
Adatok töltése folyamatban...
Abban a kérdésben szeretnék egy közös gondolkodást kialakítani, a véleményeket hallani, hogy helyes-e, hogy egyes médiumok már-már átveszik az igazságszolgáltatás szerepét, hogy a szabad vélemény nyilvánítás és a jóhírnévhez való jog, mint alapvető állampolgári jogok, hogyan tudnak egymás sérelme nélkül érvényesülni. Hol a határ?
Hozzászólások
|
A téma indítójának adataiLegfrissebb 5 topikja |
Totya33
2009-09-28 10:42
kapitan
2009-09-27 16:51
Az újságíró szakma is felhígult az elmúlt 20 esztendő alatt. Ennek jeleit lehet látni a kapcsolat. hu moderálásának sajátos értelmezésén.
Rermélem itt nem töröl más, csak Te.
Magukat újságírónak nevező egyének szívesen tetszelegnek a "bíró" szerepében, persze jogi egyetem nélkül. (Persze maguk a jogszolgáink is megérnek egy misét!)
A bulvárlapok sokat rontottak az újságírás színvonalán, valamint olyan médiaguruk, mint Széles Gábor. Ha egy Magyar Hírlapot ennyire le lehet zülleszteni, akkor a szakma a firkászok szintjére esik vissza.
Totem58
2009-08-29 18:10
uniforp
2009-07-27 04:02
csikrita
2009-07-26 23:49
Amikor a polgárok szólásának szabadságát valamilyen hatóság, hatalom, politikai erő megpróbálja korlátozni, mindig lehet jó indokot, érvet találni arra, hogy ezt miért kell megtenni. Csakhogy ha egy korlátot egyszer "levertek", azt később már nagyon könnyű beljebb- és beljebb vinni. Azaz az adott politikai erő tetszésének megfelelően tovább korlátozni a szólás szabadságát, míg az teljesen el nem veszik, vagy legfeljebb csak látszólag működőképes.
Az egyszer már kivívott jogunkból engedni nem szabad. A rendszerváltást megelőző 45 év alatt megtapasztalhattuk, milyen gyorsan elveszíthetjük a szabadságunkat, aminek a szólás és sajtószabadság a legalapvetőbb része.
Joggal kérdezhetitek akkor, hogy miként védekezzen a társadalom olyan megszólalásokkal szemben, amelyek más alkotmányos alapértéket (például az emberi méltósághoz, az élethez, testi épséghez) sértenek. Nos semmiképp sem úgy, hogy MINDENKIT MINDENBEN korlátozzon a hatalom. Mert olyan jogszabályt nem lehet írni, ami csak a "rosszaktól" veszi el a szavak szabadságát, hiszen hogy mi a "rossz" az társadalmi közmegegyezésen alapul. Lehet, hogy ma még valami "rossz", de holnapra már elfogadott lesz és fordítva.
Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy ugyan valakiről jogerős büntetőítélet állapítja meg, hogy lopott, csalt és hazudott, de ha valaki ezt le meri írni egy újságban, és az illető perel, akkor "jó hírnevének" megsértése miatt a médiumot többszázezer forintra bírságolják. Merthogy a polgárjogi bírák szerint a jó hírnévhez annak is joga van, aki meglopta embertársait ( a potenciális áldozatoknak viszont ezek szerint nincs joguk tudni, hogy kitől óvakodjanak?)
A sajtó és média munkásainak többsége (sajnos nem mindenki) rendelkezik (másokhoz hasonlóan) erkölcsi érzékkel, ezért maguk is "öncenzúrához" folyamodnak. Néha hiába "tudjuk" valakiről, hogy egyáltalán nincs jó híre, mégsem írhatjuk le, mert nem áll rendelkezésünkre elegendő ( a bíróság számára elfogadható) bizonyíték.
A hatóságok NE új törvényekkel szorítsanak minket egyre kisebb térbe össze, hanem a meglévő törvényeket tartassák be.
A társadalomnak magának pedig, ha azt látja, hogy valaki átlépi az Alkotmányban biztosított szólásstzabadság kereteit, s megsérti a másik jogait, úgy kell viselkednie, ahogy a szervezetünk viselkedik az idegen, behatoló bacilusokkal, kórokozókkal szemben: ki kell etnie magából az idegen testet - azaz ki kell közösíteni.
Ne köszönj neki az utcán, ne állj szóba vele, ne vásárolj az üzletében, ne adj el neki még egy palack vizet se.
Hogy ez a nehezebb út, igen. De ez az amelyik elvezet minket egy valódi polgári társadalomba a mai predemokratikus közegből.
Üdvözlettel, egy gyakorló hírlapírótól, aki keményen érezte saját bőrén, amikor a sajtó szabadságát korlátozni akaták.
U.i: és persze mindig lesznek olyan médiumok, amelyek megpróbálják meglovagolni a szélső jobb (és/vagy bal) keltette hullámokat. Azért a fürdővízzel a gyereket nem kell kidobni, ajánlom mindenki figyelmébe a távirányítón lévő pici piros gombot...
leranta
2009-07-14 08:33
És pont ezen az oldalon teszed fel?
Bruhahaha.
Ez olyan mint mint ha valaki a koncentrációs táborban azt kérdezi hogy hol vannak a zsidók jogai....
Csupán azért mert volt egy blogbejegyzés itt a Kapcsolaton ami azzal foglalkozott hogy a sukorói földterületet hogyan panamázták át egy külföldi beruházónak.
És láss csodát a blogot törölték.
Na szóval hol az a szabadság?
erpe43
2008-12-27 08:42
Sőt, biztos, hogy nem volt helyes!
Ám, ha egy "médiaszemélyiség" nem tud mást felvonultatni, csak a szemtelenségét, mit tegyen?
Látod, ennek nem volt gyerekszobája, nem jutott neki egy jóságos, kedves nagymama, aki azt mondta volna neki 3 éves korában, hogy úriember nem mond ilyent.
Az igénytelenség szülte, hogy odakerülhetett a mikrofon elé, amit éppenúgy nem tisztel, mint azokat, akiket nyilvánosan megszólithat.
Tisztelettel üdvözöl:
Erpe
venzolee
2008-12-26 21:31
A felvetett kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz de mint minden mégis bonyolult.
NEM HELYES !!!!
Ugyanakkor elismerésre méltó a törekvés , ha rámutat a kialakúlt hibákra. Sajnos az Igazságszolgáltatásban túl nagy a bírói szabdság , hiszen ne vegyünk másról példát a B.T.K. egyes bűncselekmények esetében meghatároz büntetési minimumot és maximumot.
Egyes bírók élve a bírói szabadsággal még a minimumot sem adják meg s ezzel szinte ledegradálják a törvényhozást. Ugyanakkor semmi felelősségre vonás nincs . Nincs kontroll , hiszen a nyilvánosságra ez nem kerül.
Mindazonáltal csak a Főbiró interpellálható a parlamentben s az sem konkrét esetekben.
Sajnos a média szereplői megtalálják azokat az embereket akik vagy csak azért , hogy bizonyítsák "jólértesűltségüket" vagy némi anyagi előnyért készséggel nyilatkoznak folyamatban levő ügyekről és így már könnyű is hangulatot teremteni.
Gondoljunk pl. "A Vihiskis szökése" utáni közhangulatra vagy a miskolci "Bonnie és Klaid" esetére
Üdv.Veznzolee
veghnemarika
2008-12-23 17:22
Kattints ide
erpe43
2008-12-22 22:28
Azt kérdezed "a szabad vélemény nyilvánítás és a jóhírnévhez való jog […]hogyan tudnak egymás sérelme nélkül érvényesülni"?
Azt hiszem, jólneveltséggel, jó ízléssel, önkontrollal vagy következetes bírói szigorral.
És jó modorral.
Ám amíg a mindennapi beszélgetésekben az éppen jelen nem lévőt nem kivetnivaló ócsárolni, magánéletében vájkálni (pletykálni róla), félig valós dolgokkal befeketíteni, addig a sajtó hasonló megnyilvánulásaira is mindig lesz vevő.
S míg lesz vevő, lesz sérelem is. Itt is, ott is.
Tisztelettel üdvözöl:
Erpe