Bobby

Leírom amit gondolok

Kertész Imre kitüntetése

Még mindig megy a vita, a sok felesleges szájtépés Kertész Imre kitüntetésével kapcsolatban. Vannak, akik a kormányt hibáztatják (pl. Jobbik), hogy micsoda elrugaszkodott ötlet volt a kitüntetést számára odaítélni. Vannak, akik még a Nobel-díj visszaadására is felszólítják. (már egyszer pár éve is megtették) Sokkal többen vannak azonban azok, akik nem éppen hízelgően írnak Kertész Imréről, hogy elfogadta a díjat ettől a kormánytól. 
 
Szerintem meg teljesen mindegy, hogy melyik kormány adta a kitüntetést. A lényeg, hogy Kertész Imre az egyetlen irodalmi Nobel-díjas magyar, aki az életével, a munkásságával már régen rászolgálta a díjra, és csak hírnevet szerzett Magyarországnak. 
Kertész Imre jelenleg itthon él. Tudomásom szerint idős, beteges ember. Meg kellene becsülnünk őt, vele együtt kellene örülni, hogy megkapta a legmagasabb magyar kitüntetést.
 
Fura ember a magyar. Nem tud, vagy nem akar büszke lenni nagyjainkra.
 
Az is elképzelhető, hogy a kitüntetéssel járó pénzt irigylik tőle?
 
Amikor én hallottam a kitüntetésről, első gondolatom a Sorstalanság volt (pedig ismerek több művét is). Olvastam a könyvet is, de igazán a filmmel együtt volt rám nagy hatással. Előttem látom a magyar zsidó kamaszfiút, aki beszámol a deportálásának történetéről. Aki ezt a történetet ismeri, soha nem tud megfeledkezni a holokauszt borzalmairól. Mindannyian tudjuk, hogy Kertész Imre azt írta le ebben a regényben, amit ő átélt, amit ő tapasztalt.
 
Ha csak ezért az egyetlen művéért kapta volna a díjat, akkor is jogos volt. 
 
Gratulálok Kertész Imrének a kitüntetéshez, és ahhoz is, hogy a közvélemény nyomása ellenére átvette.