Citoyen

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

Köszönöm...

A neten ismeretlen szerzőtől találtam ezt az írást. Mivel csodálatos gondolatokat tartalmaz, elhoztam, megosztom veletek:)

 

*Az életben annyi mindent szeretnénk. Legfőképpen azt, hogy egészségesek legyünk a lehető legtöbbet boldognak érezzük magunkat, és a lehetőségeinkhez képest éljünk viszonylagos jólétben.

Szeretnénk, ha az életünkben jól mennének a dolgaink, ha a szeretteink is jól éreznék magukat és ők is kitűnő egészségnek örvendhetnének.

Amikor rendben halad az életünkben minden, akkor vajon hányszor jut eszünkbe mindezért a jóért hálásnak lennünk? Vajon hányszor köszönjük meg szívből a lehetőségeket?

Vajon ugyanolyan energiával meg tudjuk köszönni a kapott dolgokat, mint ahogy a megszerzés vágya hajt bennünket arra? Vajon elégszer fejezzük ki hálánkat az életben?

Olyan kérdések ezek, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia… és tudja is mindenki ott legbelül rá a választ. Amennyiben arra a következtetésre jutunk, hogy talán nem elégszer, akkor ideje lenne ezen elgondolkoznunk!

Ugyanis ha azt szeretnénk, hogy a dolgok jól menjenek az életünkben, akkor ezért adnunk is kell valamit, nem csak folyamatosan várni. Nem nagy dolgokat, csak néha egy kis alázatot, egy kis hálát, és köszönetet.

Nem azért, mert bárkinek is bármiféle elszámolással tartoznánk, hanem magunk és a lehetőségek miatt, amit az élet nap mint nap szolgáltat nekünk.

Mondunk-e köszönetet azért, hogy naponta tudunk mit enni, és lehetőségünk van ruházkodni?
Eszünkbe jut-e, ha egészségesek vagyunk, hogy milyen nagyszerű dolog is ez, és hogy mindezért akár minden nap hálásak is lehetnénk?

Természetesnek tűnik minden mindaddig, ameddig nem történik velünk valami kellemetlenség, és a dolgok már nem úgy haladnak, mint ahogy azt mi szeretnénk.

Vagy éppen köszönetet mondhatunk egy barátunknak, azért mert kiáll mellettünk, és ott van amikor a legnagyobb szükségét érezzük, vagy megköszönhetjük neki, hogy barátsága igazán szívből fakad és olyannak szeret bennünket amilyenek vagyunk!

Köszönetet mondhatunk egy idegennek, mert az idejét esetleg ránk fordította, legyen az akár csak egy apró kis segítség, vagy a társunknak, hogy elvisel bennünket akkor is, amikor éppen nem a jó oldalunkat csillogtatjuk meg aznap neki.

Elgondolkoztunk már azon, hogy mennyire egyszerűen tudjuk azt a kis szót kimondani?
Vagy éppen azon, hogy milyen nehezen is vesszük a nyelvünkre?

Köszönd meg az egész napod a nap végén! Légy hálás a napközben ért számtalan tapasztalatnak! Tedd mindezt szívből, mert meg fogod tapasztalni a hála elhozhatja számodra a gyógyulást!

Ha szeretetteljes vagy a világ felé, a világ is szeretetet ad vissza.

Ha nem tudod kifejezni köszöneted, gyakorold azt! Először apró dolgokban. Aztán terjeszd ki azt egyre több és nagyobb dolgokra! Meglátod egy idő után nem is lesz olyan nehéz!

Csak egyet ne feledj, ha nem szívből és őszintén teszed ezt, akkor szinte semmit nem ér.
Bárkinek is teszed, üressége kiérződik majd, és a másik tudni fogja, csupán illendőségből teszed!

Köszönd meg azt a sok csodát aminek részese lehetsz, köszönd meg magát az életet!
Köszönd meg a körülötted lévőknek, hogy ismerheted őket és hogy naponta az életed színesítik meg!

Köszönet mindenért! Az aprónak tűnő de fantasztikus kis csodákért.

És amikor nehézségek érnek bennünket, azoknak is adjunk hálát, mert általuk erősebbek és kitartóbbak leszünk, még ha akkor ezt nem is úgy éljük meg. Ne hidd, hogy ezek a dolgok nem tanító jellegűek!

Köszönöm! Apró szócska ez, de ereje hatalmas tud lenni. Kinyitja az emberi szíveket ha a megfelelő időben igazán jól tudjuk használni!*…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Senki nincs a másik helyében... Hányszor látni, hogy jótanácsokkal látnak el emberek másokat... Pedig lehet, hogy ami az egyiknek valóban jó, a másiknak katasztrófát jelent...

Hát igen...
Sokszor hallani ezt:
"Én a te helyedben...."

De nincs a helyemben! - EZT kéne figyelembe venni...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne hallgassuk meg mások véleményét, tanácsát, különösen, ha ki is kérjük azt.
Azonban van egy másik mondás is:
"Az utat meg lehet mutatni, de menni mindenkinek magának kell." (Bajza József)
 

 

Igen, ha nemcsak magunkkal foglalkozunk össze tudjuk hasonlitani a sorsunkat másokéval, másképp láthatjuk a saját sorsunkat is. Van egy mondás, idézet ismeretlen szerzőtől:

*Soha ne ítélj el senkit, amíg legalább egy mérföldet nem tettél meg a cipőjében*

Köszönöm :) Kellett ez a kiegészités :)

Köszönöm ezt a blogot!  Emlékeim szerint, talán soha nem volt szükség a blogban megfogalmazott  sorokra , mint  napjainkban. Tudjuk milyen jelentősége van ennek a szónak? Különösen amit magába  foglal.

 

Köszönöm ezt az igaz írást. Én egy idézetet hoztam ehhez kapcsolódóan . Számomra ismeretlen szerző:

"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,

Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,

Nagyobb művészet, mint végigbarangolni a világot,

Gazdagnak lenni és szórni a pénzt.

Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék

És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk

S amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy: KÖSZÖNÖM!"

Kedves Citoyen!

Nagyon jó, hogy elhozad ezt az írást, KÖSZÖNÖM! :)

Sajnos, sokan vannak, akiknek nehezére esik ezt a szót: KÖSZÖNÖM! - kimondani.

Aztán egyszer csak történik valami katartikus esemény, melynek véletlenül szemtanúi lesznek, és ekkor  rá kell jönniök erre:
Milyen jó, hogy NEM VELEM történt!
Még az ateistáknak is, mint jómagam is vagyok, kicsúszik ilyenkor a száján:

"Köszönöm istenem, hogy nem velem történt ez a szerencsétlenség!" 

Mikor a férjem egyik éjjel agyérinfarktust kapott, s reggel ferdére húzódott arccal ébredt, azóta én minden reggel, mikor felébredek, belenézek a tükörbe, és ennyit mondok csak:
KÖSZÖNÖM!

És bizony, bármennyire is természetesnek tünnek dolgok, a szürke hétköznapokban is nagyok sok mindenért tartozunk köszönettel, hogy kinek, minek, azt mindenki döntse el magában.

Néhány dolog, amiért pl. én köszönetet mondhatok:

- Van fedél a fejem felett - sokakkal ellentétben!
- Melegben vagyok - sokakkal ellentétben!
- Van mit ennem - sokakkal ellentétben!
- Ki tudom (még!) fizetni a számláimat - sokakkal ellentétben!
- Aránylag egészséges vagyok (még!) - sokakkal ellentétben!
- Van egy gyönyörű lányom, vér a véremből, és két gyönyörű unokám - sokakkal ellentétben!- Vannak kedves barátaim, jóindulatú ismerőseim, akikkel "elbeszélgethetek", akikkel - ha úgy adódik, találkozhatom is - sokakkal ellentétben...
- Van két macskám, AKIK örülnek nekem, ha hazajövök - sokakkal ellentétben...
- Vannak kedves munkatársaim (még!) - sokakkal ellentétben!
- Van egy kedves szomszédasszonyom és családja, akik szinte családtagnak tekintenek engem is - sokakkal ellentétben!
- És nem utolsó sorban: a településen, ahol élek, kisebb problémákat leszámítva, BÉKE és NYUGALOM van!

Hát kapásból ennyi, amiért KÖSZÖNETTEL tartozom a JÓ SORSOMNAK és nincs okom (legalábbis MÉG nincs!) az elégedetlenkedésre!