadtassuk magunkat kezdünk feladni magunkból... Hányszor láthatjuk, hogy a szeretet megvonásával büntetnek szülők gyerekeket... Ahhoz, hogy a gyerek ujra szeretve érezze magát (ami lételeme) másnak kell mutatnia magát, mint ami valójában... Kezdjük felvenni az álarcainkat...

A félelem és a gyűlölet... etimológiailag sem árt megvizsgálni a szavakat:

Fél - elem , gyűl - ölet

édestestvérek, ha lehet ilyet mondani rájuk :)))

" ha elfogadjuk, hogy eredendően ugy jövünk erre a világra, hogy a szeretet bennünk van"

Hát nem is tudom... 
Én csak a csecsemő viselkedéséből indulok ki, mikor arra a következtetésre jutok, ez nem biztos, hogy igaz...
Ugyanis!
Mitől van az, hogy a csecsemő bizonyos emberekkel való találkozáskor derűsen rámosolyog, mások látványától meg éktelen bömbölésbe kezd? Pedig az a szegény felnőtt éppenséggel szeretettel mosolyog rá...
A csecsemő még ösztönös, EGOCENTRIKUS, mint az - ne vedd rossz néven a hasonlatot! - állatvilág magasabban fejlett egyedei.
Azaz a saját túlélése érdekében ösztönösen a saját hasznát nézi, és megérzi, ki a JÓ, ki a ROSSZ (hasznos vagy veszélyes) számára.
És FÉL a rossztól, mert túlélni akar...
Nem tudom jobban megmagyarázni, mire akarok kilyukadni...Bocsi.

Ellennek abban igaza van, hogy a gyűlölet az EGO árnyéka, de a gyűlölet táplálója meg a FÉLELEM. 
Én legalábbis így gondolom.

Jó nehéz problémát sikerül feszegetned, Citó! :)))

 

Ez igy van... Se parancsra, se elhatározásra nem lehet szeretni. DE ha elfogadjuk, hogy eredendően ugy jövünk erre a világra, hogy a szeretet bennünk van, már más a helyzet, mert azt viszont el lehet határozni, hogy megkeresem magamban ezt az állapotot... Aztán vagy sikerrel járunk, vagy nem...

Hogy isteni, angyali tulajdonság lenne? Nem tudom, csak azt tudom, hogy a gyülöletre nem lehet semmit felépiteni... Amig ez motivál, addig nem várhatunk gyökeres változást az emberi kapcsolatainkban se egyéni, se nagyobb közösségi szinteken :)

Kedves Ellen_Ripley!

Szeretni PARANCSRA nem lehet, még SAJÁT parancsra (elhatározásra) sem.
A tolerancia, az más. AZT el lehet határozni, hogy toleráns legyek. Megértsem mások gondjait, helyzetét, stb. De EZ NEM SZERETET! Mert azért sorsközösséget - mely a szeretet egyik megnyilvánulása lehet -  nem igazán vállalnánk vele, velük... 

A feltétel nélküli TELJES szeretet minden és mindenki irányába ISTENI tulajdonság, ember erre nem képes.
Mert akkor már nem ember lenne, hanem mondjuk angyal...
 

Szélsőséges esetben igy van... Ha az ember hagyja, hogy eluralkodjon ez a fele, akkor tapasztalhatjuk a gyülölet eluralkodását. Csak a szeretet alapu életben teljesedhet ki az ember, találhatja meg azt az összhangot ego és lélek között, amire vágyunk... Ahogy a blogban is irtam, (talán még nem vagyok eléggé buddha:)) ) fontosnak tartom az ego létét, hiszen igy vagyunk teljesek :) Ez az, ami kiemel minket az ösztönvilágból... De legalább ennyire fontos a lelkünk ápolása. Ma sajnos felbillent az egyensuly, ami már régóta nincs meg...

Magam is  sokat  olvasok, az ego és a lélek kapcsolatáról. Ma már egyre töb  információ áramlik az emberi agyba -  nagyon fontos gondolatokkal leszünk gazdagabbak. Ha gyakoroljuk , hitetelennek tűnik, de működik az ego és a lélek kapcsolata.  Csak tudni kell elfogadni. Egy idézetet  hoztam, ami  kapcsolódik a témához.

"

Ha gyűlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyűlöl, mert a gyűlölet által felsőbbrendűnek érzed magad, a gyűlöletben elszigetelődsz, a gyűlölet meghatároz. A gyűlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá, mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak.

Osho

Nem változott az egó jelentése. De ha belegondolsz minden gondolkodó megkülönböztet különböző tudatszinteket, az ÉN rendkivül összetett. Freud pl. három összetevőt ad, de a buddhizmusban is jelen van az egó, mint fogalom, mint a szenvedés egyik fő okozója... Végső állapotnak pedig az egónélküliséget, azaz a buddhaságot jelöli meg.

Nem tudom, mikor változott meg az EGO jelentése. Én még úgy tanultam, hogy EGO=Én, vagyis mindaz, amit énnek tudok: test, lélek, értelem, érzelem, hajlamok, tanult és öröklött  - szóval minden. Ez eleve egységet jelent. Akkor is, ha egyenetlenül fejlődnek, alakulnak ki az összetevők.

Lehet, hogy manapság ezt már szétválasztják? Vagy az úgynevezett spirituális irodalomban más értelmet adtak ennek a fogalomnak?

Lehet, hogy mindegy, csak én nem ismertem eddig ezt a jelentés-korlátozást.

De azzal, hogy teljes énünkkel éljünk, értelemmel és érzelemmel, egyik se uralkodjék, legyen harmóniában, és ezt a harmóniát sugározza is mások felé -- ezzel teljesen egyetértek.

Köszönöm Kata :)

Nem tudom, hogy igazság-e... Én igy érzem, ezt gondolom :)

Nagy igazságot fogalamztál meg Kedves citoyen.  Szükség is van erre.  Több  estben, több  helyen, itt  a kapcsolaton is olyan  megjegyzésekkel, hogy  úgy  éreztem, az egoval egyesek nem boldogulnak, vagy  nem  is akarnak. Pedig  mennyivel békésebb  lenne a hangulat, ha érzéseinket  a lelkünkkel és nem az egoval tudatnánk a másikkal. És tudni kellene mire van szükség az emberi  jó kapcsolatra.